Részegen neveztem be az OptiVita Ultrafutó Kupára – 25 év után újra maraton!
2014.11.14. 15:46 Szuflavéder
Utálom a kerek évfordulókat, a meglepetésbulikat, ezt a barátaim is tudják. A 44. szülinapomra elébe mentem a dolgoknak és én magam csináltattam egy pólót:
Két hete a szülinapi sörözgetés közben dobta ki a telefonom az OptiVita Ultrafutó Kupa múlt szombati eseményét, benne a 4 órás futást. Pár sörrel feltöltve (akik ismernek, tudják, mit jelentenek ezek a szavak!) fennhangon azonnal bejelöltem, hogy megyek. Persze a többiek azonnal tiltakoztak, hogy egy Facebook esemény bejelölése semmi és csak hangember (ún. volu-men) vagyok. Megittam még egy sört és azonnal kitöltöttem előttük a nevezési lapot, és még onnan át is utaltam a nevezési díjat. Innentől mindenki kussolt, én meg emberként néztem rájuk. ;-)
Így neveztem tehát be az OptiVita Ultrafutó Kupa idei 6. állomására, a 4 órás futásra, amit egy 1150 méteres körpályán, november 8-án Velencén rendeztek. A nevezésem másnapján tudatosult bennem, hogy mekkora egy barom vagyok, illetve milyen sokat számít a mások előtti megfelelési kényszer.
Rögtön írtam is a szervezőknek, hogy nem kérek vissza pénzt, de ha van rá lehetőség, tegyenek át a két órás futamra. Nem jött válasz. Gondoltam itt is a "fogott bábu lép" szabály érvényesül, tehát ennyi volt, nincs visszaút. Nagy szeretettel és mosolyogva várnak a szervezők a 4 órás versenyre. Klassz.
Eljött a verseny napja. Velencére menet azon gondolkoztam, hogy fogok majd futni. Szerettem volna 25-30 km-t menni, ez nekem egy jó kis alapozóedzés lett volna. Van 4 órám rá, közben meg tudok állni, nyújtok, frissítek, sok kiállással, pihenővel simán meg tudom csinálni. Otthon egyedül ez nem hiszem, hogy menne. De benne volt az is, hogy – ahogy mostanában lenni szokott – 15 km-től lassulok majd, beállnak megint a lábaim és akkor kiállok. Feleslegesen nem kínzom magam.
A harmadik verzió pedig az volt, hogy lefutom kényelmesen a maratont, és még pár száz métert, hogy 25 év után újra maratonfutónak, mi több, “ultrafutónak” is mondhassam magam. Nem látszott lehetetlennek az első két órában az 5 perces iram (24 km), majd a 3. órában 10, és a 4. órában 8 km lefutása, de azért ezen hangosan felnevettem a kocsiban.
9:15-re érkeztem Velencére. Nem találták a négy órások között az előnevezésemet. Levelem célba ért, áttettek a kétórásba, de erről értesítést nem kaptam. Itt viszont már eltántoríthatatlan voltam, szóltam, hogy négy órán szeretnék indulni, így kaptam is új rajtszámot, chipet.
Fél óra volt a rajtig. 13 fok volt, de azért kentem egy kis nicoflexet. Összeszedtem a kocsiból mindent, amire menet közben szükségem lehet (citrokalcium, magnézium citrát tabletta, vazelin, váltás póló, cipő, törölköző), és odamentem a rajthoz, ahol a versenyközpont is volt.
Kis gimnasztikával, nyújtásokkal terveztem a melegítést, futni most nem akartam, de ekkor eszembe jutott, hogy nincs energiazselém. A Nutrendnek volt egy külön sátra, ahol lehetett zseléket vásárolni. Vissza kellett futnom a kocsihoz pénzért, és vettem is hármat, de akkor már 10 perc sem volt a rajtig. Nem sikerült normálisan bemelegíteni. Elrajtoltunk. Együtt indult a 2-4 órás futam és a 6 órás OB mezőnye.
Zabari Jani tanácsára minden erőlködést mellőző, jóleső iramban kezdtem el a futást. Az 5 perc körüli iram volt az, amiben teljesen könnyednek éreztem magam. Ez a 1150 méteres körön kb. 5:45-ös köridő, de én jólesően végül 5:30-5:35-ös köröket mentem. Nagyon sokan elrohanták az elejét, én olyan 5-6 kör után, szép egyenletes tempóban, kezdtem előzgetni a futókat. Ellenére annak, hogy a rajt előtt már voltam, ezen a ponton éreztem, hogy pisilnem kell. Teljesen összekeveredett a mezőny, nem tudtam ki kicsoda és hol állok, de ez utóbbi nem is érdekelt.
A 7. körben kezdtem a frissítést egy pohár izóval, aztán ezt 2-3 körönként ismételtem. 9,5 km-nél megállt az órám, a km-ek nem mentek tovább, csak az idő. Egy-két kört szarakodtam vele, aztán nulláztam és újraindítottam. Kellett, hogy lássam az átlagsebességet. A 10. köröm (11,5 km, 56:40) után egy kör alatt elszopogattam egy tubusos zselét, majd a kör végén vízzel és izóval öblítettem. Nagyon jól vittek a lábaim, könnyen ment a futás.
15 körnél egy negyed paradicsomot mártottam sóba és azt ettem meg. A 20. kör (23 km, 1:52:50) után jött a 2. zselé. Az iram változatlan volt, de a második 10 körben több időt töltöttem a frissítőponton. Picit éreztem már a lábaimat, de nem lassultam. Letelt a két óra és belegondoltam, hogy még csak a felénél vagyok, de most ez nem lombozott le, sőt!
A 29. körben jött a a harmadik zselé. A 30. körhöz közeledve (34,5 km) már nem szerettem az első kanyar utáni kis emelkedőt. Már fáradtak a lábaim, de a 30. kör még 5:40-es volt és az átlagiram 4:55 körül járt. Az időm ezen a ponton 2:50:52 lett.
A 31. körben már 5 percen kívüli iramban futottam. Szóltam is a pálya szélén végig mosolyogva szurkoló Máténé Varjú Editnek, hogy ma “ultrafutó” leszek (nagyon nevetett, és szurkolt is). Biztos voltam benne, hogy ha kínkeservesen is, de lemegy még 7 km bő egy óra alatt. Ekkor haanchee mellett futottam el, aki azt mondta, hogy toljam, mert első vagyok. A versenyközpontban ugyanis volt egy monitor, ahol látni lehetett, hogy ki, hol áll. Én ezt nem figyeltem, sőt észre sem vettem. (Pedig látszik a fotón is, bal oldalt.)
Aztán megjelent Béres Attila családjával, szurkoltak és fotóztak. A célkapun lévő időmérőn nagyon lassan haladtak a percek. 3:30-nál már nem akartam még fél órát futni.
Folyamatosan lassultam, a lábaim nincsenek hozzászokva ekkora terheléshez. Minden körben megálltam a frissítő pultnál, ittam izót és vizet, ettem mazsolát, banánt, paradicsomot, mindent, amit csak értem. Jó bírta a gyomrom az össze-vissza zabálást, meg se nyikkant.
A 33. körben határoztam el, hogy megállok pisilni, gondoltam hátha a súlycsökkenés gazellává tesz, de sajnos nem így történt. A feszítő érzés azonban elmúlt. A 35. körtől már minden kört ajándéknak éreztem. A 37. körben értem el a maratoni távot, legszívesebben megálltam volna. Attila szólt, hogy a második egy hölgy, de nagyon le van maradva és hogy már négykézláb menve is megnyerem. A végén kiderült, hogy Attila nem volt elég alapos. Ennél a résznél viszont már csak engem előztek.
A 39. körben elfutott mellettem Lencsés Éva néni. Szurkoltam neki. Mondta is, hogy ő most befut és be is fejezte. Már 3 óra 56 percnél jártunk. Utólag kiderült, hogy elszámoltam a köröket, mert azt hittem 38 körnél vagyok. Még 300 métert kellett futnom, hogy a 44 km kereken meglegyen. Innetől kezdve ez volt a cél, a pólón szereplő évszám teljesítése. Életem leglassabb 300 métere következett. Vártuk a verseny végét lefújó dudaszót, Attila jött velem és végre lefújták a négyórások futamát.
Amíg vártunk a versenybírókra, hogy lemérjék mennyit futottunk a zárókörön, a 6 órások szinte kivétel nélkül gratulálva futottak el mellettünk. Jó érzés volt. Nehezemre esett visszasétálni a versenyközponthoz. A kinyomtatott eredménylistán a teljesített egész körök alapján a 39. kör végén az első helyen voltam. 1 perc 15 másodperc volt az előnyöm.
Mivel 7 perces iramon kívül ment az utolsó tört kör is, ezért nem tudtam, hogy sikerült-e megtartanom a vezető pozíciómat. 510 méter jött még hozzá a 39 körhöz, így lett a vége 45 km és 360 méter. Így nézett ki az utolsó 17 km (az első 28 km nincs rajta, részben az újraindított óra miatt, de az is látszik, hogy az első 12 km-t követő 17 km ideje 1:22:11):
Lezuhanyoztam és egy félreeső helyen pihenésképpen elkezdtem írni ezt a posztot. Fél órás írás után nem tudtam felállni. Párc perc kellett hozzá, mire el tudtam kezdeni újra sétálni. A bankettvacsora után végül az első helyre szólítottak. Ritkán örülök helyezésnek, de ennek most nagyon örültem. Kizökkentett kicsit a mélypontomról. Eredménylista itt.
És hogy lesz-e folytatás? Egyelőre nem tudom. Baromi jól éreztem magam ezen a versenyen. Most azért a cél továbbra is a tavaszi fedettpályás 1500 méteres és 3000 méteres OB lesz.
Ui: Simán kiröhögtem volna azt, aki nekem 3 héttel ezelőtt azt mondja, hogy idén még maratont fogok futni.
4 komment
Címkék: beszámoló maraton OptiVita Ultrafutó Kupa 4 órás verseny
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.11.15. 10:18:43
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.11.15. 10:23:06
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.11.15. 13:51:26
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.11.15. 13:54:03
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
