Gombóc run

2009.07.08. 08:10 Winkler Róbert

Olyannak kéne futnia, aki rendes író, és van benne rutinja, hogy dramaturgiailag vállalhatóan fogjon össze egy több szálon futó cselekményt. Én sajnos csak úgy lineárisan tudom, de igyekszem tarantinósan összezagyválni az idősíkokat. Például most jöttem meg a futásból, de erről kicsit később.

Az Ultrabalaton óta egyet futottam (ez a középmúlt idősík), mely 9 kilométer után meg kellett állapítanom, hogy sajnos azért nem múlt ez rajtam nyomtalan a rám eső 27 kilométer. Vízhólyagjaim, meg ilyesmijeim nem lettek, de a jobb lábfejem jobb oldala szépen megfájdult, illetve erősebben érződött benne a fájás, ami már eleve benne volt. A bokámtól a talpélemig vezető szakasz fájt, ez volna a bokaszalag? Sebaj, addig is gyúrogattam, motoroztam, driftversenyre mentem és vártam, hátha elmúlik.

Aztán eljött a hétfő, ami az én futkosásomtól teljesen függetlenül egybeesett a 3. Emeleti Gombócfesztivállal. Nem kell különösebben nagyszabású rendezvényre gondolni, de a résztvevőknek piros betűs ünnep: velvetes kolléganőnk, Roberta mamája évente egyszer csinál (süt? főz?) egy nagyon nagy adag gombócot. A gombóc szó nagyon homályosan adja csak vissza Roberta-mama művészetét, általában verbálisan is igen nehéz átadni effajta élményt, úgyhogy igyekszem a túlzások mellőzésével, jegyzőkönyvi stílusban összefoglalni a lényeget.

Barackos gombócokról van szó. Sárgabarack. Nem lekvár: barack, édesítő nélkül, csak ahogy a fán megtermett, cukormentesen. Ez aztán kicsit fanyarrá teszi, de talán ez Roberta-mama gombócának igazi titka; a túró rudi is unalomba fulladna a citromos mellékíz nélkül. És persze Roberta-mamának van még ütőkártyája bőven, az egyik ász a fahéjas porcukor, amit Roberta a Gombócfeszt alkalmával külön bödönbe csomagolva hoz a szerkesztőségbe. Na, a fahéjas porcukorral, amit ki-ki ízlésének megfelelően adagol, de van bőven, tehát nem kell vele spórolni, ugyanakkor mégis valahogy végül mindig pont annyi fahéjas porcukor fogy, mint amennyi gombóc, ezügyben egyenesen az isteni gondviselésre vagyok kénytelen gyanakodni, szóval a fahéjas porcukorral olyan a kombó, hogy Teller Ede akár a hidrogénbomba irányába is elvihetné.

Leírhatatlan, tényleg, a felsorolt összetevőkből áll a gombóc lelke. És a teste? A kérdés teljesen jogos - lehetne például túl puha, olyan feleslegesen elomló, ami egy enyhe huzatban magától lemállik a barackról, olyan vizes izé, amire prézlit kell lapátolni, hogy valamennyire egyben legyen, és kiadja a gömb alakot. De nem, ez nem olyan, nem is kemény, nem is száraz: az az érdekes, hogy tökéletesen feszes, bakterházban is hajigálható az állaga, ugyanakkor a szájban úgy omlik el, olyan légies-könnyedén, hogy ez az egyetlen vállalható érzés azon a hídon, ami a fahéjas porcukor és a savanykás barack találkozását előzi meg.

Na jó, nem ragozom, nyolc barack csúszott le a délután folyamán. Komoly ám az érzés! Na ez az, ami után nem mondhatok mást, mint hogy a bokaszalagnak sajnos nincs más választása, futnia kell az este, oldja meg valahogy.

És most egy újabb idő- és térsík lép a történetbe, a jelenkor, melyben tetőzik a Duna, mégpedig egész komolyan. Arra fel voltam készülve, hogy a népszigeti parti sétány víz alatt lesz, de a víz a híd feljáróját is elborította. Szerencsére azonban a hajléktalanok, akiknek el kell azért jutni a félszigeten található Isola nevű intézménybe, egész ügyes feljárót hordtak össze különféle hulladékanyagokból, melyen át lehetett szökdécselni, és a belső úton végigfutni. Aztán a vasúti híd alatt kezdődő szakaszon el a kutyaiskola mellett, satöbbi. Miközben a párásan gőzölgő Dunát néztem, egyre jobban éreztem, hogy ebben a kubai klímában, amiben a mosott ruha két nap alatt szárad meg, nem lehet egyéni csúcsokat dönteni, aztán jött a sokadik idősík: az októberi Spar Maraton szervezői szeretettel meghívtak a versenyre, hogy ha már érzem a bizsergést, hát rajta.

Na, ez az, amit egyelőre korainak érzek, de a 2010-es Gombócfesztig végülis bármi megtörténhet. Most például, ahogy Szasza mondaná, jól kimozogtam a bokaszalag-fájást, az is valami.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

22 komment

Címkék: edzés duna gombóc barack bokaszalag népsziget

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr31226063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xhege 2009.07.08. 10:12:46

Ez az én gyengém: a gombóc. Halálig és kicsit azon is túl tudom enni magam belőle. Kedvencem a szilvás (nem lekvárral), de jöhet barackos, túros, bármilyen. Imádom.
Én úgy szoktam, hogy bemelegítésnek eszek 3-4 db-t aztán jön egy 12-15-ös etap, ami erős hasfájásba csap át. Ezt követően pihenek és 3-4 gombóccal levezetek. Aztán a nap hátralévő részében rájárok a maradékra és amíg van bekapok 2-3 db-t. :))
Mondjuk aznap a futás nehezen megvalósítható.

[hirdetés] Nike Flyknit Lunar 3

Futóblog

2009.07.08. 08:10 Winkler Róbert

Címkék: edzés duna gombóc barack bokaszalag népsziget

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.07.08. 11:11:01

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.07.08. 15:19:15

WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2009.07.08. 22:11:53

3m1 · http://emigrator.blog.hu 2009.07.09. 00:08:10

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.07.09. 09:12:25

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.07.09. 13:29:11

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.07.10. 06:00:27

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.07.10. 06:20:43

Futóblog

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

Keresés

Friss topikok

Feedek

Egyéb