RUN CONNEMARA
2011.07.13. 14:41 szasza75
2011. július 9-én rendezték meg az Ultra Trail Világbajnokságot. A rendezvény Írország festői területén a CONNEMARA Nemzeti Parkban került megrendezésre. Egészen véletlenül volt szerencsém a helyszínen jelen lenni, így valamelyest részesévé válni az eseménynek. Sok ország futói között 6 magyar (Ispánki Zoltán, Szabó Gábor, Sperka Tamás, Wermescher Ildikó, Tóth-varga Judit, Dévényi Ildikó) is megmérettette magát. 
Ahogy a csütörtök reggel bepakoltam a bőröndbe, július ellenére szándékosan hagytam ki a napszemüveget és a naptejet, ellenben betettem 2 esőkabátot, egy esernyőt, kabátot és egy pulóvert. Ugyan kinek jutna eszébe júliusban Írországba menni? A zöld és az eső országának megközelítése sem egyszerű.
A Budapest- Pozsony- Dublin- Galway- Letterfack útvonal akár egyszerűen is leküzdhető lenne egy private jet-tel, viszont autóval és repülővel, majd buszokkal egész napot betöltő elfoglaltság. A Dublinból kigördülő buszok ablakából először impozáns látványt nyújt a szép házak, rendezett kerttel, frissen nyírt fűvel övezett környezete, de ez a látvány folytonos a 4 és fél órás buszozás alatt már inkább unalmas és nyomasztó. Szerencsére a távolsági buszokon van WI-FI!!!!, így azért valahogy lefoglaltam magam a busz út alatt.
A Connemara Nemzeti Parkon belül láttunk először hegyeket. A folyamatos eső hozadéka a hegyek között összegyűlő sok-sok káprázatosan szép tavacska, amely képtelen elszivárogni a masszív kő és fűtengerben. Pazar környezet, különleges talajadottságok adták tehát a kihívást az indulóknak. A verseny távja 70 km, és közel 3000 méter szint került az útvonalra.
A rajt előtti napon rendezték meg a VB nyitóünnepségét. Zászlóval kezükben felvonultak a nemzetek atlétái, majd jellegzetes ír zene mellett vacsorázhattak a versenyzők.
A 120 fős mezőny másnap reggel hétkor a térség leghíresebb apátsága, a Kylemore Abbey elől rajtolt el. Az élmezőny elképesztő tempóban futott fel kétszer is fenti képen látható hegyre, majd kezdődött a nem mindennapi kihívás. A verseny nehézségét nem is elsősorban a táv és a szint adta, hanem a különleges talajviszony. Az útvonal gyakran több kilométeres füves részeken vezett keresztül, ahol a lápos, mocsaras talaj térdig marasztalta hol a bal, majd a jobb lábat. Kis egyensúlyvesztést követően a kezek is könyökig hatoltak a "talajba".
Judit a versenyre így emlékszik vissza: "...A második hegy, a Benbaun Mountain lábánál kezdődik az igazi kínszenvedés. Mocsaras, de az addigiakhoz mérten sokkal durvább kiadásban. Közben egyre látványosabban elkezd emelkedni az út, mely zászlókkal, szalagokkal van jelölve, ám valódi turistaút, ösvény nincs. A hegy vége már-már fal. A maradék föld és fű is eltűnik. Sziklák, kövek váltják fel őket. Bele sem merek gondolni, hogy ezen az úton majd visszafele is kell jönni Felérek, majd hamarosan megjelenik a mezőny eleje. Sziklákon, köveken egyensúlyozom tovább, aztán ismét füves, mocsaras szakaszon ereszkedünk. Időnként pókjárásra váltok, úgy egyszerűbbnek tűnik, néha elhibázok 1-1 lépést és belehuppanok a trutyiba. Egy idő után 1-1 futólépést is bele tudok illeszteni az ereszkedésbe. Aztán lent vagyok és ismét futok...."
A férfiaknál a francia Erik Clavery 6 óra 39 perc alatt, míg a hölgyeknél a szintén francia Maud Gobert 7 óra 41 perc alatt teljesítette a távot. A magyar futók odatették magukat, egytől-egyig azt nyilatkozták a verseny után, hogy életük legküzdelmesebb "futása" volt. A pálya széléről állva volt szerencsém az élmezőny száguldását végignézni. Elképesztő tempókat nyomtak és sajnos fel kellett ismernem, hogy hasonlóan más atlétikai futószámokhoz, itt is hatalmas a lemaradás a nemzetközi élmezőnyhöz képest.
Én a verseny ideje alatt készítettem pár képet, (még nincs feltöltve az összes).
A verseny eredménylistája itt található.
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bellone 2011.07.14. 09:41:03
Az utolsó gondolatod, a nemzetközi élmezőnnyel kapcsolatban, szült néhány újat.
1. A Magyar indulók lelkes amatőrök, szerintem minden tiszteletet megérdemelnek, de, már az életkor alapján sem biztos, hogy érdemes a nemzetközi élmezőnyhöz hasonlítani őket.
2. Az "atlétikai futószámokban" valószínűleg sokkal kisebb a lemaradásunk, mert ott hagyományosan van utánpótlás nevelés. A terepultra amolyan tranzit sportág (egyelőre?), az átruccanó atléták, vagy tájfutók komolyan megszorongatják, a "hivatásos" terepeseket. (példaként említhetem Szabó Gabit, vagy a Nagy Pistát.)
3. Mindamellett az utóbbi időben talán tájfutásban vagyunk legközelebb a nemzetközi élmezőnyhöz, de elitben Monspart Sarolta és Oláh Katalin (Ő kétszeres világbajnok, legutóbb talán '95-ben) eredményeit még nem sikerült felülmúlni. Férfi elitben (úgy tudom) egy '83-as VB 9., a legjobb helyezés... (Kiss Zoli egyébként tájfutóként masszívan futotta a 2:16 körüli maratonokat, 85-ig a világcsúcs 2:08 valamennyi volt. Az olló azóta nyílt egy "keveset". A pekingi olimpiára 2:18 volt a bekerülési idő, nem is tudom, volt magyar induló? Egy aspiránst ismerek, neki, épp' hogy, de nem sikerült. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő is tájfutó volt.)
4. Visszatérve a terep vb-re, az eredményeket böngészve feltűnik az is, hogy a hazai indulók között is mintha (akár több) kategóriányi különbségek lennének. Mindenkinek lehet persze rossz napja, ez mindig benne van, de egyből felvetődik erre a kiválasztás kérdése. Mert mindössze egy verseny döntött (MB), ahol a mezőny egy része nem is indult, vagy indult, de előtte már kifutotta magát a túra verzión...
5. És ebből már jön is a következő dolog. Tisztelet Ispinek, aki már évek óta tartja a klasszikus MB pályacsúcsát, de sem ő, sem Németh Csabi (mint tapasztalt terepultrások) nem nagyon indulnak a hazai terepfutó versenysorozatokon (hangsúly a sorozaton van). Egy-egy esemény beugrik, ott megmutatják, hogy ki az úr a háznál és ennyi.
6. Németh Csabi el sem indult a Mátrabércen, pedig talán ez volt az első Magyar terepultra OB, egyben válogató a VB-re. Miért? Tavaly rendezés mellett is belefért... Meg lehet érteni bizonyos szempontból és nem csökkenti a teljesítők érdemeit, de a többi között ez is egy fontos szempont. Hogy újra a tájfutást vegyem példának, az ottani minősítési rendben (ami egy elsőre bonyolult képleten alapszik) számít, hogy milyen erős a mezőny (a ranglista alapján) és számít, hogy a teljesítés ideje, hogyan viszonyul a győzteséhez, vagy az élmezőnyhöz...
7. Nem fanyalgásból írtam és tényleg tisztelek mindenkit, aki kijutott, viszont igyekeztem tényeket sorolni.
Kedvtelésből futok, nem biztos, hogy mindenbe belelátok és fenntartom magamnak a tévedés jogát, ha valamit rosszul tudok, vagy tévedtem remélem ki fogtok javítani.
Üdv!
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.07.14. 11:53:39
mammi 2011.07.24. 15:05:28
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
