Futás és még valami extra?
2014.01.17. 16:07 szasza75
Néhány éve (talán 2012-ben) Zolo haverommal kocogtam a szigeten. A sziget északi részén még szinte frissen állt a gym park, rajta mindenféle játékkal. Zolo megkért, várjak már rá pár percet, ő most leáll csinál ezt-azt. Leálltam, néztem: hasizom, húzódzkodás, fekvőtámasz, egy-két technikai elem, mindenből 1-1 sorozat. Nem telt bele 5 perc, futottunk tovább. Talán 4 kört futott, körönként egy-egy sorozattal. Kicsit furcsálltam, de az idő őt igazolja, mert a felső teste nem annyira szottyadt, mint az enyém. Sőt, lassan kiérdemelné a tiszteletbeli Dávid nevet.
Én már sok furcsa dolgot láttam. A hosszútávfutók jórészénél van valami "önsanyargató" küldetés tudat (ezt megfigyeltem magamon is). Más néven futás közbeni "érzéspálya". Elindulunk, jóformán bemelegítés nélkül, kicsit rozsdás, még a légzés és az érzés sem az igazi, de azért megy, hisz a futásunk elején vagyunk. Egyénfüggő, ki mikor áll rá az üzemi hőfokra.
Innentől minden klappol, jól esik a mozgás, már nem fázunk, megvan a ritmus, repül a láb. Edzésidőtől függően tapasztalunk némi érzésromlást, aztán vagy megállunk, és mosolygunk, hogy azért ez jó volt, vagy ... futunk tovább. Ha nagyon hosszan futunk, elhatalmasodik rajtunk "az egyre rosszabbul megy", az érzés már a tempón is látszik, lásd egy maratoni verseny utolsó kilométerein, vagy akár ennél hosszabb távokon tovább is romlik a helyzet. De tovább csináljuk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennél még rosszabb lesz. Van aztán egy konstans állapot, amikor nagy különbséget nem tudunk tenni már az érzések között, ilyenkor már egy kicsi jónak is nagyon tudunk örülni. (Egy jó leves, vagy kóla vagy ami, érzésileg kicsit kizökkent.) Nem ragozom, ez azért valahogy tudatos önsanyargatás, vannak eltérések, de valami azért mindig fáj.
Ezt az érzést ki lehet hozni rövidebb távon is, mondjuk 400 méteren. Facebookon kaptam a hírt, hogy lesz pár szerencsés, aki ezt az érzést gyorsítva átélheti. Mivel nem lakom messze a tervezett helyszíntől, gondoltam megnézem, fényképezőgéppel a kezemben. A Fenyőgyöngye parkolójától felkocogás a szintúthoz, onnan pedig egy bő km-re található kidőlt fatörzs az induló helyük. A feladat: 400 méter burpee challenge. Hogy mi ez?
Este 18:00 óra sötét halovány fejlámpa fény, ritmusos hangok a csendes erdőben. Mintegy 20 percig tartott a challenge – befejeztében pedig boldog emberek. Levezetésnek futottak még pár kilit. Őrület!
Az ötletgazda beszámolóját olvashatjátok.
U.I.: Remélem még egy ilyen nem lesz, mert akkor el fogok menni.
Képek:
1 komment
Címkék: burpee kihívás challenge
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
manor 2014.01.18. 21:56:27
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
