Riska Minimaraton 7 km – nagyon gyengén ment!
2013.10.17. 10:31 Szuflavéder
Riska – imádom ezt a szót. Amikor megláttam azt, hogy a verseny szponzora egy tejkereskedő cég, felelevenedett bennem a múlt…
A futás és a tej szerelmi viszonyáról mit sem sejtve 1987. május 9-én hat futótársammal felültem a Székesfehérvárra induló vonatra. Egy kismaratoni, 20 km-es versenyre indultunk, amelyet egy nagyon kellemes 2,5 km es körpályán rendeztek. Egy tó mellett futottunk el, majd egy kertesházas, forgalmatlan úton ment tovább a pálya. Jól sikerült az alapozásom, nekem 1:15-ös idő volt kitűzve.
Indulás előtt a pályaudvaron vettünk magunknak innivalót. A többiek gyümölcslevet, én pedig egy liter tejet, amit a vonaton kb. 4 órával a rajt előtt meg is ittam. A rajt után 7 kilométerrel éles hascsikarásokkal küzdöttem. Kb. kétpercenként jöttek a maró görcsök, lelassítottam, megálltam, és amikor elmúlt, futottam tovább. Felfújódtam, jöttek a szellentések, reménykedtem, hogy vége lesz egyszer. 11-12 km között jött a vég. Amit szellentésnek hittem, az bizony nem az volt.
Egy alsónadrág volt rajtam, azon pedig a Yessa (Y) futógatyám. Kb. egy km-t kellett sétálnom, hogy zárjam a 2,5 km-es kört. Figyelve az óvatos mozgásra, pici, apró lépésekkel, oszlopszerűen emelgetve lábaimat, szép lassan haladtam. Amikor megérkeztem a célhoz, az edzőm csak annyit mondott: "Ne mondj semmit, menj zuhanyozni!" Válaszom: "Dehát Pista bácsi, beszartam."
Miközben leszegett fejjel folytattam az erőltetett menetet az öltöző felé, a többi futótásam hangosan hahotázott mögöttem, én pedig sírva fakadtam. Igyekeztem messze kikerülni az embereket. Már csak 200 m volt hátra az öltözőig. A hajrában voltam, de örökkévalóságnak tűnt. Nem sejtetettem, hogy az igazi rémálom, csak ezután következik. A további részletektől megkímélnék mindenkit.
Ez a rémtörténet nagyon sok erőt adott a további edzésekhez. Keményen dolgoztam, és a befektetett munka még abban az évben, ősszel hatalmas sikerélményt adott. Október 3-án szintén ezen a pályán rendezték a 20 km-es kismaratoni OB-t, ahol életem legjobbját 72:39-et futottam. (Hat és fél perces egyéni csúcs volt!) A történtek után nem sokkal már én is tudtam nevetni ezen a régi sztorin.
Ebben a nosztalgikus hangulatban érkeztem meg vasárnap a Riska futásra. Ittam tejet reggel, de csak egy decit löttyintettem a kávémba. :) Az előző heti NATO futás 4:11-es átlagiramán felbuzdulva a tervem az volt, hogy 5 km-ig 4:10-es iramban futok, aztán elengedem a gyeplőt.
A 4 km még pont 16:40 volt, de utána lehullt a függöny: minden erő kiment belőlem, az egész testem lemerevedett, mintha minden akksi újratöltésért kiáltott volna. Az utolsó kilométerre jobban lettem, de már nem volt motivációm nekilódulni, így 4:21-es átlag lett a vége.
A befutócsomag megletősen bőséges volt. Ebben az évben összesen nem kaptam versenyeken annyi mindent, mint itt. A képen látható cuccok mellett az 1500 forintos nevezési díj még egy pólót és egy sapkát is tartalmazott. A szervezés kifogástalan volt, a hangulat pedig frenetikus.
A 80-as években sokat jártunk össze a csapattársakkal. Egy egyik szigetszentmiklósi lány apukája asztalos volt, csodálattal jártam mindig körbe a műhelyét, mesés dolgokat csinált. Egyszer naivan meg is kérdeztem tőle: "Józsi bácsi ugye mindent tud az asztalos szakmáról?" Nagy csalódásomra ezt válaszolta: "Minden nap tanulunk valami újat, ahogy a jó pap is – tudod – holtáig".
Most már pontosan értem a szavait. Ahogy haladok előre az időben, olyan érzésem van, mintha semmit sem tudnék a futásról. Mindig jön valami új, ami még nem volt, folyamatosan változunk, és talán ettől csodálatos ez az egész. Amikor kezdő futók tanácsot kérnek tőlem, két dolgot szoktam csak mondani:
A cipőfűzőt kösd duplára vagy triplára, és futás előtt kerüld a Riska tej fogyasztását!
Szuflavéder out.
5 komment
Címkék: beszámoló minimaraton Riska
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hidegchaco 2013.10.17. 22:26:39
A futásról: a körülmények szerintem most ideálisak voltak egy jó eredményhez, de teljesen igazad van: bármikor bármi megtörténhet. Mindamellett én azért egy 4.21-es átlagú 7 km-t nem neveznék sz@r eredménynek - különösen a '87 évi történtek fényében :)
(Ja, és én még sapkát se kaptam...)
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.10.18. 08:18:11
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.10.18. 19:01:13
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.10.18. 19:24:33
Nem emlékszem milyen tej volt az akkor, csak arra, hogy dobozos és tartós. Kék-piros-fehér volt a csomagolása.
A 4:21-es átlaggal azért voltam elégedetlen, mert sokkal több volt bennem. Már tudom is az okot.
Hogy hogy nem kaptál sapkát?
hidegchaco 2013.10.18. 20:41:48
Nem volt a rajtcsomagomban, a posztodból értesültem, hogy volt ez is - nem mintha hiányozna, jónéhány van így is a szekrényben. Mondjuk ez a SPAR-os bézból amúgy nem is rossz az edzésekhez, mert jó vastag a textil a belül (legalábbis a korábbiak ilyenek), ami viszonylag sok very take at tud felszívni.
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
