Iramfutás Németh Csabával
2012.09.11. 09:22 mgergoo
Valamikor még a nyár elején tudtam meg, hogy iramfutóként vehetek részt a Nike Félmaratonon, de nem volt még biztos, nem is mertem senkinek sem beszélni róla, nehogy elijesszem ezt a nagy lehetőséget. Aztán ahogy közeledett az időpont, egyre izgatottabb lettem, de arra nem is mertem volna gondolni, hogy akkora megtiszteltetés ér, hogy Németh Csabával, az UTMB hősével, valamint testvérével, Németh Marcsival futhatok.
Reggel a cipőtesztes kamionnál előjöttek a tavalyi érzések. Emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam, mekkora vizsgadrukk volt bennem. Már éppen kezdtem volna végiggondolni az elmúlt év történéseinek harmadának a nyolcadát, de megjött Csaba és ez egy csapásra észhez térített. Meglepett, hogy egyből mennyire közvetlen, vidám és kedves személyiség. Nekem sem gyökerezett földbe a lábam, ahogy ilyenkor szokott, hanem meg tudtuk beszélni az iramfutás nagy dolgait. Hova kössük a lufi madzagját (én a póló nyakrésznél elhelyezett, DaMartian szerint a fülhallgató rögzítésére szolgáló kis fülébe, Csaba valahova a nadrágjához), és azt, hogy ki vigye a táblát (én). A taktika egyébként az volt, hogy kicsit szétszóródunk és 5-10 méteres zónában próbáljuk meg azokat a kollégákat húzni, akik 2 óra 15 perces félmaratont terveztek. A taktika nagyságrendileg bevált, a tempót Marcsi és Csaba adták, én kicsit lemaradva Szellem Gáspárt is ráprogramoztam erre a 6'18"-as tempóra, végig 30-50 méteren belül voltunk a céltempóhoz képest.
A rajt és a visszaszámlálás szokás szerint egy vidám utcabál volt, most nem izgultam magam miatt és nem igazgattam a zenét a fülemben. Nem is vittem zenét, iramfutáshoz nem kell, sokkal érdekesebb ez annál, hogy zenét hallgassak közben. Nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés, valamiféle felszabadító, könnyed és segítőkész attitűd, mint amikor átadod a helyed a buszon, vagy átsegíted az idős nénit a zebrán. Így futni egy félmaratont pedig nagyon-nagyon jó dolog, olyan ami igazi büszkeséggel tölt el és sokáig inspirál. Nem magaddal, meg a tempóddal, meg az újabb rekordod megdöntésével vagy elfoglalva, hanem azzal, hogy figyeld a melletted futók légzését, a lépésütemüket, próbáld biztatni, figyelmeztesd a frissítésre őket. Amikor közösen elértetek a 18-19 kilométer környékére, akkor, mint a kirepülő gyerekeket a nevelő szülők, utukra engedd és szurkolj nekik, hogy el tudjanak szakadni és fussanak egy jobb időt.
A célkapuhoz mindhárman egyszerre, kézen fogva érkeztünk meg. A középen futó Csabi kezét emeltük a magasba, egyébként is ez a futás nyilvánvalóan az ő jutalomköre, az útvonalon végig sokan gratulálták neki és meg is érdemli. Hihetetlen az a teljesítmény amit évek óta véghez visz, nagyon köszönöm a Futókarmának, hogy vele futhattam.
8 komment
Címkék: félmaraton dk németh csaba iramfutás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Badwater 2012.09.11. 10:02:54
Annyit talán még érdemes hozzátenni, hogy Csabi előző nap megnyert egy 100 kilis terepversenyt Lengyelországban. Ezen Szasza is nagyon jól szakított!
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.11. 13:30:44
krampuszbá (törölt) 2012.09.13. 06:03:41
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.09.14. 09:25:01
krampuszbá (törölt) 2012.09.15. 10:44:18
krampuszbá (törölt) 2012.10.02. 01:02:38
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.10.02. 14:38:17
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
