Nyílt levél Fehér János szerkesztőnek
2011.11.11. 09:33 szasza75
Október 22-én az Index sportrovatában megjelent egy cikk "Női időket futnak a férfi maratonisták" címmel. Ezzel kapcsolatban több futóismerősöm is kifejtette a nemtetszését, sőt, egyikük, Józsa Gábor, megkért, hogy tegyük közzé az alábbi nyílt levelet.
---
Tisztelt Fehér János Szerkesztő Úr!
Többen értesítettek az Ön által írt cikkről, amelyben a magyar maratoni futás helyzetét tárgyalja, melyben egyébiránt az aktív magyar maratonisták közül egyedüliként vagyok nevesítve, mint a bajnokság győztese. Ennek kapcsán szeretnék néhány észrevételt, helyesbítést, pontosítást tenni, amennyiben alábbi írásomat hajlandó elolvasni, befogadni, esetlegesen valamilyen formában az Index portál olvasói számára is elérhetővé tenni.
"Női időket futnak a magyar férfi maratonisták"
A címben szereplő állítása természetesen igaz, ha az ember összeveti a magyar bajnokság eredményeit a női világranglista aktuális állásával, vagy az Ön által emlegetett női világcsúccsal.
Elsőként ajánlom elemzésre az alábbi táblázatban szereplő gyűjtést, amely megmutatja, hogy nem csak ebben az évben, nem csak a maratoni futásban, sőt nem csak a hosszútáv futásban fordul elő ez az első megközelítésre hangzatosnak tűnő helyzet, hogy a magyar bajnokságon gyengébb időeredményeket futnak, mint az aktuális női világcsúcs:
Időeredmények a masz.hu portáltról
Azt mondhatjuk, hogy ez a helyzet viszonylag általánosnak mondható ezekben az atlétikai futószámokban.
Minden versenyző, edző vagy csak a sportban kicsit is jártasabb ember, aki látott, vagy hallott már országos bajnokságról, tudja, hogy a bajnokságon sohasem az időeredmény számít, hanem a helyezés. Lehet az ember kiváló formában, de ha "eltaktikázza" magát az időeredménye ugyan lehet még jó, de a helyezése, amit számítanak, gyenge lesz.
Pontosan ezekből az okokból egy bajnoki szám időeredménye általában igen irreleváns, de azért nagy vonalakban persze mutatja a mezőny erősségét. Ezért sem tartom teljesen fairnek az időeredmények összehasonlítását egy a magyar bajnoki eredményekkel.
A cikk vezér mondatai: "A profikat még az amatőrök is megverik" - A sportról szóló 2004. évi I. törvény idevonatkozó része:
1.§ (3) Versenyszerűen sportoló (a továbbiakban: versenyző) az a természetes személy, aki a sportszövetség által kiírt, szervezett vagy engedélyezett versenyeken, vagy versenyrendszerben vesz részt. A versenyző vagy amatőr, vagy hivatásos sportoló.
(4) Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül.
Csupán néhány éve vagyok a maratoni futás mezőnyében, de azt már ennyi idő alatt is sikerült felmérnem, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag nincsenek ebben az értelemben vett profi versenyzők (maratonisták biztosan nem). A magyar maratoni mezőnyben nincsen egyetlen fizetett sportoló sem. Nincsenek sportolói állások, illetve még fél állások sem igen, ami egyrészt a rendszerváltozást követő szemléletváltásnak, másrészt a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetnek tudható be többek közt.
A hazai maratoni bajnokság élmezőnyének minden egyes tagja, akiket a cikk profiként emleget, vagy főállásban dolgozik, vagy valamilyen oktatási intézményben tanul. Mindegyikük saját szabadidejéből áldoz időt és energiát az edzésekre, versenyekre, hogy felkészüljön egy olyan maratoni versenyre, mint a magyar maraton bajnokság is. Saját pénzükből fizetik a sportfelszereléseket, versenyekre utazásokat, a gyúrót, a sportorvost, a nevezési díjak költségét, illetve a kluboknak tagdíjait.
A cikk vajon milyen értelemben nevezi profinak ezeket a futókat? Talán a hozzáállásuk miatt?
Ezek után nem fair a hosszútáv futás helyzetét a magyar footballhoz hasonlítani, amelyben igen komoly állami pénzek és szponzori támogatások mozognak. Így a footballisták gyakran még a másod-harmad osztályban is "főállású" sportolóként készülhetnek, miközben könnyen előfordul, hogy jóval kevesebb edzésmunkát végeznek el, mint az amatőr hosszútávfutók, kedvtelésből.
Ma Magyarországon minden maratoni futó amatőr sportoló jogi értelemben, ezért nem tartom fairnek a cikkben az amatőr magyar versenyzők összehasonlítását még a világ elit női élvonalával sem. A külföldi amatőr férfiakkal már éppen fair is lehetne az összehasonlítás, hiszen valóban velük versenyzünk.
Ebből kifolyólag szintén nem tartom összehasonlíthatónak a '70-80-as évek hosszútávfutóinak körülményeit, így elért eredményeiket sem a maiakkal. Félreértés ne essék, Szűcs Csaba és Szekeres Ferenc eredményeit és érdemeit a legnagyobb mértékben elismerem. Időeredményeik minden maratoni futó előtt a legnagyobb példaként járnak elöl Magyarországon.
A hivatkozott időszakból megkérdezett maratonisták a valóságban sokadmagukkal együtt, fizetett, minden értelemben profi sportolók voltak, ellentétben a mai helyzettel.
A klubjuk emellett többek között gyúrót, sportorvost biztosított nekik. A kluboknak, a sportnak volt tömegbázisa, így sűrűbb és bővebb is volt az élmezőny, ezért nem ritkán egy-egy klubban olyan erős futócsapatok voltak, hogy ma ennyi "elit" futót nem is lehet összeszámolni egész Magyarországon (de önmagában Budapesten biztosan nem).
"A maraton Szűcs szerint ugyanakkor nem csapatsport: 'Én teljesen egyedül készültem a versenyeimre.' Az sem állja meg a helyét, hogy feltétlen profinak kell lenni a jó eredményhez. Hatórás munka mellett is tudtam 2:13, 2:14-es időket futni. Erre könnyű, irodai munka mellett más is képes lehet"
Vajon Szűcs Csaba felejti el hozzátenni, hogy a bizonyos hatórás munka előtti években éveken keresztül profi sportolóként készült és a hat órás munkája mellett japánban kiváló futóklubokban, nagyon erős csapatokban végezhette az edzésmunkáját, vagy a cikk írója nem tartotta fontosnak a megkérdezettnek ezt a kiegészítését leírni a cikkbe?
És mi a helyzet ma, napjainkban? A sport állami támogatottsága töredéke a réginek. Ennek köszönhetően a sportállások megszűntek, a klubok és a sport tömegbázisa, ezzel együtt az elit élvonal egy jelentős része gyakorlatilag eltűnt. A versenyzők a két edzés között nem pihenni mennek, hanem elvégzik a 8 órás munkájukat, vagy oktatásban vesznek részt. Edzőjükért, sportorvosért és gyúróért saját zsebükből fizetnek. Nincsenek vagy nagyon kevés futócsapat van, mivel az a kevés "profi" futó nagyobb távolságra lakik egymástól és/vagy a munkájuk/iskolájuk mellett nehéz összeegyeztetni a szabadidejüket, amikor az edzéseiket együtt végezhetnék.
Az ezekhez hasonló felületes, érintőleges, hangzatos cikkek, úgy gondolom csak arra alkalmasak, hogy visszahúzzák a magyar sportot és sportolókat a mocsárba.
A cikk írója nem jut el addig, hogy általánosságban a magyar atlétika helyzetét, vagy a magyar sport helyzetét elemezze, hanem megragad azon a szinten, hogy hangzatos félinformációkkal az adott sportág lelkes, önfinanszírozó, munka előtt és munka után sportoló, szabadidős versenyzőkbe szúr egyet!
Az Ön cikkéből az átlag magyar olvasó olyan egyértelműnek tűnő, ám téves következtetéseket vonhat le, hogy a magyar maratonisták tehetségtelen, lusta és fizetésükért markukat tartó kutyaütők, akiket még az amatőr női versenyzők is megvernek.
Amennyiben mégis lehetőséget lát arra, vagy a későbbiekben motivációt érez a tekintetben, hogy egy olvasmányos írás keretében sokoldalúan írjon Ön vagy egy kollégája e tárgykörben, úgy örömmel állok rendelkezésére, segítségére ebben, akár több sporttársammal együtt.
Kívánok ennél a cikknél sokkal reálisabb, összefogóbb képet mutató írásokat Önnek!
Üdvözlettel,
Józsa Gábor
9 komment
Címkék: magyar levél nyílt profik amatőrök mararton
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.11.11. 10:12:20
Itt remélhetőleg nem arról volt szó, hogy akik odakerültek az élmezőnybe (csak úgy "odakerülni" nyilván nem lehet), szóval akik felküzdötték magukat a top helyekre, azok nem remek teljesítményükkel harcolták ki azt. A gond az, hogy az összehasonlítás ott már sajnos tényleg nagyokat sántít, amikor a múlt rendszer sportállásai mellett futott időkkel szeretnénk párhuzamot vonni.
Eltérő feltételrendszer, kevesebb (fél)profi hosszútávfutó (talán csak a Kálovics Anikó él tisztán ebből?), gyengébb idők.
De könyörgöm, aki maga is amatőr lévén a legjobbak között van az amatőrök között, annak ne kelljen már szégyelnie magát és magyarázkodnia...
MrCain 2011.11.11. 10:32:25
2011.11.11. 11:26:51
csétomi 2011.11.11. 16:33:53
angelday 2011.11.11. 16:50:52
daikini 2011.11.11. 22:19:40
Kedves Gábor, úgy gondolom, hogy a leveleddel kellően célba találtál, ha nem is lesz az indexen semmilyen következménye
, mert miért is lenne, a futó társadalom nagy részéhez úgy gondolom eljut az írásod, és ez a lényeg!
Wolf1973 2011.11.12. 09:31:11
olipapa · http://www.oliworld.hu/ 2011.11.12. 19:06:23
Egyrészt szakmailag igen, nagyon fontos nekünk egy ilyen kiegészítés,, helyreigazítás, így fair a mai versenyzőkkel szemben, meg úgy egyáltalán. Másrészt az index próbálja eladni magát az olvasóknak, így amíg nincsen világra, vagy legalább országra szóló sztorik a hosszútávfutásunkban, sajna abból lehet csak hírt kreálni ami van, még ha ferdítve is vagy féligazságokat közölve.
Hogy a sportnak ez árt, vagy használ, nehéz kérdés. A mai élvonal, meg egyáltalán aki benne van persze joggal mérgelődik, de az index nem szaksajtó, ha kiegészítették volna a cikket a fent megírt tényekkel, már valszeg kevesebb olvasót érdekelt volna. Nem a futóinkkal van baj, nem az indexel, nem az újságíróval, az emberek értékrendjével. Ezt veszik könnyen, az ilyen cikket. Nehéz ellene menni, persze meg lehet próbálni. Hajrá!
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
