Tiszta Duna-partért futóverseny
2014.05.16. 09:19 Szuflavéder
Április végén, a tiszta Duna-partért néven rendezett futóversenyt a CSEFUSZ a csepeli Duna-parton. A rövidebb távokra egy, a partról gyűjtött szemét, 10 km-re pedig 500 Ft volt a nevezési díj (én itt indultam). Sajnos fejreálltam ezen a jó hangulatú versenyen és 6 km-nél meg is kellett állnom egy rövid időre, mert elsötétült a világ, és hirtelen erőtlen lett mindkét lábam. Hamar jobban lettem és bebotorkáltam a célba. Ez nem az én napom volt.
El is akartam felejteni, de a befutás után szóltak, hogy harmadik vagyok. Vártam másfél órát az eredményhirdetésre, ahol végül kiderült, hogy elnéztek valamit és csak ötödik lettem a korosztályomban. Ehhhh! Pedig már rég otthon ehettem volna a túrós csuszámat pörccel! Nem baj, így legalább megtapsolhattam a 60 feletti győztest, Szekeres Ferencet.
Az eredménylista itt taláható, a CSEFUSZ Facebook oldala pedig itt. Ennyi bevezető után térjünk a lényegre! Rendszeres kommentelőnk Enemy No 1 egy korábbi poszt hozzászólásában jelezte, hogy ő is ott volt ezen a versenyen és látta, hogy a rajt előtti pillanatokban milyen bénán vettem le a melegítőmet. Írtam is neki, hogy ha van kedve segíthetne a poszt megírásában. A megszokott kritikáival meg is írta a beszámolóját. Az alábbiakban tehát Enemy No 1 beszámolója következik – Szuflavéder.
Kellemes, napos idő fogadott a verseny helyszínén, ami nem csak azért érdemel említést, mert előző nap az Óbudai Futófesztiválon, a félmaraton alatt kaptunk esőt is, de amiatt is, hogy vélhetően emiatt viszonylag sokan eljöttek (bár lehetnénk azért sokkal többen is egy csepeli futóversenyen). A remek időt és nagyszámú megjelentet azért emelem ki, mert 3 évvel ezelőtt igen rossz idő volt (eső, szél, hideg), tavalyelőtt pedig a kevés résztvevő miatt igencsak kétségbeesettnek tűnt a szervezők vezetője. Tavaly elmaradt a verseny, megbízható forrásból származó információim szerint az illetékes helyhatósági szervek a fiskális elvárásokat a sportos életmód propagálása elé pozícionálták.
A naplómban megnéztem, hogy 3 éve egy Vomero 6-ban, 2 éve egy Vomero 7-ben teljesítettem a távot. Idén szerettem volna kipróbálni a Nike terepcipőjét, de méret-problémák és a pálya talajával kapcsolatos kisebb félreértés következtében végül a Pegazus 30-ra esett a választás.
Mivel gyorsabban öregszem, mint ahogy szaladok, lassan minden futóverseny előtt innom kell egy kávét, ha normális eredményt akarok elérni. Szerencsére a közelben van egy cukrászda, ahol kissé külvárosias módon ugyan, de igen jó kávét adnak, úgyhogy a versenyre való fizikai ráhangolódás döntő részét ezzel le is tudtam.
A bemelegítés második etapját a három CsINI-lány (Csepeli …öööö… szóval sportos ifjú hölgyek) által a rajt előtt tartott bemelegítés jelentette. Az előző két nap erőpróbáinak köszönhetően kialakult izomlázra való tekintettel ebben is igyekeztem részt venni, ráadásul a szokásostól eltérően egész komoly intenzitással. Mivel a lányok elég könnyű gyakorlatokat végeztettek velünk, többé-kevésbé még sikerült is utánoznom őket.
Pontosan a meghirdetett időben rajtoltunk. A mezőny eleje gyorsan elhúzott, én meglehetősen komótosan igyekeztem utánuk, de egyébként is megszoktam már, hogy itt a csepeli sportegyesületek ifjabb-idősebb tagjai lealázzanak. (Máig élesen előttem van az a jelenet, amikor az egyik korábbi versenyen egy kb. a térdemig érő kissrác a Csepel Atlétika feliratú piros melegítőben olyan tempóban húz el mellettem, hogy hamarosan szem elől vesztem.)
A két évvel ezelőtti verseny óta (amikor is csekély eredményességgel próbáltuk kerülgetni a tócsákat) felújították – egész pontosan: zúzott kővel töltötték fel – a parti út egy jelentősebb, a csepeli kompig tartó szakaszát. Ezen a borításon azonban kissé nehezebb futni, többen le is húzódtak az út és a fák közti szűk füves sávra. A nyomukban így tettem én is, de akkor meg a bokrok voltak útban, úgyhogy inkább visszatértem a zúzott kőre. (A verseny után az egyik futótárs – mint utólag kiderült, Szuflavéder egykori edzője, Madaras István – fejezett ki markáns kritikát a "fejlesztés" kapcsán, miszerint az ilyen talajon való rendszeres futásnak igencsak káros következményei vannak a futóműre nézve. Én megengedőbb vagyok, egyrészt eső után valószínűleg nincs, vagy nincs nagy sár, másrészt annak, aki csak sétálni jön le a Duna-partra ez egészen biztosan jobb.)
A táv eleje még kicsit nehezen ment, de korántsem olyan nehezen, mint ahogy számítottam (eredetileg ugye az előző napi félmaratont levezető nyugdíjas kocogásnak szántam ezt a 10 km-t). Kezdtem valóban bemelegedni, és óvatos tempóban ugyan, de stabilan, egyenletesen haladtam.
Üröm volt az örömben, hogy három km után sajnos lehagytam azt a hölgyet, akit addig vizuális doppingként használtam, így lehetőségem nyílt a külvilág egyéb tényezőire is figyelni. Az első fordító és a versenyközpontnak helyet adó úttörőtábor közti szakaszon a látottak kapcsán Szuflavéder legutóbbi posztja, a csepeli sportpályán megfigyelt testnevelésóráról írtak jutottak eszembe. Megállapítottam magamban, hogy az elpuhult fiatalokat határozott, erélyes, de egyben eredményesnek tűnő módon trenírozó testnevelőkből jóval kevesebb volt és van a szükségesnél. Vélhetően ez is oka annak, hogy számos honfitársunk nem csupán nem sportol, de pl. a futókra is úgy tekint, mint alapvetően ártalmatlan, bár nagy tömegben azért már zavaró különcökre. (Néhány éve a főváros nagy futóversenyein még szinte kizárólag a külföldi turisták szurkoltak a mezőnynek, budapestiek csak elvétve.)
Az út menti padokon ücsörögve napfürdőző, vagy kisgyermekét sétáltató emberek között nem egy, és nem kettő túlsúlyos ember akadt, de az anyukák jelentős része is csatárláncban sétáltatta csemetéjét/csemetéit, minél nagyobb területet foglalva el a pályából. Egy részük láthatóan a futóverseny 80 vagy 500 méteres futamán való részvétel után tartott a buszállomás felé. Szép számban kellett kerülgetni a 3,7 km-es futam leszakadt, sétáló hátvédjeit is, főként ifjú lányokat (némelyik a farmernadrág+magasszárú sportcipő kombinációt tartotta a legalkalmasabb futóöltözetnek), akik közül is többen egymás mellett gyalogolva igyekeztek a cél felé. Tisztelet a kivételnek, mert azért akadt ilyenre is példa.
A pálya vonalán ebben az évben is variáltak kicsit a szervezők, beépítettek egy kis kunkort a Hollandi útra való felfutás előtt, de alapvetően a szokásos Duna-parti útvonalon haladt. Bár az egyik futótárs szerint a km-jelzéseket nem pontosan tüntették fel, szerintem ezzel sem lehetett különösebb gond, mivel kb. minden második kilométernél néztem rá az órámra, ami szerint stabilan 5 perc körüli ezreseket futottam.
A mezőnyt egyébként Jakab Ági (BSI futónagykövet Csepel) vezette fel kerékpárral, és megítélésem szerint nagyon lelkesen és lelkiismeretesen végezte a dolgát. A már említett kunkor előtti részen megállt, és már a csőhídnál lévő fordító felé tartóknak is magyarázta, hogy visszafelé miként is kell majd ezt a kb. 200 méteres szakaszt lefutni. Ezt az első tájékoztatást én ugyan még nem tudtam agyilag befogadni, de amikor a csőhídi fordító után visszaértem ide, Ági továbbra is itt instruálta a futókat.
Ekkor már hosszabb ideje követtem két idősebb urat, és halványan felsejlett bennem, hogy a cél előtt, az utolsó kilométeren megpróbálom befogni legalább az egyiküket, de bebizonyosodott, hogy rutinos róka mindkettő, akik a végére is tartalékolnak az erejükből: belehúztak ők is, úgyhogy hiába hajráztam, hiú ábránd maradt, hogy utolérjem bármelyiküket is. Kicsivel 50 perc felett végeztem, ennél volt már itt egy kevéssel jobb, illetve kevéssel gyengébb eredményem is, de mivel most alapvetően csak a teljesítés volt a lényeg, elégedett voltam magammal.
A célban a befutócsomagra és a frissítésre ezúttal sem lehetett panasz. A CSINI zumba-bemutatóját azonban már kihagytam, mint ahogyan az eredményhirdetést is. Visszatértem a már említett cukrászdába, hogy vásároljak még néhány süteményt energia-visszapótlási célzattal, majd húztam haza pihenni.
1 komment
Címkék: beszámoló futóverseny Csefusz Csepeli Duna-part
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szuflavéder · http://szuflaveder.hu 2014.05.16. 19:26:33
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
