Csapatmunka
2011.03.31. 10:48 szasza75
Sokan azt gondolják, hogy a futás egyéni sport. Talán mégsem. A csapatban való futás olyan láthatatlan, rejtett energiákat tud előhozni, amit talán előtte nem is gondoltunk volna. Én sem gondoltam korábban. Az egyén érdeke a háttérbe szorul, helyette megjelenik egy közös cél. Szinte minden futóversenyen vannak csapatversenyek, ahol van pár ismerős partnercsapat akivel össze tudjuk mérni az erőnket. Az alábbi írás egy visszaemlékezés, a sárvári 12/24 órás futás 12 órás váltójában futottunk négyen, 12 órán keresztül. Sokszor visszaemlékezem rá, hogy olykor jó lenne megint átélni azokat az izgalmakat, amiket akkor éltünk át.
Akkortájt a T-100-ra való felkészülésembe pont beleillett egy hétvégi lendületes, de nem végletekig kifullasztó futás. A terv 3 óra egyben volt. Szerencsémre Nylonman, Ádám és Tomi bevett a csapatukba. A feladat az volt, hogy fussunk 12 órás váltót. A verseny reggelén érkeztem meg a rajthelyre, a start előtt fél órával az ún. "csapatértekezleten" talpig civilben kávét szürcsölve az alábbiak hangzottak el: "Akkor srácok 30 percenként váltunk, mert így pont fel tudjuk magunkat tölteni másfél óra alatt szénhidráttal. Szasza, akkor kezdesz?"
Mit mondhattam volna...
Az alábbi kisfilmet Mátrai Erik készítette a 2008-as sárvári futásról
Elhangzott a startjel, ha jól emlékszem egy tűzoltó kocsi szirénája adta. A Sárvári várat körülölelő kör kb. 1030 m. A köridőből nagyjából lehetett kalkulálni a tempóra. Úgy terveztem, indításnak 7 kört futok, az kb. 30-31 percre jön ki.
Szépen lassan letudtam a részem, váltottuk egymást, majd ismét váltás és így ment ez órákon keresztül. Nagyjából körvonalazódott a rangsor is, mi úgy a második-harmadik helyen tanyáztunk, nagy meglepetésünkre. A 3 órás egybefüggő futásomnak lőttek, és lassan e kellemes részét is szépen magam mögött hagytam. Rövid taktikai értekezlet után a 6-7 körös váltásokat 2-3 körösre csökkentettük, azaz fokoztuk a tempót. Támadtunk.
Az 1. és 3. helyezett csapata felfigyelt csapat-taktikánk módosítására, így ők is váltottak: egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak. Még csak 6 órája futottunk, de lassan kibontakozott egy öldöklő küzdelem. Az első helyezett csapatnak (Sárvári Kinizsiek) volt egy iszonyú gyors emberük, de úgy tudtuk, hogy neki este dolgozni kell menni, így a végjátékra nem tud maradni. Számunkra ez úgy csapódott le, hogy csak tartanunk kell a tempót, este meg szépen átvesszük a vezetést.
Az első helyen levő csapat rájött, hogy ezt a versenyt nem nyerhetik meg, ha elmegy a legjobb emberük, aki ennek hatására hirtelen szabadságot vett ki. Este 8-tól igazi harc bontakozott ki. Ilyet én még soha azelőtt nem éltem át. Ádámnak sajnos el kellett mennie, így hárman maradtunk és folyamatosan a váltózónában vártunk, váltottunk, futottunk és néztük a köridőinket. Az első helyen álló csapat bő egy körrel, azaz kb. 5 perccel vezetett több, mint 10 óra futás után. A 3. helyen álló Váci forma II. is jött fel ránk. Ment a matekozás, ki milyen formában van még, ki mennyire fáradt 2 órán belül 5 percet le lehet faragni, és annyit még el is lehet bukni. Iszonyúan motiváló volt, vérszagot kaptunk, és ismét fokozni próbáltuk a tempót.
Este 9 után már körön belülre kerültünk, azaz a hátrányunk 2:30-3 perc körül mozgott. 35-40 km volt már a lábunkban fejenként és még mindig toltuk a résztávos 4 perces körüli kilométereket. A Kinizsiek is erősítettek, körönként váltottak az utolsó fél órára. Mi is lereagáltuk a váltási módszerüket. Halál.
A végletekig csontoztuk magunkat, az utolsó fél órában. A hátrányunk végül 2:17-re apadt, azaz fél kör távolságból üldöztük őket. Este 10 órakor tűzoltószirénára állt meg a 12 órások mezőnye, és velük a mi versenyünk is. Az amerikai filmbefejezésekkel ellentétben maradtunk másodikok, de minden beleadtunk, a végletekig kifutottuk magunkat. A körmérők alatt, hárman összeborulva adtuk át magunk a fájdalom, fáradtság és öröm érzésének.
165.7 km tettünk meg 12 óra alatt, az első helyezett csupán 600 méterrel előzött meg minket. Személy szerint 44.5 km-t futottam bő 3 óra alatt. Ha nincs csapat, nincs összetartozás, sose hittem volna, hogy milyen rejtett tartalékok vannak bennem. Hihetetlen erőt adott.
Április 16-án ismét lesz Sárváron váltófutás, tervezzük hogy ismét indulunk, persze csak kocogósan a magunk módján. (Pláne, hogy előtte a Gerecse 50-re is megyek.) Idén lesz még számos váltóverseny, legközelebb az Eger-Miskolc távot lefutó Szarvasűzők, júniusban pedig a Ultrabalatonra lehet csapatot összehozni.
Ki nem futott még idáig csapatban? És ha nem, mi ennek az oka?
Talán idevágó, talán nem, de ez az egyik kedvencem:
11 komment
Címkék: verseny motiváció csapat sárvár
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tomek73 2011.03.31. 11:52:28
Nekem az volt az első 12 órás váltófutásom.
159 km-t teljesítettünk.
Az a szép, hogy mindenki a legjavát adja a csapatért.
Dani_ 2011.03.31. 15:44:51
Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2011.03.31. 15:44:58
Így sem rossz.
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.03.31. 16:23:23
Amit kiemelnek most, hogy ez a cikk nagyon jol sikerult. Mint blogok suru olvasoja es neha iroja is, le a kalappal az elvezetes es az utolso pillanatig izgalmas beszamolo elott. Elveztem nagyon. Most epp omlik az eso odakint de azt hiszem elmegyek este akkor is egy 20-asra :) Megadtad a hangulatot.
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.03.31. 21:22:17
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.04.01. 09:02:40
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.04.01. 10:40:17
2011.04.01. 10:48:45
Csapat szervezénél 10 emberből 9 mondja amit Te, hogy "félek, hogy én leszek a leglassabb" vagy "miattam maradnátok le", vagy "biztos elrontanék valamit".
Ilyenkor mindig próbálom győzködni az embereket, hogy mivel a TOP5-be kerülni semmi esélyünk nincs, ezért kb teljesen mindegy, hogy 6 "gyors" futóval 127. helyen végzünk, vagy pár lassabb emberrel a 152.-en. Innen nézve igazából egyetlen követelmény van, hogy végig kell menni a pályán, feladni nem szabad, mert ez az egyetlen dolog, ami a többiek mókáját befolyásolja.
Persze, ha valaki azért szervez csapatot, hogy tényleg jó eredményt érjen el, ott megértem, hogy fontos, hogy a leggyengébb láncszem is erős legyen, hogy a váltás tökéletesen sikerüljön, de szerintem a váltók 99%-a inkább a közös élmény, a közös szórakozás vonal és nem a legjobb csapat teljesítmény mentén áll össze (mert ugye attól, hogy akad 1-1 lassabb ember a csapatban még bárki futhat PB-t a saját etapján).
Persze, lehet, hogy csak az esélytelenek nyugalma beszél belőlem :P