Az évem pontokban
2014.01.05. 15:03 szasza75
Kinek ne jutott volna már eszébe év végi értékelést írni... Kinek jutott már eszébe? Számot adunk futott kilométereinkről, időinkről, jelesebb versenyeinkről, esetleges kudarcainkról. Van úgy, hogy az egész év egy nagy siker. :-) Vagy éppen kudarc, vagy ebből is egy kicsi, abból is. De a számok csak számok, ahogy telnek az évek, úgy vesztenek a jelentőségükből.
Talán ennek az is lehet az oka, hogy azt a bizonyos lécet, nehéz évről évre megugrani. Ha már ez egyáltalán cél. Persze fokozható, csavarható a futott km szám, de valahogy az a meglátásom, hogy a kényszeres kilométergyűjtés, önmagunk ismételt legyőzése, pont a futás lényegi eleméről vonja el a figyelmet. Az élvezetről, arról a bizonyos egyensúlyról, ami hosszú távon fenntartható állapot, talán egyfajta életforma.
Igen nagy a szórás. Valaki számára ez az állapot pár száz kilométer évente, esetleg 1-2 ezer. Mindenkinek változó az, hogy az ideje, ereje, családja, munkája miatt ennyit érhet el. És persze vannak akik, úgy tudják életüket szervezni, hogy ez évi 4-5 ezer kilométer legyen, sőt ismerek olyat, akinek évi 10 ezer kilométer feletti szám van a lábában, és nem jelent számára csöppnyi megerőltetést sem a számolatlan kilométerek futócipőbe tétele.
Pár momentum 2013-ban, amire sokáig emlékezni fogok:
- Legnagyobb élmény: 5 sportos nap a Pireneusokban
- Legnagyobb meglepetés: T100 teljesítése – érzésre könnyen ment
- Legnagyobb holtpont: a Zugspitze 85. km körül
- A legfájóbb döntés: UTMB kiállás
- A legtöbb könnycsepp: A kiállást megelőző másfél óra
- A leglazább futás: Gerecse 50
- A legnagyobb esés: A Bükki Hard-on
- A legjobb közösségi futás: A Mátrai SZESZ
8 komment
Címkék: merengő értékelő 2013
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nagykrisz_2 2014.01.05. 17:56:58
gondolom egy térdspecialistánál találkoztatok
BGy · http://babosi.blog.hu 2014.01.05. 18:29:59
KicsiGyík 2014.01.06. 14:02:19
Végre valaki kimondja ezt is :-)
Egyetértek, valahogy a nagy összegezésekkor néha elfelejtjük, hogy miért csináljuk...
persze,engem is elkap olykor, hogy mégmégmég és persze azonnal,de időben "felébredek".
Én élvezetből futok és csak annyit szeretnék, hogy ez maradjon mindig így. És mindenkinek kívánom, hogy a visszatekintés és az emlékek ne legyenek keserűek, a célok pedig adják meg az örömöt és ne nyomjanak agyon!
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.01.07. 08:07:15
Kilfish · http://www.kilfish.com 2014.01.07. 09:45:31
Én úgy vagyok vele, hogy ha aszerint futnék, hogy csak akkor és úgy hogy jól essen, akkor elveszíteném a motiváltságom és így elveszítenék egy csomó futást, ami csak a végén derül ki, hogy mennyire jó volt, a végeredmény pedig egyre ritkuló futások lennének. A sportolás alapjában véve szerintem mégis csak a feladat leküzdéséről szól.