Fejben dől el, de hogyan?
2012.06.20. 11:51 Winkler Róbert
Csétomi már időben hívott, hogy akkor hová írjon be az Ultrabalaton-váltóba, de először egy kis gondolkodási időt kértem, aztán azt mondtam, köszönöm, sehová. Nagyszerű móka váltott műszakban körbefutni a Balatont, de az nekem évi gyakorisággal sok. Megvan a varázsa, amikor az ember a déli parton éjjel 2 és 3 között, közepesen megzombulva várja a váltótársat, aztán nyargal egy jóízűet, de azt hiszem, a váltót inkább a páratlan évekre tartogatom.
Én igazából ezt az északi szakaszt szeretem, hiába szintes, meg nehéz, de ez a legszebb. Arra gondoltam, elindulok szépen egyéniben, és futok, ahogy kiadja, de közben már azt is megtudtam, hogy idén a váltók délután 2-kor indulnak, az egyéniek reggel 6-kor. Reggel 6? Jézusom! Kicsit húzós, de vannak előnyei, főleg, ha hőségriadó-közeli lesz az időjárás.
Felhívtam Szaszát, hogy akkor én ebben utaznék, ő pedig egyből úgy érezte, az egyéni nálam azt jelenti, teljesíteni akarom az egész kört. Hiába tiltakoztam, ő már fejben ott tartott, hogy ha elérek Keszthelyig, ott már úgysem hagyom veszendőbe menni az a fél Balatont, itt kezdtem hangosabban beszélni, hogy halló, halló, köszönöm, kizárt, hogy akár az 50 kilométert is elérném, egyáltalán nem készültem idén hosszú távra. Voltak szakaszok, amikor egész sokat futottam, de inkább a heti összkilométer volt sok, egy nap sose mentem többet 16,5-nél. Az utóbbi két hétben pedig összejött sok idióta reggeli meló, meg utazás, a hétvégén meg a Balatonban sikeresen beleugrottam egy kagylóhéjba, szóval a csillagok állása nagyon nem kedvező.
Viszont egyvalamit végre kompromisszumok nélkül tesztelhetek: hogy hol húzódik a fal. Ha 8 kilométerre indulok, 6-nál kezdem érezni, hogy fáradok, ha 10-re, 8-nál kezd fájni valamim, és így tovább. Mi van, ha csak úgy elindulok futni? Terv nincs, csak mondjuk annyi, hogy 10 kilométerenként nyújtok egyet, vagy valami ilyesmi. Szasza szerint az ultra távoknak az a lényege, hogy sokat kell sétálni, de pont ez az, ami nem érdekel. Én kellemes kocogással és nézegetéssel akarok eltölteni néhány órát. Aztán persze ha közben megszáll az ihlet, jöjjön, aminek jönnie kell. De valójában pontosan tudom, mennyire kemény egy 42,6 is, főleg, hogy nem volt olyan célirányos felkészülésem, mint amikor barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral direkt a legnagyobb hőségben kínoztuk magunkat a Börzsöny kopár domboldalain 25-30 kilométerekkel.
Olyan persze van, hogy az ember otthon csak úgy elindul futni, aztán majd meglátja, de én olyankor fejben mindig felszorzom a távot kettővel, hiszen ugye haza is kell futni, és az már egy fal. Meg a vízhiány is egy fal. Most meg úgy érzem, el tudok indulni mindenféle fal nélkül, egy szép tájon, jó frissítőpontokkal, autós kísérettel. Kíváncsi vagyok, hol lesz a vége – emberkísérletnek a nyárra nekem megteszi.
8 komment
Címkék: kísérlet fal herczeg ultrabalaton
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.06.20. 12:42:11
2012.06.20. 15:53:16
Mindenesetre szurkolok, ha meg összetalálkozunk még hajrá-hajrát is kapsz!
Winkler Róbert 2012.06.20. 16:26:17
Tomcica 2012.06.21. 12:54:46
Dr. Fire 2012.06.21. 13:03:02
Donald Trump 2012.06.21. 15:05:23
Hajrá Winkler! Jövő héten csinálhatnátok dupla részt az Égéstérből a futáshoz. A mait is tartalékolom az UB-ra.