Házunk előtt két kalibr állt - 56 kalóriát égettünk Shaquille O'Neallel
2008.08.07. 22:24 UP
Utolsóként nekiálltam kalibrálni. Nem lustaságból vagyok lemaradva: sérülés. Két hete próbáltam utolérni a kisebbik gyereket (3) a lakásban, fölrohant a lépcsőn, én utána, mezítláb voltam, a második fokra röviden léptem föl, szinte csak a lábujjaimmal, viszont a teljes testsúlyom ráhelyeztem már erre a lábra, megcsúsztam, vissza egy lépcsőfokot, a nagylábujjam, hopp, ívben meghajlott fölfele. Valahogy így (képünk illusztráció):
Piszokul fájt, erős húzódás, két hete kínlódok vele, reggelente sántítok is, behajlítani rendesen még most sem tudom, pedig már sokkal jobb, mint egy hete volt. Aztán a kocsiban is szar, mert kuplungolásnál pont a fájós lábujjpárnát nyomja a pedál, illetve pont azzal a lábujjárnával nyomom a pedált, másikkal nem lehet, mert akkor már nyomnám a féket is. Kenegetem mindenfélével, alig javul. (Vö.: "Kenem ezzel a zölddel, nézze meg az elvtárs! Honnan is tetszett jönni? Magyar rádió?") Ilyen kis idióta kis semmise testrészekre is meg lehet sérülni. Sosem értettem például, hogy a Shaquille O'Neal nevű százötven kilós, két méter tizennyolc centis izomhalom hogy tud egy nagylábujjsérülés miatt hónapokat kihagyni. Hát valahogy így. (Mi ketten, Shaq-kel tudjuk, mi a fájdalom. Just play through the pain, dude!) Egyszerűen nem tudsz rálépni rendesen, nem gyógyul, nem tudod pihentetni.
Na mindegy. Gondoltam, itt az ideje egy heroikus gesztusnak, éjszakára a sportkrémes dunsztkötés alá raktam egy Nietzsche-kötetet, és elhatároztam, én ma kalibrálok. Hajtott a kíváncsiság, úgyhogy fájdalom ide vagy oda, összeszereltem a cuccot, sportband a kézre, chip a cipőbe (kicsit furcsa volt: kilenc éves korom óta szinte csak kosárcipőben sportoltam, boka alatt végződő cipőben úgy érzem magam, mintha meztelen lennék, futócipőm meg még sosem volt), és megtámadtam a legközelebbi futógépet, gondoltam, azzal kitűnően lehet kalibrálni, mert teljesen egyenletes tempót megyek, és méri a távolságot. Na meg a lábamat is tudom próbálgatni, valami visszafogott tempónál, hogy hogy bírja.
Bírni bírta, tulajdonképpen, de fájt végig. Egy-két hétig még biztosan nem tudok jelentős kilométerekkel hozzájárulni a csapat teljesítményéhez. Nevetséges hatszáz métert kocogtam, éppen séta +1 tempóban. Kicsit a derekam is fájt a végére, lehet, hogy a lábujjam miatt. Hogy a fájdalom miatt rosszul lépek.
A cucc egyébként 640 méternek mérte a hatszázat, kicsit többet tévedett az ígért öt százaléknál, de lehet, hogy a futógép elektronikája sem pontos. Aztán persze nem tudtam kalibrálni. Az adatokat föltolta a Nike+-ra, de azt írta az idegesítő kis progi, hogy nincs olyan futásom, ami alkalmas lenne kalibrálásra. Pedig ez tökéletesen alkalmas volt. Azt sem értem, mitől rajzolta ezt a kacskaringót, amikor teljesen egyenletes tempót futottam? (Ellenkező esetben leestem volna a futógépről, ugye.)
Mint láthatják, hat és negyed perc alatt 56 kalóriát égettem el, körülbelül annyit, amennyit egy vacsorára elfogyasztott, mindkét oldalán alaposan megpirított A5-ös írólap felével vittem volna be.
9 komment
Címkék: kalibrálás 600 méter
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
angelday 2008.08.08. 10:14:09
almee 2008.08.08. 10:28:04
Jobbulást, remélhetőleg hamarosan akár 6,4km-t is futhatsz :-)))
klarky · http://kreport.blog.hu/ 2008.08.08. 21:53:06
Hajrá, csak így tovább! Aztán ha szar a cucc, csak monjad nyugodtan!
(Voltam ma a lidl-ben. Volt egy kis ezüst színű doboz, lépésszámláló, km számláló, elégetett kalória mérő, óra, stopper, stb. plusz FM rádió. Ára 1490 HUF. Igaz apple logo nem volt rajta. Már ha értitek mire gondolok. Fuck the system! )