Nyugdíjba vonulok
2011.10.21. 11:40 szasza75
Megszülettem, elvegyültem, és most eljött a visszavonulásom ideje. Megszületésemre nem is emlékszem, az első igazi ébredésem az volt, amikor kikerültem abból a sötét cipősdobozból. Gazdám fenntartásokkal fogadott. Azt mondta a boltban - hallottam -, hogy megszokta, egyenesen imádta a Nike Zoom Elite-t és igazán csak olyan cipőt szeretne. Akkor még nem is tudtam mi vár rám...
Kis ideig viselt egy Nike Lunarglide-ot, de azt gyorsan továbbajándékozta, nem volt vele elégedett, pedig szép cipő, divatos, egyenesen menő, de nem olyan mint én. Aztán elővett. Eljött a várva várt reggel, és én is lábra keltem. Aszfaltra terveztek, útra vágytam hasítani a messzeségbe, ahogy a testvéreimmel is bántak.
Kétkedő gazdámnak hamar a bizalmába férkőztem. Először csak a polcon pihentem, ha nem viselt, majd egyre inkább beillesztett napi programjába. Gyakran utaztam hátizsákban, olykor magamra hagyott az autóban, de igazán kiteljesedni csak akkor tudtam, amikor közvetlenül érintkezhettem a lábával.
Én voltam a kapcsolata a földel, éreztem súlyos terhét, aztán röpített, én röpültem, szárnyaltam majd mindig gondoskodott, hogy a visszakerüljek a földre. Bemutatta nekem az aszfalt utat, aztán egyre durvább helyekre vitt. Egyre többet szédelegtem a Margitszigeten, igaz a gumírozott pálya már nekem is puha volt, így inkább mellette a kavicson, vagy füvön viselt.
Májusban rögtön bemutatta otthonát: a Budai-hegységet, a Pilist és a Gerecsét. Már ismerem az összes ösvényt. Elvitt nyaralni Korzikára meg az Alpokba. Voltunk a Mátrában, futottunk a Bükkben. Szép helyek, visszavágyom oda. Ott úgy süt mindig a nap. Ausztriában viszont beletaknyoltunk valami büdösbe, egy hétig azt szagoltam, rémes volt!
Olykor pocsolyába léptünk, sárban csúsztunk, később hetekig csak a port nyeltem. Így utólag azt gondolom, hogy nem kímélt. Keményen bánt velem, férfiasan, mint amilyen ő maga is. Egyszer rendesen rámijeszett, megmutatta nekem ezt a csúnya fehér körszájú szörnyet, valami INDESIT-nek hívja, de eddig nem etetett meg vele. Nyilván szeretett, sokat voltunk együtt, néha csak úgy lógtunk, ilyenkor kiszellőztettük a fejünk.
Így 1000 km felett tényleg kicsit fáradtnak érzem magam. Elkopott a talpam, stabilitásom sem a régi már és hát csúnyán ráncosodom.
Azt mondta sokat köszön nekem, meg hogy nem okoztam neki csalódást. Egyszer megcsalt, de 70 km futása után engem vett vissza. A velem töltött 4 hónap alatt szinte minden idejét velem döntötte meg, pedig még ki sem használta minden képességemet.
Ott van a Nike+ online rendszere, hallgathatnánk együtt andalító zenét vagy éppen powersongot, ahogy a többiek csinálják. Most már csak abban reménykedem, hogy nem fűnyírócipőként végzem vagy egy kopott cipősdobozban, ahogy a többiek. Egy nagy vitrint szeretnék TV-vel, és persze a nyugdíjjárulékot. Megérdemlem. Azt mondta, beszerzi az utódomat, aki ugyanúgy néz ki mint én. Talán akkor mégis én vagyok a kedvence?
Én a Nagy Vomero, az első!
18 komment
Címkék: teszt mese cipő nike vomero
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.21. 14:10:43
A nyugdíjas cipőknek nálad mi a sorsa? Még jók játszóscipőnek, vagy néha még futsz bennük egyet-egyet?
Én korai nyugdíjra ítéltem az utolsó cipőm, néha még felveszem a nosztalgia kedvéért.
A vomero nekem is nagyon tetszik, a cikk utolsó mondatából úgy értelmezem a következő cipőd is az lesz.
Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.21. 14:23:28
Egyébként olvastam, hogy ne gáz gépbe mosni cipőt, hát én megtettem első cipőmön egyszer és utoljára. Miután kimostam nem is lett igazán patyolat, de cserébe a fűző merev lett és nem tudom már azóta tisztességesen megkötni, csak dupla csomóval.
2011.10.21. 14:42:12
Füst szagú fapados éjszakákon, melegítettem a talpadat
Este gyanúsan méregettél, megtapogattad a sarkamat
Azt hittem itt a végítélet, kukában végzem egy perc alatt
Aztán egy napon csoda történik nem ragadsz durva kézzel nyakon
Puha szövettel simítod bőröm, gyengéden boxolod mellkasom
Olajos deszka hajlik alattam, elönt a sárga rivalda fény
És amit soha nem reméltem, állunk a színpad közepén"
Peace Soldiers Fighting Against War 2011.10.21. 17:52:21
Lakásfelújító Feri · http://www.lakasfelujitas1.hu 2011.10.22. 06:40:59
rodriguez 2011.10.22. 07:19:08
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.10.22. 07:36:51
mizuno.blog.hu/2011/10/11/kibelezett_mizuno_futocipo
Lesz folytatása.
2011.10.22. 08:53:36
@viito: Ez nagyon ott van! Ki a szerző?
2011.10.22. 12:30:18
A Cabaret Medrano előadásában:
youtu.be/hqQwooj54Ak?t=2m24s
mikor olvastam rögtön beugrott, szerintem jól illik szasza bejegyzéséhez
katizsuzsi 2011.10.24. 08:49:07
Bár szerintem üldözési mániám lenne, ha azt gondolnám, hogy minden tárgynak lelke van.
Perrito 2011.10.24. 09:15:10
Seneia 2011.10.25. 12:10:26
igaz lélekkel feltöltöttek esetében ezek zombiknak tekinthetők.
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.10.26. 10:03:21
Perrito 2011.10.26. 14:39:59
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
