Pireneusi élmények – bárki megcsinálja! (3. rész)
2013.08.22. 15:33 szasza75
(A sorozat korábbi darabjai: Pireneusi élmények első rész, második rész.)
Ötödik nap.
Torla úticélunktól mindössze 10 km-re voltunk aszfalton. Persze ez az útvonal alternatíva fel sem merült bennünk. Két trail szakasz maradt a rostán: az egyik egy hosszabb, kb. 40 km-es, mondhatni könnyű, ereszkedéssel, ismételten az Ordesa kanyonban, a másik egy sokkal rövidebb, kb. 28 km-es, de az ottani ereszkedés inkább hegymászóknak való kötélbiztosítással. Akkor legyen a hosszabb út.
Reggel 7 órás indulás egy bőséges reggeli után, kellemes emelkedő. A reggeli napsütés is előbukkant a hegyek közül. Fennkölt pillanat. Igyekeztem telefonnal elfoglalni a megfelelő szöget, persze a többiek lendületesen haladtak tovább, így én sem élvezkedhettem percekig. Az első hágó tetején kellemetlen szelet kaptunk a nyakunkba, így egy szikla mögé bújva vártam meg a többieket, aztán irány a következő pont, ahol a Roland ház várt ránk.
Itt már inkább havas és jeges volt a terep. A szembe jövő forgalom az egy nyomtávos hómezőn kicsit lassította a haladásunk, de nagyobb gond nélkül eljutottunk a házig. Innen aztán a kijelölt utunkat tekintve mély gondolkodóba estem: csak hó, a cél 2800 méter felett található Rolan-hágón való átjutás. Első ránézésre lehetetlennek tűnt. Emberek jöttek le onnan, van tehát esély (bár a felettünk köröző mentőhelikopter sem ígért semmi jót). Finom ebéd, kávé, baklava és döntés: megyünk tovább. Zabszem volt ez, zabszem.
Pár száz méteres mászás után felértünk, lefele sem volt sokkal egyszerűbb helyzet, de megoldottuk. Időközben elhíresült mondás lett köztünk: "Bárki megcsinálja!"
Innentől már sima ügy volt az aznapi célunk elérése. Időközben még egy házban egy remek kajálás, aztán már tényleg a cél jött.
5 nap, 180 km és mintegy 10 000 méter szint, egy nem könnyű terepen. Összességében 48 órát töltöttem túrázással és futással, ami önmagában csak matek, viszont rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amit nem élünk meg, ha nem indulunk el.
Falak jöttek, falak hullottak, a következő falat pedig csak akkor látjuk meg, ha az aktuálison átjutottunk. Ez a kaland is olyan volt, mint egy futás nagyobba, vagy egy életút kicsibe. Tervezés, készülés, problémák, döntés, újratervezés, jó lesz ez így, miért vagyok itt? Én választottam, megcsinálom, feladom, megcsinálom, döntés, már látom a célt, benn vagyok, tanulságok, hogy lehetne ezt jobban?
És ebben ez a szép, nincs két hasonló futás, sem túra, sem hasonló érzés. Az útvonal lehet ugyanaz, de az út megélése bentről mindig más.
5 komment
Címkék: természet nyaralás pireneusok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsebRambo 2013.08.23. 07:07:17
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.08.23. 08:17:33
Neked egy ilyen élmény mennyire marad meg? Évek múlva is gondolsz majd erre, vagy ez csak egy a sok közül?
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2013.08.23. 09:21:38
Gyűrött Papír 2013.08.23. 23:11:18
Gratulálok és kívánom, hogy legyen majd alkalmad Gary-t figyelni, hogy mikor gyújt rá cigijére!
Szép volt. :)
ubp 2013.08.24. 20:53:14
Köszönjük! :)
Esetleg egy térkép, track, hogy merre voltatok jó jönne.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
