Nyugdíjba vonulok

2011.10.21. 11:40 szasza75

Megszülettem, elvegyültem, és most eljött a visszavonulásom ideje. Megszületésemre nem is emlékszem, az első igazi ébredésem az volt, amikor kikerültem abból a sötét cipősdobozból. Gazdám fenntartásokkal fogadott. Azt mondta a boltban - hallottam -, hogy megszokta, egyenesen imádta a Nike Zoom Elite-t és igazán csak olyan cipőt szeretne. Akkor még nem is tudtam mi vár rám...

Kis ideig viselt egy Nike Lunarglide-ot, de azt gyorsan továbbajándékozta, nem volt vele elégedett, pedig szép cipő, divatos, egyenesen menő, de nem olyan mint én. Aztán elővett. Eljött a várva várt reggel, és én is lábra keltem. Aszfaltra terveztek, útra vágytam hasítani a messzeségbe, ahogy a testvéreimmel is bántak.

Kétkedő gazdámnak hamar a bizalmába férkőztem. Először csak a polcon pihentem, ha nem viselt, majd egyre inkább beillesztett napi programjába. Gyakran utaztam hátizsákban, olykor magamra hagyott az autóban, de igazán kiteljesedni csak akkor tudtam, amikor közvetlenül érintkezhettem a lábával.

Én voltam a kapcsolata a földel, éreztem súlyos terhét, aztán röpített, én röpültem, szárnyaltam majd mindig gondoskodott, hogy a visszakerüljek a földre. Bemutatta nekem az aszfalt utat, aztán egyre durvább helyekre vitt. Egyre többet szédelegtem a Margitszigeten, igaz a gumírozott pálya már nekem is puha volt, így inkább mellette a kavicson, vagy füvön viselt.

Májusban rögtön bemutatta otthonát: a Budai-hegységet, a Pilist és a Gerecsét. Már ismerem az összes ösvényt. Elvitt nyaralni Korzikára meg az Alpokba. Voltunk a Mátrában, futottunk a Bükkben. Szép helyek, visszavágyom oda. Ott úgy süt mindig a nap. Ausztriában viszont beletaknyoltunk valami büdösbe, egy hétig azt szagoltam, rémes volt!

Olykor pocsolyába léptünk, sárban csúsztunk, később hetekig csak a port nyeltem. Így utólag azt gondolom, hogy nem kímélt. Keményen bánt velem, férfiasan, mint amilyen ő maga is. Egyszer rendesen rámijeszett, megmutatta nekem ezt a csúnya fehér körszájú szörnyet, valami INDESIT-nek hívja, de eddig nem etetett meg vele. Nyilván szeretett, sokat voltunk együtt, néha csak úgy lógtunk, ilyenkor kiszellőztettük a fejünk.

Így 1000 km felett tényleg kicsit fáradtnak érzem magam. Elkopott a talpam, stabilitásom sem a régi már és hát csúnyán ráncosodom.

Azt mondta sokat köszön nekem, meg hogy nem okoztam neki csalódást. Egyszer megcsalt, de 70 km futása után engem vett vissza. A velem töltött 4 hónap alatt szinte minden idejét velem döntötte meg, pedig még ki sem használta minden képességemet.

Ott van a Nike+ online rendszere, hallgathatnánk együtt andalító zenét vagy éppen powersongot, ahogy a többiek csinálják. Most már csak abban reménykedem, hogy nem fűnyírócipőként végzem vagy egy kopott cipősdobozban, ahogy a többiek. Egy nagy vitrint szeretnék TV-vel, és persze a nyugdíjjárulékot. Megérdemlem. Azt mondta, beszerzi az utódomat, aki ugyanúgy néz ki mint én. Talán akkor mégis én vagyok a kedvence?

Én a Nagy Vomero, az első!

18 komment

Címkék: teszt mese cipő nike vomero

A bejegyzés trackback címe:

https://futo.blog.hu/api/trackback/id/tr683313271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2011.10.21. 13:42:03

állati jó a kép, kissé zomb is

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.21. 14:10:43

Ötletes kép, gratulálok.

A nyugdíjas cipőknek nálad mi a sorsa? Még jók játszóscipőnek, vagy néha még futsz bennük egyet-egyet?

Én korai nyugdíjra ítéltem az utolsó cipőm, néha még felveszem a nosztalgia kedvéért.

A vomero nekem is nagyon tetszik, a cikk utolsó mondatából úgy értelmezem a következő cipőd is az lesz.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.21. 14:23:28

Na igen a nyugdíjas cipőnek mi a sorsa? Én most terepen használom. Fűnyíráshoz nem tudom, mert nincs kertem. :(

Egyébként olvastam, hogy ne gáz gépbe mosni cipőt, hát én megtettem első cipőmön egyszer és utoljára. Miután kimostam nem is lett igazán patyolat, de cserébe a fűző merev lett és nem tudom már azóta tisztességesen megkötni, csak dupla csomóval.

2011.10.21. 14:42:12

"Macska kövön vagy sáros úton, kavicsos kerti szék alatt
Füst szagú fapados éjszakákon, melegítettem a talpadat
Este gyanúsan méregettél, megtapogattad a sarkamat
Azt hittem itt a végítélet, kukában végzem egy perc alatt
Aztán egy napon csoda történik nem ragadsz durva kézzel nyakon
Puha szövettel simítod bőröm, gyengéden boxolod mellkasom
Olajos deszka hajlik alattam, elönt a sárga rivalda fény
És amit soha nem reméltem, állunk a színpad közepén"

Peace Soldiers Fighting Against War 2011.10.21. 17:52:21

Nekem is már csak 13 km van hátra "hivatalosan" a glide-ban. :( Ettől függetlenül nem tudok/fogok új cipőt venni tavaszig. A kép zseniális!

Winkler Róbert 2011.10.21. 23:55:01

Én egyszer mostam Lunárt gépben, és bevált.

Lakásfelújító Feri · http://www.lakasfelujitas1.hu 2011.10.22. 06:40:59

Érdekes lehet így bánni egy cipővel. Gondolom nem az ára miatt van ilyen nagy becsben? Ettől a sok futástól nem fáj a térdetek? A cipő. Igaz nekem is van egy kosaras cipőm, amit nem adnék semmi pénzért. Tökéletesen fekszik a lábamon, és a tartása is csodás. Sajnos nem hoznak belőle hozzánk többet. Az még hozzá tartozik a történethez, hogy nehezen kapok cipellőt a lábamra, mivel 49-es a mérete.

rodriguez 2011.10.22. 07:19:08

4 hónap és több mint 1000 km? ez igen.... Jó a kép. Egy picit Peter Greenaway-es feeling.

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.10.22. 07:36:51

A régi cipőt szét kell szedni. Én megtettem:
mizuno.blog.hu/2011/10/11/kibelezett_mizuno_futocipo

Lesz folytatása.

2011.10.22. 08:53:36

Rossz érzés egy kedvelt cipőt nyugdíjazni, egyet értek Szaszával...

@viito: Ez nagyon ott van! Ki a szerző?

2011.10.22. 12:30:18

@saaby.: Kamondy Imre a szerző, és a öreg színházi kellékké lett bakancsáról írta

A Cabaret Medrano előadásában:
youtu.be/hqQwooj54Ak?t=2m24s

mikor olvastam rögtön beugrott, szerintem jól illik szasza bejegyzéséhez

mammi 2011.10.22. 19:02:31

ez nagyon jóó!!! :-)

katizsuzsi 2011.10.24. 08:49:07

:-) szuper!
Bár szerintem üldözési mániám lenne, ha azt gondolnám, hogy minden tárgynak lelke van.

Perrito 2011.10.24. 09:15:10

Ez nagyon ott van, nagyon tetszik, ahogy a cipőről írsz:-) Illetve ahogy a cipő "beszél"...én is épp Vomero-t használok, az eddigi legjobb cipő. Ja és a fotó is jó lett, de az szöveget majdnem megkönnyeztem:-)

Seneia 2011.10.25. 12:10:26

régi futócipők esetleges alternatív felhasználás módja: koikoikoi.com/2011/10/nike-dogs-by-vinti-andrews/

igaz lélekkel feltöltöttek esetében ezek zombiknak tekinthetők.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.10.26. 10:03:21

én több cipőt rotálok, így pontosan nem is tudom melyikbe mennyi van...ha már nem esik jól benne a futás, kicsit félrerakom, ha már nagyon nem jó a benne a futás, akkor meg "nyugdíjazom"...kéne valami cipőtemetőt csinálni, ahol búcsút vehetnénk tőlük...:-D

Perrito 2011.10.26. 14:39:59

Sokadjára olvasom az írást, rég olvastam ilyen szépet...

Futóblog

Ez itt a Futóblog. Szasza, Bitliszbá, SeSam, Szuflavéder és angelday írnak a futásról és a sportról.

Próbáltad már a Futócuccokat?

Tömegsport a Nike-val, velük együtt a Facebookon

  

Nike Running Hungary on Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása