SeSam a Night Run 2014-en
2014.07.09. 10:33 SeSam
Úgy kezdődött, hogy felkészülten (például volt nálam (pót) biztosítótű is), időben begurultam a Batthyány téri versenyközponthoz, amikor is konstatáltam, hogy bár az U-lakat a táskában volt, a kulcsa a lakásban maradt. Szerencsére jött segítség, aki őrizte a járművet amíg futottam, nem kellett hazatekerni.
Ettől eltekintve kellemesen indult az esemény, lepacsiztunk Bitliszbával, és megegyeztünk, hogy nyugisan fogunk futni. Megjöttek a N+RC csapatom résztvevő tagjai is, a cég pedig velem együtt nyolc fővel képviseltette magát, úgyhogy kiváló társaságban futhattam. Mindenkivel abban állapodtunk meg, hogy élményfutás lesz.
Rajtzónák ugyan nem voltak, de simán elfértünk a rakparton, kivételesen egészen az elejéről indultam, 4 másodperccel kilenc után már át is léptem a szőnyeget. Hátul már nem volt ilyen rózsás a helyzet: két munkatársam (akik amúgy gyakorlatilag a Toi Toiból rajtoltak el) arról számolt be, hogy amint beértek a keskeny budai utcákba, kezelhetetlenül sűrű lett a tömeg, kétszer meg is kellett állniuk. A távok szerint elcsúsztatott rajt talán szerencsésebb lett volna.
A rajtot követően a rakparton vitt az élboly, amíg rá nem néztem a telefonra. 4 perc alatti tempó, rettenet gyors, vissza is lassítottam kicsit, aztán befordultunk az emelkedőre. Tartottam ettől a résztől, mert nem tudtam nagyon felmérni előre, mennyire lesz durva a mászás. Meredeknek meredek volt, és a macskakő sem segített, de nem tartott sokáig. Az első kilométeren ötperces tempót mondott a GPS, amivel nagyon elégedett voltam. Lefelé még vissza is előztem pár embert, az amúgy fájós bal térdemet nem is éreztem szerencsére.
Az Erzsébet híd tövében érkeztünk vissza a Duna-partra, és innentől jött a rakpart unásig. Talán a 6,5 km volt a legjobb ebből a szempontból, a hosszabb távok igazából a rakpart-rakpart-rakpart zsibbasztó egyhangúságát jelentették.
Azt gondoltam, majd hűvösebb lesz estére, de ez az elején nem igazán volt érezhető. Az aszfalt rendületlenül sugározta vissza a hőt. Talán részben a szintkülönbség, részben a koffeintartalmú ital miatt, amit a rajt előtt toltam be, a negyedik kilométer körül úgy éreztem, spontán meg fogok gyulladni. Szerencsére jött az első frissítőpont vízzel és isoval, meg itt adtak gélt is, amit mondjuk korainak tartottam, úgyhogy marokra szorítva futottam vele tovább. A tempóm 4’35” és 4’40” között ingadozott. Páran megelőztek a síkon, amit betudtam annak, hogy meglehetősen az elejéről indultam.
Az A38-nál egy négyfős társaság jó poénnak tartotta, hogy egymás mellett nem kicsit imbolyogva bóklásszanak a szembe jövő sávban. Az egyik önjelölt humorzsák be is szólt, amikor elhaladtam mellette: kapott egy középső ujjat. Nem vagyok rá büszke, de felidegesített.
A Lágymányosi Rákóczi hídnál Sanyosz volt a speaker. Engem azzal buzdított, hogy a versenytől függetlenül ugye találkozunk a Futóklubban. (Ki nem hagynám!) Itt volt először mécses-kivilágítás is, ami nagyon feldobta a rakpartot. Odafelé Gabesz jött szembe, visszafelé pedig találkoztam Andrissal, Borival, és a tizenkettőt futó kollégáimmal is. Ezzel amúgy jól lehetett múlatni az időt, vizslatni a tömeget ismerősöket keresve, közben meg teltek a kilométerek.
Mikor elfogytak a barátok, megettem a gélemet, ez feldobott kicsit. Kevésbé volt melegem, a helyzethez képest jól éreztem magam. A hat és felet befejezett haverok szurkoltak egy jót fentről, utána meg már a kivilágított célkapu is hívogatott.
A második frissítőpontnál viszont nagy megrökönyödésemre egy 8 kilométert jelző tábla állt, miközben épp abban a pillanatban mondta be a Nike app a kilencedik kilométert. Az addig pontos alkalmazás ennyit nem csalhatott, csak arra tudtam gondolni, hogy rosszul van kint a tábla. Amúgy is furcsállottam, hogy kissé ötletszerűen jelentek meg a távolságjelzők, egyáltalán nem volt minden kilométer kiírva. (Addig oké, hogy én mértem magamnak, de aki a kiírások alapján akart tájékozódni, az nagyon megszívhatta.) Később is voltak anomáliák, voltak, akik a 12-es és a 14-es jelzőre panaszkodtak. Úgy látszik, ezt a távolság dolgot az UB óta még nem sikerült kifaszázni...
Túl sok kedvem nem volt a Margit hídtól északra futni, de még délután bicikliztem arrafelé, és láttam fáklyákat. És valóban, majdnem az egész útvonalon ki volt világítva a rakpart iszonyú látványosan. Itt kezdtem én befogni embereket, akik elfutották az elejét: egy szegény srác sétába váltott át, hiába buzdítottam. 4’50” körül mentem itt, a zene viszont kifejezetten jól jött, mert simán voltak olyan szakaszok, ahol majdnem légüres térben kellett mennem. Még jó, hogy ezen az eseményen nem volt korlátozva a fülhallgató használata.* Találtam is kifejezetten az eseményhez illő Spotify playlistet:
Az Árpád hídnál rossz döntésnek tűnt, hogy a frissítőpont szembe jött először. Az S-kanyar miatt látni sem lehetett a másikat, én is csak homályosan emlékeztem a térképről, hogy kell lennie. Fura volt, hogy az akkor még munka nélkül lévő szembepont emberei vízadás helyett buzdítottak. Mindenesetre sztoikus nyugalommal elfogadtam, hogy nem lesz ivás. Aztán persze lett mégis, mert párszáz méterrel odébb tényleg volt a jobb oldalon is frissítő. Elvileg itt kellett volna kapnunk gélt megint, de nekem csak csokit akartak, azt meg nem kértem.
A fordítónál nagyon vidám srác speakerkedett, és megint voltak mécsesek, illetve ismét lehetett pacsizni a szembejövőkkel is. Itt már matekoztam, próbáltam emelni a tempón. Az már biztos volt, hogy jóval a tervezett 1:45’-ön belül fogok beérni. Kicsit előzgetni is tudtam, ami tovább növelte az önbizalmam.
Visszafelé az lett, amit megjósoltam: a még északra tartó futók megörültek a frissítőpontnak, és átjöttek szembe vízért, nem tudva, hogy kicsivel tovább lesz nekik dedikált. Szerencsére már annyira szellős lett a csapat, hogy ez nem okozott igazi zavart.
A Margit hídnál kicsit rosszul esett, hogy bár alig pár métert mentünk lefelé, hirtelen az addigitól merőben rosszabb fülledt párás levegőbe érkeztünk. A hajrát persze nem lehetett ellustálkodni, és itt már ismét látszott a cél is. 4’36” volt az utolsó kilométer, a cél előtt pedig még egy sprintre is futotta.
A végeredmény 1:39’34” lett, ami – nagy meglepetésemre – egyéni csúcs! Persze utoljára tavaly futottam félmaratont a Vivicittán, akkor 1:39’52”-t, szóval ez kemény 18 másodperc a javulás. A nagy különbség azonban, hogy azon a versenyen az utolsó három-négy kilométer masszív fejreállás volt: emlékszem, alig vonszoltam magam fel a hídra. Ehhez képest most végig úgy éreztem, hogy nálam a kontroll, egyenletes tempót tudok menni, és befeért egy hajrá is a végére. Ahhoz képest, hogy konkrétan nem edzettem erre a távra, és úgy indultam neki, hogy nyugisan futok, nagyon elégedett lehetek az eredménnyel.
Amúgy tényleg nagyon hangulatos volt az éjjeli Budapest fényei között futni, bár én ezt amúgy is szoktam művelni. A rakparttal lehetne valamit kezdeni, mert nincs az a mennyiségű fáklya, ami élvezhetővé tenné hosszú távon. A versenyközpont elhelyezése pedig elég sok vitát szült a kerékpárutat használni próbálók, a felfestést teljesen ignoráló futók és szurkolók között. (Talán szerencsésebb lett volna elterelni arra az időre a biciklisforgalmat.) Illetve még történt egy olyan fiaskó, hogy a helyszíni nevezettek nagy száma miatt a legrövidebb távot futók közül a később beérkezetteknek már nem jutott érem. Ezt mintaszerűen kezelték szerencsére, és már hétfőn szólt a kollégám, aki így járt, hogy már hívták is a szervezők, hogy küldik a kijáró érmet.
Ha jövőre csiszolnak pár dolgon, iszonyú jó verseny lehet ez.
* Ha esetleg valakit megbotránkoztattam: végül a K&H-n sem futottam fülessel, csak próbáltam nézegetni a telefonom. Kell egy óra…
3 komment
Címkék: verseny beszámoló pb Night Run
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Heilig Szabolcs 2014.07.09. 13:27:10
ÁttentőRedáz 2014.07.09. 16:54:08
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
