Nagy falat – Börzsöny trail vasárnap
2013.06.12. 11:22 mgergoo
Pár hete írtam első terepes próbálkozásomról, aztán a blogomon írtam beszámolót a budaörsi dolomitok elnevezésű teljesítménytúrán egymás után toltam le a 20, majd a 10 kilis távot és nagyon-nagyon élveztem. Elcsépelt szófordulat ez az "elkapott a gépszíj", pedig igaz.
A dolomitok után hirtelen felindulásból elkövetett impulzusnevezést követtem el, a nevezési határidő előtt pár órával beneveztem a Börzsöny-trail nagyobbik távjára (melyikre másra, ugye?), aztán meg rettegve vártam Olivér reakcióját. Hála a Futókarmának meg is jött a jóváhagyása, így elutaltam a nevezési díjat és azóta is várom ezt a hétvégét.
A budaörsi dolomitok teljesítménytúrán 30 kilométerre 1200m szintkülönbség jutott, ezt kicsi fényképezős, kirándulós üzemmódban négy és fél óra alatt teljesítettem. Elég önbizalmat adott ahhoz, hogy a Börzsöny-trail paramétereit (35,1km 1584m+) látva ne ijedjek meg a 6 órás szintidőtől.
Aztán múlt szombaton hagytam magam felhergelni és engedve a terepfutas.hu fenti froclizásának Ulrikkal és Ernával bevetettük magunkat az erdőbe. Ulrik már jó előre szólt, hogy nem akarja erőből futni, nekem is csak annyi volt az edzői intelem:
Vasárnap: Balboa, nem nyomva, felfedezősen, 165 fölé nem menve!
Lazán kocogtunk, amikor tudtunk, de nyomasztóan sok volt a gyalogos szakasz. Nem az volt nyomasztó, hogy sokat gyalogoltunk, hanem hogy úgy éreztem, hogy ha egyedül lennék, sem tudnék sokkal jobb tempót menni. Sokat álltunk meg fotózni, kiestünk a ritmusból, összességében élveztem a természetet és a terepet, de a futás szenvedősre sikerült. A János-hegyre felfelé gyakorlatilag végig sétáltunk, egy idő után már nagyon nehezemre esett belekocogni a sétákba és még a lejtők sem estek jól. (Nem gondoltam ilyen nehéz pályának a Balboát, szombaton 3 óra 4 perc alatt sikerült teljesíteni, és azt érzem, hogy ha erőből akartam volna tolni, akkor sem lett volna nagyságrendekkel jobb az eredmény.) Kicsit csalódtam és így szembesülve a nehézségekkel már azért jócskán megcsappant az önbizalmam és egyre inkább aggódva tekintek a hétvége elé.
A Balboa 900 méteres szintkülönbsége 19 kilométeren oszlik el, azaz 47 méter szint kilométerenként, nagyon közel van a Börzsöny-trail 45m+ / km mutatójához. Mármint akkor, ha van értelme ilyen mutatókkal okoskodni a terepútvonalak nehézségének összehasonlítására – gondolom nincs, mert a dolomitok túra is 40m+ / km és sokkal jobban viseltem, mint a Balboát.
A Börzöny-trail profilja
Vasárnap Börzsöny. Kicsinek és felkészületlennek érzem magam hozzá, lehet, hogy elhamarkodott volt ez a nevezés?
16 komment
Címkék: börzsöny terep dk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.06.12. 12:08:26
blas83 2013.06.12. 13:03:32
2013.06.12. 16:09:58
(gyk ugyanannyi fog kijönni ha az elején megmászunk egy függőleges sziklafalat és utána futunk a síkon, mintha folyamatosan emelkedne :D)
ThufirHawat 2013.06.13. 10:17:54
ubp 2013.06.13. 16:43:20
2013.06.13. 22:03:08
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.06.14. 06:05:21
A 35/1500 az keménynek tűnik, miért kell egyből a nagyobbat választani? :D
Én a júliusi Gerecse-trail-t nézegetem, gondolom világos, a fentiekből, hogy a nagyobb távon. :D
blas83 2013.06.14. 16:13:08
blas83 2013.06.14. 16:16:12
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.06.14. 17:50:32
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.06.16. 21:58:55
blas83 2013.06.16. 22:08:41
Viszont kérhetnék egy-két tanácsot a terepfutó mesterektől?
A múltkori 20km-s KTF Trail is 3-4km lejtővel végződött, ahogy itt is jó 6km lejtő volt a végén. Ezzel végülis semmi gond, végülis jobb mintha a végére hagynák a durva emelkedőket. Viszont mindkét versenynél a 2/3-ig ha nem is száguldoztam a lejtőkön, és nem élvezték a térdeim, de különösebb gond nélkül tudtam haladni. De a végén lévő lejtőkhöz érve már teljesen ki voltak mindkét versenyen a térdeim, a mostaniba bele is gyalogoltam mert már nem bírták. Ez mitől van? Ha valakinek nem bírja a térde akkor nem bírja? Vagy ehhez is hozzá kell szoknia? Vagy elfáradnak a verseny végére a lábizmaim és már nem tartják a térdem? Olyan idegesítő hogy az emelkedőkön nagy nehezen leelőzött emberkék később simán ott hagynak a lejtőn. Most is egy másik sráccal futottam szinte végig a 19km-ig, amikor már nem bírták a térdeim. 5km alatt kaptam tőle 10 percet és még leelőztek ketten. Van bármi remény, hogy ez javul idővel? Nem akarom elhinni hogy terepfutni csak hoka-ban lehet...
A másik problémát is szintén a lejtő okozta. Normális méretű cipőm van, nem kicsi, sőt futócipőnek megfelelően egy kicsivel nagyobb is. Viszont a sok meredek lejtőnél előre csúszott benne a lábam, és a nagylábujjaimon volt a súly, amik kellően megfájdultak a verseny végére. A cipőfűző nem volt lazára kötve, ha ennél szorosabbra kötöm, lehet h meg már attól fájt volna a lábam. Ilyen előfordult már másokkal is vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
blas83 2013.06.16. 22:13:06
Gyűrött Papír 2013.06.16. 22:56:25
Csak az időt nézve rágós falat lehetett, de hát ez csak egy szám. :))