A Barkley ultra

2013.07.10. 10:04 angelday

Martin Luther King Jr.-t, a fekete polgárjogi aktivistát James Earl Ray gyilkolta meg 1968. április 4-én egy orvlövész puskával.

Ray közönséges bűnöző volt a hatvanas évek Amerikájában, '52-ben fegyveres rablásért kapott 3 évet, de nem bírta sokáig, '59-ben megint fegyveres rablás egy boltban, ahol 120 dollárral lett gazdagabb. Ezúttal renitens visszaesőként már 20 évet kapott a Missouri State Penitentiary-ben, ahonnan sikerült megszöknie 1967 áprilisában.

Martin Luther King meggyilkolása után is sikerült meglépnie a hatóságok elől, először Torontóba jutott el Kanadában, ahol szerzett magának egy hamis útlevelet, utána pedig Londonból ment volna tovább – ha nem ismerik fel az álnevét és nem kapják el. Azonnal kiadták Amerikának, James Earl Raynek sikerült elkerülnie a halálbüntetést, aztán máris a Brushy Mountain State Penitentiary-ben találta magát.

1977. június 10-én hatodmagával újra megszökött onnan.

A "Brushyról" az a hír járta, hogy három fal veszi körül. Ebből kettő a börtön, egy pedig maga a hegység és a rajta levő növénytakaró. Ray 54 óra alatt egészen pontosan 8 (nyolcas) mérföld távolságra jutott el a börtönből, ott fogták el, aztán vitték vissza. 1998-ban, 70 éves korában halt meg.

Ez a történet tetszett meg a verseny Gary "Laz" Cantrellnek, aki egy barátjával, Karl Hennel együtt elhatározta, hogy bejárja az útvonalat.

A helybéli erdészeknek megmutatták a túraútvonalat, akik azt mondták: nem fogják tudni befejezni. Befejezték, aztán visszamentek az erdészekhez: "Ismerünk néhány embert, akik ugyanezen az útvonalon elindulnának futva." Aztán az ultrás haverok között elhintették, hogy versenyt szerveznek.

Az első versenyt 1985-ben szervezték meg, 13 ember indult rajta, senki sem fejezte be. A következő évben sem volt egyetlen befutó. Négy évvel később, 1989-ben lett meg az első befutó, de a verseny akkor még csak 55 mérföld hosszú volt. Ekkor emelték meg a távot 100-ra, így újabb hat évnek kellett eltelnie, míg valaki célba ér. A mai napig összesen 14 ember ért célba a Barkley-n. A nevet egyébként Laz egy haverjáról kapta, aki lesérült Vietnamban, viszont nagyon szerette a futást. (Szasza kiegészíti annyival, hogy Barkley a neve Laz haverjának a hentesnek, aki fagyasztott csirkéket ajánlott fel a versenynek.)

A verseny helyszíne a Tennessee államban levő Frozen Head State Park, illetve a börtön egyes részein zajlik. (Nem kell aggódni, a börtön 2009 óta zárva tart.) A park Amerika Észak-keleti részén található:

A versenyzőknek egy 100 mérföld (160 km) hosszú pályát kell teljesíteniük 20 mérföldes (32 km) etapokban 5 napon keresztül. Ezeket körnek hívják, a szintidő 12 óra. Nem lehet sem mobiltelefont, sem GPS-t használni a tájékozódáshoz, frissítőpontok nincsenek (de van két vízfelvételi lehetőség 8 és 13 mérföldnél körönként).

És ha ez nem lenne elég, Wikipédia:

A 100 mérföldes táv teljes szintemelkedése 16 500 méter, vagyis körönként 3300 méter emelkedő és 3300 méter lejtő, ugyanakkor a pálya legmagasabb és legalacsonyabb pontja között kevesebb mint 700 méter a szintkülönbség. A verseny részben évek óta elhagyott ösvényeken, részben a szinte áthatolhatatlan sűrű erdőn, szedresen és bozótoson át halad. A versenyzőknek a pályára kihelyezett 9-11 könyvet is meg kell találniuk, amelyekből egy egy lap kitépésével igazolják a teljesítést. Az első két kört a versenyzők az óramutató járásával azonos irányban teljesítik, míg a 3. és 4. kört ellentétes irányban. Az utolsó körre induló első versenyző maga választja meg a haladási irányt és minden következő versenyzőnek az előtte haladóval ellentétes irányba kell indulnia.

A főszervező Cantrell az útvonalakat évről-évre felülvizsgálja és mindig alakít rajta annyit, hogy kellően nagy maradjon a kihívás. Az indulás egyébként mindig akkor van, amikor meggyújtja a cigarettáját:

Természetesen sosem azonos időpontban (volt, amikor reggel 8-kor, de volt, amikor éjjel 1-kor gyújtotta meg), így érdemes figyelni rá, vagy a többiekre.

Aki kedvet kapott volna egy esetleges induláshoz a Barkley-n, merre induljon el? Sajnos nem lehet rá válaszolni, mert a Barkleynek nincs weboldala, versenykiírása, de még meghatározott időpontja sem. Aki tényleg indulni akar rajta, úgyis összeszedi ezeket az információkat magának.

De azért néhány támpont: kell írni egy esszét arról, hogy miért akarunk indulni rajta. Ehhez nincs semmiféle segítség, nyilvánvalóan teljesen szubjektíven döntik el, ki mehet és ki nem. A nevezési díj $1,60.- aztán az első indulónak még vinnie kell a saját államából, vagy országából egy rendszámtáblát is. Matt Mahoney ezt az esszét küldte be:

Miért akarnám lefutni a Barkleyt?

Valaki mesélte nekem, hogy a Barkley maratoni jó gyakorlóterepe a bostoni maratoninak. Hallottam hírét, hogy a terep nagyon szép és szépek a hegyek is. Hogy felkészüljek rá, az otthoni futógépemet (amivel a furdulókat, egyenetlen pályát, időjárást stb. elkerülhetem), 2%-os emelkedőre állítottam.

Remélem, hogy a páros mérföldeken a versenyzőknek víz, a páratlan mérföldeken valamilyen izotóniás italt szolgálnak fel. Én az italaimat kevés jéggel szeretem, 3 vagy 4 kockával. Gyűlölöm, ha telitöltik a poharamat jéggel és alig van benne folyadék. Kérem, hogy a poharakat 3/4-ig töltsék tele és kérjék meg a segítőpontokon dolgozókat, hogy finoman fogják a poharakat alul, hogy ne csöpögjön szanaszét az ital.

Csatolva küldöm a nevezési díjat, de nem volt nálam apró, ezért 2 dollárt küldök. Kérem, hogy a visszajárót postafordultával juttassák el a részemre. Tisztában vagyok vele, hogy abban az esetben, ha nem vagyok megelégedve a versenypályával, azaz nincs minden rendesen jelölve táblákkal, bólyákkal, vagy nem irányítanak megfelelően segítők, esetleg az időjárás nem megfelelő, vagy az útvonal beosztása a tempóm váltására kényszerít, a rendezőséget tehetem felelőssé.

Amennyiben lehetséges, kérek kiemelt rajtszámot, hogy megfelelő helyről kezdhessem a versenyt.

A Brushy börtön egyes részeit is bevonták a versenybe. Egy negyed mérföld hosszú szakaszon a börtön alatt vezet az út. Nincs kivilágítva és egy kis patakocska is folyik az alagút medrében.

Állítólag mindenki megtörik egy ponton. Itt nem az történik, hogy egy combosabb emelkedő után picit ki lehet engedni. Laz szerint az embereket semmi sem kényszeríti a feladásra. Saját maguktól lépnek ki.

Még feladni sem könnyű: aki feladja, annak is órákig tart, míg visszaér a táborba. Az első éjjel általában mindenféle irányból érkeznek vissza emberek az erdőben, de van, aki stoppol a műúton – már ha megtalálja azt. Aki visszaér a táborba, azt ezzel a híres amerikai katonai gyászindulóval fogadják ("Taps" a neve).

Aki a verseny hangulatát szeretné megismerni, feltétlen nézze meg az egyik induló, az ultrafutó, Matt Mahoney galériáját Facebookon. Aki angolul szeretne olvasgatni erről az ultráról, nézze meg John Fegyveresi összefoglalóját, aki 59:41:21 alatt teljesítette a Barkleyt 2012-ben. A mi posztunk csak kedvcsináló, a részletes összefoglaló Fegyveresinél olvasható.

Érdemes említést tenni még egy magyar indulóról is, Lőw András "2001-ben két kört (8:12, 19:40), 2007-ben 3 kört (8:39:35, 20:32:17, 34:16:20) és 2008-ban egy kört (9:11:53) teljesített sikeresen".

12 komment

Címkék: ajánló ultra Barkley ultra

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2013.07.10. 10:19:02

a neve Barkley Marathon, hiába ultraverseny :-)
Korányi Balázs is indult rajta, de nagyon az elején szétcsapta a térdét

Válasz erre 

angelday 2013.07.10. 10:27:13

@ringsider: nincs valahol online beszámolója?

Apropó, Lőw Andrással a kötelező interjú a HVG-n tavaly októberben: hvg.hu/sport/20121027_low_andras_interju

Válasz erre 

2013.07.10. 10:28:57

@ringsider: igazából barkley marathonS a neve ;)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.07.10. 13:53:55

Lőw András egymást követő köridői beszédesek.

Szerintem ezért kár ilyen messzire utazni, itthon is lehet magunkat szivatni kellő mértékben. Mátra 115, vagy a Kazinczy 200-as a Zemplénben.

Válasz erre 

SzuMe 2013.07.10. 14:41:33

Itthon szerintem nem tudod magad ennyire megszivatni. Könnyű feladni.

Válasz erre 

2013.07.10. 15:26:13

@BGy: nekünk kár is, de pusztán a teljesítők száma alapján biztos vagyok benne, hogy van olyan, akinek az általad sorolt versenyek már nem jelentenek kihívást

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.07.10. 15:50:28

Az igaz, hogy 32 km-en a 3300 m szint baromi sok. Ebből ötöt megcsinálni nem piskóta.

Válasz erre 

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.07.11. 12:09:59

A weboldalon vannak filmek és fotók, meg lehet nézni milyen a pálya...nincs pálya, tüskés bozót, hegyoldal, kígyók, stb. és nincs jelölve csak egy hevenyészett itinerfélét kapnak a résztvevők. Óriási lehet, bakancslistás feltétlen!

Válasz erre 

angelday 2013.07.11. 12:23:44

@Bozót: Szasza nekem azt mondta, ha nem lennének pénzügyi akadályok (oda-vissza-kinn lenni), akkor ő bizony megpróbálná. Én szívesen elkísérném, de max. a csirkéből ennék csak!

Válasz erre 

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.07.11. 12:26:07

@angelday: Én még csiga vagyok hozzá, de idővel biztosan szívesen megnézném, de a költségek nem tudom, mikor teszik lehetővé...Rengeteget olvastam róla, eléggé a hatása alá lehet kerülni :)

Válasz erre 

shortstack 2013.07.12. 10:33:43

@angelday: ugy orulok, hogy vegre sikerult valamilyen ertelmes tartalmat irnod ide!

Válasz erre 

#R 2013.08.13. 14:52:19

huszonhat arc kétszer:
www.geoffreybakerphotography.com/?page_id=1719

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: