A Csór-hegyi felvételeknél elállt a szavam :o
Természetesen gratula mindenkinek a teljesítményért, a helyezetteknek külön elismerésem... Szaszanak meg köszi azért a 20 másodpercért :)

Ha így alakult, megírtam az első Mátrabérc élménybeszámolóm:
Péntek estére Eger belvárosában szálltunk meg, sör és tészta partit tartottunk, majd kis tévézés után 10 körül lepihentünk. Nagyon rosszul aludtam, féléberen forgolódtam, mocorogtam. Szerencsére éjfél körül egy bulizó társaság telepedett meg az ablakunk alatt, és egyébként is sokan jöttek-mentek énekelve, ordibálva, rendőröket ócsárolva, ezért a rémálmokban már nem tudtam mélyebbre süllyedni.

4 órakor ébresztő, gyors reggeli, részemről két banán, plusz bekevertem egy kis izót a Sirokig tartó útra, ami nagyjából meg is maradt. Sirokon rajtszámfelvétel, fejvakarás, hogy milyen ruhát kéne felvenni. Rövidnadrág, hosszú ujjú felső, és egy széldzseki mellett döntök. Két gyors bokorlátogatás, a két bokor között bemelegítő kocogás. Már a harmadikat is kinéztem, mikor is rajtba szólítottak. Rajtszám a hasamon, a technika rendben van, cipők bekötve, víztartályban 1 liter ásványvíz, az övemben két energia szelet, a hátizsákban még kettő, plusz egy zselé.

6:00, Rajt! Pulzus rendben, lábak rendben, fejben még minden OK, nem hagyom magam kizökkenteni a tempómból. A rövid betonos szakaszról letérvén az első 5 kilométer masszív sár. Sorban előznek meg a sporttársak. 40 perc után elrágok egy fél Powerbar-t, és leöblítem egy kis vízzel. Szederjes tető előtt többen levágják a kanyart és elém kerülnek, ami egy kicsit bosszant, de túl sokat nem foglalkozom ezzel sem.

Oroszlánvárra felfelé benyomom a csokim másik felét, és jól érzem magam, minden rendben van, ahogy a dal mondja. Fent reklamálok egy kicsit, hogy miért nincs dugóka, de nem tudják megmondani, ezért ennyiben maradunk.

Szár hegy előtt már látni megtört tekinteteket, többeket megelőzök, itt már elkezdődött a tánc. Hamarosan utolérem a későbbi (és tavalyi) női győztest, beállok mögé, pont kényelmes a tempója. Fantasztikusan alkalmazkodik a terepviszonyokhoz, lefelé belepörget, felfelé átmenet nélkül vált gyaloglásra a meredekebb szakaszokon, sokat tanultam tőle, úgy érzem. Sötét Lápa nyerge után megkérdezi, hogy mennyi van még hátra Kékesig, mert már kezd fáradni, Téli Mátrán itt drámáztam másfél órát, úgyhogy jól ismerem a területet, biztatom, hogy nincs egy km sem. Ellépek tőle, a gerincen Szasza fényképez és bíztat.

Kékesen segítőm feltölti az ivózsákomat fél liter vízzel, addig leveszem a cipőimet, kirázom a kavicsokat, megigazítom a zoknimat, majd iszom egy kis kólát, bevágok egy banánkarikát aztán indulok is tovább.
Innen már túrázókkal is osztozunk az örömökben. A sárgán lefelé egy „kedves” kiránduló megjegyzéseket tesz a szerelésemre és a sáros lábaimra. Nem a ruha teszi az embert, nem fordulok vissza… Somtető környékén újra sár, előttem egy nagy tócsa, gondoltam átgázolom, mert már tök mindegy. Egy jól irányzott ugrás után combközépig merülök a sárba, kifelé menet egy kis görcsöt érzek a vádlimban. Futok tovább a Kékes nyeregig cipőmarasztalós viszonyok várnak. Csór hegyet rutinosan meggyaloglom, közben elcsócsálok egy fél csokit, leöblítem, a csúcson pedig újra futásra váltok. Rudolftanya előtti meredélyen tábla jelzi, hogy fényképezés lesz, gyorsan kihúzom magam, őzléptekkel, mosolyogva elhagyom a posztot, még talán integetek is. Aztán kiköpöm a tüdőm, mert túl erős lett a tempó, gyorsan gyaloglásra váltoktehát. Igen ám, de már ott a következő tábla, mely szerint továbbra is fényképeznek. Szóvá is teszem Karlowits-Juhász Tamásnál (aki most csak rendezőként futotta le mezőny jó részét), hogy miért mindig emelkedőn fényképeznek? „Azért, hogy fussatok!” Na, bumm, erre nem lehet mit mondani, futok tovább. Lassan elérem Galyatetőt, ahol zsáktöltés, frissítés, pár szem ropi.

Továbbindulok. A kilátónál jut eszembe, hogy az iménti vádligörcsre tekintettel kérnem kellett volna egy kis magnéziumot, de sebaj, raktam egy szemet az övtáskámba. Meg is volt, de szétázott fehér lepedékként… Kicsit belepörgetek, mert ez a szakasz gyorsra van tervezve. Piszkés-tető körül jobb spiccel belerúgok egy kiálló kőbe, ami a helyén marad, én viszont repülök. Bal térdre érkezem, a szemtanúk elégedettek a koreográfiával. Érzem, hogy ez már csak rosszabb lesz, ezért a zúzódással nem törődve tovább futok. Vörös kő előtt utolér W. Ildikó, a tekintetén látszik a küzdelem, a mozgásán nem. Ismét beállok mögé és az Ágasvári sziklamászásig együtt haladunk. Itt viszont egyre komolyabban kezd fájni a térdem és leszakadok. A lefelé út már kínszenvedés, a köves meredélyen szétesik a mozgásom. A turistaháznál iszom egyet, utána megint egy sáros szakasz következik, fáj a derekam, görcsben a lábaim, nem hajlik a térdem, viszont már előttem van Mátrakeresztes, az időm ekkor 5.25.

Itt egy energia szeletet terveztem, de nem esik jól szilárd ételre gondolni, ezért felhajtok inkább fél liter kólát (nem kellett volna), bekapok egy magnézium tablettát (ez már olyan volt, mint halottnak a csók) és indulok is tovább. Már csak 13 km. Az első meredekebb szakaszon felnézek, megszédülök és érzem, hogy nem tudok továbbmenni. Egy sziklára ülök, próbálok rebootolni és nézem a kitartóbb sportársakat továbbhaladni. Rengetegen megelőznek itt, de nem érdekel, az én harcom már más dimenzióban folyik. Negyed óra után feltápászkodom és fojtogató feszítést érzek a mellkasomon. Letépem magamról a pulzusmérő-pántot, lehúzom a dzseki cipzárját (levenni nem akarom, mert azon van a rajtszámom) és újra nekiindulok a Muzslának. Útközben többen megkérdezik tőlem, hogy ugye ez az emelkedő már a csúcsra vezet, de tudja a tököm, ezért azt a választ adom, hogy biztos nem. Tényleg nem. Sokat hallottam róla, hogy a Muzsla így meg úgy, de utólag már azt is tudom, az benne a legkeményebb, hogy nem lehet rá felkészülni. Így is megszívod, meg úgy is. A csúcs után megkönnyebbülök, már csak le kell kocogni és vége. Aha, persze! Az út vízszintben és sokszor felfelé vezető szakaszait letörések, meredek ereszkedések követik, most már mindenem fáj, ez aztán a testtudat. Szó mi szó, a Diós-patakhoz érve (még 2 km van hátra) ismét egy meredek szakasz fogad és megint úgy vagyok vele, hogy nem tudok továbbmenni, egy sorstárssal megbeszéljük, hogy milyen rosszul vagyunk, aztán ő nekiiramodik és lassú vánszorgással rám ver vagy 200 métert. A célban (7:40) Német Csabi kedvesen fogad, méltatja a rám rakódott sóréteget, sörrel kínál. Hihetetlen figura! Rendezőként lekocogta a távot, öt negyvennel második lett és most a középmezőnyből is mindenkihez van egy jó szava, nem csoda, hogy jobb körökben már-már kultikus alaknak számít.

Tanulságok: Nem figyeltem a lábam elé, a végén nem koncentráltam a frissítésre, túlöltöztem és ennyi elég is volt, hogy a Téli Mátra után megint sikerüljön előadni a saját kis monodrámámat a hegyen. Akkor a Kékes, most a Muzsla. Viszont a futás nem sportgimnasztika, nem lehet a bíróra mutogatni… Gratulálok minden teljesítőnek, és köszönöm a bíztatást. Jövőre ugyanott!

@bellone: Gratulálok a teljesítményhez, és jó a beszámoló is!

Kovács Laci egyre pengébb. Az Oxigén maratont is tán ő nyerte.
HAJRÁ EGER!! :)

@bellone: köszi a részletes beszámolót. LÁJK

www.youtube.com/watch?v=0RmyNqxxjpc&feature=player_embedded

Hát ez k*rvajó videó lett, éljen Szasza!
Zsír a zene is, mi az?

Ha nem lettem volna ott, ez a videó meggyőzött volna, hogy jövőre menjek, így már nem kellett...

Gratulálok minden teljesítőnek, a gyalogosoknak is!

ja, és még azt, hogy kiváló szervezés, kifogástalan frissítés, és visszacsalogató befutócsomag: zsírfasza teknikai futópóló, meg egy üveg bor (még választani is lehetett: száraz/félédes illetőleg fehér/vörös)
én aszondok, így kell futóversenyt szervezni

"K. László 5 óra 25 perc alatt teljesítette, míg a leggyorsabb nő 6 óra 57 perc alatt W. Ildikó."

Basszus, úgy írtok a győztesekről, mint ha bűncselekményt követtek volna el.

"K. László" és "W. Ildikó" hirtelen felindulásból versenygyőzelmet követett el ?

@bellone: nem olyan rossz a Muzsla, csak a PR-ja olyan. 10:38

Bellone beszámolója nagyon jó. Ahhoz is gratenázok meg a teljesítéshez is. A jövő évi versenyre kéretik úgy felkészülni, hogy ne legyen lehetősége a krtikus szemléletű mátrai túrázónak szóvá tenni a sáros lábat és öltözetet! (Menniy marha van, nem?!)

A Muzsla barát :-) felfele az a rossz hogy nem tudni hol a vége, lefele meg gyötrelem az egész :-)
a zene, mivel nem ismert inkább belinkelem. , amúgy Athosz küldte át az ftp címet
ftp://ftp.sigur-ros.co.uk./Misc/Collaborations%20et%20cetera/Dip%20&%20J%F3nsi%20-%20Skyscraper%20Heart.mp3

Bellone: Klassz voltál, komolyan le a kalappal, van rólad pár kép, küldj egy mail átküldöm.

@WITCH: amúgy igazad van :-)

de szerintem előre megfontolásból cselekedtek :-)

1. Kovács László 5:25
2. Németh Csaba 5:42
3. Hajduska Balázs 5:49

1. Wermescher Ildikó 6:57
2. László Szilvia 7:47
3. Tóth-Varga Judit 8:11

@bellone: hát ezen többször felnevettem, jó volt :)

gratulálok neked is, meg minden indulónak
hihetetlen teljesítmény!

@bellone: jó beszámoló, egy fasza teljesítményről!
most kb úgy érzem magam, mint azok a nem futók, akiknek mesélem hogy mondjuk félmaratont futottam. "Annyit? Egyben? Olyan pályán? De hogyan? Jééézusom..."

Köszönöm a méltatást, segít feldolgozni a történteket. Hihetetlen, de a végén csalódottságot éreztem, mert bár előzetesen bőven kiegyeztem volna ezzel az idővel, úgy éreztem, nem sikerült kihozni magamból a maximumot. Már most várom a jövő évi MB-t!:)

@cs (mi más): Egyet értek veled, a Muzsla olyan, mint amikor rosszkor, rossz helyen találkozol valakivel, és utólag úgy érzed, hogy akár barátok is lehettetek volna...;)

@Dr. Fire: Sajnos egyes futók is mérgesítik a viszonyt, ami sokakban nem úgy ülepszik le, hogy mekkora tahó egyik, másik ember, hanem, hogy a futók és a túrázók ellenségek.

@szasza75: bellone72kukacgmailpontcom

Uraim, gratulálok mindenkinek, aki végigcsinálta, minden tiszteletem!

Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a távot!
Ezektől a videóktól mindig futhatnékom támad :-) Nem mintha amúgy nem lenne, de egy-egy ilyen megnézése után azonnal venném a futócipőm! Kár, hogy ezt most munkaidőben néztem... :-P