Kassai villanások
2013.10.11. 16:48 mgergoo
Vidámság, önfeledt város.
Y a dóm körül – mint egy gyönyörű nő lábai, hosszú lábú asszony. Tömeg, egyesülünk, szűk út, szűk dolgok. Kerülök. Erdő felé, mint Pamplonában a bikák. Rohanunk a semmibe. A vesztünkbe, bele a falba.
Futunk valami elől. Magunk elől. Sokan vagyunk. De ti miért? Miért vagytok itt? Ez az én harcom! Csak az enyém. Menjetek az utamból. Vánszorgó arc nélküli massza. Előzök. Letérek. Gyorsítok. Lemegyek az útról. Harapom az utat. Szűk ez az út nekem, szűk a világ nekem.
Pulzus.
Nem kellene. Állj vissza, őrült! Beállok a sorba, egy vagyok köztük. Egy arctalan senki, újra. Végre. Mennék! Menjetek!
Pulzus.
Újra szűk, újra kanyar, mint koktélban a szívószál. Erős vagyok. Ne álljatok elém! Hát nem látjátok, hogy erősebb vagyok nálatok? Menjetek az utamból! Ez az én utam.
Gyorsak a kilométerek. Segítenek, velem vannak. Sokan vannak velem. Távol. Most egyedül vagyok. Itt egyedül vagyok. Ez az én harcom. Senki sem véd meg. Magamtól.
Újra együtt, csak te és én. Azt hittem, már túl vagyok rajtad!. Azt hittem már új kihívót kell keresnem, hogy szintet léptem. Hogy letudtalak, hogy kidobtalak. Hogy legyőztelek. Hiszen egyszer már legyőztelek. Emlékszel. Tudom, hogy emlékszel, te szemét!
Megerősödtél azóta! Tudod, hogy hazudok: én lettem gyengébb. De nem hagyom magam. Elhiszem, hogy menni fog. Városi utak, járdák. Álmos kisváros, álmos kisvárosi emberek. Ismerik egymást, engem nem ismernek. Inkognitó nyugalom. Vissza a főtérre.
Megint a női lábak, de most felfelé haladok a combjain, tovább kell mennem, úgy hogy visszafordulunk. Most. Fele. 1:51. Második kör. Vissza a jobb lábán. Balján már a győztes robog. A felvezető autó tetején kijelző: 2:03
Majdnem leköröz. Rózsaszín tapsfelhő. Neki. Osonok. magam elől, a fal elől, a maraton elől. Megsértődött a tavaszra. Jogosan. Laposan futok. Hátha nem vesz észre. Halkan lépkedek. Kímélném a térdem, de indexel. Halványan. Jobbra. Talpam is fáj. Flyknit.
Osonni kellene, úszni az aszfalton, de látom az árnyékom. Lomha, lusta, semmirekellő, nyűglődő paca, vonszolja magát. Ez nem lehetek én! Újra itt az erdő. Ont monoton bút konokon és fájón. Fák alatt fordulunk. Lehetne itt jó képeket csinálni, de nincs itt Szasza.
Vissza a városba. Szálloda, buszmegálló, tegnap még itt sétáltunk a családdal. Most mennyire más. Fenyegető és szürke, kicsi és dőlnek a falai. Dőlnek a falai. Az egész város csak egy díszlet. Egy álvilág a harcunkhoz, mindenki statiszta. Maya fátyla. 25.
Pulzus.
Emelkedik. Nem érdekel. Mozdony vagyok, erős vagyok, zakatolok. Legyőzőm. Ha kibírom, PB, és megmutatom. Magamnak? A csapatnak? Olivérnek? Akarom. Le akarom győzni újra, ha csak egy másodperccel is. Én nem veszíthetek. Győzni akarok.
Csak azért is, hogy megmutassam. Csak én tudom, mit bírok. Emelkedik. 28. Nem fog menni. 160 felett járunk. Nem jó jel. Meg kellene állnom. Nekem ne mondja meg senki, mit kellene tennem. Nem ismer. Csak számokat lát és diagramokat. Én biztosan jobban tudom. 35. Fejes Laci a szembe sávban. Nem tudok neki átkiabálni.
Fáradtság. Pánik. Az nem lehet, hogy elfogyok. Már UB párban, hatórás, aztán Spárta. Álom. Bilibe lógott a kezem. Nem tartok ott. Nagyon nem. Tapasztalat. Nem vagyok méltó rá hogy továbblépjek. Nem léphetek tovább, amíg ez nem rutin. Nem mehetek feljebb, amíg ez a szint. Nem ez a szint. Nem lehet az a színt, amit egy 92 kilós DAGADT KÖCSÖG meg tud futni.
Méltatlan lenne. Türelmet kell tanulnom. Nem voltam katona. Ordítanak a sejtjeim. 38. Azt hittem, már 39. Keserves a felismerés, rohadék tábla. Utálom a táblát, a hátralévő távot. Mindent. Magamat. Hogy elhittem, hogy vége. Eszembe jut a Sziget, az örök hasonlat. Meg tudnám fojtani aki kitalálta. Utálom a Szigetet.
Minden monoton méterét. Ilyenkor még jobban. Meg kell állnom, nem bírom tovább. De nem állhatok meg. A DAGADT KÖCSÖG nem állhat meg. Frissítőpont. Megállok. Éles lándzsahegy alakú jeget hánynak a hajszálerek a combomban, a combom egy pillanat alatt fagy jégtömbbé. Hideg ölelés, megállásra vágyom, semmi másra.
Miért induljak újra? Miért csinálom? Feladhatnám. Kimagyarázhatnám. Foghatnám a térdemre. Foghatnám a 400 kilométerre. A 900 helyett. Meg kellene állnom. Kinek akarok bizonyítani? Mit akarok bizonyítani? Továbbindulok. Büszke vagyok.
A gondolataimra, az ezredmásodperces belső vitáimra. A végső döntéseimre. Ezért csinálják? Ezt akarják átélni újra és újra? Erről szól a futás? Önmagunk megismerése? Minden áron? Én minden métert utálok, ők sem szerethetik.
Újra itt a nő combja. Újra felfelé csúszok. Vánszorgok. Kisvárosi szürke tömeg. Tapsoló massza. Most nekem, zöld felhő, kék álkapu becsap a cél előtt pár száz méterrel. Gyorsítok. Nem mutathatom. Nem mutathatom, mennyire megfogott ez a maraton. Utolsó méterek. Befutókapu. 3:48.
Két perc. Itt tartok. Most itt tartok. Tömeg. Taps. Család. Mosolygok. Beszélgetek. Vánszorgok. Magabiztosságot mutatok, de legbelül már az új harcra készülök. Addig nem megyek tovább.
Mimikri. Hajaz. Balázsra. Neki sikerült és ehhez gratulálok itt is.
8 komment
Címkék: gondolatok maraton kassa dk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
blas83 2013.10.11. 17:54:27
nagykrisz_2 2013.10.12. 00:37:47
Ziháló légzés, cikázó gondolatok
388. rész.
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.10.12. 11:46:30
@iramszarvas: emlékszel? Két éve Pannonfunk kórust szervezett Siófokon. Ezt a dalt kellett volna elénekelnünk, de aztán vers lett belőle :-)
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.10.12. 11:47:39
Janek_ 2013.10.13. 11:07:22
De leküzdötted.
A megmagyarázom részt nem értem,csak magadért futsz nem kell elszámolni senki felé
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
