Az évem pontokban

2014.01.05. 15:03 szasza75

Kinek ne jutott volna már eszébe év végi értékelést írni... Kinek jutott már eszébe? Számot adunk futott kilométereinkről, időinkről, jelesebb versenyeinkről, esetleges kudarcainkról. Van úgy, hogy az egész év egy nagy siker. :-) Vagy éppen kudarc, vagy ebből is egy kicsi, abból is. De a számok csak számok, ahogy telnek az évek, úgy vesztenek a jelentőségükből.

Talán ennek az is lehet az oka, hogy azt a bizonyos lécet, nehéz évről évre megugrani. Ha már ez egyáltalán cél. Persze fokozható, csavarható a futott km szám, de valahogy az a meglátásom, hogy a kényszeres kilométergyűjtés, önmagunk ismételt legyőzése, pont a futás lényegi eleméről vonja el a figyelmet. Az élvezetről, arról a bizonyos egyensúlyról, ami hosszú távon fenntartható állapot, talán egyfajta életforma.

Igen nagy a szórás. Valaki számára ez az állapot pár száz kilométer évente, esetleg 1-2 ezer. Mindenkinek változó az, hogy az ideje, ereje, családja, munkája miatt ennyit érhet el. És persze vannak akik, úgy tudják életüket szervezni, hogy ez évi 4-5 ezer kilométer legyen, sőt ismerek olyat, akinek évi 10 ezer kilométer feletti szám van a lábában, és nem jelent számára csöppnyi megerőltetést sem a számolatlan kilométerek futócipőbe tétele.

Pár momentum 2013-ban, amire sokáig emlékezni fogok:

• Legnagyobb élmény: 5 sportos nap a Pireneusokban
• Legnagyobb meglepetés: T100 teljesítése – érzésre könnyen ment
• Legnagyobb holtpont: a Zugspitze 85. km körül
• A legfájóbb döntés: UTMB kiállás
• A legtöbb könnycsepp: A kiállást megelőző másfél óra
• A leglazább futás: Gerecse 50
• A legnagyobb esés: A Bükki Hard-on
• A legjobb közösségi futás: A Mátrai SZESZ

8 komment

Címkék: merengő értékelő 2013

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagykrisz_2 2014.01.05. 17:56:58

"ismerek olyat, akinek évi 10 ezer kilométer feletti szám van a lábában"
gondolom egy térdspecialistánál találkoztatok

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.01.05. 18:29:59

Nekem felemás lett a tavalyi évem. Idén feljebb lépek egy szinttel, célverseny a Dupla Élmény lesz. UB hárman, T75.

Válasz erre 

KicsiGyík 2014.01.06. 14:02:19

"Talán ennek az is lehet az oka, hogy azt a bizonyos lécet, nehéz évről évre megugrani. Ha már ez egyáltalán cél. Persze fokozható, csavarható a futott km szám, de valahogy az a meglátásom, hogy a kényszeres kilométergyűjtés, önmagunk ismételt legyőzése, pont a futás lényegi eleméről vonja el a figyelmet. Az élvezetről, arról a bizonyos egyensúlyról, ami hosszú távon fenntartható állapot, talán egyfajta életforma."
Végre valaki kimondja ezt is :-)
Egyetértek, valahogy a nagy összegezésekkor néha elfelejtjük, hogy miért csináljuk...
persze,engem is elkap olykor, hogy mégmégmég és persze azonnal,de időben "felébredek".
Én élvezetből futok és csak annyit szeretnék, hogy ez maradjon mindig így. És mindenkinek kívánom, hogy a visszatekintés és az emlékek ne legyenek keserűek, a célok pedig adják meg az örömöt és ne nyomjanak agyon!

Válasz erre 

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.01.07. 08:07:15

@KicsiGyík: Jól mondod. A számok nem mindig adnak jó visszajelzést az adott évről, én idén nem futottamvalami sokat, de volt pár nagyon emlékezetes futás és próbáltam az egyensúlyra törekedni, idénre is csak annyit fogadtam meg, hogy azt próbálom elérni, hogy a utásaim nagy része élvezet legyen és ne feladat.

Válasz erre 

Kilfish · http://www.kilfish.com 2014.01.07. 09:45:31

Szerintem nem kell feltétlenül különválasztani, főleg egymással szembe állítani a teljesítmény növelést és az élvezetből futást. Nyilván minél magasabb a szint, annál nehezebb többet vagy jobban teljesíteni, ezért kell reális célokat kitúzni, de én pl. a múlt évben futottam eddig a legtöbbet, és ezt az évet is élveztem a legjobban, pedig van már jópár futóév mögöttem és becsúszott néhány szenvedős futás is ebbe a futószezonba.
Én úgy vagyok vele, hogy ha aszerint futnék, hogy csak akkor és úgy hogy jól essen, akkor elveszíteném a motiváltságom és így elveszítenék egy csomó futást, ami csak a végén derül ki, hogy mennyire jó volt, a végeredmény pedig egyre ritkuló futások lennének. A sportolás alapjában véve szerintem mégis csak a feladat leküzdéséről szól.

Válasz erre 

hidegchaco 2014.01.07. 20:51:06

@Kilfish: Egyetértek. Ha nincs is mindig meg a közvetlen, egyenes arányosság, de azért a befektetett energia és az edzés-mennyiség igenis megmutatkozik a teljesítményben - akár a közérzetben, akár az időeredményben.

Válasz erre 

KicsiGyík 2014.01.08. 13:50:20

@Kilfish: természetesen igazad van, nem is állatom ellentétbe az élvezetet és az energiabefeketetést, hiszen a lényeg épp az lenne, hogy az egyensúlyt megtaláljuk :-)

Válasz erre 

fran7 2014.01.08. 17:07:32

Összességében szólnék hozzá. Az egyik oka annak, hogy a futás másfél évre kimaradt az életemből az volt, hogy az egyik futás után úgy jöttem haza, hogy azt mondtam ez volt a csúcs, ennyi a maximum, amit ki tudok hozni a történetből. Utána is kimentem még futni, de már nem olyan lelkesedéssel, mert megkaptam a futástól, amit akartam, vágytam. Nekem az volt a csúcs. (Mondjuk itt sokaknak ez olyan futás lehetett, mint amikor sérülten bevonszolják magukat a célba, de nekem a maximum volt.) S a csúcsteljesítmény néha a legnagyobb ellenségünk. Mert onnantól minek csináljuk? S néha ezzel nehezebb megküzdeni, mint a sérülések utáni újrakezdésekkel. Vagy a hirtelen elhatározott célok elérésért elindulni.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: