Edzésnapló: Mindennapok
2008.10.03. 15:40 angelday
Amíg a müncheni olimpiára készültem, nem volt kérdéses, hogy fussak-e, vagy teniszezzek. Nyár volt, meleg volt, mindenki vidám volt és jókedvű. Hajtottunk a személyes aranyra. Most viszont belekaptunk az őszbe, igaz, hogy enyhe eddig a szüreti időjárás, de ez most már mégis más, mint ami eddig volt. Ezek a mindennapok.
Az embernek kellenek, hogy legyenek céljai, és azon belül futócéljai. Ha csak úgy lemegyünk tötyögni, az nem cél. Én most ebben a fázisban vagyok. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem lehet más a célom ezzel, mint a rendszeresség. Nem hajtok egyelőre időre, vagy távra. Nem lehet. Arról ábrándoztam korábban, hogy majd szépen leviszem 5 kilire a tempómat, hát nem. Nem lehet ilyen hozzáállással.
Másrészt az idő: soha nem fogok egy teljes órát futni, legalábbis körpályán nem. A körpálya unalmas, egy óra ott sok. Olyan, mint amikor elindultunk síelni busszal a franciákhoz, és a harmadik óra után, ami amúgy is rohadt hosszúnak tűnt, eszembe jutott, hogy van még több, mint TIZENHÉT óra vissza.
Körpályán az ember szeli a köröket. Egyszerre mindig csak egyet.
A tegnap estét negatív tempóban futottam. Az asszonnyal mentünk, ő saját bevallása szerint még nincs azon a szinten, hogy megcsinálja a D2D-t, ezért autóval mentünk a pályára (nálunk van visszafelé egy kis szint is, dombon lakunk). Két körönként gyorsítottunk a tempón. Az eleje kifejezetten lassú tempójú (hét plusszos kilis) kocogás volt, utána szépen vittem felfelé a tempót, ez a Nike plus grafikonon is jól látszik:
Valamiért nem látom azt a grafikonon, amit kéne látnom. Talán az lehetett a baj, hogy az asszony vitte a nanót, mert fontos Indelicates hallgatnivalója volt? Senki sem tudja ma már.
Visszatérve a monotóniára: a tizenvalahanyadik körnél elvesztettem a számolást. Onnantól persze már motivációm sem volt a folytatáshoz. Együtt kellett tovább mennünk autóval, így leálltam valahol. Volt két kör, amit meghúztam, ember legyen a talpán, aki a fentiről megmondja, melyik kettő volt az.
Be kell szereznem hamarosan egy kapucnis felsőt, mert ez a tenisz mackó baromira nem erre lett kitalálva. Hétvégén a Bükkben remélem elvállalok egy emberesebb adagot "forrasztópákával, hegesztőpisztollyal" (vagy hogy volt a Ponyvaregényben).
Józsi voltam és futok. Egyelőre heti 3 x 30 - 45 perceket.
13 komment
Címkék: itthon hétköznapok chip edzésnapló futópálya negative speed
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Critmiss 2008.10.03. 17:12:52
Buzz Lightyear 2008.10.03. 18:08:52
Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2008.10.03. 18:08:53
De most kell megdolgozni a...
jövő évi Nike félmaratonért !
Mert ugye célok kellenek...egyébként pedig
Just do it!
ThufirHawat 2008.10.03. 19:11:02
Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2008.10.03. 20:52:08
boibo 2008.10.03. 20:52:53
2008.10.03. 21:32:51
DaMartian 2008.10.04. 11:02:22
ThufirHawat 2008.10.04. 14:47:35
Mindegy, eladtam.
experiment 626 2008.10.05. 21:54:10
Sajnos, itt se nem van szintkülönbség, 3 hete vasárnap a 22-t is sikerült megfutni egy szuszra, még maradt is benne (na jó, nem húztam meg).
Konklúzió: Hegyet Szegednek! (from MKKP), ja, Makónak is!