Új terepen
2013.05.22. 11:05 mgergoo
Pont, mint a kezdetekben.
Hazafelé sétálva régen látott büszkeséggel és lelkesedéssel vigyáztam az oklevelemre és arra a kis fából készült éremre, amit a szervezőktől kaptam. Sokáig váratott magára életem első terepeseménye. Féltem is tőle, halasztgattam is, de most megint tele vagyok lelkesedéssel és alig várom a hétvégi hosszú futásomat. Régen volt már ilyen. Az utóbbi időben ugyanis nehezen indultam el a hétvégi hosszúkra.
Manapság sokat futok, általában heti 85 km feletti távot mutatnak a diagramok (összehasonlítás képpen: Schaffer Józsi hetente 15-20 km-rel büszkélkedik). Munkába be és munkából haza futok 1-1 órát. Az elmúlt hónapokban folyamatosan gyorsulok, ezért a reggeli egy óra is egyre nagyobb távot jelent. Jelenleg a Mester utcán futok a körútig, fel a Petőfi-hídra, aztán a budai oldalon a rakparton Margit-hídig, onnan a Nyugati érintésével a Lehel térig és végig a Lehel úton a Béke téri irodaházba, ahol a munkahelyem van. Minden nap, reggel 6.30 környékén indulok 11 kilométerre, aztán sokszor este is haza ugyanezen az útvonalon.
"Bevált recepten ne változtass" alapon a hétvégi hosszú futásokat is ebben a városi, rakpartos környezetbe szoktam tervezni, de belefásultam. A hétköznapi, munkahelyi futások nem zavarnak, azoknak ugyanis céljuk van, be kell jutnom a munkába és haza kell jutnom a munkából. Ezzel szemben hétről-hétre nehezebben indultam el a hétvégi hosszú futásokra, nem tudtam kilépni ebből a mókuskerékből. Az eredmények persze jöttek és igazolni látszottak ezt a kitartást, de a maraton miatti eufória sem tart a végtelenségig, éreztem, hogy változtatnom kell.
Jött a Terep Százas és jöttek az élménybeszámolók, sok ismerős futó, ezernyi élmény. Szij Zoli csodája, Márió eredménye és a többi futós ismerős inspiráló beszámolója, egy olyan hétvégéről, amikor én már kínjaim közepette a Megyeri hídig futottam, hogy ne megint a rakparton kelljen mennem. Túl nagy volt a differencia az én hétvégi "élményeim" és a terepes futók élményei között. Azon a hétvégén döntöttem el, hogy hétvégenként lelépek az aszfaltról.
A szombati a KTF Trail eseményen 20 kilométert futottam, és 2:07-es idővel értem célba. A pálya változatos és élvezetes (520m szint), erdő, rét, bokros, sétálós emelkedő és eszeveszett lejtők. Hihetetlen élmény volt, minden aszfalton futott hétvégi edzésem rossz döntésként ég a fejemben.
Persze nem így van, meg kellett érnem erre az élményre. Próbáltam már korábban és nem élveztem. Féltetettem a térdem, kövérnek, lassúnak és kicsinek éreztem magam a terepre és szerintem igazam is volt. Most nem csak idősebbnek, de vékonynak, vagy legalábbis fittnek érzem magam, el kellett jutnom idáig ahhoz, hogy egyáltalán esélyt adjak a terepfutásnak.
Most értem el ide és nagyon jó élmény volt. Jó érzés, hogy megint botladozó kezdő vagyok, rácsodálkozok majd mindenre, újak az illatok, újak a benyomások, inspiráció van itt kérem szépen raklapszámra. Jellemző, hogy a második kör közepén, 15 kili környékén vettem észre, hogy nem tettem be a fülhallgatóm. Figyeltem az előttem futót, hogy el ne tévedjek, a szalagokat és jeleket, figyeltem a lábam elé, hogy el ne essek. Nem volt már helye a zenének a fülemben, a csend mindennél jobban szólt. Végre a csend az üresség volt, a harmónia és nem a forgalom zaja. Őrület.
Megyek hazafelé. Pont, mint a kezdetekben. Sétálok hazafelé és régen látott büszkeséggel és lelkesedéssel vigyázok az oklevelemre és arra a kis fából készült éremre, amit a szervezőktől kaptam. Már várom a szombati hosszú edzést, aminek keretében egy bizonyos Kinizsi teljesítménytúra 40 kilométeres távján indulok.
14 komment
Címkék: terepfutás dk ktf
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iramszarvas 2013.05.22. 11:13:32
btami 2013.05.22. 13:01:47
blas83 2013.05.22. 13:06:49
Nekem kicsit szokatlan volt, hogy úgy nagyon nem tudtam ellazulni, magamba merengeni, igazán gyönyörködni a tájban, hanem mindig figyelni hogy hol a szalag hol a tábla, állandó stresz, ha egyiket se látom, hogy vajon jó fele futok vagy sem, biztos eltévedtem, van-e előttem valaki akit tudok követni, stb :) De ennek ellenére valamiért mégis élveztem.
Viszont nagyon tetszett, hogy nem tízezren vagyunk, hanem 80an, pillanatok alatt beneveztem, aztán már lassan kezdődött is a verseny. Mondjuk amikor észre vettem hogy ott van Olivér is, mondom ajaj hova keveredtem, de aztán kiderült hogy csak a családját jött kísérni :)
Olivértől megint a végére kaptál engedélyt szabad futásra? csak mert az utolsó pár km-en az egyik lejtőn úgy ott hagytál mint aki most jött rá hogy verseny van :) Nekem addigra már ki volt a térdem azoktól a fránya lejtőktől. A verseny elején még én is szökdécseltem de az utolsó lejtőn szinte már csak gyalogoltam. Ez is egy dolog, amire még megoldást kell találnom a terepfutásokhoz :)
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.05.22. 13:18:27
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.05.22. 13:24:25
shortstack 2013.05.22. 15:51:06
Maskor egy futasrol szolo cikkbe ne keverd bele a "Schaffer Józsi" nevét! :)
ubp 2013.05.22. 19:13:56
Jó leírás! Lassan a hegyen is többen leszünk :)
193 2013.05.23. 11:23:03
Hogy miért?
A történet úgy kezdődött, hogy egy téli bevásárlás alkalmával egy rukkolás dobozban február elején találtunk egy csigát "olasz nevelés". A fiaim április végéig etedgették, futtadgatták a jó meleg szobában, majd amikor elérkezett az idő szabadon engedték.
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2013.05.24. 06:58:10
www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4604
ThufirHawat 2013.05.24. 08:27:32
shortstack 2013.05.24. 14:16:30
193 2013.05.24. 14:21:45
Én is gyakran mondogatom nekik, hogy milyen jó, hogy összefutottunk!
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
