Gulyás Csaba: Az első maratonim
2013.04.19. 16:11 angelday
(Csaba olvasónk küldte be a történetét. Ezen a szép tavaszi pénteken ezzel a poszttal búcsúznánk hétvégére. Enjoy! – angelday)
Pár éve kezdtem el futni, alkalmanként, hobbi szerűen, de már régóta megvolt bennem az érzés, hogy egyszer majd szeretnék lefutni egy maratonit. Eleinte nagyjából egy fél szigetkörig (2,6 km) jutottam, és a maraton lefutása egy áthidalhatatlannak tűnő szakadék túloldaláról kacsingatott.
Aztán eljutottam egy szigetkörig (5,3 km) és sokáig minden futás ennyit és csak ennyit jelentett. A végére már 24 perc alatt is sikerült megfutnom, és érdekes, de 30 perc futás után mind a mai napig van egy kisebb holtpontom. Én hiszem, hogy a sok szigetkör miatti beidegződés, de orvos barátom szerint egyszerűen ekkorra használja fel a szervezet a rövidtávon mozgósítható energiákat. Lassan aztán sikerült felmenni két szigetkörre (10,6 km) és mikor Péter barátommal egymást motiválva futottunk, volt 55 perces kétkörös időnk is. Később indultam 10 kilométeres versenyen (49 perc) és félmaratonon (1:54) is. És ekkor hirtelen elkezdett közeledni a gondolat: a maraton márpedig teljesíthető kell legyen. Igen, akár én is megcsinálhatnám.
Januárban párom javaslatára bejelentkeztünk az április bécsi maratonra (ő pedig a félmaratonra). Ez a jelentkezés hatalmas motiváció volt és a rendes felkészülés elkezdésére ösztönzött. Előtte kéthetente futottam 5-10 kilométereket, viszont a maratoni felkészülésre talált edzésterv ennél ezerszer szigorúbb volt. Beírtam a naptárba az edzéstervet, utánaolvastam a verseny előtti és verseny alatti táplálkozásnak. Elkezdtem komolyan venni a felkészülést. Korábbi eredményeim alapján úgy gondoltam, hogy ha sikerülne 4 órán belül kerülni, az már nagyon jó lenne. Sokat segített továbbá, hogy párom velem együtt készült első félmaratonjára.
Az edzéstervem alapján 12 héten át kellett volna heti 6 nap futnom, összesen 650 kilométert, és ebből 10 alkalommal kellett volna félmaratont vagy még többet futni. Nos, a hideg időjárás és a dolgos hétköznapok utáni fáradtság miatt ennek töredékét sem sikerült teljesíteni. 650 helyett összesen 180 kilométert futottam a 12 hét alatt, 90 alkalom helyett 20 alkalommal futottam (tehát heti 2 futás a 6 helyett) és félmaratoni távot mindössze 2-szer teljesítettem, hosszabbat pedig egyáltalán nem. Pedig azt mondják, a maraton 30 kilométernél kezdődik igazán. A felkészülésem hiányossága nyomán biztos voltam benne, hogy a 4 órán belüli álom nem lesz valóság. Várakozásaimat kitoltam 4:15-re, de hosszú futás hiányában csak abban lehettem biztos, hogy le fogok majd lassulni a végére, de nem tudtam hogy mikor és mennyire.
A felkészülés alatt igaz, hogy rövidebbeket futottam, de a kezdetektől odafigyeltem a táplálkozásra. Gyakoroltam a menet közben evést, ivást, kikísérleteztem mitől nem szúr az oldalam, mit nem nyelek félre. 10 kilométeres futásra is energiagéllel indultam, csak hogy gyakoroljak. Megértettem, hogy a maratont (a félmaratonnal ellentétben) nem igazan lehet evés, ivás (frissítés) nélkül teljesíteni. Párom pedig gondoskodott róla, hogy egészségesen táplálkozzunk általánosságban is. A frissítés egyébként várakozásokon felül sikerült a maraton napján. Szénhidrát bomba a maraton előtti napokon és egy remek olasz étterem az előestén. A verseny napján reggel 7-kor könnyű reggeli és egy izotóniás ital, majd futás közben 5 kilométerenként ittam, és 10-20-30 kilométernél ettem egy-egy energiagélt, ahogy azt előre elterveztem. Nem váltam energiaszegénnyé és nem is ettem/ittam túl magam. Pozitív csalódás volt, mert nagyon féltem attól, hogy kiéhezek vagy túleszem magam. Örülök, hogy ez a része ilyen jól sikerült. Térjünk vissza azonban a futásra.
A verseny napján Bécsben 20 fokig melegedett fel az idő, ami gyökeresen más volt, mint a felkészülés alatti téli hidegek (volt amikor hóban, kabátban futottam 15 kilométert). A szokatlan meleg ellenére nagyon jól indultam, a rajt után szándékosan lassabb tempót mentem, mint ami jól esett volna, hogy tartalékoljam az energiámat. Az első 10 kilométer szinte elrepült. 57 perc volt a 10K és 2:05 a félmaraton. Könnyedén és jól ment a futás és az előre kigondolt 6 perc/km tempót féltávig tökéletesen sikerült tartani. Nem készültem sokat, és nem edzettem hosszabb távokra, de érződött, hogy idáig megvolt a kellő felkészültség. 21 km után tovább nyomtam a kilométereket, csodálkoztam, hogy milyen gyorsan eltelt az előző két óra.
Azt hittem, ez a teljesítmény majd így maradhat vagy legfeljebb picit halványul csak. De egyszer csak 27 és 28 km között, mintha miden lendületem elfogyott volna (ahogy a szakirodalom emlegeti), jött a "fal". Szinte lépésről lépésre lassultam, nem bírtam visszagyorsulni, nem tudtam kilábalni a holtpontból. Pontosan látszott, hogy a hiányos felkészüléssel eddig tudtam tempósan eljutni és megdöbbentett, hogy a tempóm nem kicsit, hanem drasztikusan visszaesett. 6 perc/km tempóról lement előbb 7-re, majd 8-ra, és 30km környékén már le kellett álljak sétálni is.
Nem bírtam újra felvenni a tempót, az izmaim lázadtak, a nap csak tűzött és hiába vizeztem a sapkámat, hiába frissítettem terv szerint, azt vettem észre, hogy már többet töltök sétálással mint futással. Kész voltam. Ahogy elkezdtem futni, pár lépés után visszaestem gyaloglásba. Magamban már azt számolgattam, hogy ha 32 kilométertől már végig sétálok, akkor mikorra érhetek be. Vajon összeszed-e majd a mezőnyzáró busz. Vajon nem fog-e nagyon aggódni párom, aki már biztos rég befejezte a félmaratonját és engem vár a célnál (a valóságban ő remek idővel befejezte első félmaratonját és ekkor már tényleg csak engem várt). Azon gondolkodtam, vajon miért vagyok olyan őrült, hogy a tervezett felkészülés negyedével nekivágtam. Számítottam rá, hogy nehéz lesz és tudtam, hogy nem vagyok kellően felkészült, de amit ott és akkor éreztem, az minden elképzelést felülmúlt. A 4:15-os álom törölve lett, és átvette helyét egy keserű érzés, hogy az 5 óra talán még sétálva is meglehet. A visszaesés drasztikussága teljesen meglepett.
Ennél már csak akkor lepődtem meg még jobban, amikor 34 km környékén egyszer csak kisimult a tekintetem, magához tért a lábam, és amikor lépésből futásra váltottam, nem estem ki belőle azonnal, mint előtte sok kilométeren át. Újra működött és vitt a lábam, újra mérhető idő alatt teltek a kilométerek. 34-től sikerült elfutnom a végéig méltóságteljesen. A célba érkezéskor nem felejtettem el mosolyogni, feltenni a kezem, mint egy igazi győztes és hihetetlen érzés volt, hogy amit majd egyszer valamikor az életben meg akartam csinálni, az itt most történik éppen velem, és a 42-es kilométertől már tökéletes boldogságban telt az utolsó 195 méter.
A második féltávom 2:30 alatt sikerült, így 4:35-el fejeztem be az első maratonim (6:30 perc / km). A maraton előtt remélt 4:15-től ez pont azzal a 20 perccel maradt el, ami meglepetésként tört rám, amikor elértem a felkészültségem korlátait, és 27-34 km között inkább botorkáltam, mint futottam. De egyetlen pillanatig sem kételkedtem abban hogy meg tudom csinálni a távot. Futás előtt azt hittem, a maraton végén elhajítom messzire a futócipőt, és ilyen őrültséget még egyszer soha nem csinálok. Kellemes csalódás volt azonban, hogy a célba érkezés után 1-2 órával, már úgy gondoltam, akár máskor is szívesen futok majd maratonit. Legfeljebb akkor majd rendesen felkészülök.
Persze, most még vízhólyagos, izomlázas és kidörzsölt mindenem, de kivül-belül mosolygok. Örülök, hogy legyőztem a felkészületlenségem, örülök, hogy lefutottam a Maratont.
Kérdések és válaszok:
Teljesíthető a maratoni táv? – Persze.
Ha ma munka utan fáradtan inkább mégis kihagyok egy futást, az hátassal lesz a maratonomra? – Igen, jobban mint gondolnád.
Volt amikor úgy éreztem, hogy nem fog sikerülni? – Nem. Koncentráltam előtte de nem voltam ideges miatta, és közben sem bizonytalanodtam el hogy sikerülni fog.
Végül de nem utolsó sorban: mélyen együtt érzek Boston.
24 komment
Címkék: vendég amatőrök maratoni
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.19. 19:24:52
Nem szemétségből mondom, de ez egy nagyon jó iskolapélda. Nem a pozitívak közül.
brutalfitnessz · http://brutalfitness.blog.hu/ 2013.04.19. 20:06:45
futobotond 2013.04.19. 21:18:31
A hiba a felkészülés oldalán van, heti 15 km-es felkészüléssel nem volt érdemes elindulni, mert boritékolható volt a kudarc...
Bocs, ha túl őszinte voltam.
Romit 2013.04.20. 10:32:50
Huxley 2013.04.20. 13:06:38
Igaz ez most sok lett a km-ek, erős hetem is volt, és meg is éreztem mert tegnap nem bírtam csak 3 km-t futni, és bedurrant a vádlim :( Ilyenkor kellene a Magnézium? mit javasoltok (magneB6) ?
Eddig nem akartam ilyen pluszokat szedni de lehet kimerít a család- munka-futás-szakdolgozat négyszöge... Így amíg le nem adom a szakdolgozatot most a futást vagyok kénytelen a mellőzni... legalább van egy plusz ami hajt a leadási határidőn kívül is :) :)
rhubarbjelly 2013.04.20. 19:23:41
adam182 2013.04.21. 08:22:51
angelday 2013.04.21. 09:20:04
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.21. 09:58:58
heimdall 2013.04.21. 13:43:40
Hónapok óta szüneteltettem a futást. Pár hete viszont rendszeresen Kettleball-ozok. Tegnap este pedig újra futni mentem.
Nem tudom, hogy az edzéstől-e, vagy egyéb miatt, de mintha ki sem hagytam volna ezt a pár hónapot a futásban!
Azt hiszem nagyon sokat segít, ha valamilyen rendszeres erősítést is végez az ember a futás mellett!
Hát csak ennyit akartam...
:)
kofy 2013.04.21. 21:29:16
Nekem is az első maratonom volt Bécsben. Jóval többet készültem, sok hosszú futással (max 30km). Tudtam hogy fájós a térdem, készültem arra is. Egy dologra nem. Hogy 32km-nél a bal bokámnál egy éles fájdalmat érzek. Onnan max 100m-t tudtam futni, 500-at gyalogolni. Gondolkodtam, hogy feladjam-e vagy sem, úgy döntöttem hogy nem. A maradék 10km-en így felváltva mentem/futottam. Az eredményem ennek megfelelően nagyon rossz lett (de azért 5 órán belül), de jó példa arra, hogy bármire készülhetünk, bejöhet olyan dolog, ami álmomban nem jutott volna eszembe. Legközelebb a felkészülésnél a km teljesítés mellett a testemre is jobban odafigyelek, mert bizonyára volt jelzés, csak nem törődtem vele...
kofy 2013.04.21. 21:54:23
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.22. 08:02:17
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2013.04.22. 09:55:25
Termeszetesen gratulalok Csabanak a teljesiteset, es tisztelet, hogy nem probalta a törtenetet "sikersztorinak" beallitani. Sok sikert es kitartast a masodikhoz!
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.04.22. 10:02:00
BeeB 2013.04.22. 11:49:34
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.22. 12:28:47
cAb 2013.04.22. 12:28:53
megértem, ha valaki a maraton szellemének arconköpésének véli, hogy felkészületlenül mentem az első maratonomra (én írtam ugyanis a beszámolót).
Ugyanakkor tény, hogy többféleképpen hozzá lehet állni a futáshoz. Van akinek életforma, van akinek egy hobbi a sok közül. Azért akartam megosztani a tapasztalatom, mert hiszem, hogy mások is járnak hasonló cipőben. Mások is vannak úgy vele, hogy munka mellett nem jut annyi idejük készülni de egy félmaratont már letudtak és érdekli őket, hogy mi lehet azon túl.
Aki a gyaloglást rossznak gondolja, annak szívesen bemutatom kedves ismerősöm, akinek 3:06-os a legjobb maratonja, több mint 10-szer lefutotta a távot, és minden alkalommal belegyalogolt. Követendő? Nem feltétlenül. De tény, hogy így is lehet.
Aki a 4:35-ös időmet soknak gondolja, vagy maratonhoz nem méltónak, annak figyelmébe ajánlom, hogy a 2010-es London maratonon 4:30-nál lasabb volt a mezőny fele (18000 ember)
foot4ward.co.uk/2011/05/03/more-marathon-statistics/
Én azt üzenem a 4:30-nál lassabb tömegeknek, hogy csak hajrá hajrá, lesz ez még jobb is. És nagyon remélem, hogy nincs itt senki a blogon, azt üzeni nekik, hogy pfff, ilyen felkészüléssel inkább maradjanak otthon, ne égessék magukat és a sportot.
Pont azt tartják a maraton egyik nagy előnyének hogy az amatőrök és a profik együtt indulhatnak. Én beálltam a leghátsó rajtzónába, kivártam a 16percet hogy elrajtolhassak, nem tartottam fel a nálam gyorsabbakat, nem adtam fel és tökéletesen megértem az eredményem a felkészülésem tükrében. Remélem sikerült inspirálnom és lelkesítenem sokakat.
Ti mit üzentek a 4:30-nál lassabban teljesítőknek?
Üdv: Gulyás Csaba
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.04.22. 12:56:55
Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2013.04.22. 13:08:24
Ugyanakkor szívesen olvastam volna többet arról, hogy mit tanult a történetből a poszt szerzője, és legközelebb mit csinál másként. Remélem, valóban nem ez volt az utolsó maratonja, és legközelebb okosabban felkészülve jobb időt ér el, mint a 4:35. Az alkata és a kitartása megvan hozzá, már csak egy-két aprósággal kell kiegészíteni. :)
Oh Dae Su 2013.04.22. 19:26:47
korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2013.04.23. 13:31:55
Miközben végül is mindketten "megcsinálták" a maratont - egy kívülálló esetleg mindössze ennyit érzékel.
doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.04.24. 16:58:40
Ennek ellenere en nem hurrogom le az ilyen sporttarsat. A naiv gyermekszellem szep dolog. Keves treninggel rogton maratont akarni nem szembekopese AZ UTNAK. Csak nagyravagyo. Nulla treninggel es szar szerkoval mentem elso 3000 m-es hegyemet megmaszni. Elso 250 km feletti bringazasomra. Elso barlangturamra. Mindegyiknel tul sokat akartam, menet kozben jottem ra, hogy bakker, ez sokkal durvabb mint hittem. Majdnem beledoglottem de megcsinaltam, csak tovabb tartott. Es utana megtanultam hegyetmaszni, bringazni, futni. Mert rakattantam.
Udvozollek a klubban :)
Zöld_Dani 2013.04.24. 17:56:40
Én a magam részéről csatlakozom azokhoz, akik tisztelik az öszinteségedet. És a kitartásodat :-)
Edzz tovább, és minden még okébb lesz!