Nos:
Volt egy dupla maratonom, a végén kemény résztávozással
Volt egy könnyed pulzuskontrollos maraton, ahol nem számított az idő, nem volt záróbusz :) szóval sétálni is tudtam
És volt egy félmaratonom, ahol az utolsó 5 percben még volt erőm hajrázni :)

Huh, most megnyugodtam, akkor szó sincs ultratávokról...! :-))

Nálunk volt egy szenvedős maraton és egy rutinból lenyomott félmaraton. Legalábbis kiívülről így tűnt, én csak az edző és a szurkoló voltam.

Uhh... ez nem lesz vicces. Akkor most elkezdek gyúrni. :D

Hát, nekem leginkább egy hosszú sprinthez hasonlított, ha már a futásból kell analógiát hozni :-). Az elsö 10 perces fájás után 2 órával megszületett a fiam.

Nekem az újrakezdéshez lenne pár kérdésem. A két hónap szülés után meglehetösen meredeknek tünik. Hogyan lehet a szoptatś/büfiztetés/pelenkacsere - éjszakai max 2 óra egyhuzamban alvás ördögi köréböl kitörni? Hogyan lehet a megfelelö méretü sportmelltartó méretet eltalálni (mármint ebben az idöszakban ugye meglehetösen változik idöszaknak megfelelöen a térfogat...)

Nálunk 4,5 hósan a hasfájás átment fogzásba, én meg itt ülök az 1 évessel és még mindig csak sporálisan vagyok képes eljutni futni. Tehát tanácsra van szükségem, hogy lehet zökkenömentesen újrakezdeni?

Én császárral szültem. Az kb olyan, mint fotelből nézni a 1000 m-es sprintet. Minden tök gyorsan történt, és mindenből kimaradtam :) Na jó, azért az érmet (= gyereket) megkaptam a végén

én még nem futottam sem félmaratont, sem maratont (ezek 2012-es tervek) de a "fejben készülést" pont a szülésre alapozom. Azaz, 4,5 óra alatt szültem, és a maratont is ennyire lövöm be. Szóval: 1. óra: hát, valami már történik, kocogok, nézelődök :) 2. óra: érzem, hogy futok egy ideje, de nem veszélyes 3. óra: kezdek fáradni, féltáv megvan már? sok van még? de még mindig jó buli 4. óra- végéig: megálljak? dehogy állok, már érezhető a cél... nekiveselkedés-lelassulás váltakozva, közben nagy vigyorgások, megy ez mégis, még mindig van erőm, jé?? - érdemes volt minden.. és CÉÉÉL! :-) És bármikor újra!

Nagyon tetszik az analógia, bár nekem soha nem jutott volna eszembe.
Az első: pulzuskontrolos ultratáv, az utolsó félmaraton teljes gőzzel, a célbaérés könyedén.
A második: mivel sokat edzettem arra az utolsó félmaratonra, abból egy 90%-osan kemény futás lett, előtte egy könnyed félmaratonal. Mivel azt gondoltam a finis könnyed lesz, hát az egy jól elnyújtott vánszorgós érzetű hajrára sikeredett.

Ultra és Ultra lemerem írni UTMB!
Mégpedig ezért. Mindkettő 4260 grammal (mint két tojás csak 9 év különbséggel)!
Szóval a fiúk magasra tették anyának a lécet!
Hegymenet volt a javából és élőben fantasztikus befutó volt.
Úgydöntött egyenlőre nem a kar újra indulni, de ha a leány garantált azért a nevezést megfontolná!

Apák és fiúk a szurkolást élőben ki ne hagyjátok!

@m.Era: Nem riogatni akarlak, de a 3. ora mar qvara nem jo buli, megdoglesz. Majd tolod meg kicsit es a 4. oraban meg akarsz dogleni megint es megint. Elobb-utobb persze beersz, de azert lelekben vmi ilyenre keszulj. 35k-ig sose hidd hogy jol megy, az csak bemelegites :)

A jo dolog a futasban persze, hogy lehet ra trenirozni es a tempot te valasztod, a szulesnel gondolom nincs ilyen luxus.

Mondjuk errol a sajat irasomrol most Lubics Szilvia (Spartathlon gyoztes) interjuja jut eszembe, vmi ilyet mondott: "A legnehezebb, hogy ne fusd el az elso 160 km-t". Ha csak ennyi... :)

@doncii: riogass nyugodtan! :-) Egyébként pedig pont az a lényeg, amit az utolsó mondatodban leírtál: hogy a marathonból elméletileg ki lehet szállni, a szülésből nem, de én úgy állítottam be az agyamat, mintha a futásokat sem lehetne félbehagyni. Amikor nagyon meg akarok állni, mondogatom magamnak, hogy "akkor sem lehetett kiszállni, most sem lehet, csak csináld tovább". Ettől függetlenül nem kétlem, hogy a 4. órában meg akarok majd pusztulni. :-)

@m.Era:, olyankor kell egy hideg gyongyozo sort leguritani, es mehet tovabb a futas :)

nem tudom, szulesnel is mukodik-e, nekem maratonnal bevalt ;)

Én mielőtt az első gyerekemet szültem 10km-t hallottam a szülésre. Akkor elég edzett voltam, és nekem akkor 10km kb annyi volt, mint egy nagyobb sóhajtás. Életem első félmaratonját 12 hetesen teljesítettem... a 8. hétig, mivel állapotomról nem tudtam rendszeresen 10km-ket futottam és versenyeztem! A félmarcsi levezetés volt. Tehát a 10km=szülés viccesnek találtam, úgy voltam vele, ennyi jöhet bármikor.

Én nem tudnám a szülést a futással párba állítani, max. az utána érzett fáradtságot. Most a harmadik után azt mondanám, sokat számít, hogy milyen edzettséggel, túlsúllyal álltam neki a szülésnek, annál kevésbé viselt meg, és annál könnyebb volt a visszatérés, a normál kerékvágásba való belerázódás. Az is sokat számít ebben, hogy mennyire mennek simán a dolgok a szülésnél. Mire a szülésig jutottam outdoor ember lévén, már rég elszámoltam magammal, annyira, hogy ezt ne a szülésnél kelljen megtennem. Ez is hozzájárult a könnyebb, így rövidebb futott távra váltható szüléshez. Az is számít a távnál, mennyire kínoztak meg, és talán ezért sem lehet általánosítani.

Az első születésem után 11 nappal már 2km-s ososnásszerű dolgot végeztem, ez 15-20perc volt! 5 hónapos lett a lányom, mikor a Balaton maratonból a 14km-t már bátran bevállaltam.

Az első gyereknél ez azért is volt lényeges, mert ő 24 órából 24-et cicin akart lógni, és ez a napi negyedóra, húsz perc nagyon kellett, hogy ki tudjak tartani. Ez így ment 4 hétig legalább...

Most a harmadiknál egy sérülés hátráltat. Eddig a bokaszalagjaimat izmok helyettesítették, de az izmok leépültek, most újraépítem őket (ezt nem segíti a +25kg, ami felugrott időközben). Épp egy 7km-s futásból jövök, ami szűk óra lett. Innen szép felállni nem?

Talán azt lehetne mondani, hogy egy hét, tíz nap regeneráció kell ahhoz, hogy valaki úgy nagyjából talpra álljon szülés után. Ekkorra már mindenki el tud menni pl. sétálni egyet, ha nem patológiás eset. Olyan távot "futott le" szülés alatt, amit ennyi idő alatt lehet kipihenni úgy, hogy újra rajtra kész legyen. Vitatkozzatok velem nyugodtan, de ez kb. egy maraton egy egészséges valamennyire edzett felnőttnek.

Szóval ugyanoda jutottunk, mint a kezdeti felvetés volt.

Hát, nekem se jutott volna eszembe a futással párba állítani :) De ha a fájdalmat nézem, akkor inkább sprint vagy résztáv, ha a regenerálódást akkor hegyi maraton vagy ultra :) Lehet szülés után pár nappal futni, de szerintem nem biztos, hogy érdemes.

@Kacskaringó: 12 hetesen félmarcsi... respect! Én meg örültem magamnak, hogy ma 10 hetesen be mertem vállalni egy vánszorgós 5,5 km-t. :) Az is megérne egy posztot, hogy terhesség alatt ki mennyit, meddig, hogyan futott, és mik a tapasztalatai - szerintem sokakat érdekelne.