11
2012.09.18. 14:43 DaMartian
Kedves Futótársaim,
Először is elnézést, hogy privát üzenet közvetítésére használom ezt a fórumot, akit ez zavar, kérem ugorjon is tovább.
Új fejezet kezdődik. Több, mint 10 évvel ezelőtt a futás szó szerint megváltoztatta az életemet, ahogy nyilván közöttetek sokakét. A munkám miatt kezdtem el jobban belemerülni a sportágba, de hamar szerelem lett belőle. 2002-ben még az életemért küzdöttem az első Nike félmaratonomon, idén tizenegyedszer már másoknak segíthettem célba érni.
Ott bábáskodtam már az első Futóklubjaink elindításakor. Sajnos kevés tapasztalatunk volt akkoriban, hogyan is működhet sikeresen egy ilyen vállalkozás. Az első így nem is lett hosszú életű. De nem adtuk fel, és nekirugaszkodtunk újra, és újra. Délutánonként a Margitszigeten járva úgy érzem nem volt hiába, jó úton járunk. (Ki az a srác a képen, aki megbújik hátul, balról a harmadikként? Nem photoshop : )
Cipőteszt? Gyönyörű kamion, rengeteg cipő, LCD tévé, laptopok, zene, felkészült, kedves személyzet. A szolgáltatás, ahogyan most ismerjük. Sok-sok éve még én magam voltam a cipőteszt egy személyben, és a hátsó ülésről meg a csomagtartóból pakoltam ki a csukákat nagy kartondobozokból.
A 2001-es Félmaraton stand még egy 6x3-as sima kis sátor volt, egyetlen fallal, amin bemutattunk néhány cipőt (közöttük 1-2 futásra lényegében alkalmatlant is : ) ma 200 négyzetméteres csodás termékbemutató, tele interaktív dolgokkal, óriás LED fallal és programokkal.
Sajnos az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy valóban nem csak a húszéveseké a világ, mivel már én sem vagyok annyi. És észre kellett vennem, amikor körülnéztem, hogy azok, akikkel együtt futok, szintén nem 20 évesek. Hol vannak akkor a 20 évesek és miért nem futnak? Ez lett a következő küldetés: mutassuk meg a fiataloknak, hogy milyen csodálatos ez a sport. Nem csak a sport maga: a közösségi élmény. Városliget, Budai vár, Normafa, Csepel, Szecska, Trió... Azt hiszem mindenki tudja miről beszélek. Csibék? Senkinek nem kell bemutatnom a Nike folyton pörgő, mosolygó, harsány, barátkozó diáknagyköveteit. Jó pár interjút végigseggeltünk, mire kiválasztottuk őket, de jobban nem is választhattunk volna. Csodás társaság, nagyszerű barátok! Büszke vagyok rájuk! Somára, hogy letette a cigit, és a semmiből eljutott a Félmaratonig. Jennire, aki minden nehézség ellenére, fájdalmakat és sérüléseket leküzdve ott van velünk nap, mint nap. Eszterkére, aki végtelen +n számú embert képes motiválni kifogyhatatlan energiáival, és Lúcsiára, aki hipp-hopp csak úgy gondol egyet, lefut egy 27-est, aztán még elrángat bulizni.
Végül de nem utolsósorban a Futóblog. Ahol ugyan íróként csak ritkán nyilvánulok meg, és az első BSZM-em utolsó 2 napjának története végül soha nem íródott meg, de napi szinten figyelem a kommenteket és minden szakmai kérdésben igyekszem segíteni. Remélem sok futótárs gondjaira tudtam megoldást találni az évek során. Egy ideje pedig itt a kistestvér: az Utánfutó is, amely ugyan döcögősen indult be, de ma már az utánpótlás generációnak is megvan a maga fóruma, ahol a fiatalság hangján szólnak hozzájuk.
Tehát a teljesség igénye nélkül összegezve az elmúlt 11 év termését: 11 Nike Félmaraton és ki tudja még mennyi más félmaraton, 11 maraton, Yours Truly 50-ek, 2 egyéni Balaton Szupermaraton, 2 UB páros Bitliszbával, egy Iron Man Nagyatádon, rengeteg egyéb verseny, újabb és újabb kihívások, újabb és újabb egyéni csúcsok, plusz megszámlálhatatlan mennyiségű Szigetkör. (ígérem egyszer összeadom hányszor kerültem már meg a kedvenc futóhelyem : )
De ami ebben az évtizedben a legjobb volt, az nem az elért eredményekben keresendő. Amikor futni kezdtem, évekig csak magamban, egyedül edzettem. Aztán ráeszméltem, milyen csodálatos dolog társakkal megosztani ezt az élményt. Büszke vagyok rá, hogy ha körülnézek a Futóklubban, lépten-nyomon olyan embereket látok, akikre hatással voltam. Akikkel én szerettettem meg a futást, én motiváltam őket, vagy segítettem kezdeti lépéseiket. Tanáccsal, bíztatással, jó vagy éppen rossz példával, néha cuccokkal, vagy akár konkrétan a kezüket fogva, közös futással. Bitliszbá, akivel együtt kóstoltunk bele az ultrázás szépségeibe, segítve egymást a kezdeti csetlés-botlásnál, de aki mára nálam sokkal messzebbre jutott ezen a téren. A jó dumás Dagi, aki szégyellősen jött le a klubba, de ma már se nem dagi, se nem szégyellős, viszont több ember életmódjának változására volt pozitív hatással egy év alatt, mint én a 10 év alatt összesen. Boldi, akinek ha a lába olyan gyorsan pörögne, mint az agyament ötletei, akkor Boltot is lenyomná 100-on. Neki köszönhetjük a legendás 6é futást, ami ma már ugyan BÉF névre hallgat, de rengeteg embernek okozott kellemes órákat az évek során. És bár semmi közöm a remek ötleteihez, mégis néha az ő tollaival ékeskedve kicsit sütkérezem a megvalósításuk fényében.
Csak pattannak elő a fejemből az emlékek és az emberek az elmúlt évekből, akiket megismertem és akikkel annyi csodálatos órát töltöttem el, és újra rá kell jönnöm, hogy én vagyok a legszerencsésebb flótás a világon, és hogy olyan fantasztikus életem volt VELETEK, aminél jobbat nem is kívánhattam volna. Átsegítettetek a nehéz időszakokon, mindig gondoskodtatok számomra új kihívásokról. Mindig volt aki segítsen, vagy tovább lendítsen ha megtorpantam, és mindig, mindenkinek volt egy-egy kedves szava hozzám ha összefutottunk, bármi is volt a következő cél. Köszönöm nektek, jó közétek tartozni! Kérem ne vegye magára akit esetleg nem említettem meg név szerint, annyian lennétek, mint a félmaraton rajtlistája, és szinte mindenkivel lenne valami emlékezetes sztorim. Pl. ahogy tavaly CsTomi bevitt Bécs Maratonon durva egyéni csúccsal, vagy az eltévedés Jankával HHH-n, miközben jól ránk sötétedett, a Fighterkedés Panzsival vagy épp a legutóbbi, Danival együtt Iron Man maszkban futott Pozsonyi örömködés... : ) A hálám tényleg MINDENKINEK szól, aki az évek során része volt akár csak egy velem való közös kocogásnak.
Hogy miért is jutottak eszembe a fenti gondolatok és miért törtek elő ezek az emlékek éppen most? Mert búcsúzom. Nem szomorú búcsú ez, mert csodás helyre megyek, ahol folytathatom mindazt, amit itt elkezdtem. Úgy érzem, a dolgok az itthoni futó KÖZÖSSÉGBEN remekül mennek, sokat ehhez már nem tudnék hozzátenni. Újra csak megköszönni tudom nektek ezt a 11 Nike Félmaratont, a 11 maratont és az egész 11 évet.
Most megint új fejezetet nyitok. Sokan hallottátok már gondolom, hiszen hónapok óta tudni lehetett, hogy az életemben lesz valamilyen váltás, a konkrétumok mégis rendkívül hirtelen jöttek, így nem fogok tudni mindannyiótoktól külön-külön elbúcsúzni. Ezért döntöttem úgy, hogy itt köszönök el tőletek. Aki személyesen is szeretne hátbaveregetni indulás előtt, az jöjjön le holnap a következő Szerdai Futóbulira, fussunk egy karikát közösen, és utána gurítsunk le még egy ólommentest, vagy épp nem mentest együtt.
És ha itthon vagyok, természetesen ezután is azonnal irány a Margitsziget!
Sziasztok: DaMartian
16 komment
Címkék: búcsú félmaraton futóblog damartian futóklub
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2012.09.18. 15:23:14
Aztán remélem egyszer még sikerül megfutnom egy jó occssó ID cipős időt ;)
bitliszbá 2012.09.18. 15:40:08
Valahol ezen a fórumon kezdődött ismeretségünk. Itt A BLOGon. Először egy eredményhirdetésen találkoztunk, ami a nike+ csellendzs volt. Ki hol fut. Mi voltunk ketten akik sok-sok kilométert gyűjtöttünk a Szigetnek. Utána futottunk egy kört. Már akkor csodáltam, hogy futás közben hogyan lehet ennyit beszélni a futásról cipőkről bármiről... Aztán eltelt sok idő, sok kilométert tettünk együtt is bele cipőinkbe. És rájöttem. Te nem azért futsz mert szereted. Nem azért mert ez a munkád is. Nem azért mert újabb és újabb kihívások elé állítod magad. Te azért futsz, mert ez az életed.
Láttam a szemedben, amikor bizonytalan lett a jövőd. Itt nem a munkádat vették el majdnem, hanem ennél sokkal többet.
A csibék, a kamion, a futóklubok mind érzik majd hogy nem pörögsz itt ezerrel..
Tudom, nem végleges a távolléted, és bízom benne, hogy futunk még pár kilométer együtt, de itt megismerkedésünk fórumán szeretném kifejezni azt a tiszteletet, megbecsülést és baráti szeretetet amit érted, mint ember iránt érzek.
Szóval nem könnyes búcsú, csak pár sor, hogy "megkönnyítsem" a dolgod...
persze holnap ott leszek...
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.09.18. 16:31:08
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.09.18. 16:52:01
2012.09.18. 17:08:36
(ui: az utódodnak hagyjál kérlek egy postit-et a számítógépen, hogy néha nézzen erre vagy a FB-ra, és segítsen nekünk különbséget tenni a lunarswift és a pega között esetleg megérteni, hogy miben más az air mint a torsion :))
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.18. 18:28:32
Móriczosan: Légy jó mindhalálig! :)))
rokalaci · http://tavfutomuvek.extra.hu 2012.09.18. 20:18:30
Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2012.09.19. 09:26:15
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.09.19. 11:48:01
csétomi 2012.09.19. 14:23:16
Ppix 2012.09.19. 15:34:09
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2012.09.19. 21:12:50
Tavaly átvetted a futóblogos pólómat, és akkor ígértem neked egy sört, amit bár elvittem Budapestig (kb. 800km-t), az autóban maradt, elfelejtettem átadni. Utána hónapokig még ott volt nálam, és máig bánt kicsit, hogy nem tartottam be ezt az ígéretemet...
Ha bármikor München környékén jársz, csak szólj. Vendégem vagy KÉT sörre! :-)
Gyűrött Papír 2012.09.19. 23:09:30
angelday 2012.09.20. 09:33:43
www.facebook.com/futoblog/posts/356782127740105?comment_id=2222719&offset=0&total_comments=8
Gyűrött Papír 2012.09.21. 15:06:28
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
