SeSam Budapest Maraton #2

2012.10.09. 17:53 angelday

sesam.jpg

Szilágyi "SeSam" Péter, a USTREAM tesztere és a Corvinus hallgatója 2007-ben kezdte el a futást Nike+ iPod szettel. Azóta egészen pontosan 3618 km-t gyűrt le, végül tavaly futotta meg életében először a maratonit Budapesten. Vasárnap eljött életében a második. Ebben a posztban leírja élményeit:

Szerintem másodjára a maraton nehezebb. Első alkalommal ott az érzés, hogy most történelmet írsz: ennyit még sohasem futottál. Hajt a bizonyítási vágy. Szintlépés a tét.

A második maratonnál a lecke adott: ezt már tudod, le kell futni, semmi extra. Ráadásul ott az időeredmény, amin lehetőség szerint javítani illik. Ez volt nálam a tavalyi 3:58'09".

Persze most sem készültem fel rendesen, ahogy tavaly sem. Az a fajta futó vagyok, aki rendszertelenül edz. Amikor úgy tartja kedvem, elmegyek a városban valamerre, és a táv is attól függ, épp hogy érzem magam. Kivételt csak a különféle online kihívások jelentenek, így futottam például júliusban majd' 200 kilométert összesen. Mindenesetre így nehéz.

Azért beálltam a rajtnál a 3:30-as iramfutókhoz, lesz ami lesz alapon. Kiváló idő volt ránk, hűvös, felhős. A váltóban induló munkatársaim panaszkodtak a végén a melegre, de engem igazából nem zavart. Tavaly durvább volt a helyzet, slagokkal is locsolták a mezőnyt, most a vízpermetszóró kapu sem volt bekapcsolva. A rajtnál felhívták a figyelmet a szélre a rakpartokon, de nekem ez sem tűnt fel igazán.

Sikerült a fehér lufisokkal tartani az első váltópontig, ahol jó fél percet töltöttem azzal, hogy az ekidenesek között kerestem a magam stafétás váltóját. (Egy céges staféta első tagja is én voltam.) Tanulság: az ember olvassa el előre a váltópontok leírását, és figyeljen a táblákra.

Innentől Bencével együtt daráltuk a kilométereket tartva a távolságot az iramfutóktól. A felezőt 1:49'-nél léptük át, ami öt perces előny a tavalyihoz képest, ott és akkor mégis sokkal jobbnak tűnt.

Tavaly is a 27. kilométernél kezdtem fáradni, és most is ezen a ponton jöttek elő a problémák. Egyszerű izomfájdalom a lábban, amivel még lehetett is volna együtt élni, de a bal bokám is nyilallni kezdett bizonyos lépésszögekben. Ezt a sérülést még a Volton ugráltam bele egy színpad előtt. Próbáltam olyan külső lábélen gördülőket lépni, hogy ne fájjon.

Először a Lágymányosi híd rámpájánál sétáltam bele a távba, majd nemsokára lemaradtam a váltótársamtól is. Egy angol srác rám kiáltott, hogy ne ballagjak, úgyhogy vele beszélgettem a Szabadság hídig. Nagyon tetszett neki a verseny és a város, kiemelte a profi szervezést.

A 33. kilométer körül járva egyre több váltós pihent a szurkolók között, én meg irigyeltem őket. Itt fordult meg egyedül a fejemben, hogy milyen király lenne lefeküdni a fűbe, és hagyni az egészet a francba, nem vagyok én normális. Inkább mentem tovább, és azzal szórakoztattam magam, hogy azt számolgattam, ha hat perces kilométereket sikerül hozni, még úgy is javítok az időmön.

Valami felszabadult kémiai anyag elmulasztotta a bokafájást is, vagy megtanultam közben lépni. Cserébe elkezdtem időnként viccesen megborulni, mert begörcsölt a vádlim egy-egy lépés után. Ilyenkor muszáj volt pár lépést gyalogolni, hogy helyrejöjjön.

37-es tábla, végre elhagytuk a rakpartot, innen már nem lehet nem beérni. Sajnos sorban előztek meg azok, akik jobban takarékoskodtak az erejükkel. A GPS kilométerenkénti jelentéseinél matekoztam a lehetséges végeredményeket. Az izomgörcsök gyakorisága szaporodott.

Az utolsó két kilométeren vesztettem el az összes időelőnyöm: egyszerűen minden repülőfázis utáni érkezéskor merevgörcsbe állt a lábam. Próbáltam kicsit megállni nyújtani, kevés sikerrel. Pár száz métert tudtam úgy futni, hogy a cipőben felfeszítettem a lábujjaim, amennyire lehetett. Innen már akkor is beérek, ha mászni kell.

A cél felé megint sikerült annyi időre folyamatos futást imitálni, amíg ez a fotó készült.

sesam_befuto_jav2.jpg

Az utolsó kétszáz méteren viszont muszáj volt sétálni megint, hiába buzdítottak oldalról, hogy már nincs sok hátra. Nem is azzal volt a baj, hogy ne akartam volna futni.

Végignéztem, ahogy átketyeg a célban az óra a tavalyi időmön, aztán végül 3:59'47"-nél sántítottam be. Ennél körülbelül egy perccel jobbat futottam, de valami hiba volt az időmérő rendszerben, és végül ez a bruttó idő lett a hivatalos eredményem. Azért a célfotóra is sikerült valami vigyorfélét összehozni.

Valószínűleg nem ez lesz a kedvenc versenyem, de akkor is, kétszer futottam maratont négy órán belül. Legközelebb még gyorsabb leszek.

13 komment

Címkék: beszámoló maratoni sesam

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr824829127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.10. 08:28:31

Mint "fő szakértő", csak ennyit tudok mondani: iskolapélda.

angelday 2012.10.10. 09:17:18

@BGy: fejtsd ki picit jobban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.10. 09:55:35

A rosszul megválasztott kezdeti sebesség megbosszulta magát.
Gyorsan kezdett. Szépen kúszott felfelé a pulzusa, nőtt a tejsav koncentrációja a vérében, ami a szénhidrát-felhasználás hatékonyságát csökkenti. Emiatt a pulzus nő tovább, mert az energia kell(ene). Tovább nő a tejsav koncentrációja, elsavasodnak az izmok, lemerevednek. Igazából ez nem görcs, hanem merevség. Elkerülni úgy lehet, ha a maraton 39-40. km-e környékén érjük el az elsavasodást jelentő pulzusszámot. A bűvös laktátszintet. Onnan már beszenvedhetünk a célba. Nagyvonalakban írtam le, de a lényege ez lenne.

kg_kilo 2012.10.10. 09:56:06

Az a ember ott hátul ammicsinál?

kg_kilo 2012.10.10. 11:45:35

@angelday: jo, hogy nem befutozik, mint az elhiresult ironman videokon... :)

kg_kilo 2012.10.10. 11:46:20

@BGy: +1. esetleg meg a nem megfelelo felkeszules bosszuja.

kúlcsi 2012.10.10. 13:45:18

2007 óta futott 3600 km-t, azaz durván évi 700 km-t. Ennyiből lehet maratont futni, sőt jó adottságokkal viszonylag jó idő is sikerülhet, viszont ennyi futás után meglepődni sem kell azon, ha így végződik egy verseny. Amúgy egyetértek BGy-vel. Ja, és egy kérdés, tényleg érdekel: miért ért meg ez a történet egy posztot? Ilyen "nem megfelelő felkészülés után szenvedős maraton" poszt volt már itt egy pár mostanában. Nem túl motiváló ez a blog.:)

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2012.10.10. 14:45:06

Négy órás idővel beállni a 3:30-is iramfutó mögé tényleg kicsit merész. Igyekeztem finoman fogalmazni. :)

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.10.10. 15:04:16

@kúlcsi: mindenből lehet tanulni. Én rendszeresen nem készülök versenyekre és mindig meg is fogadom, hogy most már fogok. Persze egy edzettségi szint után már nem annyira látványos a "fejreállás". 3200 km volt az elmúlt 1 évben, ebből volt kb 2 hónap kihagyás. meglátjuk mire lesz elég.

angelday 2012.10.10. 17:52:41

@kúlcsi: "egy kérdés, tényleg érdekel: miért ért meg ez a történet egy posztot?"

Lehet, hogy furán hangzik, de azért, mert így döntöttem.

kúlcsi 2012.10.10. 18:09:27

@angelday: És miért döntöttél így?

Gyűrött Papír 2012.10.12. 21:06:57

@kúlcsi: Miattam, csak engem nem ismer! :))
Jövőre akarom lefutni a maratont és ha hiszed ha nem, ezek az írások (Gergőével együtt) többet segítenek fejben felkészülni mint a csak "sikersztorik".
Én nagyon örülök ezeknek.

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása