Tavaszváró futóverseny

2012.03.13. 18:32 szasza75

Józsi mindig mondja, hogy miért nem indulok olyan versenyeken, ahol barátiak a távok, nem annyira eldurvult hosszúak, bárki számára teljesíthetők. Szombaton ilyen versenyen voltam. Persze hiába kezdeném el Józsinak magyarázni, hogy a futásban nem a távok leküzdése a nehéz, hanem az iram forgácsol. 

A Naplás-tó mellett rendezték meg a Tavaszváró futóversenyt. A táv mindösszesen 9,5 km. A verseny érdekessége, hogy ezt a távot 5 körben (mindenki egyetemet végzett ember, tehát körönként 1,9 km) kell teljesíteni úgy, hogy 13 perc van egy kör teljesítésére. A kör teljesítése után a 13. percig pihenő, majd újraindítás. Aki később érkezik a kör végére, mint 13 perc, folyamatosan fut. Aki gyors, pihenhet.

Egyszerű nem? Nem.

Kicsit félve neveztem. Félelmem a helyszínre érkezve beigazolódtak: többnyire fiatal sprintereket, egyesületekhez leigazolt pályaatlétákat véltem a rajtközpontban felfedezni. Mit keresek én itt? Bíztam benne, hogy az én poroszkálós tempóm nem lesz nevetség tárgya. "Lesz egy jó edzés" – gondoltam magamban, majd gondosan kibéreltem a rajtzóna utolsó sorát. 

A pályából kb. 100 méterig aszfalt, onnan 1800 m terep. A terepes részen 3-4 hosszabb-rövidebb emelkedő és lejtő tette izgalmassá a vonalvezetést, és persze gondoskodott a lábak elsavasodásáról. 

A rajtnál kirobbant mindenki.

Szélvész sebességgel távolodtak a versenytársak. Stratégiám nem volt, azaz csak annyi, hogy óvatosan kezdjek, és nagyjából szinten tartom a tempóm. Az első helyezkedő "sikán" után szinte síkon futottunk, az első emelkedőig. Az egynyomtávos ösvényen szerencsére nehéz volt előzni – szerencsére.

Kiváló helyszín az elsavasodásra. Lejtő, sík, emelkedő, sík, emelkedő... szépen váltakoztak a feladatok. Álmos kezdés után szépen kapaszkodtam vissza, nagy meglepetésemre. Gergő barátom szépen elszaladt tőlem, csak annyi dolgom volt, hogy látótávolságból kövessem.

Bő 7 és fél perces rohanás után értünk a célba. A légzés megnyugodott, a test megpihent. A szív lassuló kalapálása lassan helyreállította az egyensúlyt. 5 és fél perc pihenő, aztán kezdődött az egész karika előröl. Már csak 4, 3, egyre nehezebbé vált az újraindulás.

Végül már a futás is, az emelkedők, vártam a végét. Mint egy jó résztávos edzés, csak itt sokan vagyunk és izgalmas terepen. Sikerült nagyjából egyenletesen végigfutni és ezzel még javítottam is az egyes futamok közötti helyezésemen.

Jó kis verseny volt, igaz a sok pályaatlétához képest látványosan lassabban futottam. Picit csalódott vagyok, de nem tudom, miért. Szerettem volna még valami erőset mondani, de nem jut eszembe más, mint az, hogy

nem csak a táv számít, a sebesség is.

3 komment

Címkék: verseny élménybeszámoló tavaszváró

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.