Festiwal Biegowy – életem első 100 km-es versenye
2012.09.12. 15:12 szasza75
Ezen a héten bizonyára még mindenki a Nike félmaraton hatása alatt van. Nekem is nagyon tetszett, igaz én most partvonalról figyeltem, és készítettem is néhány képet. A hétvégén én is versenyeztem, közel öt félmaratonit egyben (100 km), amibe a szervezők beletettek mintegy 560 Nyugati felüljárónyi szintemelkedést (4480 m összesen):
Na, de vissza az elejére:
A tavaszi sérüléses időszak miatt kimaradt a két tervezett versenyem, a Terep 100 és a Mátra 115. Ez a két verseny részben azért lett volna fontos, mert az UTMB kvalifikációs pontgyűjtő akciójában ez a két verseny 3 ill. 4 pontja elég lett volna a kvalifikációhoz. Nem indultam, nem lett. Nyáron elkezdtem összelapátolni a szükséges 7 pontot 3 versenyből. A Budapesti Terepkupáról már írtam, aztán pár hete tudomást szereztem erről a versenyről.
Menet közben az UTMB-n való indulási szándékom kissé alábbhagyott, de ha már beneveztem egy adatbázis hiba miatt négyszer is, gondoltam el is megyek erre a versenyre. Szóltam Gabinak, a húgomnak, hogy mit szólna
egy kiruccanáshoz lengyel testvéreinkhez és persze segíthetne is ha kell. Jött.
Krynica-Zdrój mintegy 350 km-re van Budapesttől, így pénteken kényelmesen elkocsikáztunk oda, időközben kiderült, hogy nem csak én leszek magyar résztvevő, hanem Karlowits-Juhász Tamás (Carlos) és Németh Csabi is jönnek.
Az üdülőtelepülés határában foglaltuk el a szállásunkat. A nagyon kis hangulatos szállás 186 Zloty volt idegenforgalmi adóval (1 Zloty = kb 70 Ft, összesen 13 ezer forint), reggelivel. Meg is kérdeztem mikorra várható a reggeli, mert nekem 3 órakor rajt. A hölgy csak pislogott és lekarcolta egy papírra a 8-10 ig időintervallumot.
Este a versenyközpontban találkoztunk Csabiékkal, felvettük a rajtcsomagot, melynek tartalma hosszabban itt tekinthető meg.
Persze nem csak 100 km-es terepversenyt rendeztek, hanem jókora "futódzsemborit": volt itt mindenféle táv, gazdag pénzdíjazás, kulturált futóexpo, a maratoni indulók között kisorsoltak egy Fiat 500-ast. Jó néhány ember mindenféle maskarákba öltözve, talán futottak is valamilyen versenyszámban, feltűnt még két Bolt hasonmás is.
Mi szereztünk néhány új barátot és elmentünk megvacsorázni. Pizza 15-25 Zloty (kb. 1500 forint), sör 7 Zloty (kb. 500 forint).
Este 9 fele értünk vissza a szállásunkra, nagyjából összerendezkedtem, fél 11 felé pedig elkezdődött a 3 órás alvásom. Háromnegyed kettőkor ébresztő, kávé, összepakolás, pár falat kaja, fél 3 körül már a rajtnál voltunk. Szemerkélő eső, de nem túl hűvös idő, nem is vettem fel esőkabátot. Némi hasfájásom volt, ez jelentős aggodalommal töltött el, viszont ami még inkább elgondoztatott, hogy gyakorlatilag miért csak a 3 magyaron van kulacsöv, illetve miért fut mindenki más hátizsákkal.
Rajt! Elkezdődött a verseny. Konkrét pontgyűjtési céllal jöttem, így nagyon stabil tudatos, okos futást terveztem. 17 óra a szintidő, cél a teljesítés.
Fejben a távot 3 nagyobb, pontosan 33 km-es szakaszra osztottam. Egy hegy, még egy hegy, majd 4 "kicsi". Érzésem szerint 300-400 induló lehetett, így az első kilométerek nem teltek magányosan. Persze ebben a régióban nincs fej-fej melletti harc, megszakítós küzdelem. Mindenki megy a maga kis tempójában, csak a futótársak légzéséből lehet hallani, hogy a futását adott pillanatban hogy éli meg.
Az első hegyen komolyabban kezdett el esni az eső. Nem is lett volna zavaró, de fejlámpával ködben, vulkanikus kőzeten rajta gyökerekkel igencsak megnehezítette a haladást. Egy nagyobb ködcsomóban sikerült beleszaladnom egy nagyobb pocsolyába is, rögtön átázott a cipőm. A "hasmars" továbbra is dolgozott és ezen az iso sem csillapított.
A mezőny nagyjából szétszakadt és kisebb csoportokra bomlott. Kialakultak a "vonatok" és nagyjából másfél óra alatt a ritmus is. Haladni kell, mert nincs idő lazsálni, de nem szabad egy pillanatra sem túlfeszíteni a húrt. Az első órákban biztonságot nyújthat a pulzusmérő óra. Még emelkedőn sem engedtem nagyon elszállni, igyekeztem berendezkedni egy 140-145-s tartományra. Persze az eső jött az arcba, mint a csillagok rajzolatai az Ezeréves Sólyom szélvédőjén hipertérbe lépésnél. Frissítő volt ezen az álmos reggelen. az első szakaszon gyakorlatilag végig égett a fejlámpám.
36 km-nél volt az első nagyobb pont. Gabi már várt előkészült. "Hasmars" is, így a ponthoz közeli szállodába kéredzkedtem be. Az átázott cuccomat, cipőmet, zoknimat lecseréltem, ettem néhány falatot. Kicsit bosszankodtam, hogy így elrepült az idő. 3:45 kor értem a pontra és nagyjából 20 percet tököltem. Immáron fejlámpa nélkül, de még szemerkélő esőben jött a második hegy. Pazar útvonal. Kicsit hasonlított a Mátrabércre: nagyon szép gerincen haladt végig, fantasztikus kilátással, de sajnos csak a ködre. Energetikailag jól ment, ám ezek a gerincen nagyon okosan kell haladni. Az első 50 km-t olyan 6 óra körüli idővel lépem át.
A 66 km-es pontnál ez a hegy is elfogyott. Ott várt Gabi, én eléggé megéheztem. Ettem egy szendvicset, egy kis csokit, datolyát, paradicsomot. Már csak 4 kisebb hegy – gondoltam magamban, aztán megnéztem a szintrajzot. Tesóm mondta hogy a 77 km-hez még oda tud jönni, utána csak a 85 km-hez. Mondtam hogy a 77-hez elég, onnan már nincs sok.
Két meredekebb emelkedő és a lejtő következett. A lábaim már kezdtek rendesen beállni, de ahogy néztem a körülöttem lévő embereket, ők sem mozogtak acélosan. Azt hiszem, a 3. vagy 4. helyezett hölgy lábai után lépkedtem. Ha volt valamikor holtpont, talán ekkor lehetett, de csak egy pillanatra. Lefele viszont egészen jól ment, el is hagytam a "sporikat", hogy a frissítőponton való szüttyögésemnél szépen utolérjenek.
77 km-es pontnál ismét cseréltem cipőt és zoknit. Kicsit éreztem a talpam, a kövek elkezdték enni, így egy puhább csukára váltottam. A térkép szerint egy sípálya libegője alatt kellett felmenni, így gondoltam a botnak hasznát veszem. Sípálya egyik oldalán fel, másik oldalán le. A lefelén azért rám fagyott a mosoly: 3 km-en keresztül egy kőtörmelékes dózerúton kellett lefutni.
Innen már csak egy 1080 méteres hegy volt hátra. Szintben ugyan sok, de kellemes meglepetés volt a végjáték. Húzós, sunyi emelkedő, viszont, ha jó állapotban van a futó, így 90 kilinél, teljesen jól futható. Kicsit hasonlított az emelkedése a Kékes Csúcsfutáshoz, csak éppen nem aszfalton, hanem kissé kavicsos úton. Lassan elkezdtem fejben számolni: kicsit megnyomom a végét, 13 óra meglehet. Elkezdtem pörgetni. A felszakadozott mezőnyben még 3-4 embert összegyűjtöttem, aztán teljesen elégedetten szaladtam be a célba: 12 óra 45 perc.
Rég esett már ilyen jól futás. Persze nagyon elfáradtam. A célegyenesben azért gondolkodtam, hogy ha véletlenül leszakítom fent a hegyen a chippes rajtszámom, és a célban jut eszembe, akkor simán vissza tudnék érte menni. Szerencsére nem kellett. Érem, gyors zuhany, majd egy rövid masszázs következett. Gabi kikért egy pizzát, meg egy sört, és Csabiékkal megbeszéltük a nap történéseit.
Csabi egy héttel a rövidített UTMB-je után kimozgatta a lábait, és elég nagy csatában 8:51-es pályacsúcsot futott, Karlowits-Juhász Tamás pedig 10:27-s idővel a 7. helyen érkezett.
Klassz verseny volt, színvonalas rendezés, jó pályajelölés, idilli környezet, el fogok talán még oda menni máskor is.
17 komment
Címkék: verseny trail Címkék Németh Csaba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
[corristo] 2012.09.12. 16:19:01
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.12. 16:57:35
Irén a Szirén 2012.09.12. 17:21:19
Gratulálok.
Irén a Szirén 2012.09.12. 17:23:40
Irén a Szirén 2012.09.12. 20:45:23
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.09.12. 21:27:23
szumo 2012.09.13. 10:37:50
A sok zsákot esetleg depózáshoz adták. A videó szerint volt sok rajtszámod is, és ahány szám, annyi zsák, és a színek meg a depo pontokat jelenthették. Talán. Innen a videó alapján.
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.09.13. 10:48:33
szumo 2012.09.13. 11:00:05
De szerintem tök jó ötlet a szín/rajtszám kombó. Igaz itt is lehet tévedni, és ezzel is lehet bonyolítani az indulók életét.
Méret: biztosra mentek.
cindbl 2012.09.13. 16:48:45
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.09.13. 19:05:50
Tolem szoktak kerdezni 5-10k-s futok, hogy mire vagyok kepes gondolni egy 4 oras futason?! Az keptelen hosszusag. Persze egy varosi marathonon tobbezer emberrel korulotted nem unatkozol.
Na de mire vagy kepes te gondolni 13 oran at, egyedul a hegyekben? Olyan konnyen irod, hogy egyszercsak ott voltunk 70-nel... de kb. mivel szorakoztatod az agyad, hogy ne tompuljon el - a labad megy, azt ertem, csak mitol nem fasulsz fejben?
Riszpekt! :)
193 2012.09.14. 11:39:01
Idézetek Német Cabától az elmúlt két hét blogjaiból!
"Inkább a futásra koncentrálok és a hatékonyságra. Befelé figyelek, belső kapcsolatot keresve. A lábaim picit meg-megakadnak, egy-egy fájós lépés is akad a múlt hét maradványaiból, aztán egyszer csak beáll az egyensúly. Megvan, felvettem a környezetem hullámhosszát, beleolvadok a Beszkidek erdőségeibe. Elkezdek haladni, repülni. Minden könnyen megy. Szinte alig érintem a lábammal a talajt, máris pattanok tovább. Nem érzékelek időt, nem lihegek, nem izzadok, nem fáradok. A fizikális határok eltűntek. Úgy érzem, csak vagyok ott a „most”-ban, részeként a mindennek. Fantasztikus érzés ez, csak tovább ebben, minél tovább…"
És:
"Megértettem ott, hogy az életnek mi az igazi értelme. Célokat tűzni ki, úton lenni a cél felé, végül pedig beteljesülve elérni azt. Aztán újból és újból megismételni ezt, amíg ver a szívünk. A cél pedig bármi lehet, nincs kis vagy nagy cél. Csak CÉL van. "
És végül:
" A futás olyan picit, mint a metronóm: a lábad ütemesen ad egy fajta monotonitást, rákapcsolódsz egy belső rendszerre, amit a természet a saját szépségével erősíti meg. Néha arra figyelsz fel, hogy úristen milyen gyönyörű valami, s ezek visszahatnak rád, a belső állapotodat fokozzák fel. Folyamatosan erősödsz, kialakul egyfajta mámoros érzés, ami órákon keresztül tart. És ez az egész egyfajta öngerjesztő folyamatként működik: mivel megerősödsz belülről, még jobban észreveszed ezeket a dolgokat
Az egész verseny egy nagyon mély élményként írható le. Része leszel a természetnek – nem érzékeled, hogy milyen gyorsan mész vagy éppenséggel lassan. Nincsenek korlátok, nincs idő, nincs tér, csak mész és mész. Nem fáradsz, nem lihegsz, nem izzadsz, csak vagy és létezel. Egy vagy a természettel, ahol az időtlenség uralkodik. Csak azt veszed észre, hogy lemegy a nap, aztán feljön, majd megint lemegy. Egy nagy pillanatnak érzed az egészet – s ez az, amiért át akarod élni még egyszer és még egyszer. Az örök pillanat varázsáért. Mi emberek sokszor azt gondoljuk, hogy ha valami nagyon szép, vagy nagyon jó dolog történik velünk, akkor az életünk pillanata, ami nem ismétlődik meg még egyszer. De ez nem így van. Mindig meg lesz az a pillanat, az a dolog, amit keresünk. Lehet, hogy kicsit másként, de újra és újra megtalálhatjuk. Csak el kell mennünk érte…
"
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.09.14. 12:11:15
himmelhergott 2012.09.25. 15:32:13
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
