Téli álom – valóság
2014.01.02. 10:30 mgergoo
Fejes "Iramszarvas" Laci látta Szasza Buda Trail-ről készült fotóit és ennek hatására keresett meg azzal, hogy az ünnepek között menjünk valamikor vissza erre az útvonalra. A Buda Trail egy jó hangulatú eseményként és egy jól futható, de igencsak kimerítő útvonalként maradt meg bennem. Mivel az elmúlt hétvégéken a Budai-hegység fővárosi részein futottam, nagyon szívesen csatlakoztam Lacihoz.
Reggel indultunk, senki nem állt a parkolóban és az iskola kapuja is zárva volt. Ahol néhány hete még a teljes terepfutó közösség téblábolt, most egy árva lélek sem volt rajtunk kívül. Elindultunk, az első utcán fel az emelkedőn. Nem volt ugyan kiszalagozva, de az óra navigált minket a múltkor lefutott pálya nyomvonalán. Az utca és a lakott terület végén balra fordultunk, a táj most teljesen más arcát mutatta. Akkor az ősz színeiben játszott az erdő, most a környező dombtetőkön minden fehér. Egy csoda.
Lassabbak voltak a lépteim, mint pár hete. Nehezebb haladni a több centiméter mély zúzmarában. Csak zúzmara, még soha nem láttam ilyet. Mintha hó fedné a tájat, pedig idén még egy milliméter hó sem esett. Egész egyszerűen gyönyörű, ahogy ráfagyott az ágakra és éles kis jégszilánkok formájában zuhant ránk. Egy-egy nagyobb szilánk a kézfejen persze kellemetlen érzés, de szinte el sem jutott a tudatomig. Önkívületi állapotban futottunk a mesebeli tájon, nem tudtam betelni a látvánnyal. Amerre néztem, fehér ágak, a napsugarak áttörtek közöttük és aranyfüggönyt varázsoltak az aláhulló zúzmarából.
Ezt a látványt nem adhatják vissza a képek, amik csak silány másolatai lehetnek a valóságnak. A hangokat, a halk neszeket, a kis súly alatt is letörő ágak suhogását sem érzékeltetheti semmi.
Nagykovácsi előtt egy rétről fordultunk rá a Nagy-Szénásra. Hihetetlenül műveletlen vagyok a hegyek, dombok nevével kapcsolatban. Számomra (még) ismeretlenek a terepfutók és teljesítménytúrázók számára evidens elnevezések. A Nagy-Szénást is a közeli információs tábláról véstem az agyamba. Még őszi arcát mutatva is azt gondoltam, hogy az eddig általam látott helyek legszebbje, de most, hogy fehérbe öltözött, szinte biztos voltam abban, hogy az ország egyik legszebb túracélja.
.JPG)
Ősszel voltam a svájci Alpokban, de itt újra azt éreztem, mint akkor: hogy mennyire kicsik is vagyunk és mennyire felfoghatatlan ez a nagyság és ez az örökkévalóság, ami itt körülvesz minket. Itt vagyunk Nagykovácsiban, félórányi autóútra Budapesttől. Őrület, hogy eddig nem voltam itt, és őrület, hogy mennyien nem tudják, vagy nem érdekli őket, hogy mekkora csoda van tőlük karnyújtásnyira.
A Nagy-Szénásról Laci a kéken robogott lefelé, teljesen elvesztettem az eszem, loholtam utána, percek múlva vettem csak észre az óra figyelmeztetését, hogy letértünk az útvonalról. Mehettünk vissza a Nagy-Szénásra, hogy a helyes úton, a piros jelzésen érkezzünk újra Nagykovácsiba.
Nagykovácsiból kiértünk, majd be újra az erdőbe. A település szélén találóan Séta utcának nevezett utcán sétáltunk, itt egy számunkra futhatatlan emelkedővel indult a túra második szakasza. Ez a szakasz már az ismerős színeket hozta. Azt gondoltam, hogy a felmelegedő időnek köszönhetően lassan eltűnik majd a tündérvilág és helyét a lombja vesztett erdők őszi színei veszik át. Zúzmarás fehérséget már csak a távolban láttunk, már ha éppen tisztás részre érkeztünk, ugyanis itt többnyire az erdő mélyén futottunk.
20 kilométer táján jártunk, amikor egy szikla csalogatott jó kilátással. A Buda Trailt versenyként futva már akkor átfutott a fejemen a gondolat, hogy meg kellene állni itt egy kicsit és lenézni a mélységbe, de akkor elhessegettem ezt a gondolatot, most viszont bepótolhattam. (A turistautak.hu Basecamp térképen a Tarnai pihenő néven szerepel ez a terület.) Innen lendületesen, főképp lefelé futva haladtunk tovább a Telki iskola felé. Mindketten kifáradva, de nagyon nagy élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza az iskolához.
Sokan nem futtok télen, vagy bementek a termekbe és futópadon teljesítitek az edzéseket, de azt javaslom, ha másképp nem, akkor gyalogosan sétáljatok fel Nagykovácsiból a piros jelzésen a Nagy-Szénásra.
5 komment
Címkék: terepfutás dk nagy-szénás budatrail
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zöld_Dani 2014.01.02. 10:57:06
KicsiGyík 2014.01.02. 11:11:03
Az útvonal szerintem is lenyűgöző volt.
Nagykovácsi pedig valami csoda, én sem hittem volna, hogy közel Budapesthez így ki lehet kapcsolódni a nyüzsgésből! Mindenkinek ajánlom ;-)
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.01.02. 12:05:53
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2014.01.02. 18:28:16
www.facebook.com/media/set/?set=a.645562558841130.1073741834.208803775850346&type=1&l=19102b44c1
Janek_ 2014.01.12. 10:15:20
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
