Biztos, hogy nem vagyunk normálisak
2011.07.01. 08:21 angelday
Az alábbiakban Péter Anna (malackaraj) Ultrabalaton beszámolóját olvashatjátok, aki a TEAM FUTÓBLOG #1 csapat színeiben futott — be.
Kinyitom a szemeim, gyorsan soroló sárga lámpák világítanak bele a kiszürkülő égről. 1988, jövünk haza Jugoszláviából? Mióta ilyen kemény a Lada futóműve? Mióta nem férek el keresztben? Ki vezeti a kocsit? Mióta hordok férfi melegítőfelsőt? Farmerhez sportcipőt? Ki evett a tányérkámból? Ja, megvan, az Ultrabalatonon vagyunk, akkor ez teljesen normális.
Szeretek futni, és bármikor szívesen veszek részt sportteljesítménynek nevezett parttalan szívásokban, így az Ultrabalaton kihagyhatatlan volt. Szeretném a Winklerre kenni a kétszer 11 kilométer bevállalását, ő mondta, aki rendszeresen fut tízet, simán elbír huszat, de sajnos magamtól is elég ökör vagyok a túlvállaláshoz, nem kell bíztatni.
A csapat befutója - Anna fekete Eugene track felsőben
Az első szakasz isteni volt, életem legjobb futása. Badacsony felé, gyönyörű felhők alatt, mosolygó, bíztató emberek előtt, nyolc kilométer, semmi az. De miért unom meg ilyen gyorsan? És miért vagyok ilyen lassú? Már rég be kellett volna érnem. Nem baj, az utolsó lökést megadja a Metallica, és a célegyenesben beelőző srác behúz egy jó hajrára. Később szégyenkezve vallom be Papp Krisztának, aki tényleg tud futni a csapatban, te, tíznél szoktam megunni, most sokkal hamarabb kezdtem megőrülni, annyira ciki, nem? Anna, 11-nél több volt a szakaszod! Ó, akkor húzzunk enni, a zabadüh már itt jár a szomszéd faluban.
Ez vitt be Nemesgulácsra:
Elhúztunk, Szigligeten Mautner Zsófi útmutatásai alapján megtaláltuk a tökéletes helyet, a tökéletes rántott csirkével, és töltött paprikával. És túrós csuszával. Itt már fájdolgált a térdem, ami este tízkor, a második szakaszom első méterein nem csak fájdogált, fájt rendesen. Szaszit tekert mellettem, ajánlotta, átveszi, de inkább belegyalogoltam párat, de, majd feladom, kizárt. Bogláron teraszokon söröző társaságok között trappolt a mezőny, később bizonytalan járású banda lelkesített, a frissítőponton atyáskodón aggódtak, hol a fejlámpám, és a kezembe nyomtak egy banánt. Azóta kiderült, ahogy Kriszta helyesen elsőre megállapította, a térdem egyszerűen ELFÁRADT. De nem csak a térdeim, mert amikor Winkler a tegnap már felvázolt állapotban elindult futni, elkezdtem összeomlani.
Huszonvalamennyi kilométer lefutása után nem fürödtem le, olyan fáradtak a szemeim, hogy nem tudom berakni a kontaktlencséimet, de át kell vánszorognom valahova egy kocsival. Szerencsére csapatkapitányunk, Csétomi érkezik, pörögve beül, elmondja hova menjek, ezért, és csak ezért nem bolyongok még mindig a déli parton.
A következő váltóponton beálltam egy fa alá a hold reflektornak tűnő fényei elől, és nem tudtam lehajtani az üléseket. A hivatalos turnébusz a szuperkényelmes volvóm, abban puhák az ülések, szélesek a padok, de képtelen vagyok odavánszorogni. Nem tudom lehajtani az üléseket, még mindig nem tudom, nem érdekel, odakucorodok a hátsó ülésre és elájulok.
A tihanyi parton ért minket a napfelkelte, és még volt agyunk egy kép kedvéért toszogatni előre-hátra a kocsit, hogy a napfelkelte kiadja a fekete fényezésen. Biztos, hogy nem vagyunk normálisak.
Az ott én vagyok, szerencsére messziről.
15 komment
Címkék: élménybeszámoló ultrabalaton malackaraj péter anna
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.07.01. 08:47:37
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.07.01. 10:04:01
Péter Anna 2011.07.01. 10:14:45
_BPetya_ 2011.07.01. 10:31:32
/laki Gy." 2011.07.01. 12:18:36
pannonfunk 2011.07.01. 21:41:17
Ez a Metallica szám pont olyan, hogy feles tempóban túlságosan öreguras, tempóban meg rohadt gyors. Persze lehet, hogy a 25-30-ik kiri után pont örül az ember, hogy de jól húz feles tempóban, pont még elviselhető gyorsaságú :) :P
Mylady 2011.07.01. 21:56:17
Ha jól számolom, az 5 nőből 4 fekete felsőben volt... és miből látszik, hogy az Eugene track? Egyáltalán, mi az az Eugene track?
Egyébként meg: gratulálok az elsőhöz! A térdfájás ismerős, bár én úgy tűnik, kezdem kinőni így 3x felé...
angelday 2011.07.01. 21:56:54
Mylady 2011.07.01. 22:06:44
mert ugye odaírni egy kép alá, ahol mindenki fekete felsőben van, hogy "Anna a képen a fekete fölsős"... na, érted, ugye? :D
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2011.07.02. 00:28:47
Keresek S méretű Ultrabalatonos felsőt ( a ronda fradizöldet amit az egyéniek kaptak:-), cserébe M méretet tudok adni vagy megegyezés szerint valami mást! Köszi!
Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2011.07.02. 00:47:19
2011.07.02. 08:37:13
Ez ám az igazi multi-blog-kulti :P
-Mariann- 2011.07.02. 16:40:10
Én négyszer nem fürödtem :) (5 szakaszt futottam), az elsőben és a 4.-ben el is hasaltam, elsőben az erdőben, utóbbit betonon - térdem vérzett, be is dagadt és még így futottam nemsokára rá kb. 9 km-t (ekkor már nem 4 csapattársam futott előttem, már csak ketten, így hamarabb volt váltás.)
Vezetni majdnem végig én vezettem, csak amikor futottam és a szakaszaim után nem, kivéve egynél, ahol gyorsan kellett átjutnunk és inkább beugrottam én vezetni, ahogy voltam, a legvégén a befutó előtt is, váltottam, ittam, ugrás be az autóba és irány a cél. :) Onnan már gyorsan fel kellett érjünk.
Az autómban olyan kupi volt, amit szegény még életében nem látott, örültünk, hogy a végére be tudtunk ülni. :) Fényképet elfelejtettem róla készíteni, de lehet jobb is.
Befutás után még fürdés, hajmosás, vizes hajjal lefekvés, 3-4 óra alvás, vissza eredményhirdetés, indulás BP.
Talán nekünk is kellene egy beszámolót írni, de nekem sajnos előtte is munka/rohanás/munka és azóta is.
Gratulálok a csapatnak!
..és mindenkinek aki az UB-t megcsinálta! ;-)