Segít-e az edzésterv?
2011.10.27. 12:37 szasza75
Az elmúlt hetekben számos cikk, írás, riport jelent meg Lubics Szilvia Spartathlonon elért győzelméről. Szilvia a verseny története során az 5. legjobb női időt érte el. Az alábbi riportot Lőrinc Olivérrel, Lubics Szilvi edzőjével készítettem.
Futóblog: Úgy tudom, pont futottál, de mi volt az első gondolatod, amikor meghallottad, hogy tanítványod, Lubics Szilvia megnyerte idén a Spartathlont?
Lőrinc Olivér: Igen, pont egy teljesítménytúrát futottam a párommal a Börzsönyben. Akkora előnye volt, hogy már a verseny felétől látszott, hogy ha tartja magát, nem lehet gond a győzelemmel. A győzelem híre tehát nem lepett meg, örültem nagyon, hisz az ő sikere nekem, mint edzőnek, is siker.
FB: Büszke voltál rá?
LO: Minden tanítványom sikerére büszke vagyok. Van, hogy egy maraton teljesítése nagyobb siker, mint mondjuk másnál egy 3 órán belüli futás. Persze Szilvi győzelme különösen szép siker. A verseny történetének 5. legjobb női idejét futni is tekintélyt parancsoló. Tegyük hozzá, még messze nem érte el az egyéni lehetőségeit, fiatal versenyzőnek számít, főleg a versenyéveit nézve.
FB: Mit gondolsz arról, hogy a futónak a versenyen elért sikere egyben az edzőnek is minősíti a munkáját a felkészítési időszakról?
LO: Az edző a szakács, a versenyző az alapanyag. Mindkettő elengedhetetlen az eredményességhez. A versenyző mögé az edző rakja be a struktúrát, a tudományt, a taktikát. A güris rész mégis csak a versenyzője, neki kell végigjárni azt az utat, amit az edző kijelöl. Én háttérszereplő vagyok, mint mondjuk a család, akik hasonlóan fontos szerepet játszanak a siker elérésében.
FB: Egy ilyen hihetetlen teljesítmény elérése, pusztán a fizikai felkészítésnek köszönhető vagy jelentős elem a versenyző mentális felkészültsége?
LO: A mentális felkészültség is igen fontos. Egyrészt a nyugodt háttér, a fejben kipihentség, másrészt a versenyhez való közelítésben a magabiztosság, harmadrészt a verseny alatti önfegyelem, küzdés, okos taktikusság elengedhetetlen egy ekkora eredményhez. Szilvinél szerencsére ezek mind megvoltak, megvannak. Az utóbbi kettőhöz az edző is hozzátesz, Szilvit is kellett erősíteni, biztatni, ez normális. Ugyanígy a verseny közbeni taktika, erőbeosztás, praktikák, frissítés kidolgozása is közös munka.
FB: Mikor kezdtétek el együtt a munkát?
LO: Két éve dolgozunk együtt.
FB: Milyen volt az akkori Szilvi, mint futó az eredményeket és képességek tekintetében?
LO: Hobbi futó, nagy álmokkal, kevés ultra tapasztalattal, de fejben elszánt volt és alkatilag is kiváló.
FB: A közös munka kezdetén is lebegett már Szilvi előtt a Spartathlon, mint cél, vagy csak lépésről-lépésre mertetek egyre nagyobbat álmodni?
LO: Ha jól emlékszem, a Spartathlon már a kezdeti együtt dolgozásnál is képben volt, de csak mint egy nagy álom a teljesítésről. Szó nem volt arról, hogy győzelem. Megmondom őszintén én sem számoltam ezzel, hogy eltelik két év, és győzni fog. Általában sokkal hosszabb az ide vezető út. Az idei nyáron viszont már látszott, hogy forma alapján bármi lehet; világranglista harmadik idő egy 6 órás versenyen, ami eredetileg edzésnek indult és hasonlók. Viszont mint tudjuk, egy ilyen versenyen bármikor nagyot lehet borulni, biztosra sosem lehet menni, így csak csendben bizakodtunk, de akkor sem a győzelmen, hanem, hogy 30 órán belül beér.
FB: Fizikailag mennyit munkát kell beletenni egy ilyen nagy verseny sikeres teljesítéséhez? Mennyi edzett Szilvi?
LO: Én órában adom meg neki az edzésmennyiséget, nem kilométerben. Általában heti 12-16 óra közötti az edzésóraszám, a hét minden napján fut. E mellett tornázik is.
FB: Földrajzilag távol vagytok egymástól, hogyan történik a közös edzésmunka?
LO: Heti ritmusban, hétfőnként elküldöm neki mi a feladat az adott hétre. Napra bontva megkapja mennyit, mit, milyen pulzuson kell teljesítenie. A hét utolsó edzését követően átküldi minden edzésről a loggolt adatokat és szubjektív megjegyzéseit. Ez az alapkommunikáció. Ezen kívül telefonon és emailben egyeztetünk, ha bármin változtatni kell hét közben, vagy lelki fröccsre van szükség. Ez minden tanítványomnál így működik egyébként.
FB: Edzésmódszered követ-e valamilyen klasszikus edzésmódszert (pl. Lydiard, Maffetone), vagy teljesen egyénre szabott edzéseket kapnak a tanítványaid?
LO: Nem követem egyik edzővonalat sem. Minden tanítvány egyénre szabott edzést kap az adottságainak, lehetőségeinek, céljainak megfelelően. 13 éve edzősködöm, már kialakultak a saját módszereim, de ezek nem berögzültek. Fontosnak tartom, hogy folyamatosan keressük az újabb, jobb, hatékonyabb módokat az edzésekben és kísérletezzünk, tanuljunk.
Elég sok időt szentelek napi szinten ennek a tanulásnak. Az ultraversenyzés edzéselmélete még nagyon kialakulatlan. Nemzetktözi szinten is kevesen dolgoznak edzővel ebben a sportban, általában az alapján edzenek, amit hallanak, vagy gondolnak a futók. Szélsőséges eseteket is látni edzésmennyiségben, struktúrában. Így más, edzéselméletileg kialakultabb sportok, mint pl a triathlon, vagy kerékpározás módszertana sokszor segítség a klasszikus atlétikai elvek mellett nekem is.
FB: Hogyan nézett ki Szilvinek egy átlagos futóhete?
LO: Nagyon időszak függő. Szerintem nem volt két egyforma hete mióta együtt dolgozunk. Alapvetően van 2-4 fontos edzésnap, mikor feladatos (pl. intenzív intervallok), vagy hosszú (3-6 óra) edzései vannak, a többi nap pedig ezeket regenerálja könnyebb, rövidebb (1-1,5 óra) futásokkal, vagy tornával.
FB: Milyen instrukciót/versenystratégiát tud adni egy edző a 246 km-es táv lefutásához?
LO: Szilvi lábban, fejben erős, a gyomra gyenge. Ennek megfelelően a verseny közbeni és előtti energetikával, frissítéssel sokat molyoltunk. Szerencsére jól is működött. Fejben nem noszogattam közben, előtte viszont kellett a támasz. Addig jó, amíg nem hív fel telefonon verseny közben. Most nem hívott. Hogy a lábai bírják, pulzus és tempókontrollt használtunk. Két fő kritérium volt: nem mehet 140-es pulzus fölé, és 5 perces km-nél gyorsabban sem. 8-10 óráig kell ezt figyelnie, utána már fárad annyit, hogy nem tudja elfutni magát a továbbiakban. Innen az akaraterőé a főszerep. A fájdalom, a monotónia, a magány, az álmosság leküzdése a feladat a viszonylagos fiziológiás egyensúly megőrzése, szintentartása mellett.
FB: A verseny előtti és verseny közbeni táplálkozásra kiterjedt-e a tanácsadásod?
LO: Igen, mivel neki a gyomra a gyenge pontja, ezt különös hangsúllyal kezeltük.
FB: Van jónéhány tanítványod. Mit gondolsz, mi az ami miatt egyesek nagyobb sikereket érnek el?
LO: A sport is ugyanolyan, mint az élet más területei, ahol rangsorok alakulnak ki. Mindegyik helyzetben több összetevőn múlik, meddig jutunk a rangsorban. Míg más területen esetleg kívülről is előfordulhat a segítség, vagy épp a visszahúzás, a sportban az az egyik fő szépség, hogy ezek nem érvényesülnek: az egyénen múlik milyen eredményt tud kihozni magából hozott és szerzett adottságai révén.
Az eredményesség szinte egyenlő arányban a következő összetevőkön múlik: genetika (alkat, fiziológia, stb), életkörülmények (családi háttér, munkahely, anyagiak, stb), személyiség (türelem, kitartás, akaraterő, értelem, stb). Bármelyik nem megfelelő, a sikeresség, a célok elérése nehezebb lesz.
Az edző a genetikai adottságokat és az életkörülményeket készen kapja, a személyiséghez kicsit hozzá lehet tenni. Az életkörülmények javítása a versenyző feladata, tehát nekünk igazán egy szegmenst, a genetikai alapokat lehet segítségül hívni az eredményességhez, ebből kell építkezzünk.
Vannak az edzésre gyorsan és lassan reagálók. Sőt az egyes edzéstípusokra is máshogy reagálhatnak a sportolók. Az edző feladata kiismerni, hogy mi fejleszt optimálisan az egyénnél, és ennek megfelelő edzésmunkát hogyan alakít ki a többi tényező figyelembevételével.
A jó edző sokat hozzátehet az eredményességhez, de a világ legjobbját csak megfelelő alapanyagból lehet kihozni, sajnos az elvégzett munka, az akarat kevés. Szerencsére a sportban nem csak a világ legjobbjának lenni nyújt örömforrást. Maga a sport és kisebb sikerek is nagyon boldoggá, ezzel teljesebbé tudják tenni az embert.
FB: Mi az oka annak, hogy az ultratávú versenyeken ennyire magas az átlagéletkor?
LO: Ennek több oka van. Van egy fiziológiás, van pszichés és van materiális oka is. Fiziológiás ok, hogy az ultrákon szinte kizárólag használt aerob képességek szinten tarthatók, sőt javíthatók 30-40 éves kor fölött is. Sok fontos képesség megerősítésére, fejlesztése hosszú évekre, sőt évtizedekre van szükség, 20 évesen még sokszor nem működnek ezek a dolgok tökéletesen.
A kifinomult és energiatakarékos mozgáskoordináció jó példa erre. E mellett a rövidebb távokon, pl maratonokon eredményes versenyzők idővel már elveszítik az ide szükséges gyorsaságot, és ha eredményesek akarnak maradni, az ultrák maradnak lehetőségül. A pszichés tényező, a monotónia tűrése, az énkeresés, határaink ilyen irányú feszegetése 30 éves kor fölött lesz hangsúlyos a legtöbb ultrára fogékony embernél.
Más életszakaszba kerülünk a fiatal, lázadó, izgága énünk után. A materiális ok: mivel az ultrákon a küzdelem nagysága, a szenvedés mélysége messze nem áll arányban az elismertséggel sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben, jellemzően olyan egyének űzik, akik rendben vannak önmagukkal ilyen téren, illetve ezek a főképp önmaguknak elért sikerek kielégítik őket.
FB: Köszönjük az interjút, sok a sikert kívánok a további közös munkához.
12 komment
Címkék: edzés siker győzelem edző spartathlon szilvia lubics
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.10.27. 13:13:34
daikini 2011.10.27. 13:49:34
Jó cikk, köszi! remélem Szilviát is kifaggatjátok a közeljövőben!
Nocit 2011.10.27. 17:26:47
Én is várom a második részt.
Sophie.Sz 2011.10.28. 09:18:29
-gyaloggalopp- 2011.10.28. 11:39:46
fásy ádám 2011.10.28. 18:04:37
www.expressz.hu/sport/futas/egyeb/hirdetes-28622373/
Balázs - Győr · http://www.futobaratok.hu 2011.10.28. 18:47:52
M.Islander 2011.11.01. 16:24:02
www.runnersworld.com/cda/microsite/article/0,8029,s6-239-489-0-14090-0,00.html