Soha ne add fel!

2014.10.16. 09:47 SeSam

“Ebből poszt lesz!” – Sanyosz a 40. kilométernél

Ebből az lesz, kiabáltam vissza. Nem egészen úgy alakult a budapesti maraton, ahogy terveztem.

Az elején még – úgymond – íven voltam. A kávé mellé reggeliztem vajkrémes abonettet, időben kiértem, elfoglaltam a zónám. Nem öltöztem túl, direkt az ujjatlan felsőben mentem. Szépen megkerestem a 3 óra 30-as iramfutókat, és vártam a rajtot.

Bitliszbával lepacsiztunk a rajtnál. Valamivel előttem ment végig, de látótávolságon belül. Az Árpád híd emelkedőjén előztem meg végül. Nem sokkal ezután jött a váltópont, és innentől kezdett minden elromlani.

A váltótársam ugyanis nem volt ott a ponton. Kiabáltam, lengettem a rajtszámot, semmi. Közben elmentek az iramfutók, akikkel szemben sikerült némi előnyt megfutni előtte. Már a biztosító ember is segített, és a hangosba is bemondták a rajtszámot, semmi. Ekkor kaptam meg az SMS-t: 5p a váltópontig.

Iszonyú ideges voltam. Visszaírtam, hogy keresse a rajtszámot az oszlopon, felkötöttem, és utánaeredtem az iramfutóknak, füstölögve, hogy hogy lehet így elrontani valakinek a versenyét...

Beértem Szaszát, aki bicikliről fotózott, de az iramfutók ekkor már nagyon messze voltak, nem is láttam a lufikat. Igazából semmi kedvem nem volt már ehhez az egészhez, valami eltört bennem.

Talán a késői rajt volt az oka, hiszen sosem volt még ilyen bajom, de nemsokára az elfogyasztott izotóniás italoktól a hasam is elkezdett fájni kisebb-nagyobb intenzitással. Ezzel egészen a 23. kilométerig elvoltam, akkor már aktívan wc-t keresve. Szerencsére a váltópontok után volt toitoi elhelyezve, be is foglaltam az egyiket úgy 5 percre.

Nem mondom, jót tett, de a rajtnál még meglévő robbanékonyságom nem szereztem vissza. A legrosszabb amúgy ebben is a meleg volt: a futás után a levegőtlen műanyagdobozba zárva pillanatok alatt levert a víz, ami aztán a szemembe folyt, úgyhogy a következő pár kilométert azzal töltöttem, hogy csukott szemmel futottam, és megpróbáltam az izzadtságot kipislogni a szememből.

Az egyik fordítónál láttam a váltót futó Szuflavédert is, ő azt mondta utólag, hogy biztos volt benne, nem fogok végigmenni. Merthogy nem sokkal a fele után elkezdtem görcsölni is. Ez biztosan valami rekord, hogy félmaratonnál már elsavasodik valaki, pedig annyira meg se húztam az elejét. Ezt mondjuk nehéz lenne a bosszankodásra fogni, mélyebb problémák voltak.

Mindenesetre innentől jött az 50 méter séta, valamennyi futás, majd megint séta. Az időmmel már rég nem törődtem, viszont versenyt még sosem adtam fel, és nem terveztem most elkezdeni. Susie Wolff megmondta: Never give up.

Azt hiszem, ez valami filozófiai különbség lehet. Én úgy vagyok vele, hogy nem adom fel, ha a fene fenét eszik is. Ha életem legrosszabb idejét futom, akkor sem. Majd a következő jobb lesz, de előbb ezt a mostanit kell befejezni. Ha már elkezdtem, ha már neveztem. Már korábban is volt kérdés, hogy mi értelme van felkészületlenül elindulni, vagy rossz versenyt futni. Én nem fogom megmondani erre a tutit, csak azt tudom, hogy nekem elég az, ha elmondhatom, végigcsináltam, így vagy úgy. Amatőr sportolóként csak magammal versenyzek, a saját legjobb időmmel. Egyvalami múlik rajtam, hogy akármi is lesz, átmegyek-e a célvonalon, vagy sem.

Majd biztos lesz olyan verseny, amit fel kell adnom, mert nem bírom tovább. Egyszer, majd.

Szóval mentem tovább. 39-nél találkoztam Priszcillával, aki fotózott. Azt hiszem, látszik, hogy végem volt, mint a Twin Peaksnek.

Mg 41-nél elszórakoztatott egy olyan vádligörcs, amit csak lenyújtani tudtam, aztán csak beértem, ráadásul futva. 4 óra 16 perc, kereken. Életem legrosszabb maratoni ideje.

Már nézegetem a 2015-ös versenyeket. :)

8 komment

Címkék: budapest verseny beszámoló maraton marathon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bitliszbá 2014.10.16. 10:25:45

nekem ugyanez a gyomorgörcs 17-nél kezdődött, csak én 3x néztem meg a fülkéket belülről :)
Aztán átmentem segítő/támogató futóba. Masszírozás, ájulás előtti - vállon tartva pontra vivés, lefektetve lábtartás szóval megint előjött belőlem a jófej csávó, csak nem akartam belőle posztot írni :)

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.10.16. 10:49:47

Nem tudom hogy nézel ki, amikor minden oké, de ezen a képen nem úgy tűnik, mint akinek bármi baja is van :)
Gratulálok a teljesítéshez, ellened játszottak a körülmények, de tényleg az a lényeg, hogy így sem adtad fel, remélem azért a késő váltó elnézést kért legalább.

Válasz erre 

GYSZM 2014.10.16. 11:21:27

valami lehetett azokban a gatoradekben, mert nekem is ez volt, s egy haveromnak is. én laza 15 percet veszítettem a kitérőkkel. soha többé nem iszok azokból a lónyálakból, az tuti!

Válasz erre 

Perillustris 2014.10.16. 20:11:53

@GYSZM: Az anyagcsere is felgyorsul egy hasonló intenzitású edzés alkalmával, ráadásul órákon keresztül csak folyadékot viszünk be - a szacharóz jó eséllyel fokozza mindezt.

Ezek együttese okozhat(ott) az arra érzékenyebbeknél hasmenéses tüneteket.

Válasz erre 

Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.10.17. 20:19:41

Sesam! Én a helyedben megálltam volna ott 24 km-nél be is ültem volna a közeli Kinizsi sörözőbe egy nagy pofa sörre. Micsoda szelfi lehetett volna istenem! ;-)
Gratulálok az elszántsághoz! Én erre képtelen lennék.

Válasz erre 

Gábor Gévai 2014.10.18. 10:35:39

Kicsit megnyugodtam... Ha látom, hogy olyan kiváló futók, mint Sesam vagy Bitliszbá is meg tudnak borulni, akkor talán nekem is lehet... Én 30km-en indultam, de a pulzusom az elejétől már olyan magas volt, hogy a 7.km után lassítanom kellett, bevettem egy gélt a 8. km-nél, és itt kezdődtek a gondok. A Műegyetemnél már nagyon kellett ... WC-t keresnem, aztán csak a Közgáz után a Czuczor utcában egy kávézóba befutva tudtam elintézni a dolgot, de az előtte való 2-3 km kínszenvedés volt, nehogy betrottyoljak... (Gondolom a szokatlanul nagy meleg, az izó és a gél együtt kikészítették a gyomromat.) Persze utána meg már én is motiválatlan lettem, a gyenge gyomrom miatt már csak vizet ittam, így szép lassan, jó szarul érezve magam a maradék 18km-en át bekocogtam a célba...

Válasz erre 

Zöld_Dani 2014.10.18. 20:38:47

Nekem az első (oké, eddigi egytelen) maratonom első 30 km-e volt ilyen, bizonyára egy előző esti rossz gyomorsavas éjszaka, hányás, kevés alvás miatt. Aztán valahogy 35-ig összekaptam magam, onnantól pedig, fogalmam sincs, mint ha bringával egy jó kis hátszelet kaptam volna, úgy ment. Érdekes volt, és a vége így különösen nagy élmény.

Válasz erre 

hidegchaco 2014.10.19. 20:43:59

@Gábor Gévai: Czuczor utcai kávézó? Csak nem a Tamp & Pull Espresso Bar?
Hát, Te is meg tudod válogatni, hol végezd el a... ööööö....a trouble-shootingot...
:)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: