Dönci: Maraton a sivatagban
2014.12.05. 11:55 angelday
Folytatjuk Dönci exkluzív helyszínekről történő bejelentkezéseit. Ezt a maratonit Las Vegasban futotta. Ne kérdezzétek, hogy csinálja. :) A teljes galériát (Zsolával) itt találjátok.
- - -
A tizedik maratonomra valami különlegeset terveztem. Philadelphia, New Jersey, Dubai, Tromso, Bécs és négy New York után egy régi álmom váltottam valóra: a Las Vegas Rock ’n’ Roll Marathon. Sivatagban, télen, egy spontán esküvővel (nem az enyém). :)
Ezen a maratonin nem kell a sorsolással bajlódni, pár hónappal előtte online jelentkezni, fizetni, ennyi. Ildivel hozzácsaptunk egy kéthetes roadtripet Californiában: Yosemite, Kings Canyon, Sequoia, Joshua Tree és a Mojave sivatag útbaejtésével – és ezek csak a nemzeti parkok voltak.
Két hét az úton, forró sivatagokban és havas hegycsúcsokon. Mire végül Vegasba értünk, már csak két tiszta trikóm maradt. A közel négy éves a “Tűnj ki a tömegből, csak fuss” futo.blog.hu-s Nike trikó még mindig bírja. Minden maratonon ez van rajtam, az ünneplőruhám. Valakinek kabalazoknija van, nekem ez (van kabalazoknim is).
Hatodszorra érkeztem Las Vegasba, de még most is ugyanaz a mondat hagyta el a számat, mint első alkalommal: appám, ezek nem normálisak! Itt semmi sem az, de legalább jól néz ki. És olcsó. A Vegas Hilton fele annyiba kerül, mint egy panzió San Franciscóban, de azért van mindig pár egydolláros a zsebemben, a taxisnak, a bell boynak, de még a szobalánynak is illik a párnán hagyni 3 dollárt minden nap.
Előző nap még Palm Springsben voltunk, megmásztunk egy 3300m-es hegyet, ez az a magasság, ahol már masszívan légszomjad van és ólomnehéz minden lépés. Hatórás gyalogtúra volt hátizsákkal és beleszaladtunk egy negyvenfős US Marines csapatba is. Katonai hátizsakok, kigyúrt pasik, rövid haj, harcedzett arcvonások és obszcén poénok. Civil ruhájuk ellenére elég hamar lejött a foglalkozásuk. Szabadnapjukra ők is a San Jacinto hegyet nézték ki maguknak, hagytuk elmenni őket. Megnyutatott, hogy nem egyedül vagyunk a hegyen, lesz, ki visszahozzon a nyakában, ha nem bírjuk tovább. Bírtuk, visszaértünk naplemente előtt, de hogy jó ötlet volt-e két nappal a maraton előtt egy ekkora túra, az más kérdés. Majd bevisz a rutin... meg a rock’n’roll.
Vasárnap délután három órakor Macklemore élő koncert rögtön a rajt mellett. Valahol még Snoop Dogg (Snoop Lion?) is a pálya szélén, meg egy csomó másik zenekar. Az a Meb Keflezighi az iramfutó, aki megnyerte Bostont, New Yorkot és a legsikeresebb aktív amerikai maratonfutó 39 évesen. Az 1:45-ös félmaratont futja, direkt a normális emberekkel, jó arc. Ez pont az én tempóm lenne, de én most “fullba nyomom a kretént”.
A mezőny nagyobb része a félmaratont futja, Ildinek is élete első 21 km-e, szuper fitt, csak az a kérdés, hogy jó ideje lesz vagy nagyon jó. Velünk van Zsola is, a rákkenroll hős, a Vad Orchideák énekese és életművész. Volt már gazdag 170 kilósan és csóró 78 kilósan, most valahol a kettő között. Vele futottam az első maratonomat sok éve Phillyben és egy napon születtünk. (Pont akkor költözött Vegasba, amikor én jöttem ide futni.)
Rajt naplementekor, 29 000 ember kiabál, felcsendül az amerikai himnusz élőben énekelve.
Öt fok van, fúj a szél, nincs melegem két trikóban, kesztyűben. Vár ránk fél óra szürkület, ahogy a narancs fények átváltanak sötétkéken át feketébe, aztán négy óra éjszakai futás. Na, de Las Vegas a fény városa: lángnyelvek és ágyúdörgés a rajtnál. A hangszórókból pedig a Főnök, Bruce Springsteen dübörög, óriási a hangulat!
Az első tíz kilométeren végig party az egész: lezárták a stripet mindkét irányba, a fényekkel teli megahotelek sora csak a miénk ma éjjel, a rácsok mögött őrjöngő tömeg tapsol nekünk. Mindenhonnan zene szól, a Luxor Hotel piramisa előtt egy zenekar élőben tolja a rockot. Ennél látványosabb utcát nem lehet elképzelni, olyan, mintha a New York Times Square jönne velünk kilométereken át az összes fényével.
Nyolc km-nél egy fiú és egy lány félreállnak a járdára, ahol már várja őket egy fekete ruhás fehér galléros fickó egy vastag könyvvel a kezében. Ezek házasodnak maraton közben! Ahogy a tömeg elfut mellettük, spontán tapsban tör ki több száz ember, ők meg nevetve mondják a mondanivalójukat egymásnak, izzadtan lihegve, rajtszámmal, kezük a Biblián. Mellettem egy srác futás közben odakiált nekik: "Don’t do it, bro! DON’T DO IT, NOOOO!!!"
A terepet tanulmányozni a legfontosabb. Egy dolog tud megtörni egy maratonon, a monotónia, ráadásul még Vegasban sem tart a party örökké. Tíz km-nel a félmarcsisok visszafordulnak a Strip csillogó fényei felé, mi pedig, akik fullba nyomjuk, futunk még 25 km-t a pusztában. Tudtam, hogy hosszú lesz, ezért bemagoltam a fordulópontokat. Három hosszú egyenes, egy hosszú emelkedő és 40-nél érünk vissza a fénybe. Las Vegas külvárosa unalmas, kopár sivatag, sötét és hideg. Itt kell fejben egyben maradni, nem leszakadni, a vége már könnyű lesz.
Csatlakozom a 3:55 órás iramfutóhoz már a rajt után közvetlenül. Az első felén annyira jól esik a tempó, hogy többször megállok fotózni, még egy bokrot is megöntözök féltávnál, emberünk messziről látható tábláját könnyedén utolérem. Nagyon profi a srác, minden mérföldnél hangosan mondja a tempónkat, az előnyünket vagy éppen a lemaradásunk a céltempóhoz képest. Az elején több, mint harmincan vagyunk, szorosan egymás mellett az iramfutó köré csoportosulva, mint bocsok az anyamaci körül. Van hely bőven, de közel futni egymáshoz pszihésen is segít. Képtelenség így leszakadni, egy organizmusként mozgunk, jön a tempó magától.
35 km-re már csak hatan maradtunk és előzzük vissza a mezőnyt. Sok futó, aki a 3:30-as sávban indult, nem bírta, le is hagyta őket a 3:55-ös csoport. Szar érzés, voltam én is a helyükben, de hányszor! Mint kés a vajon hasítunk át a mezőnyön, a lassabb futók egy percig sem tudnak ránk akaszkodni, leszakadnak hamar, de mi még toljuk és baromi jó érzés. Fáj már nekem is a tempó, nem is kicsit, de a csapattal futni, tolni le a mezőnyt, hatalmas önbizalmat ad. Kőkeménynek érzem magam!
39 km-ig tart a lendületem, hagyom elmenni a csapatomat, már csak hárman maradtak. Nincs komoly bajom, nem akar kiszakadni a lábam tövestül, csupán szép egyenletesen fáj mindenem a kisujjamtól a fejem búbjáig. Nyugodt vagyok és fókuszált, gyere Dani, szedd össze magad, kis gyaloglás, még egy kili és vége a pusztának, újra zene, csillogás és rákkenroll. Mellettem hány egy csaj, megállok és átkarolom: “Minden oké, csak víz, JÓL vagy! Come on now, let’s go!” és elindul lassan kocogva, én még sétálok kicsit. Beérek egy nálam is lassabb srácot, megszólítom.
- Hogy hívnak?
- Greg.
- Honnan jöttél?
- Waterloo, Iowa.
- Én Dan vagyok Budapestről. Látod az a csávót ott az út közepén a földön ülve?
- Aha, látom.
- Az egy fotós. Nem láthat minket gyalogolni, vágod? Ilyen fotó nem készülhet.
- Ok... Let’s do this shit!
- See you at the finish, dude!
Otthagyom Greget, várnak a fények, már hallom a She’s Country rock himnuszt, ne kérdezd honnan, de kívülről tudom és teli tüdőből üvöltöm. A Louis Vuitton es Prada áruházak előtt elfutva tapsolnak a nézők, én pedig integetek, kiabálok nekik és verem a mellem 41 km-nél: “COME ON! I’ve just ran a marathon!!!” A tömeg őrjöngve ünnepel, csak engem, nincs itt senki, szanaszét szakadt a mezőny már rég. Minden futónak személyes taps jár, pláne ha elvetemült fejjel lengeti karjait a feje fölött, mint egy betépett rocksztár. Ez voltam én. :)
4:08-cal futok be és meg tudnám ölelni az egész világot. Meglátom az iramfutómat, ott issza a Gatorade-et egy éremmel a nyakában, megölelem őt, megköszönöm, hogy végigvitt minket a sötét sivatagon, nélküle már sokkal korábban szétestem volna. Ahogy mondani szoktam, nem adták ingyen, küzdeni kellett, de csupa öröm volt a tizedik maratonom, hatalmas party, rock fesztivál, fények és lángok. Valahol még egy bárpultot is kitoltak az utcára két rúddal és a pulton táncolt két csaj nagyon kevés ruhában. “Na, azért!”, gondoltam, már aggódtam, hogy elmúlik a Las Vegas Marathon táncoslányok nélkül, de no para, minden rendben.
3 komment
Címkék: beszámoló maraton dönci Las Vegas
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bitliszbá 2014.12.05. 15:56:45
De komolyan, mikor tervezel velünk is egy jó maratont, vagy csak egy felet?
doncii · http://doncii.blogspot.com 2014.12.05. 18:22:54
Az Ultrabalatonon ott leszek iden is es megproballak elcsipni, valahol csak utolerunk teged. Es ne mondd senkinek egyelore, de titkon szemezek az oszi Budapest Spar Marathonnal iden...
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
