Hátrafelé SOKKAL keményebb
2011.12.16. 12:26 Winkler Róbert
Megvan a rekord! Nappali világosságnál sikerült a vasúti hídi privát hátrafutó versenyemen eljutni a tizedik villanyoszlopig. Nappal azért biztonságosabb az egész, mert így tényleg olyan messze látni, hogy egészen biztosan nem jön senki szembe. Világosban pedig a térérzékelés is jobb, bár ez tényleg csak egy kis plusz biztonságérzetet ad – hátrafelé futni valószínűleg sötétben az igazi.
Egészen komfortos is volt. Na de, és ez a legérdekesebb, nem is a szokásos para miatt álltam meg. Pusztán bátorsági szempontból simán tudtam volna tovább is futni, a combfeszítő izmom viszont teljesen kikészült. Becslésem szerint nem lehetett lényegesen több, mint 200 méter, vagy legfeljebb egy negyed kilométer, de minden erő kiszállt belőle. Ahogy rendes irányba fordultam, rögtön tudtam tovább kocogni, de mindenkinek melegen ajánlom, hogy mielőtt benevez DaMartianék hátrafelé futó versenyére, edzzen egy kicsit. Vagy legalábbis próbálja ki egyszer, milyen hátrafelé futni pár száz métert.
Szeretettel ajánlom vasúti hidak gyalogos sávjait, lehetőleg éjfél után.
3 komment
Címkék: beszámoló híd hátrafelé
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pannonfunk 2011.12.18. 15:49:09
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
