DaMartiannál vendégségben
2011.01.12. 13:53 DaMartian
Persze nem a vörös bolygón, de azért így is érdekesnek ígérkezhet..
Az elmúlt években, ahogy a futás egyre fontosabb része lett az életemnek, mindig sikerült újabb és újabb mérföldköveket átlépnem. Többször írtam már róla itt a blogon, hogy a motiváció számomra mennyire kritikus kérdés ahhoz, hogy nap mint nap elinduljak és gyűjtsem a kilométereket. Hiába vagyok lényegesen jobb kondícióban, mint a huszas éveim elején, amikor általában mindenki fénykorát éli, azért ahogy gyarapodnak az ősz hajszálaim, be kell látnom, hogy a végtelenségig nem tudok már javulni, még a magam hobbifutó szintjén sem. Persze ha a futás minden más előtt prioritást élvezne, erőn felül teljesítve még sokáig lehetne javulni, de ennyi időt/energiát meg nem feltétlenül szeretnék beleölni. Mivel nem vagyok az a fajta, aki szereti frusztrálni magát, így a nemrég elért nagyobbacska mérföldkövek után elgondolkodtam a merre továbbról.
Gyorsulni tudok már a legnehezebben. Bár ebben is van még potenciál, de ezen a szinten már meg kell küzdeni minden másodpercért, és az évek múlásával ugyanazért az eredményért is többet kell dolgozni...
A másik irány ami adja magát - nem véletlenül erre mozdul a legtöbb középkorú futó - a táv növelése. A Balaton körbefutásával itt olyan határt értem el, amit ugyan még bőven túl lehet lépni és célom is egy szintig, pl. idén az UB párosban Bitliszbával, de azon túl megint vállalhatatlanul sok időt kellene ezzel tölteni, hogy megfelelő kilométermennyiség legyen hozzá a lábamban. Ez max akkor férne bele az életembe, ha nem kellene dolgoznom. Ezért ha valaha elérem ezt a néhány célt: az Iron-Man-t, az UB egyénit és a Spartathlont, akkor ott vége, tovább semmiképp nem megyek... 
Gondolom másnál is fel-felmerülnek hasonló kérdések egy-egy nagyobb cél teljesítésekor, amiért olyan sokat dolgoztunk, majd amikor elérjük, a pillanatnyi büszkeség után ott marad az üresség, hogy akkor most miért folytassuk tovább? Csupán az élvezetért? Nem hiszem. Hiszen nem élvezzük mindig a futást. Hóban-fagyban, hajnalban, vagy amikor a többiek strandolnak, buliznak ahogy elfutunk mellettük... Aki mindig élvezi, az sosem feszegeti igazán a korlátait. Mondjuk a maratonnál amikor jön a fal 32-35 között, az borzasztó... Amikor vége van? Az persze csodás érzés. De közben nem mindig az. Tehát a "csak úgy élvezetből" futás nem nekem való. Túl kompetitív vagyok hozzá. Ha a Szigeten futok és jön egy hajó mellettem a Dunán, még azzal is versenyt futok, akár akarom akár nem, ösztönösen le akarom győzni... Ráadásul ha csupán élvezetből futnék, akkor kiesne az összes kényelmetlen hajnali, éjszakai, hideg, kánikulai és más egyéb futás, tehát az edzések nagy része. Ez az ötlet is ejtve.
A leggyakoribb kérdés, amit nem futó ismerőseim nekem szegeznek, hogy nem unom-e a futást. Nem. Igazából nem unom, ekkor a legkreatívabb az agyam. A hosszú, nem túl tempós futások alatt tudok a leghatékonyabban gondolkodni. Főleg ha még kellemes zene is szól közben. Sokszor törtem már rajta a fejem 
(ilyenkor jól jön a római légiós sisak) hogyan lehetne azokat motiválni, akik hasonló problémával küszködnek, akiknek nem elég nagy kihívás, vagy túlzottan unalmas csak maga a futás. Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha kicsit megfűszereznénk? Egy-két vicces nehezítéssel, hogy ne csupán arra kelljen figyelni, hogy a lábaimat teszem egyiket a másik után.
Minden versenyen van egy-két őrült, aki jelmezben fut, kézenállva halad át a célvonalon, vagy valami más pörformansszal emelkedik ki a tömegből. Akinek nem adatik meg, hogy az eredményeivel tűnjön ki a szürkeségből, az megteheti a kreativitásával is. Mert az ilyen csodabogarak mindig nagy figyelmet kapnak, és mindenhol óriási népszerűségnek örvendenek. Még a futók sem gondolnak bele szerintem, hogy időnként a fantázián túl, ha nem is gyorsaságban, de mégis komoly sportteljesítményt nyújtanak ezek az emberek. El sem tudja képzelni aki nem próbálta, hogy mennyire fárasztóvá teszi egy rutinnak számító rövidebb táv lassabb lefutását is, ha bármiben megbolygatjuk a megszokott futómozgásunkat. Kíváncsiságból kipróbáltam, milyen például kosárlabdát pattogtatva futni pár kilométert. Ha valaki elkezdi, néhány lépésig úgy érzi semmi különös, de aztán nagyon hamar jön a meglepetés. Vagy hátrafelé futni. 
Esetleg futócucc helyett öltönyben (erről Szasza tudna részletesebben mesélni : )
vagy ahogy néhány tűzoltó szokta: teljes menetfelszerelésben. Minden elismerésem a Suhanj! önkénteseinek, akik kerekesszékes társaikat tolva futnak, vagy annak a sporttársnak, aki egy óriási papírmasé Rubik kockába bújva fut maratont.
Sokaknak még a legsimább terepen, tökéletes frissítéssel, a legjobb felszereléssel is kihívás egy egy táv, ezek az aprónak tűnő nehezítések újabb nehézségi szintet jelenthetnek. Egy egészen új élményt. Vagy különleges helyen futni: hóban, jégen, alagútban, mindig a sárga úton... A napokban lesz szerencsém találkozni Tóth Istvánnal, aki hamarosan az északi-sarki North Pole Marathonon indul (de erről majd bővebben : ) Persze nem kell rögtön ilyen extrémnek lenni. Elég egy jó ötlet, akár a Guiness rekordoknál: nem az a nagy teljesítmény időnként, hogy valaki képes megdönteni egy-egy ilyen rekordot, hanem az, hogy olyat találjon ki, ami addig még senkinek nem jutott eszébe: pl. egy pallón fél lábon állva leggyorsabban bekötni a cipőfűzőjét szájjal... : ) Amikor idáig eljutottam gondolataim sodrásában, már megvolt a terv: ha vannak még akik úgy gondolkodnak mint én, akkor gyűjtsük őket egy csapatba, hozzuk őket össze, és egy bolond százat csinál alapon abból rossz nem sülhet ki. Egy lelkes őrült képes lehet azokat is megfertőzni, ha viccesnek és szórakoztatónak tűnik a dolog, akiknek amúgy eszébe sem jutna ilyesmi, és ha sikerül, Tom Sawyer történetéhez hasonlóan már csak azon kapják magukat, hogy festik a kerítést... vagy éppen futnak.
Ismeritek az érzést? Megláttok egy szimpla, de bombajó ötletet, és rögtön az ugrik be: Bakker! Ez nekem hogy-hogy nem jutott eddig az eszembe?!? Vagy egy vidám, láthatóan jól mulató társaságot nézni irigykedve, miközben azt kívánjuk, bár mi is a társaság tagjai lennénk, akkor ott nevethetnénk velük! Ez az érzés vitt el az első félmaratonig, amikor nézőként inkább a kordon túloldalán szerettem volna lenni a futók között, és ezt érzem minden 6é futáson, amikor éjszaka sárga mellényben több-tucatnyian futunk a sineken (Figyelem! Ide is megyünk majd!) amikor a járókelők és buliból hazatérő illuminált fiatalok részéről kétféle reakciót tapasztalunk. Az egyik: ezek hülyék? A másik de jó buli! A fenébe hogy nem futócuccban vagyok, mennék én is velük (és van aki még buliszerkóban is jön amíg bír : ) és legközelebb a buli helyett már velünk jön, bennfentessé válva. Mikor kérdezgetik, hogy: "Miért futtok?" vagy "Hová mentek?" mi meg mindenféle elmebeteg választ találunk ki pl.: "Rubint Réka mellműtétjére gyűjtünk", vagy "Tisztítjuk a levegőt" akkor úgy érzem, tagja vagyok valami titkos elit klubnak, és csak mi tudjuk, hogy mi ez az egész, aki csak kívülálló, az még napokig gondolkodik rajta, hogy mit is látott - vagy elintézi azzal, hogy túl részeg volt : ) De hasonló a közösségi hangulat egy Bé-Bu vagy UB váltóversenyen, amikor a cimbikkel mész előre, és mindenki pajtás, mindenki kedvesen mosolyog, akkor is, ha "ellenfél", és persze futni is kell közben, de azért egy nagy buli az egész. Nem véletlen, hogy sokak szemében ezek a váltók népszerűbbek, mint az egyéni versenyek. A lelkes beszámolók hatására aztán mások is kedvet kapnak. Mi is ezt szeretnénk elérni. Hogy aki egyszer irigykedve nézi niket találunk ki, az legközelebb már a részese akarjon lenni. Ez a Flashmob sikerének a kulcsa is. Csordaszellem? Lehet.
A cél tehát ez: a futás legyen több, mint sport, legyen játék, legyen buli, hogy közben észre se vedd, hogy izzadsz, hogy mozogsz. Érezd jól magad, nevess, szórakozz! Ez talán többeknek lehet vonzó, mint a hajnali kelés, meg a több órás LSD-k... Aztán ki tudja, ha valaki megszereti a közeget, idővel rákap majd a futásra is. És aztán majd ő lesz akit irigyelnek a kívülállók, hogy milyen jól szórakozik a többiekkel...ja és közben az úszógumija is eltűnt...
Két koponya amúgy is több ökörséget tud kitalálni, mint egy, így minél több ember önti össze a kreatív ötleteit, annál jobb mókák közül lehet választani. Ráadásul csoportosan ezek megvalósítása is egyszerűbb. A www.futotars.com oldal (később még róluk is bővebben) meg is adta a hátteret egy ilyen csoport létrehozásához, így néhány hónapja digitálisan már meg alakult az Xt-RUN-Rs munkanevű, Krézi Futókat tömörítő klub. Igen szerény számú, és talán még nem is annyira bevállalós tagokkal, de mégis elindult valami, talán apró lépésekkel majd egyre többen, és egyre bátrabb, hétköznapitól egyre távolabb eső célok elérésével (végülis ezért lennénk extrémek nem?) A futás ne csak futás legyen, hanem buli, nevetés, de legalábbis figyelemfelkeltő. Aki nem tudja azzal magára vonni a tömeg figyelmét, hogy elsőként szakítja át a célszalagot, vonja magára másképp, de ne legyen olyan, aki ne fordulna utána, hogy noooormális?!?
A kisbaba már fel tud ülni, a következő lépés, hogy a rácsokba kapaszkodva lassan felálljon a járókában. Ez a lépés az első "hivatalos" LIVE krézi futásunk, amit a Nike Futóklub megtámogatott azzal, hogy becsatlakozik, növelve ezzel a résztvevőszámot (hogy ne csak néhány flúgos futkorásszon : ) Ezúton köszönjük nekik, és mindenkinek aki eljön. Akinek szimpatikus az ötlet, és szeretne csatlakozni a csoporthoz, az megteheti: itt. Aki szeretne többet megtudni róla, mi is lesz ennek az első Krézi Futó FOKAjárásnak a lényege, az ugyanezen a linken tájékozódhat, és ha kedvet is kap hozzá, magára a versenyre jelentkezhet: itt. Reméljük nem fókamászásban fognak a résztvevők célba érni, bár a kiírást elnézve ki tudja? ; )
Aki a szokásos Futóklubos közös futásra jön, az sem fog csalódni, a megszokott módon, nem kötelező jelleggel, de a résztvevőszámot előrejelzendő kattintson a Nike Hungary Facebook oldalán.
Gyertek hát, mindenkit szeretettel várok, a helyszín nagyon szép, az idő várhatóan napfényes lesz, így lehet villantani a rövid-vagy az őstagoknak a hosszú-ujjú Futóblog pólókat, jönnek az edzők, akik a körpálya adottságait kihasználva különböző távok és tempók széles skáláját kínálják majd, így mindenki megtalálhatja a felkészültségének és kondíciójának megfelelőt. Ezúttal is lesz tombola, cipőteszt, forró ital és drukkolhattok a Krézi Futóknak a versenyhez, vagy akár csatlakozhattok is hozzájuk.
Akkor szombaton találkozunk, mert télen futni még mindig MENŐ!
33 komment
Címkék: motiváció extrém futás közös öböl krézi damartian foka futóklub futások
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pannonfunk 2011.01.12. 22:20:23
Persze, abszolút amatőrként én könnyen beszélek, egyelőre minden héten új PB-t futok :)
DaMartian 2011.01.12. 23:14:41
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.01.13. 06:09:20
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.01.13. 06:39:26
Várom a szombatot, kíváncsi leszek hogy fog menni az első krézi futás.
pannonfunk 2011.01.13. 07:58:01
Az okos kezdésben nagyon igazad van, én is úgy vagyok vele itt az elején, hogy inkább egy kicsit lassabban megyek, és nem aggódom, ha szombaton nem döntöm meg a szerdai csúcsomat. Egyelőre essen jól, aztán gyorsulni ráérek később is.
A közösségi erő is nagyon jó, sajnos a most szombatot ki kell hagynom, de fogok még menni, főleg, ha visszateszitek szombat délelőttre.
Fényhajú 2011.01.13. 12:11:42
Itt olvasgattalak titeket és akkor jött meg a kedvem a futáshoz.
Köszönöm..
Fényhajú 2011.01.13. 12:34:08
Nektek nagyon szép időt és mérhetetlen sok jó kedvet kívánok!
bitliszbá 2011.01.13. 13:42:56
(mármint extrémnek számít az a közösségi futó, aki EGYEDÜL FUT!) :)
katizsuzsi 2011.01.13. 15:13:29
pannonfunk 2011.01.13. 15:41:12
bangush 2011.01.13. 16:48:30
effe 2011.01.13. 17:13:58
de pont ezen a héten nem leszek itthon.
azért remélem, máskor is lesz így délután környékén, mert én csak a délutáni-esti órákban bírom mozgásra bírni magam.
manonia 2011.01.13. 19:00:25
bitliszbá 2011.01.13. 20:49:57
Nem fenyegetésképpen mondom, de 1x eljön az idő, hogy...
(én is így kezdtem....)
bitliszbá 2011.01.13. 20:53:39
pannonfunk 2011.01.14. 09:23:27
Valahogy így: ugye, most direkt nem megyek bele a percek versenyébe, az a lényeg, hogy essen jól. Úgy megyek ki futni, hogy a végén azt mondom: "hú, de jó volt, legközelebb is jövök!". Én nagyon szeretem a Margit szigetet, jó a hangulata. Persze, lehet, hogy egy idő után unalmas lesz, de nagyon tetszett a múltkor a HHH futás is, ha unom a szigetet, kimegyek a HHH-ra. Vagy Normafára.
Szóval ez van most, és ezt most naívan úgy gondolom, hogy ki lehet extrapolálni hosszú távra is. Hosszú távon nem a napi futás lesz a kérdés, hanem a versenyek. Szeretnék úgy menni versenyekre, hogy nem szállok be a percek versenyébe, hanem úgy teljesíteni egy versenyt, hogy "hú, de jó volt, legközelebb is jövök!". És persze, lehet, hogy egy idő után unalmas lesz egy-egy verseny, de versenyből is több van, mint ahogy napi futóhelyből is több van. Hány teljesítés után lesz unalmas egy Vértes terepmaraton? Egy Kinizsi 100? Egy MB? És ha ezeket a számokat összeadjuk és hozzáadjuk a mostani életkoromhoz és még hozzáadjuk a felkészülési évek számát (legalább 2-3 év innen nekem egy K100, de lehet, hogy 4-5), akkor belátható, hogy előbb fog a fizikai erőm elhagyni, mint megunjam majd ezeket a versenyeket.
-Mariann- 2011.01.14. 09:28:49
bitliszbá 2011.01.14. 09:41:59
Meg mint már sokszor megállapítottuk: Minden fejben dől el!
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.01.14. 11:01:55
Igaz, bennem is van most egy stressz, hogy javítani akarok a múltkori félmaraton eredményemen, ami már olyan jó lett, hogy nem tudom, felül tudom-e múlni, de azért még próbálkozom. Aztán, ha két évig nem sikerül, akkor elfogadom, hogy a csúcsformámon túl vagyok, de ettől még a következő évtizedekben is szeretném a futást, mint hobbit művelni.
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.01.14. 11:47:09
Remélem, kb. értelmes lett, amit írtam, még mindig kába vagyok egy kicsit a nyavalyától.
bitliszbá 2011.01.14. 13:18:37
Csak arra kell figyelni, hogy tudjuk, hogy ki kell jönnünk a gödörből. És ez nem csak a futásnál van így...
Motiválni pedig annyi minden képes :)))
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.01.14. 13:39:21
doncii · http://doncii.blogspot.com 2011.01.14. 16:42:57
En remelem meg sokaig tudok marathont futni akarmilyen idovel, csak stabilan, nem kuszkodve es azzal boldog leszek. Felek ultrazasba belekezdeni, mert attol tartok, hogy ezzel kockaztatom azt, hogy majd 60 evesen is tudjak futni. De erre is van ellenpelda nem is keves. Akarok meg javulni, de annak is orulok, ha a PB-mhez kozeli idot futok. Ahogy a kemenysepro is mondja: a koromhoz kepest egesz jol nezek ki. Ennyi eleg is motivacionak, hogy folytassam :))
monerd2 2011.01.15. 00:01:46
Zime 2011.01.15. 09:48:07
sanyosz 2011.01.15. 22:49:41
Zime 2011.01.16. 12:33:19
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2011.01.20. 11:29:12
A motivációs téma nagyon érdekes, nálam egyelőre az a "bucka", hogy úgy érzem, még meglehetősen sok munkával is csak olyannyira középszerű eredményre volnék képes, hogy egyszerűen nem veszem rá magam a keményebb edzésekre. A távolság meg megy magától is, csak lassú vagyok :) De talán majd jön valami áttörés és felkészülök és futok 3:30-as maratont :))))
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
