Újra az iskolapadban
2015.02.26. 23:15 Szuflavéder
Valahogy nem tudtam belenyugodni abba a sorsszerűségbe, hogy hivatalnokként napi 8 órát dolgozva üljek egy munkahelyen és 65 évesen nyugdíjas koromban számolgassam az összekuporgatott nyugdíjelőtakarékosságomat. Most végre elért engem is a változás szele!
A Budapesti Atlétikai Szövetség ugyanis versenybírói tanfolyamot hirdetett. A pénzt, az időt és a fáradtságot nem sajnálva azonnal jelentkeztem is. Sajnos eddig elkerülte a figyelmemet, hogy van ilyen képzés, pedig ez folyamatos. A versenybíróság nekem mindig idősebb korosztályt jelentette. Fiatal versenyző korom óta naívan azt hittem, ahhoz, hogy valaki pályabíró legyen, el kell érnie a nyugdíjkorhatárt. De most már tudom, hogy ez nem így van. A szövetség ugyanis tárt karokkal várja a fiatal generáció tagjait.
Láttam, hogy több futóismerősöm is csatlakozott a meghirdetett eseményhez. Örültem, hogy nem leszek egyedül és vártam, hogy végre újra az iskolapadba ülhessek. Hétfő esténként összesen 6 alkalommal van előadás. Természetesen elkezdtem a diákcsínyeket is. Itt éppen egy futónagykövetnek mutatok szamárfület:
Legközelebb a rajszöges trükköt fogom bevetni. A múlt órán egyébként az ugró- és a dobószámokat vettük.
Csakúgy szívom magamba a tananyagot. Súlylökésből már teljes a tudásbázisom, nem tudnak megfogni. Itt éppen a távolugrást vesszük:
A múlt éjjel már azt álmodtam, hogy én emeltem fel a fehér zászlót távolugrásnál, amikor éppen valaki világcsúcsot ugrott. Nem is a versenyzőt nézte a közönség, hanem engem tapsoltak, milyen fantasztikusan végzem a munkámat. Rendkívül szerényen a versenyzőre mutattam, hogy neki szóljon a taps. Egészen zavarba jöttem.
A tanfolyam végén a sikeres vizsgát követően, harmadosztályú versenybírói minősítést kapok és elindulok dicső utamon a ranglétra legalsó fokáról.
Kellemesen csalódtam egyébként már az első előadáson. Azt gondoltam, hogy talán majd öten-hatan leszünk, de nagy megdöbbenésemre kb. 50-60-an ültünk az előadóban. A hallgatók között vannak magyar élvonalbeli atléták és futónagykövetek is. A XX. század egy maratoni országos bajnoknője:
Úgy látszik a munka szépsége mellett nem csak én látok ebben az egészben kiváló üzleti lehetőséget. Tetszik ez a versenybírósdi, és az utam végén majd elmondhatom, hogy legalább olyan dolgot csináltam, amit szerettem. ;-)
2 komment
Címkék: atlétika iskola versenybírói tanfolyam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.