Mátrabérc-Trail 2013 beszámoló
2013.04.29. 22:09 szasza75
Néhány hete írtam egy bejegyzést, hogy idén a Mátrabérc-Trailen az "ismerd meg önmagad" című egész napos játékot játszom. A játék különlegessége, hogy a nyertes és a vesztes is én vagyok. Hogy melyik lettem?
A FELADAT
Reggel 9 óra, Sirok. Ismerős arcok a rajtzónában, elindul a bő 100 fős mezőny. Mindenki megtalálja a saját ritmusát. Övtáskámban egy 0,75-s palack iso-val, kezemben egy fél literes flakon. A hőmérő már a 20 fokot is elérte, úgy gondoltam, el fog ez fogyni. (Elfogyott.) Pár kili után kezdtem bemelegedni. Éreztem még picit az egy héttel ezelőtti Gerecse 50 fáradtságát, de annyira nem volt vészes. Kialakultak a sorok, gyakorlatilag különösebb izgalom nélkül, darálósan teltek a kilométerek. Oroszlánvárat a 13. kilinél értem el, ha jól emlékszem, 1:20-at mutatott az óra. A meleg elkezdett "ütni", szerencsére vittem sapkát, sivatagi nyakvédővel, így különösebben nem érte nap a fejemet.
Kékesig nagyon nem fogyott a lendület, a lejtőkön kevésbé repesztettem, az emelkedők érzésre jól mentek. A 22 km-es távot, amihez kb. 1500 m szint tartozott, 2:31 körül értem el. Gyorsan átadtam a váltó dugókát Gergőnek, én pedig elégedetten sétáltam a frissítőasztalhoz. Nyertem.
A PIHENÉS
Egy banán, kis kóla, víz – alaposan feltöltekeztem. Azt terveztem, hogy Galyatetőig nagyon kényelemesen felkocogok, illetve nagyon sokat sétálok. Eszem-iszom, regenerálódom, az én versenyem a csapatban véget ért, most jöjjön egy kis kaland, bámészkodás. Jelentősen vissza is vettem a tempóból, a Som-bokor ereszkedésénél éreztem először a gyomrom: valami nem okés. Kocogás közben ütött, folyamatosan feszített. Furcsa volt, hogy ennyi folyadék után általában párszor megállok egy kis technikai kitérőre. Ez most elmaradt. Talán a meleg? Nem túl gyorsan, kb. 1:20 alatt értem fel Galyatetőre. Ezen idő alatt egy 0,75-s palack iso is elfogyott. Szomjas voltam, valójában egy hűvös sörre vágytam. Egy citromos sört meg is kockáztattam, plusz volt még bőven folyadékbevitelem.
A KÍNLÓDÁS
Innentől kezdve határozottan romlott a helyzet. A gyomrom annyira feszített, hogy az alapvetően lejtős részen képtelen voltam futni, csak sétáltam. Bő 4 órája voltam úton. Olyan helyzettel szembesültem, amit még soha nem tapasztaltam. Vettem be egy kis sót, de valójában nem segített. A Csillagvizsgálónál leültem egy korlátra és azon gondolkodtam, mitévő legyek. Lehetetlen, hogy nem szívódik fel a bennem levő folyadék. Lassan elkezdtem kocogni, de alapvetően csak a gyomromra fókuszáltam, a futásra, versenyre képtelen voltam.
Óránként 70 gr szénhidrátot kellene bevinni, de órák óta semmilyen száraz tápanyagot nem tudtam bevinni, egyszerűen tele voltam. A Vöröskő után megláttam egy padot, időm mint a tenger, gondoltam megpihenek, lefekszem, hátha jobb lesz a gyomrom. Negyedóra fekvés után sem lett jobb. Sokan leelőztek, de egyáltalán nem zavart, az én versenyem már Kékestetőn véget ért. Kaland kellett, most megkaptam. Ágasvárra szépen felgyalogoltam, onnan pedig le. Semmi nem változott: konstans gyomorprobléma már 3 órája.
Kitaláltam, hogy eszem egy levest Mátrakeresztesen, viszont ahhoz kellene hely, így könnyítettem magamon. Pont utolért R. Norbi, aki hasonló tünetekkel panaszkodott. Együtt mentünk tovább. Mozgásom arra a 3 kilométerre jó volt, persze tudtam, hogy a Muzslára üres gyomorral 6 óra után felmerészkedni, több, mint bátor vállalkozás.
A DÖNTÉS
Húsleves csigatésztával, egy pohárka sör – rögtön jobb közérzetem lett. Izomzatilag teljesen rendben voltam, így el is döntöttem, megpróbálom utolérni Norbit. Először a piros keresztre keveredtem tévedésből, így beleraktam plusz egy kilit, majd vissza a pirosra. Mászom a Muzslát, egyre nehezedik a gyomrom, iszom rá, feszít. Újabb 2 kilométer, egyre rosszabb a helyzet, közben meg szomjas vagyok.
Megittam a kulacsomban levő folyadék felét, majd leültem egy farönkre. Ennek a fele se tréfa. 13 kili van még hátra, de nem vagyok jól. Néhány barát elmegy mellettem, még kedvem is lenne csatlakozni hozzájuk, de az eszem megálljt parancsolt. Visszasétáltam Mátrakeresztesre és görcsölő gyomorral feküdtem a fűben. Itt fejeződött be a játék.
EPILÓGUS
Ákos a fotós elvitt a célba, elkezdtem magam összeszedni. Egyrészt örülök, mert tapasztaltam valamit, ami idáig nem volt, másrészt szomorú vagyok, mert hosszú órák alatt sem sikerült a helyzetet megoldani. Ilyen sem volt eddig. Egy feladott Mátrabérc-Trail azért nem okoz lelki törést. Van ilyen.
Öröm is maradt a napra: Gergővel és Csétomival 3. helyet szereztük meg a váltók versenyében.
Fotók: Eördögh Ákos és Borbély Jani
5 komment
Címkék: verseny beszámoló Mátrabérc-Trail
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyűrött Papír 2013.04.29. 22:37:56
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.30. 08:18:39
Nekem sem sikerült két hete a TT, de legalább van miért felszívni magamat jövő áprilisra. :)))
bellone 2013.04.30. 21:12:19
A bal könyök viszont passzivitást fejez ki (a babona szerint), a jobb farpofa nemtom mit, de kemények voltatok, gratulálok!:)
ubp 2013.04.30. 22:30:55
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.05.01. 16:45:20
A nyakvédős sapka nagyon tetszik, UB-re mondanám a csapatnak, hogy a nappalosok nézzenek utána, megkérdezhetem merre-hol-mennyi? Mondjuk nekem a simléder billegésétől a látóterem szélén mindig megfájdul a fejem, de aki bírja annak nagyon jól jöhetne a tűző napon.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
