Miről beszélek, amikor az első maratonról beszélek?

2013.07.30. 12:12 angelday

Szabó András olvasónk május végén lefutotta élete első maratoniját Koppenhágában egy 18 hetes felkészítő programot követően. A felkészülésről és a versenyről írt nekünk egy beszámolót, fogadjátok szeretettel. – Józsi

Kezdő futóként én is megosztanám a tapasztalataimat a tisztelt érdekszférával az első maratonról illetve felkészülésről. Koppenhága! Eső! Japánok!

Nincs nagy futó-hátterem. Gyerekkoromban sportoltam valamennyit, de nem versenyszerűen, és tavaly nyárig a futás nekem heti egy-két alkalommal kb. fél órát jelentett – kilométereket nem számoltam, de nem lehetett sok. Egy barátom unszolására – próbáljuk ki, mi baj lehet? – tavaly szeptemberben futottam először félmaratont, amire már tervszerűen készültem. Pár hónap kihagyás jött, aztán olvastam én is Murakami Haruki "Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?" című könyvét. Miután elolvastam, nem volt kérdés, én is maratont akartam futni.

Nem tudom, a Futóblog közönsége hogy áll a neten fellelhető instant felkészülési tervekhez. Én kicsit tartottam tőle, hogy szakértők személyre szabott tanácsa nélkül könnyű hülyeséget csinálni, de aztán arra jutottam, megelőlegezem a bizalmat a Reddit közösségének. Ott találtam egy kezdőknek szóló edzésprogramot, ami hitelesnek és reálisnak tűnt. 18 hét, amihez én hozzáadtam egyet, alapozásnak. Heti három rövidebb futás, plusz hétvégén egy hosszú, és heti egy "cross training". Ez alatt valamilyen más, nem-futó-edzést értünk. Nálam eleinte evezőpadot jelentett, de annak a térdem nem nagyon örült, úgyhogy végül mindenféle kar-, hát-, hasizom- stb. gyakorlat lett belőle a konditeremben.

Januárban kezdtem, és május közepéig kb. 780 kilométert futottam. Szerencsére minden ment a terv szerint, egyetlen edzést hagytam csak ki. A felkészülés része volt a berlini félmaraton is (2:01, és úgy éreztem, simán ment volna gyorsabban/tovább is). Az öt hónap alatt kb. 2.5 kilót fogytam (84,5-ről 82-re), úgy, hogy az evésre nem különösebben figyeltem. (Illetve leginkább arra figyeltem, hogy mindig legyen otthon mogyoróvaj és banán.)

A leghosszabb felkészülő futásom is csak 34 km volt, eléggé megviselt. Nem tudtam elképzelni, hogy lesz ebből 42. Viszont az élmény maga ismerős volt még a félmaratonról: először a 12 km tűnt elérhetetlennek, aztán a 21, és így tovább, valahogy mindig sikerült. Ebben bíztam.

Utolsó héten futottam összesen kb. 10 kilométert hat nap alatt. Ezt a kötelező pihenőt nem volt könnyű fejben feldolgozni, futottam volna inkább, de a terv szigorúan kikötötte, hogy a verseny előtt nem szabad már kapkodni. Ám legyen. Futás helyett próbáltam több tésztát és kenyeret enni egész héten, szombaton este pedig rakott krumplival fejeztem be a felkészülést.

Koppenhágában élek, úgyhogy a helyszín és a verseny adott volt. Azt mondják, viszonylag könnyű pálya, alig valami szintkülönbséggel. A meteorológia esőt jósolt, ami nekem egy jókora bizonytalansági tényező volt. Pár hosszabb futástól eltekintve konditeremben, futópadon készültem fel, szóval nem tudtam, mire számítsak, ha leszakad az ég.

Fotó: Signe Vest

Hát leszakadt kb. 10 perccel a rajt után és kisebb megszakításokkal esett, néha zuhogott, egész végig. De azt hiszem, végül is jól jártam vele. Pár helyen ugyan kidörzsölődött a combom, és majdnem teljesen szétázott egy kétszáz koronás, ami valahogy a zsebemben maradt, viszont nem főttem meg, és a végén nem éreztem úgy, menten kidobom a taccsot. Minden frissítőponton ittam és ettem banánt, emellett két mogyoróvajas süti lendített át két holtponton (de ha lesz legközelebb, akkor minimum hármat viszek).

Fotó: Signe Vest

4:30-as időt terveztem, és eleinte próbáltam pont az iramfutók előtt futni úgy ötven méterrel, így viszonylag könnyű volt elkerülni a tülekedést a frissítőpontokon. 30 km környékén éreztem, hogy lassulok. 33-nál lehagytak az iramfutók, és ott már úgy éreztem, a lábam, köszöni szépen, inkább hagyná a francba az egészet. Szerencsére az eső ellenére tele volt a város szurkolókkal.

Fotó: Signe Vest

Mi legalább futottunk, nem kellett hat órán keresztül az esőben ácsorogni egy zászlót szorongatva, a biztatás is erőt adott. 35-től egyre több sétálót hagytam le, de aztán 39 után egy emelkedőn én sem bírtam tovább, kb. 2-300 métert sétáltam. Nem tudom, kinek az ötlete volt 40-re frissítőpontot rakni, de áldottam a nevét, ittam egy utolsó pohár izotóniás förmedvényt, és futottam megint, közben, mint valami imát (vagy inkább átkot), ütemre ismételtem magamban:

mind–

járt

ott

vagy!

Az utolsó kanyar után feltűnt a cél, én meg majdnem elsírtam magam a megkönnyebbüléstől. A célvonal előtt várt pár barátom, amitől hirtelen úgy éreztem, itt már akár sprintelni is lehet, de erről aztán két nagyobb lépés és majdnem-görcs után gyorsan letettem.

4:36 lett a vége, amivel kocafutóként, mindent összevetve, tökéletesen elégedett vagyok. Most meg itt ülök, és a tanulságon gondolkodom. Biztos evidens már sokaknak, de talán annyi, hogy esőben futni alapvetően jó dolog. Illetve ezek a műszálas futózoknik (történetesen pont Nike márkájú volt rajtam – viszont Adidas cipő, bocs!) tényleg jók, gyakorlatilag vízhólyag nélkül futottam végig a távot.

Epilógus: az utolsó, már a hivatalos időlimitből bőven kicsúszó befutó a 2013-as koppenhágai maratonon egy 72 éves japán futó volt, 7 óra 6 perces idővel.

9 komment

Címkék: beszámoló eső maraton Koppenhága

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.07.31. 09:48:52

Gratulálok!
A képek alapján egészen jó futóidő volt. Engem a napsütés készít ki teljesen, belémszúrja a sugarait és szívja ki belőlem az energiát. :)))
A maraton lefutása előtt azért is jobb, ha több évet futkorászik az ember, hogy jobban megismerje magát és ne kelljen neten talált edzéstervekre támaszkodni.

Válasz erre 

gbkMnkii 2013.07.31. 10:08:33

Én is itt futottam az első maratonomat. Azért nem könnyed szemerkélő esőt kell elképzelni hanem komolyabbat. Gyakorlatilag végig átázott cipőben és ruhában futottunk. A part menti szakaszon megspékelve kellemes szellővel. Első maratonnak jó volt, bár nekem sem sikerült a kitűzött cél. 3:34 lett a vége.

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.07.31. 12:02:57

@BGy: én már nem is mondok semmit :) Elvállaltad a szokásos rosszfiú szerepet, amit csak alátámasztani tudok, nem egy év futás után, pláne nem egy fél éves felkészülés után kell maratont futni, itt mindig csak a happy enddel végződött sztorik jönnek elő, olyan sosem, hogy lesérültem mert nem voltam elég felkészült, pedig oktató jelleggel nem lenne rossz, a fenti történet érdekes, de száz másik ilyet olvastunk már itt.

Válasz erre 

tankista cica 2013.07.31. 13:03:40

akkor az ér, hogy előző este nagyon berúgtam és ezért inkább mégsem indultam el?

Válasz erre 

Jane 2013.07.31. 13:16:22

@BGy: @pantomimes: Egyetértek. És nagyon hiányolom a cikkből a "hogyan tovább" részt. Akkor most lesz még több maraton? Megvan a lényeg, a futás szeretete? Kialakult ebből az egészből egy életstílus? (bár konditeremben, futógépen nehéz elkapni) vagy pipa
és kész. Egyébként gratulálok!

Válasz erre 

Gyűrött Papír 2013.07.31. 13:50:52

@pantomimes: @BGy: BGy nem a szokásos rossz fiú, hanem következetesen képviseli, hogy egy fellángolás eredménye képpen "letudott" maratoni táv végigfutása nem azonos a maraton lefutásával. :))

A netes edzéstervek pedig sorvezetőnek jók. Lehet, hogy kevesebb eredményt veszel ki az elvégzett munkából, mint egy személyre szabottból, főleg, ahogy fejlődsz az évek alatt, de valahol el kell kezdeni és annyit lehet belőle tanulni, hogy hogyan építik fel a terhelést.

ui: az engem is érdekelne, hogy a korábbi történetek szereplői most hol tartanak!

Válasz erre 

Gyűrött Papír 2013.07.31. 15:30:13

Ja, egyébként és is gratulálok ám! :)
Egyébként az eredményt és is elfogadnám ősszel. 35km után volt egy kis borulás, de addig 6:20-6:30-as egyenletes tempó egy fejben jól összerakott futásnak tűnik nekem.
Lehet, hogy kevés volt a >30 hosszú futások száma?

Válasz erre 

kúlcsi 2013.07.31. 16:59:54

Lehet, hogy kevés volt a futás a szabadban?

Válasz erre 

spiderbond 2013.07.31. 22:37:50

@Jane: A bakancslistás maratonistáknál nincs olyan, hogy "hogyan tovább". Illetve ha van az a lista következő soráról szól ami valószínű, hogy nem a futással kapcsolatos.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: