SPAR Budapest Maraton – céges színekben

2014.10.18. 11:24 Szuflavéder

Idén először cégcsoportunktól lehetőséget kaptunk, hogy elinduljunk a SPAR Maratonon. Nekem nagyon tetszik a kezdeményezés és ami nagyon meglepett, hogy közel 60 fővel (12 csapat + egyéni indulók) vettünk részt a versenyen. Sportos kis cég a mienk.

Az Apcom DOA csapatát erősítettem, a második váltótag voltam, tehát 11 km volt az én részem a maratoni távból. Egészen a versenyt megelőző napig teljesen nyugodt voltam. Számomra a teljesítésen kívül nem volt más tét. De ez a nyugalom péntekre elmúlt. Úgy izgultam, mintha az idei év fő versenye lett volna.

Az utolsó héten egyébként többször beszélgettünk izgatottan a kollégákkal a versennyel kapcsolatos dolgokról. Pl. hogy hogy találjuk meg egymást a váltópontokon. A "Barátok" (iPhone App Store link) alkalmazásban gyorsan be is jelöltük egymást, bár ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak. Viszont volt egyenpólónk, ami segített megtalálni egymást:

A csapatunk célja a maratoni táv sikeres teljesítése volt, de azért kitűztünk egy négy órás időtervet is.

Az előző napi izgalmak ellenére reggel alig tudtam felkelni, de végül azért a tervek szerint érkeztem a Batthyány térre. Miután leparkoltam és bekentem a lábaimat, elindultam melegíteni a váltópontomhoz. Küldtem egy kör SMS-t a csapattagoknak, hogy a “kettes melegít”. Jó az, ha tudják, hogy minden sínen van.

Odafutottam a rajtzónához, ahol felvettem a céges pólót. Olyan pólóban érkeztem, amit már ki akartam dobni amúgy is, így nem kellett senkit megkérnem, hogy vigyázzon a már tökre átizzadt felsőmre. (A váltóponton nem volt csomagmegőrzés.) Kicsit elvonultam még gimnasztikázni és fokozó futásokat csináltam.

Amikor az aszfaltról egy bokor felé vettem az irányt, egy 60 körüli nő rámszólt: “ne csaljon fiatalember!”. Mondtam neki, hogy csak a vizelési ingeremen próbálok enyhíteni. (Látszólag nem győztem meg, püffögve ment tovább.) Aztán visszafutottam a váltózónához, ahol furcsán néztek rám a kollégák. Egyikük azt mondta, hogy úgy nézek ki, mintha már lefutottam volna a távomat. Megnyugtattam, hogy ez az 5 km csak a bemelegítés volt és minden rendben van.

A váltópont a Dráva utca és a Pesti rakpart kereszteződésénél volt. A telefonon a "Barátok" alkalmazás segítségével láttam, hogy a kezdő emberünk lejött az Árpád hídról. A cipőfőző duplára kötve, papírzsepik betöltve, még egy kis rugózás, nyújtás és kiálltam a szalag elé.

Andrástól átvettem a csippes, gumis rajtszámot, óra indít és a telefonon is elindítottam a mapmytracks alkalmazásomat, amely precíz információt adott csapatunk harmadik tagjának a pontos helyzetemről. (Nekem a "Barátok" alkalmazás nem működött.)

Az első száz méteren még igazgattam a rajtszámot és eltettem a telefont a deréktáskába, aztán mindent bele! – gondoltam.

Nagyon nagy volt a tömeg, szinuszban futottam, kerülgetni kellett az embereket. Tudtam sajnos, hogy ez lesz végig. Óvatosan kezdtem a 25 fokos meleg miatt és a tempó csak 4:30 körüli volt. Voltak olyan szakaszok is (pl. a Markó utca) ahol lehetetlen volt előzni. Amikor leértem a Budai rakpartra már kicsit javult a helyzet. Tudtam a saját tempómat menni, folyamatosan kerülgetve a futókat. Tüdőre jól esett, de csakúgy, mint mostanában a többi versenyen, nem tudtam gyorsabban futni. Maradt a 4:30-as átlagiram. A pálya teljes szakaszán uralkodó remek hangulat feledtette a gondjaimat. Egyszerűen leírhatatlan volt, amit a szurkolóktól, zenészektől, turistáktól kaptunk.

Végig előztem. Kiváncsiságból a 18. kilométertől a 19-ig leszámoltam, hogy összesen 190 futót előztem meg. Ezt ha felszorozzuk 11 km-el... brutál szám. Valahol itt fejeztem be a számolást:

A Petőfi híd alatt átfutva váltónk harmadik tagja már várt, és a felsőrakpartról le is kiabált nekem, mert pontosan látta hol vagyok.

A Rákóczi hídhoz közel ott volt Szasza a bringájával, mellette egy villogó mentőautó. Ráköszöntem. Ő hálistennek jól volt, nemúgy egy futó, aki sajnos ápolásra szorult, mozdulatlanul feküdt a földön. Már csak az Info parkot kellett megkerülni és irány a váltóhely. Ez volt az én szakaszom:

A váltózónában átadtam rajtszámot. Megállítottam az órámat és a telefonon az alkalmazást, majd új edzést indítottam. Volt egy olyan tervem, hogy ha nem fekszek ki nagyon, akkor tovább futok, segítek egy kicsit a kollégának. A kocsihoz amúgy is vissza kellett még futnom.

Így is lett, de amikor elindultam, András már 50 méterrel elhúzott és csak távolodott. Kicsit nagyobb tempóra kapcsoltam, így végül csak a Szabadság hídnál értem utol, kb. 1 km múlva. Átfutottunk a hídon, és ő csak vidáman énekelt az iPodjával. :) A hangulat a tetőfokán volt. Irány a pesti oldalon a Petőfi híd. A Közgáz után jöttek szembe az ismerős futók. A fordító után megláttam SeSamot, akinek a martonon voltak 3:30-on belüli tervei, de most sétált. Baj van, gondoltam, ki fog állni, ha 24-nél már sétál, neki itt a vége. Egy forintot sem tettem volna arra, hogy végigmegy. (Végigment.)

Újabb 100 méter után Bitliszbá érkezett szemből, nyújtottam a tenyerem, hogy pacsizzunk, de nem sikerült. Gondoltam ezután angelday érkezik majd. De ő nem jött, biztos a hegyi terepfutást választotta aznapra.

A Margit híd alatt átfutva elkezdtem számolni a km-eimet és arra jutottam, hogy ha még a kocsiig is futva megyek, akkor vissza kell fordulnom, mert kb. 25 km lesz majd a vége. (Idén még csak kétszer futottam ennyit.) Felmentem a felső rakpartra, levettem a rajtszámot és lassú levezető futással értem a kocsihoz. Közben láttam az alkalmazásban, hogy András sikerrel lefutotta a ráeső 8,3 km-t. Taps, mert 6 km-nél még sosem futott többet. Ez volt a második szakaszom, kb. 9 km:

A befutóemberünket Tibort is követtem. A szigeten úgy futott át, mint a villám. Aztán egyre inkább azt láttam, hogy lassul, majd az utolsó kilométereken szinte állni látszott. Kiderült, hogy menet közben a Nyugati felüljárón a jobb vádlija végképp megadta magát. Egy régi sérülés újult ki, így innetől kicsit futva, kicsit sétálva, de teljesítette a távot, és behozta a csapatot a célba.

Kívül kerültünk a 4 órára tervezett időből, de kit érdekel, tök jó buli volt és nagyon remélem jövőre is lesz folytatás, mondjuk a prágai maraton. ;-) (remélem olvassák)

A szervezésről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A pálya mentén nem volt olyan kilométer, ahol ne lett volna egy zenész, egy dobos csapat, vagy bármi más szórakoztató. A szervezők gondoskodtak róla, hogy egy percet se unatkozzunk futás közben.

A turisták is nagyok ott voltak. A második szakaszomon angolul üvöltött be nekem egy csaj, hogy "látom rajtad, hogy meg fogod csinálni". Teljesen úgy tűnt, hogy el is hiszi, amit mond. Egy másik srác szintén angol nyelven nyomott hosszú monológot a Pesti rakparton. Nem tudom be volt-e lőve, vagy anyagozva, esetleg maga felé gurult el a gyógyszere, de levegővétel nélkül nyomta, szpíkernek született. Eszméletlen jó volt a hangulat és a végére szinte észre sem vettem, hogy összesen 25 km-t futottam.

Este várt még ránk egy céges kis parti egy borozóban. Nyolc órára össze is ült a csapat és mindenki elmesélte sorrendben, hogy hogy élte meg a klassz kalandot. Sikerült újra átélnünk. A borozás is jól sikerült, khm... :) Hajnali kettőkor viszont már otthon voltam.

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló céges SPAR Budapest Maraton Apcom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.