Kényszerpihenő
2013.08.29. 17:15 SeSam
Augusztus elejét rögtön egy akkora zuhanással indítottam a bicikliről, aminek a folyományaképp a Balaseti Intézetben kötöttem ki. A diagnózis: kulcscsonttörés.
Először műtétet javasoltak, de később enyhült a terápia konzervatív kezelésre, ami három héten keresztül felkötött jobb kart jelent, amíg a csontvégek rögzülnek. Természetesen ezalatt semmilyen sporttevékenységet nem űzhetek. Igazából örülhettem, hogy a kötésben úgy-ahogy a billentyűzetet tudtam kezelni. Az első bemutatkozót még főleg bal kézzel írtam.
Amúgy ha választani lehet, nem javaslom senkinek, hogy eltörje a kulcscsontját. Nagyon vacak helyen van, nem lehet gipszelni stb. Szerintem jobban lehet járni egy egyenes végtagcsonttal.
Mozdulatlanságra kényszerítve lenni pedig nagyon kellemetlen dolog. Gondolom nektek is volt olyan, hogy ilyen-olyan okból kimaradtak futások akár egy hosszabb időszakon át. Én ilyenkor meglehetősen nyughatatlan leszek, alig várom már, hogy csinálhassak valamit. Bármit.
Mindenesetre azóta lekerült a kötés. És nyilván nem bírtam már magammal és a három hét letelte előtt egy nappal, "Mi baj lehet?" mottóval körbeporoszkáltam a Margitszigetet még a kötést viselve. Minden gond nélkül megúsztam, egy szembefutó hölgy csóválta a fejét erősen, hogy nem kéne.
Később egy 9 kilométeres távot vállaltam, immár kötés nélkül, és nyilván a szokásoshoz képest lassabban, hat perc feletti kilométerekkel. Futni tehát újra tudok, eddig jó. A dilemma abból következik, hogy bár ez nem volt egy tudatos cél, eddig idén minden hónapban sikerült összegyűjteni a 100 kilométert. Volt hogy többet, volt hogy kevesebbet. Április volt a csúcs 221 kilométerrel, amit a maraton is erősített.
Augusztus jó része értelemszerűen kiesett. Persze én is tudom, hogy ezek a statisztikák nem jelentenek semmit, racionális érv nem szól a több futás mellett, és az edzéseket is inkább a rendszerességnek kellene jellemeznie, nem az ilyen ad hoc célszámoknak.
Másrészről viszont engem gyakran pont az ilyen öncélú elhatározások tudnak motiválni, majd a teljesítésük után elégedettséggel eltölteni. Ha bajom nem lesz tőle, miért ne próbáljam meg?
6 komment
Címkék: dilemma sérülés távok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
spiderbond 2013.08.29. 22:01:20
Gyűrött Papír 2013.08.30. 10:24:34
Mielőbbi gyógyulást!
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.08.30. 11:14:46
Ha szeretnéd magad csellendzselni próbálj meg egy olyan grafikont összehozni, ahol a havi össztáv mindig növekszik és ezzel párhuzamosan az átlag sebesség is.
2013.08.30. 15:19:58
Szerintem egy fokozatos távemelés okosabb döntés lenne.
Ne vedd a vállad félvállról! ;)
SeSam · http://sesam.hu 2013.08.30. 15:38:53
ThufirHawat 2013.08.30. 15:47:57
Lassan lehetne az a blog alcíme, hogy "százat futok per hó, ha beledöglök is".