Spontán kismaraton Valenciában

2008.12.08. 20:07 Winkler Róbert

Fél tízkor szállt le a gép Valenciában, fél 11 körül kerültünk a szállodába, ahol még felmerült a Kia Soul bemutatójára érkezett újságírók részére egy könnyű sörvacsora, de én futásra hivatkozva kimentettem magam. Végül is a futás egyik vonzereje, hogy kiakaszthatunk vele másokat.

Hoztam cuccot, ráadásul két pólót is, mert három napos az út. Sajnos csak 11-kor indulhattam, mert a Real Madrid meccse a Villareal ellen olyan volt, mint egy rövidre vágott összefoglaló, nem bírtam otthagyni a második félidőt. A recepción aztán nem kértem térképet, hiszen San Diegóban is megoldottam, hogy elkezdek futni egy úton, aztán fél óra elteltével visszafordulok, csak hát Valencia nem egészen olyan. Szállodánk, a Hotel Opera Valencia modern részében, a valenciano nyelvjárásban Ciutat de les arts i de les ciéncies nevű részen van, gondoltam, elindulok a centróba, aztán vissza, és kész. Az túlzás, hogy ismerem Valenciát, mint a tenyeremet, de voltam már itt vagy ötször, igaz, úgy 12 év leforgása alatt. Autóval, vonattal, navigációval, de így gyalog még nem próbáltam.

12 fok, az élet nagy ajándéka – otthon szombaton, december 6-án még motorozhattam, most meg rövidgatyában futok, szenzációs. Elindultam a Paseo de la Alamedán, kellemes, párás a levegő, nagyon tiszta viszont nem lehet, mert bár ilyenkor már kicsi a forgalom, de valószínűleg a fél életüket odaadnák annyi esőért, amennyi mostanában nálunk volt (utólagos szerzői megjegyzés: így hétfő este fél 9-kor még mindig zuhog, mint az állat, úgyhogy még nem öltöztem be.). Az autók porosak, az utcák porosak, nem panaszképpen mondom, csak tájékoztatásul. Valencia gyönyörű, egyrészt van ez az igen nagyszabású modern vonal, másrészt egy elegáns belváros és egy gyönyörű óváros. Még éjféltájt is viszonylag sok az ember az utcákon, a kocsmákban pedig még mindig a bajnoki forduló összefoglalóit nézik marha nagy kivetítőkön.

Pálmafák rogyásig, a sugárutakon sok a széles, parkosított elválasztósáv nagy ősfákkal, mármint nagy, öreg fákkal, ott is lehet futni. Én persze azt találtam ki, hogy nem ugyanott futok vissza, hanem egy kereszt-sugárúton jobbra fordulok, aztán, amikor jól esik, még egyszer jobbra, és akkor csak kiadja. Kicsit aggasztó, hogy közel sem derékszögűek a kereszteződések, de hát istenem, az a jó, ha egy várost nem körzővel-vonalzóval álmodnak a térképre, hanem csak úgy nő, ahogy kiadja.

Volt egy szakasz, úgy 45-50 perc táján, amikor hinni tudtam benne, hogy tényleg ki fogja adni. Utólag megnéztem a térképen, tényleg közel jártam a célhoz, csak elfutottam mellette – ezen a részen sok a huszonegynéhány emeletes lakóház, amik pont eltakarták a tájékozódási pontokat. Ráadásul amikor elindultam, betájoltam magam a holdra, de közben beborult. Sebaj, szaladjunk. A következő húsz perc egyre sötétebb és egyre többsávos helyeken talált, kurvák kettesével körforgalmakban, aztán valami pályaudvar, végül olyasféle hely, mint az M1-M7 közös kivezető szakasza, olyan táblákkal, hogy Alicante meg Madrid.

Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy hiszek benne, hogy jó az irány, és megyek tovább, de csak egyre sötétebb lett, már nagyon rég nem láttam embert, csak autókat, és a járda is elfogyott, a zsombék felett Szasza szelleme lebegett, aki nyilván habozás nélkül Madrid felé vette volna az irányt, elvégre a sport az legyen sport, de én csak egy hobbista vagyok, visszafordultam.

Utólagos térképnézegetésem alapján közel járhattam a valenciai általános köztemetőhöz (Cementerio General), ahol egy buszmegállóban találtam egy fiatal párt. Tőlük kérdeztem, merre található a Hotel Agua, ami a mi szállodánk mellett van, csak negyvenszer akkora. Fél percig nevettek, amit rossz jelnek vettem, aztán a srác azt mondta, pont a buszra várnak, ami arra visz. Szó sem lehet róla, bár már 12-13 kilométer felé járhatok, de nem fogok itt megfázni Valencia-külsőn, meg egyébként is szépen jövök kifelé a hörghurutot követő punnyadásból. Egy óra futás után is könnyedén sprintelek, ha villogni kezd a zöld, tényleg minden fasza lenne, ha nem szaladgálnék itt totálisan fogalmatlanul.

A srác elkezdte mondani, merre, és hogy a körforgalomban, ahol egy hatalmas horgot ábrázoló szobor van, forduljak balra. A horgot spanyolul persze nem tudom, de úgy mutatja, ahogy csak a spanyolok képesek magyarázni, két ujját a pofazacskójába akasztva. Szóval vissza. Mondanom sem kell, a megfelelő térnél elfelejtettem balra fordulni, ezért megint csak feleslegesen jártam meg egy felüljárót --

A szerkesztő közleménye: WinklAIR írásának többi részével nem tudjuk, mi történhetett, rejtélyes okok miatt megszakadt a beszámoló. Így, korábbi gyakorlatunknak megfelelően Józsi fogja befejezni a posztot. Tehát!

-- felesleges volt ugyan, de nem olyan vagyok, mint aki megretten holmi körforgalmaktól, vagy felüljáróktól, tehát mentem csak tovább, űzötten, vadul. A Megyeri híd is megvolt, mit nekem holmi külváros. Futottam, futottam, és akkor már átkozottul bántam, hogy Józsinak adtam a GPS-releváns Garmint, akinél ráadásul még mindig a kredencen porosodik az eszköz, mert Józsi átkozottul elfoglalt csávó, nekem elhihetitek. De elkalandoztam.

Tehát olyannyira futottam, hogy már lassan 21 kiri lett belőle, de akkor eszembe jutott, hogy ennél többet én még életemben nem futottam és bizony nem is most fogom elkezdeni a készülést a Nagyra, tehát megálltam a hotel előtt (ne kérdezzétek, hogy jutottam vissza oda, lényeg, hogy az egyik körforgalomnál elmentem balra, aztán jobbra, utána megkérdeztem az időt az egyik kurvától). Legnagyobb döbbenetemre MÉG JAVÁBAN tartott a hotelben az autós újságírók buzifesztiválja, leültem, berúgtunk, kimentünk az udvarra, ott pedig ilyen felálltam egy vicces eszközre, amit úgy kellett megfogni, mint a síbotot.

Egyszóval: FAJA.

-------update

Alig telt el néhány óra a poszt élesítése után, WinklAIRtől kapom is a leveleket, ezt skubizzátok meg:

Ez persze alföldi pusztába vetett üres szitok, hiszen a levelet maga a Mester felejtette el rendesen elküldeni -- vagy a technika ármánykodásainak áldozatává váltunk. Mindenesetre én azt feltételeztem, hogy WinklAIR küld egy csatolmányt, ahol helyreigazít. Ehhez képest:

Úgy vélem, a Futóblog hűséges olvasói (rrróka, boibo, Zsola, meg akiket éppen nem tudok felidézni emlékezetből) nem méltók arra, hogy megtudják, mi történt tulajdonképpen Valenciában.

Engem is furdal a kíváncsiság, de távol álljon tőlem, hogy ezen esemény miatt ne tudjak éjjel aludni!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

44 komment

Címkék: kocsi gps valencia hobbi félmaraton

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr62811849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boibo 2008.12.08. 20:35:16

"Végül is a futás egyik vonzereje, hogy kiakaszthatunk vele másokat."
:-DDD
Na igen.

[hirdetés] Nike Flyknit Lunar 3

Futóblog

2008.12.08. 20:07 Winkler Róbert

Címkék: kocsi gps valencia hobbi félmaraton

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2008.12.08. 23:15:36

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.09. 09:57:26

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.09. 10:00:48

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.09. 10:54:36

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2008.12.09. 12:57:13

BGy · http://babosi.blog.hu 2008.12.09. 13:19:53

BGy · http://babosi.blog.hu 2008.12.09. 17:45:42

BGy · http://babosi.blog.hu 2008.12.09. 19:56:44

Futóblog

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

Keresés

Friss topikok

Feedek

Egyéb