A bostoni maratonról

2014.05.01. 20:48 angelday

Gusztos Péter, a Suhanj! alapítvány társalapítója kedden a RUNtottában arról beszélt, hogy milyen volt az idei bostoni maratoni verseny április 21-én.

Én is meghallgattam az előadást és néhány gondolatot feljegyeztem belőle:

• Őrületes a szurkolókultúra arrafelé: nem elég, hogy mérföldenként vannak hivatalos frissítőpontok (és orvosi csapatok ugyanígy a táv második felétől), de az útvonalon rengeteg család is üzemeltet saját frissítőpontokat, ahol a gyerekek narancsot kínálnak.
• Szinte hétköznapi, hogy a maratonfutókat kivétel nélkül ünneplik, akinek pedig a pólójára van írva, hogy kiért fut, azt elképesztő hangerővel sikítozzák a szurkolók.
• Vannak olyan szurkolók is, akik arra vágynak, hogy a futók megcsókolják őket, hatalmas táblával hirdetik. Van, aki bevállalja az igazi nyelves csókot is (Péter csak puszit kapott).
• A szurkoló kisgyerekek azon versenyeznek, hogy melyikük hány pacsit kapott maratonistáktól.
• A befutó és rajtcsomag a női magazin és termékminta helyett néhány hasznos dologból, tényleg arra a versenyre megjelent egyedi kedvezményből, minőségi ruhadarabból áll, de a legtöbb dolgot a helyszínen biztosítják a versenyzőknek (végig vannak rakva az asztalok mindenféle étellel, itallal stb).
• A nevezési díj egy ilyen versenyen nagyon húzós, 60-70 ezer forint körüli összeg.
• A tavalyi robbantás emlékére egy akció keretén belül önkéntesen készült kék-sárga sálakat osztogattak, amik gyakorlatilag az egész ország területéről érkeztek. Ezekhez a sálakhoz nem lehetett egyébként könnyen hozzájutni, hosszú sorbanállás volt a sátor előtt.
• A maratonit követő napon a kereskedelmi rádióban volt egy négy perces összefoglaló a versenyről. A négy perc a következőképpen épült fel: egy percet beszélt a férfi győztes, egy percet a női, egy percet a kerekesszékes és végül egy percet egy teljesen átlagos futó.
• Aki teheti egy nagy versenyen életében mindenképpen induljon el Amerikában.
• Amit pedig Péter még hangsúlyozott, hogy mit hozott el Amerikából: hívjuk el az edzéseinkre az adományozókat, hogy érezzék a varázslatot
• A Suhanj tevékenységéhez hasonló amerikai alapítványnak nagyon megtetszett az általuk itthon is bevezetett program, ahol spinning edzéseket tartanak vakoknak és csökkentett látóképességűeknek.

2 komment

Címkék: beszámoló maratoni suhanj Boston Gusztos Péter

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.