20. Várpalota nemzetközi félmaraton 2013.10.19. – az év fő versenye

2013.10.28. 09:59 Szuflavéder

Korábbi beszámolómban már megírtam, az idei felkészülés messze nem volt zökkenőmentes, de a verseny előtt két héttel a NATO futáson elért eredményem újra adott egy kis reményt, hogy talán megközelíthetem a tavalyi 1:31:58-as időmet. Az utolsó két hét azonban nagyon rosszul sikerült.

A résztávos edzéseket rendre félbehagytam, gyengének, erőtlennek éreztem magam. A RISKA Minimaratonon is ez a fajta fáradtság jelentkezett, csakúgy, mint a keddi, utolsó hosszú futásomon a HHH-n, ahol a gyengeség miatt levágva a távot 15 helyett csak 11 km-t szenvedtem végig.

Úgy döntöttem, hogy a szerdát és a csütörtököt pihenéssel töltöm. Gyógyvízbe mentem egy kis relaxra. Csütörtök éjjel azt álmodtam, hogy lekésem a rajtot. Nagyon szar érzés volt, fel is riadtam. Pénteken egy utolsó átmozgatás (6 km 10x100) következett.

A verseny reggelén kissé elaludtam, de óra nélkül, 6:30-kor a redőnyön beszűrődő fényre ébredtem. Elég nagy felelőtlenség volt a csütörtöki rémálom után, hogy nem állítottam órát, de szerencsére pont időben voltam. Reggel jött szokásos mérlegelés: 75,5 kg-ot nyomtam. (1,5 kg +) Gyors reggeli után pontosan 7:30-kor indult a gépem. 8:45-kor szinte percre pontosan érkeztem meg. Kicsit döcögősen ment a nevezés, de egy órával a rajt előtt sikerült a lábaimat is bekrémezni.

Olaszok, románok és kenyaiak is indultak ezen a pénzdíjas versenyen, de sok volt a hazai, ma is aktív versenyző. Izgultam, sétálgattam, koncentráltam, és kicsit átgondoltam magamban a dolgokat. Mi történhet? Megint jön a fáradtság 5 km körül? Akkor feladom. Igen, ha nem ad élményt a futás, akkor feleslegesen nem fogom végigszenvedni a félmaratont. A másik verzió, hogy kipihenten, jó állapotban érkeztem, és azon a versenyen, ahol a legjobban kell teljesítenem az évben, igyekszem megközelíteni a saját pályacsúcsom.

Ezek után jött a teljes ráhangolódási fázis. Csak a futásra koncentráltam mentálisan. E mellett átnéztem a tavalyi részidőket is, az öt kilométeres részidőket megjegyeztem, hogy menet közben tudjak viszonyítani. Úgy éreztem magam, mint egy bokszoló a ring szélén, akit az edzője pofozgat, ellátja tanácsokkal, a külvilág megszűnik, és ő teljesen koncentráltan már csak a feladatot látja maga előtt.

9:25-kor kezdtem a melegítést, aminek a végén szét akartam robbanni, duzzadtam az erőtől. 9:56-kor vettem le a melegítőt és 9:57-kor álltam be a rajthoz. A polgármester asszony indított, de késett, így 10:05-kor indultunk, ami bevallom, bosszantott kis gatyában, trikóban kimelegedve a 10 fokos időben, de nem hagytam magam eltéríteni.

Régi szokás szerint a mezőny szélére helyezkedtem, és könnyed, poroszkáló léptekkel 4:27-es iramban indultam. Jólesően szaladtam, figyeltem a mozgásra, végre éltem. 3 km-nél utolértem egy bolyt az enyhe emelkedőn, és jobbról az ideális íven előztem őket. Szépen mentek a kilométerek a 4:20-4:25 közötti tempóban.

Eljött az 5. kilométer, kezdődött a pánik, vártam a fáradtságérzést, de semmi. 8-9 km-nél már éreztem, hogy nem is fog jönni. A gyógyvíz vagy az idő kiűzhette belőlem a nyavalyát. Beértünk a kis tünemény fordítófaluba, Ősibe. Balra két aranyos templomával fogadott. Két éve azt mondtam, hogy itt akarok meghalni, ez a nyugalom szigete.

Jó erőben vagyok, valósággal kiszaladnék a világból, olyan jól megy. A 10 km-es részidőm 42 mp-cel jobb volt, mint a tavalyi. Mi lesz itt, kérem szépen? Teljesül a régi vágyam, hogy 1:30-on belül lesz az időm? Na! Még ne rohanjunk annyira!

Beértem egy srácot, aki ezután jött velem. A kb 11 km-nél lévő frissítőnél ittam pár korty vizet. Az okoskütyü bemondta a 12 km adatait. A srác megkérdezte: "Endomondo?" Mire én: "Nem, Szuflavéder vagyok." – bután nézett rám, biztos nem olvassa a Futóblogot. Még 2 km-t jött, de aztán leszakadt sajnos.

15 km-nél a részidő 1:40-el volt jobb, mint tavaly. Még tudtam számolni, ami újabb erőt adott. Teljes extázisban futottam tovább. A kis hang, a bokszedző folyamatosan beszélt hozzám: "Majd 18-tól elszabadulhat a pokol, ha bírod még, addig nyugalom." Ahogy tavaly is, 15 km-nél utolértem azt az ismeretlen, de csinos, fiatal lányt, akivel tavaly szinte együtt értünk célba. Most nem jött velem, én pedig folytattam a diadalmenetemet.

4 km volt még hátra, és hirtelen elkezdtek szépen fáradni a lábaim, lassultam. A 19. km-nél jött az emelkedő, amit nagyon nem szerettem. Már nem tudtam az órára nézni, csak mentem, mint a szemellenzős ló. Éreztem, hogy az utolsó 2 km gyengébb lesz mint tavaly, ugyanakkor egy 1:40-es előnyt egyszerűen nem veszíthetek el. Kint a 20 km-es tábla, nézem az órát, de nem emlékszem, mi volt a tavalyi idő, már nem tudok gondolkodni. Csak futok, és már előre boldog vagyok, mert biztos megvan a pályacsúcsdöntés, de mennyi lesz?

Itt a célegyenes, még egy ritmusváltás, a célbeérkezés pillanatában bemondták a nevemet és az időmet, de csak a nevem jutott el az agyamig. Nem nagyon tudok állni, tántorgok, szédelgek és mosolygok, mosolygok, mosolygok, és iszonyat boldog vagyok. Lenyomom az órát, tudom, hogy megvan, tudom, de még hadd fújjam ki magam kicsit. 1:31:08-nál nyomtam le az órát, de a hivatalos mért idő: 1:31:01.

A tavalyi versenyen készült befutókép. Karácsony előtt postázták a résztvevőknek a kinyomtatott befutófotót:

Miután lepusztítottam a frissítőasztalt, elindultam egy kis levezetésre. Átvettem a pólót, a bort és a kajajegyet, majd zuhanyzás után irány a tésztaparti. Nem volt túl bizalomgerjesztő kinézete, de az íze jó volt. Mind megettem.

7 komment

Címkék: beszámoló félmaraton Várpalota

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.10.28. 11:03:59

Nagyon jól felépítetted ezt a beszámolót, végig izgultam vajon meg lesz-e a várt eredmény. Én egyszer mentem 1:45 alá félmaratonon, már egy ilyen szintű eredmény eléréséhez is az a tapasztalatom, hogy az idő gazdálkodás, az erőnk beosztása nagyon fontos, meg kell tervezni minden egyes mozdulatot, a frissítéseket, gondolom egy sub 90-nél ez hatványozottan igaz. Érdekes módon nekem a végén kettős érzésem volt, egyrészt jó volt végrehajtani a tervet, tetszett ez a része. A másik oldalról viszont nem éreztem semmi extrát attól, hogy elértem egy újabb lépcsőfokot időben, szerintem valahol itt döntöttem el, hogy a célidők kergetése alacsonyabb prioritást kap. (Azért a képhez hozzátartozik az is, hogy én nem szeretek részidőzni ill. nagyon kötött edzéstervvel futni)

Válasz erre 

angelday 2013.10.28. 11:53:57

@pantomimes: egyébként én is izgultam, mi lesz itt. Bár úgy tűnik, kell még gyakorlatozni a sub 1:30-hoz. :)

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.10.28. 12:53:54

@angelday: az az egy perc még sok, mármint az ember elsőre azt gondolná, hogy egy pár kilit meg kell nyomni aztán meglesz, de ez egy összetettebb probléma. Egyébként nekem 1:45:04 lett az említett félmaraton, tehát 1:45 alatt nem futottam meg, egy kicsit rosszul esett utána az a 4másodperc, de miután aludtam rá párat éreztem, hogy aznap ennyi volt bennem, ez volt a maximum és nekem ennyi elég.

Válasz erre 

ubp 2013.10.28. 20:41:51

Én úgy szeretnék egyszer 4:25-el poroszkálni :) De ennél mindig csak lassabban megy :)

Válasz erre 

iramszarvas 2013.10.29. 09:50:31

Remek, sajnálom, hogy nem lett meg a sub90, ha már ilyen közel jártál hozzá... de legalább van miért küzdeni. :)

Válasz erre 

Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.10.29. 16:40:48

@pantomimes: köszi :) szerintem nem igaz, hogy sub90 alatt hatványozottabban jobban tervez az ember. Igaz már huszonéve, de többször futottam 1:20-on belül. Akkoriban nem is frissítettünk menet közben. Szerintem a mostanira jobban készültem fejben, mint akkor…

Válasz erre 

Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2013.10.29. 16:58:04

@ubp: az első kili még könnyen ment ebben az iramban, a végén viszont már másképp poroszkáltam :)
@iramszarvas: köszi. Meglátjuk mi lesz jövőre, de még 2014-re nem terveztem semmit. Kicsit megfertőztek a terepesek. Egyelőre irány az erdő és a hegyek. Tavaszig ki sem akarok jönni az erdőből :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: