Zabari János: 50 km-es Világdöntő Doha Katar

2014.11.05. 10:35 angelday

Emlékeztek még az októberi Zabari posztunkra? Na, itt a folytatás. :)

- - -

Az idei év egyik legnagyobb kihívására, a dohai 50 km-es világdöntőre már a nyár közepétől elkezdtem a felkészülést. Rengeteg energiát fektettem bele a felkészülésbe. Nagyon jól alakultak a dolgok, ahogy közeledett a verseny napja, egyre jobb formába kerültem. Az edzésmunkával nem volt baj, de egy dolog aggasztott: egy héttel a verseny előtt beleestem egy kisebb meghűlésbe. Bíztam benne, hogy nem lesz döntő szerepe a verseny során, hiszen az edzéseimen nem látszott teljesítmény romlás.

A másik probléma, hogy az ottani klímára nem igazán tudtam felkészülni. Az itthoni 8-10 fokos ködös reggelek, nagyon messze vannak az ottani 33-34 fokos párás melegtől. Gondoltam, hogy nehéz lesz a verseny emiatt, de az időjárás mindenkinek ugyanaz lesz, akkor és ott, úgyhogy annyira nem stresszeltem el a dolgot. Majd csak lesz valahogy!

Két részletben összesen 6,5 órás repülőút, 2 óra időeltolódás, érkezés hajnali fél 4-kor. Két és fél nap a rajtig. Az első napot pihenéssel, nézelődéssel töltöttem. Másnap, a verseny előtti napon, csináltam egy könnyű átmozgató futóedzést. Délelőtt 11-kor, 34 fokban! Komolyan megdöbbentett, hogy 25 perces könnyű futás alatt 2 kilót veszítettem a súlyomból!! Igaz, hogy a verseny este 6 órakor kezdődik másnap, de akkor is komoly intő jel volt számomra. Meleg lesz!

A verseny napján a bemelegítéskor jól éreztem magam. Éreztem a párás 28 fokos meleget, a szokásos verseny előtti izgalom is megvolt. Jöhet a futás!

Tudtam, hogy óvatosan kell kezdenem, emiatt le leszek maradva a mezőny elejétől, de aztán majd tempót váltok, és amikor eljön az ideje, utolérem azokat, akiket csak lehet.

Az első 5 km-em lassabb lett, mint amire számítottam, de az élmezőny nem volt túl messze, úgyhogy nem ijedtem meg túlságosan. Gondot inkább az okozott, hogy nem úgy esett a futás, mint ahogy szerettem volna. Nehéznek éreztem magam és erőlködnöm kellett, pedig ennek az iramnak meg sem kellene kottyannia. Próbáltam egy picit lassítani, hogy jobb komfort zónában érezzem magam, de nem sikerült. Egyre jobban fáradtam.

Olyan érzésem volt, mintha rátettek volna a mellkasomra egy nagy súlyt és egyre kevésbé bírok levegőhöz jutni emiatt. Tovább lassultam és 10 kilométer után, már 4 percen kívüli km-eket kezdtem futni. Hihetetlennek tűnt számomra, hiszen máskor 50 kilométeren keresztül minden km-em 4 percen belüli! Nem akartam elhinni, hogy már most úgy érzem magam, mintha lefutottam volna az 50 kilométert. Valójában, még 40 km volt hátra van.

Komoly gondban voltam.

Egyszerűen nem találtam meg azt a komfort zónát, amiben végig, normális tempóban tudnám futni ezt a versenyt. Lassultam, lassultam, lassultam, de már nem tudatosan, hanem kénytelen voltam! Hirtelen nem számított milyen tempóban haladok, nem számított milyen időt futok, a végén hanyadik leszek. Csak azt akartam, hogy teljesítsem a távot: érjek célba.

Sokat dolgoztam azért, hogy itt lehessek. Sokan segítettek és sokat is tettek érte, hogy megmérethessem magam a világ legjobbjai között. Sokan szorítanak, drukkolnak nekem, nem adhatom fel. A helyszínen szurkolnak a támogatóim is. Nem szeretnék csalódást okozni, nekik és persze magamnak sem. Az a minimum, hogy végigcsinálom.

Valahogy eljutottam 25 km-ig. Teljesen kimerülten, zúgó füllel álltam a frissítő asztalnál.

Úgy éreztem, nem bírok tovább menni. Álltam, álltam. Szerencsére az asztalnál ott volt Tamás és azonnal adta az instrukciókat, hogy mit csináljak. Ekkorra megjelentek a jeges ládák is, amiből már hűtött innivalót tudtam inni. Öntöttem magamra a jeges vizet, jégkockával masszíroztam a tarkómat. Próbáltam megcsinálni amit Tamás mondott. Működött!

Körülbelül 3 perc múlva eljutottam odáig, hogy engedelmeskedni kezdtek a lábaim és kitisztultak a gondolataim is. Legyőztem önmagamat! Nem néztem ki túl jól, de újra nekiindultam. Óriási krízishelyzeten voltam túl. A hűtő hatás érvényesült, jobban lettem. Szépen lassan ráálltam egy lassabb utazó sebességre és haladtam. Újabb kör telt el és még 4 kört kellett teljesítenem.

Frissítéskor hideg innivaló, jegelés, futás. Erő az nem volt bennem, csak akaraterő! Néha-néha még meg kellett állnom, mert folyamatosan oxigénhiánnyal küszködtem, de már haladtam. A többieken is látható volt a párás meleg hatása, csak nem egyformán viselt meg mindenkit. Jól érzékelhető a helyzet, ha leírom, hogy a mögöttem érkező japán fiút, 48,5km-nél előztem meg és 7 (!) perccel később érkezett meg utánam. Igaz, hogy az utolsó 2 kört már gyorsuló tempóban tudtam megtenni, de ez még így is nagyon messze volt attól az időtől, amit eredetileg szerettem volna futni.

Nagyon sokára és nagyon nehezen, de mégiscsak elérkezett a befutás ideje. Célba értem! Végül ez lett a legfontosabb! A férfiak mezőnyében 16. helyet szereztem meg 4:05:13-as idővel.

Pályafutásom egyik legnehezebb versenye volt. Sajnos a meghűlésem is jelentős mértékben rontott a teljesítményemen. Előzetesen nem gondoltam, hogy ekkora problémákkal kell megküzdenem. Ez a mostani versenyem nem a kiemelkedően jó teljesítményemről, nem a sikerről szólt. Sokkal inkább az elszántság, az akaraterő, a küzdeni tudás kapott most szerepet.

Ezen tulajdonságaim segítettek eddigi pályafutásomon, és fognak ezután is. 3 hét múlva, ugyanezen a pályán 100 kilométeres világbajnokságon veszek részt. A most megszerzett tapasztalatok, sokat fognak érni. Bízom benne hogy, akkor tényleg komoly sikerről számolhatok majd be. Ez nem az a fajta siker, amikor másokat legyőzünk, sokkal inkább az, amikor önmagunkat győzzük le.

Óriási köszönettel tartozom mindazoknak akik segítettek, támogattak, aki hittek bennem. Egyik legfontosabb: régi futó barátom és felesége, akik önzetlen támogatásukkal lehetővé tették, hogy részt vehessek ezen a megmérettetésen. Tamás, aki az edzéseimet koordinálja, a feleségem, aki megteremti a hátteret, a különböző média képviselőinek, akik publikálják az eredményeimet, és mindazok akik szurkolnak és szorítanak nekem, ezáltal kitartásra ösztönöznek: nektek. KÖSZÖNÖM!

Zabari János

(az összefoglaló eredetileg János Facebook lapján jelent meg, kissé szerkesztett formában a szerző hozzájárulásával és beleegyezésével közöltük)

1 komment

Címkék: összefoglaló Doha Zabari János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.