Maratoni áttekintés – és egy új kihívás New York felé
2014.09.17. 23:37 angelday
Vendégposzt! A lentieket a Futóblog barátja, Jókuti "Világevő" András írta a maratoni élményeiről, illetve egy jótékonysági játékról. Minden kiderül, csak olvassátok. J.
- - -
Megírtam két éve az első maratonom sztoriját ide a Futóblogra, ami nagy örömömre kedves fogadtatásban is részesült, ideje megírnom a folytatást is, na, meg még egy kis játékot is kínálok.
Voltak azért páran – nem is feltétlenül indokolatlanul – akik kritizáltak a túlságosan rövid felkészülési idő miatt. Jelentem, megfogadtam a tanácsukat, és azóta már lényegesen komolyabban veszem és jobban tisztelem a távot. Tavaly is futottam kettőt (Amszterdam és Nizza-Cannes), idén májusban is Koppenhágában, és sikerült elég jelentősen javítani az időmön is. (Konkrétan 15 percet faragtam le a nem túl huszáros 4:25-ből idén tavasszal.)
Ha más is szereti utazással kombinálni a maratont, akkor a nizzait egyébként nagyon tudom ajánlani: gyönyörű környezet, kellemes idő még novemberben is, végig a tenger mellett, korrekt szervezés és szinte semmi szint, szóval ideális maratoni. Ráadásul van jó pár szuper étterem is a környéken, na, meg be lehet menni a tengerbe a végén, ami hideg ugyan, de még így nagyon kellemes lelazítani a lábat benne.
Novemberre talán már késő jelentkezni, így írok kicsit a koppenhágairól, ami májusban van, illetve leírom a nagy projektemet, mibe vágtam a fejszémet: összegyűjteni rengeteg pénzt rákkutatási célra a futás segítségével. És igyekszem megjutalmazni is a támogatókat!
Koppenhágát amúgy is nagyon szeretem, nagyon kellemes légkörű, pezsgő, élhető város rengeteg kiváló étteremmel és kajahellyel. Ebből a legnagyobb élmény ezúttal a Torvehallerne evőpiac volt és a Kadeau, ami egy igazi modern skandináv étterem, hihetetlenül magas színvonalon. Ráadásul ezúttal már okosabb voltam, mint mondjuk Nizzában, ahol a maratont megelőző este is borkíséretet kértem a nagy menühöz, nem volt jó ötlet. Itt viszont volt helyette még izgalmasabb opció: juice-párosítás, lenyűgözően finom saját gyümölcs- és zöldséglevekkel.
Másnap reggel várt a maratoni táv, előtte egy hosszú séta odáig. A friss levegő kellemessé tette, aztán talán ezt is megszenvedtem kicsit, amikor a maraton vége felé a macskakövön futva úgy éreztem, mintha mezítlábas futó lennék... A pálya szenzációs, rengeteg belvárosi résszel, ami a kedvencem, mert ez így még városnézés is egyben, szép parkok, sok vízpart, sok zenekar. A belvárosi részeken néha kicsit túl szűk a pálya, illetve mintha tényleg itt több lenne a lökdösődés, vagy legalábbis kevésbé lennének udvariasak az emberek a frissítésnél.
Nagyon ajánlom mindenkinek, még annak ellenére is, hogy borzasztóan erős eső volt az utolsó órában, így aztán még nekem is sikerült átfagynom, pedig kicsit sem vagyok fázós, kifejezetten hidegben szeretek futni. 4:10 lett az időm, a legnagyobb felfedezésem az volt, hogy egy maraton borzasztóan hosszú, még akkor is, ha gyorsabban futok.
Most a Wizz félmaratonon rájöttem, hogy mi volt a baj: elfelejtettem pont azt, amit az első maratonomon olyan sikeresen valósítottam meg. Azt, hogy az egyetlen igazán jó cél az, hogy végig élvezzem a futás minden egyes méterét! Ezt múlt héten Budapesten újra felfedeztem, így tényleg nagyon jó is volt, még csak ki sem fáradtam igazán, pedig 10 percet javítottam az egy évvel korábbihoz képest (1:52:52).
Ezt érdemes lenne észben tartanom a későbbiekben is: futni jó, maratont futni pedig ünneplés. És futni jótékonyan is lehet. Erre egyébként tudtommal Fred Lebow (Wikipedia) jött rá, a New York maraton egyik alapítója. Róla nevezték el a Fred’s Teamet, ugyanis Fred, aki kint igazi legenda, a saját betegségének diagnosztizálása után találta ki, hogy elkezd gyűjteni rákkutatási célokra. Rákos betegként.
Agyrákjával is lefutotta még a maratont egyszer, aztán további csatákra már nem jutott ereje, de amit elindított, az bőven túlélte és túléli őt. Ő maga választotta ki jótékonysági gyűjtése kedvezményezettjének a New York-i Memorial Sloan Kettering Cancer Centert (MSKCC), ami talán a legjobban felszerelt és legprofibb klinika a rákkutatás területén.
Emiatt tudnak igazán hatékonyak lenni az oda befolyó pénzek, hiszen nem arra kell a pénz, hogy befoltozzák a tetőt, hanem a még jobb kutatási körülmények biztosítására, ahogy a jelmondatuk is szól: együtt elérhetünk valamit. És tényleg meglepően hatalmas dolgokat ért el már eddig is Fred és a Fred’s Team, 1995 óta már több, mint 54 millió dollárt gyűjtöttek erre a célra. Ennek is köszönhető, hogy a MSKCC nemzetközi szinten is talán a legsikeresebb a rákkutatás területén, több rákgyógyszert fejlesztettek ki, mint bármilyen más egészségügyi intézmény a világon.
Náluk indult a futással gyűjtés is, 1991-ben az agyrákkal itt kezelt Fred a folyosón kocogva kezdte meg ezt a hagyományt. Ehhez igyekszem most hozzátenni a saját kis részemet, illetve kérek mindenkit, hogy rajtam keresztül támogassa ezt az alapítványt.
Nem kérem ‘ingyen’ a segítséget, szeretnék legalább egy jótékony adakozót különleges élményben részesíteni. Aki adakozik a gyűjtőoldalamon (közvetlenül az intézetnek lehet befizetni a pénzt kártyás fizetéssel), bekerül a jótékonysági tombolába, ahol egy különleges két személyes vacsora a fődíj! Mautner Zsófit, nagyon kedves barátomat kértem meg, aki egyből csatlakozott, így ketten főzzük a többfogásos borvacsorát (lehet frissen préselt zöldség/gyümölcskíséretet is választani!), amit különleges helyszínen is tálalunk majd, garantáltan maradandó élmény lesz!
A részletekkel további információ erre, ez pedig közvetlenül az adakozási oldal. A szeptember 23-án éjfélig befizetett pénzekért 5 dolláronként egy virtuális tombolajegy jár, persze akár 1, akár 20 vagy még több jegyet is lehet venni. A sorsolás szeptember 24-én lesz, erről a blogomon fogok majd értesíteni.
Én meg közben folytatom az edzéseket, a hétvégén 30 km vár rám, beépítve a budapesti hidakat is, hogy felkészüljek a New York-i emelkedőkre...
Köszönet illeti még Gusztos Pétert, akinél először gyűjthettem a Suhanj! számára, és aki nagyon profi edzéstervet állít nekem össze. A BMW Média maratonnak pedig az első maratonomért és a közös edzésekért, Markocsán Sanyosznak (dobpergés) a jó tanácsokért és a közös futásokért, és persze mindenki másnak, aki adakozik a klinikának, terjeszti a lehetőséget!
11 komment
Címkék: jótékonyság maraton tombola Fred Lebow
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.09.18. 08:42:11
Tök jó dolog, hogy egy ilyen jótékony dolgot a nyakadba vettél. Nekem mindig szimpatikusak azok az emberek, akik tesznek másokért önzetlenül.
világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.09.18. 13:22:27
doncii · http://doncii.blogspot.com 2014.09.18. 13:42:43
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.09.18. 18:27:21
világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.09.18. 23:36:32
ulrik · http://ulrik.blog.hu 2014.09.19. 12:38:01
Egyébként gratula, az 1:52 igen derék!
világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.09.19. 13:03:00
eLzsÉ 2014.09.20. 02:00:55
A Live Strongtól is hülyét kaptam, a kínai, 1 dolláros karkötőikkel.
Tényleg nincs olyan magyar alapítvány, ami elég megbízható ahhoz, hogy ne lopja el az adományokat?
Nem vagyok turbómagyar, de azt hiszem, minden orvosi célú adománynak itthon sokkal jobb helye lenne, mint az USA-ban.
világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.09.20. 20:01:09
gusztos 2014.09.23. 00:10:39
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
