Futóblog

Most már tényleg nagyon mennék, de mifelénk sajnos rengeteg a csapda. A félig olvadt, visszafagyott hóbucka, ami napvilágnál is elég alattomosan tudja hanyattvágni az embert, sötétben meg még durvább. Egyszóval nem merek elindulni – talán a hétvégén lesz a tiszafüredi wellnesshotel közelében valami lepucolt terep, egyébként semmi kedvem valami hülye törés vagy ficam miatt pont most kiesni a körforgásból, hogy végre elszántam magam a maratoni felkészülésre.

Gyúrni azért kell, hogy a sok futástól az ember ne nézzen ki úgy a végén, mint egy járókelő. Oké, ezzel a kijelentéssel nyilván nem leszek túl népszerű futó- és járókelő körökben, de sajnos ebből nem engedhetek: az emberen legyen egy kis izom. A gyúrást úgy kell kezdeni, hogy összehaverkodunk a telepen mopszokat sétáltató hordótestű illetővel, akin nyáron többször is Decadurabolin póló volt, imígyen téve könnyen belőhetővé a sportágat. Egyszóval összehaverkodunk a Drugs Bunny művésznéven publikáló szerzővel, aki sarlatán eszméit rendszeresen a body.builder.hu oldalon teszi közzé. Különösen ajánlom Az edző válaszol rovatot, ahol igazi spártai, lakonikus válaszokat is kaphatnak az érdeklődők ("Hülye vagy.")

Egy dolog a futás mellett néha elmenni izmozni, ha viszont hetente két-háromszor toljuk, akkor egész jól fejlődik az ember. Nagyjából két hónap, és már nyomkodhatjuk is a százat. Kőfejű tréneremmel állandó vitatéma, kell-e lábazni. Szerinte igen, egyébként mások szerint is, mert a láb úgy en bloc a legnagyobb izomcsoport az emberen, és a kínzása megnövekedett tesztoszteron-szintet eredményez. Rendben van, végül is meg vagyok győzve: amennyivel én guggolok, annyitól úgyse vastagszom meg annyira, hogy mire elolvad a hó, ne bírjak futni, csak mint egy robocop.

A gyúrás további varázsa, hogy tessék kitalálni, mi a Sparta Gym törzsközönségének kedvenc filmje. Tudom, ez így kicsit nehéz, segítek a pult külső oldalát borító óriásposzterrel.

Nagyítsunk csak bele!

Pár poszttal korábban "light22" kommentelő egyik hozzászólásában jelezte, hogy van egy kissé viseletes cipője. Az elmúlt 10 évben volt a lábán párszor, futott benne néhány kilométert. Kíváncsi voltam milyen állapotban lehet ez a cipő most.  

Íme:

Pont kézre esik:

Más megvilágításban:

Köszönjük.

Ez a poszt nem született volna meg, ha mint amatőr - és egyben hobbysportoló - nem találkozom mozgás közben fájdalommal, húzódással és egyéb kellemetlen testi örömökkel. (De megszületett.)

Évekkel ezelőtt futás közben ért egy sérülés, aminek a legintenzívebb jele az volt, hogy alig bírtam ráállni a térdemre. Jött a szokásos procedúra, kórház, ultrahang, röntgen, 3 hónapos fizikoterápia. Ez a szokásos forgatókönyv. Talán ismerős másnak is a helyzet.

Az állapotom javult, de valamilyen állandósult  fájdalom, olykor futás közbeni zsibbadás csak-csak előjött. Időközben felkerültem Pestre, és egy gyógytornász tovább javított állapotomon, de még mindig nem volt az igazi. Később valaki ajánlotta, hogy menjek el Dr. Kovács Gellérthez, hátha ő tud velem kezdeni valamit.

Egy-két alkalom után az évekig tartó problémám megszűnt.

Őszintén szólva nem értettem mit csinál, miért pont azt, igaz nem is nagyon mertem kérdezni. Csak ámultam, és azon gondolkodtam, hogy ha Magyarországon a népesség 10 %-a olyan szakértelemmel csinálná azt, amit csinál, vezető nagyhatalom lennénk. Persze lehet, hogy ez nem igaz, de akkor ezt gondoltam.

Eltelt azóta pár év, én továbbra is hordozom genetikai adottságaimat, sérülékenységemet, és ha valami nyűgöm van, megyek hozzá.

Múlt hét elejétől már éreztem, hogy valami nincs rendben. Jobb csípőm kissé kötöttebben mozgott és mozgásra fájt is. Gondoltam, majd a szombati Téli Mátra XL javít rajtam, megpróbálok rámozgással gyógyítani. Nem segített a havas táj látványa, és a Kékes keleti gerincén az orkán erejű szél sem. Aki volt, tudja, hogy a talajviszonyok sem voltak futáshoz a legkedvezőbbek. Nagy száguldozási kedvemet hamar letörte az olykor térdig érő hó, viszont puhára estem hatszor. Az emelkedők jól mentek, a lejtőkön pedig lépésenként szembesültem a tudattal, itt már csak a doki segíthet.

Célba értem, szombat estére teljesen lesántultam. Vasárnap elmentem jó 3 órát ázni a Rudas fürdőbe, a helyzet kicsit jobb lett. Persze arról, hogy fussak, akár 10 métert is, szó sem lehetett.

Szerdára kaptam időpontot, elmentem, megállapítottuk, hogy milyen régen voltam és elmeséltem, hogy miért is vagyok itt. A vizsgálat általában úgy történik, hogy különböző testhelyzetekben apró mozgásokat végzek, pontosabban a doktor mozgat. Figyeli az izomzatomat, ha az egyik mozog, hogy mozog a másik, vagy ha megnyom egy pontot, hol lazul el máshol. Így megy ez perceken keresztül.

Néha egy-egy pontot rajzol rám tollal, majd rövid szöveges érzékeléssel nyugtázza, hogy most ez és ez a helyzet. Képzeljük most el azt a képet, hogy a jobb combcsontom és a csípőm között igen erős fájdalom és feszülés van. Aztán kerül egy pont valamelyik csigolyámra, a mellkasomra és a bal oldalamra. A csigolyámon a funkciózavart 1-2 roppantással megszünteti az oldalamon, a mellkasomon pedig kézzel kilazítja az izmot. A csípőmet nem is érinti, és mégis, szemmel láthatóan is kilazul a csípőm, lazább a combom, nem fáj.

Persze ez az egész művelet nem 25 másodperc, hanem a kezelés időtartalma az órát közelíti. Egyszerűen elképesztő. Sokat írhatnék még róla hogy mennyire komplex az emberi test, de ez a poszt már így is hosszú lett. Barátunk a google, meg a YouTube. Lehet böngészni.

Kis ízelítő az emberi testből.

Mi is az oszteopátia?

Helló-halló Kalandvágyó ifjak és ifjonti hölgyek, kik hétvégén sem tespednek, hanem a lábcombra csapnak.

2010. február 6. szombat

• Margita Terepmaraton Táv: 39,6 km, Rajt: 9:00, Gödöllő Erkel Ferenc Általános Iskola (A Terep Ultra Kupa fordulója) -- Bővebb infó: ITT
• Margita 20/40/12  Rajt 7:00-9:00, Gödöllő Erkel Ferenc Általános Iskola -- Bővebb infó: ITT
• Margitszigeti Hendi Futás Táv: 5,3 km, Rajt: 10:00 Hajós Alfréd Sportuszoda -- Bővebb infó: ITT

2010. február 7. vasárnap

• Barlangtól-Barlangig Táv 20,6 km Szint: 860 m Rajt 7:00-9:00, Szemlő-hegyi-barlang, Bp II.ker Pusztaszeri út 35 -- Bővebb infó: ITT

(A szerkesztő magyar nyelvű szöveges közleménye: Poraten tovább posztolgatja kalandjait és sötétben való futástól való tartózkodását. Van igény az esetleges fordításra is, vagy menjen tovább angolul?)

I spent last weekend in Brussels celebrating my 25th birthday together with university friends, a very enjoyable weekend indeed! Of course it would be rude not to indulge the culture of the country you are staying in, so I happily volunteered to drink beer, eat waffles (with ice cream, chocolate sauce and whipped cream YUM!), and consume any other forms of food that was far above the bench mark of a "healthy living". To lighten the bad conscious I reminded myself that uni friend renunions and birthdays only happen once a year so my training was put aside for a few days.

Back in Amsterdam I heard that my colleague had been quite active in my absence which he also proved biking home from work in less than 20 min on Tuesday, aoch!! But trying not to get ahead of myself and my training I decided to listen to you guys and just focus on the distance rather than the timings, so at 19:58, after having eaten a banana to gain some energy levels I started jogging to Vondelpark. It was easier to run since the snow has melted, but this also meant that it was a lot darker. No need to feel endangered though, as I'm constantly surrounded by tons of runners, so a psychopath would find it difficult to attack me from bush without anyone noticing (feels good to know!).

So I jogged the first lap and had hardly broken a sweat, so why not continue and run a second lap too. I was so engaged in my thoughts and music (and I have to admit that ABBA did come on at one point.... considering the fact that I'm swedish I find myself excused for listning to them every once in a while... :) ) that I didn't pay too much attention to distance nor timings. Checking the pedometer as I arrived back home it turned out that I had run a whole 11 km in 1 hour and 8 min! I was delighted, especially since I didn't even find the run very exhausting, so it made me realise that there is hope about actually making this half marathon in a decent timing! Doing some calculations I will have to cut the time with ideally 20 min assuming I will keep the same pace for 22 km rather than 11, which will bring me just under 2 hours.

And best of all: no painful shins!! :)

As I woke up this morning (Sunday) Amsterdam is once again covered in white, so I'll take a break from Vondelpark today and hit the swimming pool instead. Upon second thoughts what is worst: 1) a snowy/icy park or 2) a swimming hall filled with energetic youngsters?! I'll let you know later how the rating of the two went!

Az elmúlt hetekben kissé elmaradtak a heti vegyesek. Valójában a január eleje futószemszögből uborkaszezon. Jelentősebb futóesemények nincsenek, meg amúgy is az ember ebben a hidegben kétszer is meggondolja hogy húzzon-e cipőt, vagy nem.

Tegnap este elég lusta voltam és fáradt. A hidegről nem is beszélek, mert napok óta konstansan hideg van. Menni kellett volna, de én legyintettem, hogy majd holnap reggel és lefeküdtem aludni. Reggel útközben a sziget felé az egyik hőmérsékletjelző -14 fokot mutatott, a másik -11 fokot, a Margit híd budai hídfőjénél -10 fokot. A hídon erős déli szél süvített, a Duna vizén pedig jégtáblák ütköztek. Kicsit el is gondolkodtam, hogy most mi a francot csinálok itt fél 5 kor? (Szasza, tényleg, mit csinálsz -10 fokban fél ötkor? -- Józsi)

Bevallom nem számítottam más futóra rajtam kívül, aztán nagy meglepetésemre két-három ismerősömbe is botlottam, őket sem zavarta a hideg. 10 perc kellett hogy üzemi hőfokra felmelegedjek, aztán rendbe volt minden csak a zsebkendő fagyott meg a kezemben. Beszélgettünk, viccelődtünk, 2-3 kör után mindenki ment a dolgára, n7-re én is visszaértem a kocsihoz. A margitszigeti körgyűrű egyébként jeges, csúszós. Aszfaltos cipőben nyomtam, estem is.

Hétvégén sem lesz sokkal melegebb. Lássuk milyen szabadtéri programok várnak ránk:

2010. január 30.

Téli Mátra (S, M, L, XL) Helyszín: Mátrafüred,  Bővebb infó: ITT 

(Az Téli Mátra XL egyben terepfutó verseny is táv: 40,5 km, szint: 1587 m)

A hosszútávon indulok 7 kor, a terep nehéz, de nem nagyon fogok rohanni..lehet csatlakozni. (5:00-5:15-t tervezek)

Törökbálinti hendikep Rajt: Törökbálint, Dióskert tér, Táv: 5 km Bővebb infó: ITT

2010. január 31.

Yours Truly Táv:25 km és 50 km  Bővebb infó: ITT (Gabesz nagyon profi módon összegyűjtötte a részleteket)

Fogalmam sincs, itthon lehet-e kapni ezt a kicsikét, de Borbély Gyula, jelenleg NY Jersey-ben élő cimborám épp ilyen vásárlására készül. Tetszik a cipő textúrája, ahogy mondani szokták: dugnám.

Gondolom nem csak aszfalton lehet vele futni. Bár most ebben sem vagyok hirtelen biztos. Ez az 5.0 valami új márkájuk (ha jól tudom a 6.0 a streetwear). DaMartian alkalmasint majd megfrankózza.

Az eddigi hozzászólások alapján azt vettem észre, hogy a többség inkább az aszfalton való futást részesíti előnyben, a kisebbség pedig a terepen való futást. Persze ennek a lakóhelyünk is lehet oka, ami nagy mértékben határozza meg lehetőségeinket. Régebben kizárólag aszfalton futottam, illetve salakon valamelyik sportpályán, majd később a Honvéd pálya rekortánján, és a szigeti "pudingot" koptattam. Ahogy teltek múltak az évek egyre inkább terepen találtam magam. Aszfaltra leginkább akkor megyek, ha

- verseny van
- nincs sok időm a városból kimozdulni
- olyan jellegű az edzés (tempó, résztáv, stb)
- borzalmasak a terep talajviszonyok.

Egyéb esetekben lehetőség szerint terepen élvezem a suhanás érzését. Jó nem suhanok, de néha azt hiszem.

Különösebb tudományos megközelítés nélkül tapasztalataim szerint mindkét talajformának van előnye és hátránya is. Lássuk ezeket:

Aszfalt előnye:

- könnyen elérhető (csak egy lépés)

- egyenletes, kiszámítható tempót lehet menni

- nagyobb sebesség (átlagsebesség)

- kevésbé kell figyelni, jobban ki lehet kapcsolni

Hátránya:

- ugyanaz a mozgásritmus, ami monoton, így az izomzat is rááll erre a koordinációra és mindig ugyanazokat az izomcsoportokat használjuk

- helytelen mozgással (nem ugyanúgy terhelt láb) sokat lehet az ízületeknek ártani

- a felülete keményebb, mint ha terepen futnánk, kivéve ha a terep fagyott

- általánosságban azt mondják, jobban terheli az ízületeket (ezt a véleményt nem osztom különösebben)

Terep előnyei:

- puhább talajfogás, kivéve ha fagyott a talaj vagy nem köves

- változatos, inger gazdagabb környezet (az alföldi puszta képében is van szépség, de nem erre gondoltam)

- sokkal több izomcsoportot (boka, térd, csípő körüli stabilizáló izmokat) megmozgat, erősít

- nem monoton, a domborzat meghatározza a tempót

- több stressz éri a vérkeringést

- nyáron hűvösebb környezet

Hátrányai:

- sokkal több koncentrációt igényel

- lejtőkön sokkal jobban terheli az izületeket (pl. térd)

- nagyobb a balesetveszély (ficam, esések, rándulások)

- élősködők jelenléte (pl. kullancs)

- kevésbé alkalmas résztávos edzésekre

A furcsa az, hogy amikor felhúzom a cipőmet ezek az előnyök/hátrányok egyike sem jut eszembe, egyszerűen az érzésem vagy az aznapra tervezett feladatos futásom szabja meg, hogy hol és hány kilit tegyek a cipőmbe.

A kérdés adott:

Ki milyen talajon fut többnyire? És miért azon?

A következő poszt megjelenéséig összegezzük a terep kontra aszfalt arányát.

Talán már említettem, hogy a futás kiegészítéseként olykor-olykor beiktatok egyéb testedzést. Ilyen a spinning, a streching vagy akár a jóga. Próbáltam egy korábbi posztban elhangzott bikramot, de leteszteltem különböző óraadók gerinc, illetve egyéb streching tréningjeit is, végül megtaláltam azt, ami az eddigiek alapján a legjobban tetszik.

Kemény próbára teszi az egyensúlyérzékem és vannak pozíciók, amikor mozdulatlanul próbálok maradni és remegek, mint a kocsonya az erőlködéstől. Hétfőn is így vártam, hogy belépjek az önkéntes kínzókamrába, miközben két középkorú hölgy beszélgetett tőlem egy méterre a futásról. Nem szokásom belehallgatni mások beszélgetésébe, de most unatkoztam, no, meg a fülemet sem fogtam be. 

A szituáció a következő volt. Az egyik hölgy, aki rendszeresen fut padon fél órát - ha jól emlékszem 3,8-4,3-ra van állítva, szóval olyan sebességgel gondolom - magyarázza a másiknak, hogy hogyan fusson padon, és milyen szisztéma szerint. A padon ugye lehet szabályozni a tempót, lehet állítani a dőlésszöget, lejtésre, emelkedésre meg ilyenek. Valamennyi nap alatt 2 kilót is leadott és izzadt, de a gyors gyaloglás az semmi. A másik hölgy érdeklődve hallgatta, és mondta, hogy ő nem bír futni, gyorsan szokott gyalogolni a padon, de futni nem, azt nem tud. És akkor most melyik terembe menjen? Én bizony egyre nagyobb érdeklődéssel hallgattam, hogy mi sül ki ebből a beszélgetésből. Az egyik oldalon erős meggyőzési kényszert láttam, a másik oldalon pedig, nagy bizonytalanságot.

Amikor az előző turnus éppen vonult ki a teremből, megragadtam az alkalmat és megpróbáltam belecsöppenni a beszélgetésbe. Hátha valami hasznosat tudok mondani a társadalom számára, legalább így, itt, a futással kapcsolatosan. Megkérdeztem, hogy mit szeretne elérni a futással? Általánosan szeretne javítani a kondícióján, esetleg (tapintatosan kérdeztem) zsírégetés miatt. (Valahogy nem jutott eszembe, hogy a futás életérzését szeretné elsajátítani padon.)

A válasz egyértelműen a zsírégetés. Hirtelen azzal a bonyolult edzéstervvel rukkoltam elő, hogy szerintem először próbálja, ki a szabadban a kocogást indításnak 1 perc séta, 1 perc lassú kocogás, vagy ahogy bírja, ha elfárad ismét séta, aztán ismét kocogás.

Éppen az edzésmódszer lélektanát kezdtem volna ecsetelni, amikor, a tapasztaltabb hölgy lehordó tekintében semmisültem meg. Ilyen időben? +5 fok alatt? Tönkremennek az ízületek, tüdőgyulladást kap! Már a szőnyegekért mentünk, amikor egy gyenge "nem hiszem, hogy ez ilyen végzetes lenne", de elismertem, hogy ebben a beszélgetésben valójában nem osztottak lapot. Az érdeklődő hölgy azért megköszönte, bicentettem, hogy szívesen, aztán elmélkedve kigurítottam a jógamatracot és vártam az oktatót, hogy megmutassa nekem a szabályos lefele néző kutyapózt. Közben azon gondolkodtam, hogy az elmúlt években vajon hányszor kaptam tüdőgyulladást, fáztam meg komolyabban, vagy lett bármi baja az ízületeimnek a téli futástól. Emlékeim szerint egyszer sem.

1. Nektek volt már bármi bajotok a téli futás miatt?
2. Van köztetek olyan, aki ezen okoktól vezérelve edz, fut teremben?
3. Ha igen, próbáltátok már kint?

Yesterday I bought myself a pedometer figuring that it would be the most straight forward thing. Just press "start" and everything magically just works. I opened up the box, and saw the 4 buttons on it (Mode, adjust, reset and EL) and a 5 page manual. Despite this, I STILL haven't figured out how it works (and the irony is that I actually happen to work in an IT department... I should be ashamed ;) ) That aside, I routed my journey on "mapmyride.com" to get the distance, so now I know that from my apartment to one of Amsterdam's most famous parks, Vondelpark, it is 2.45km, and a lap around the park is 2.34. So in total, my "standard run" (at least to start with for now) is 7km -- always nice to have a benchmark!

At 15:00 this Sunday afternoon I had finally run out of excuses (laundry, hovering my apartment, several Skype dates and a lunch date with a friend of mine) to why I shouldn't challenge the weather (and myself) and go out for a run. The real decider for my decision however was the thought of my competitor being out running on that day -- so I better keep up to speed with him (btw his time is around 1hr 50 min so this is my aim too!).

Looking like a Santa Claus in my 5 layers of clothes I managed to avoid any slipping on the ice, duck for the x amount of snow balls flying around the park and get a time of 45 min -- a bit disappointing considering that it was slower than last time. Perhaps I can blame it on one of the stop lights that held me up in denial of the real reason being getting in bed at 3:30 after several cocktails the night before? ;)

Did the stretching at home to avoid any painful muscle ache the next day, but the bigger problem are the shins (sípcsont -- a szerk.) which I'm starting to feel a bit of pain in... Does anyone have any good suggestions on how to avoid painful shins??? Any tip is welcome! I was thinking for now to just run once a week (instead of two) to let me legs (and shins) adjust to the fact that I'm actually running and compensate this lack of exercise by going swimming once a week as well.

Figured that to make the most of my training I'm also biking to work now, which is app. 8 km each direction. It's nice to get some fresh air every day and I can already see progress during the past days as now it only takes me app. 30 min (instead of 40) to get to work. Additionally, I'm not on the edge of collapse at the end of it. (Although I cannot deny the fact that I still come to work with cheeks red as tomatoes and slightly out of breath to my colleagues delight!)

That was it for now -- tomorrow I hope to check out the swimming pool and see how good my skills in the water are!

Hűvös, párás, de a januári időjáráshoz képest meglepően enyhe idő volt 2010 második hétvégéjén. A szombati napon tapasztalt dagonya után vasárnap reggel Szasza legény felhívta Atesz legényt és megkérdezte:

- Te Atesz van-e kedved ma aszfalton futni?
- Hát van. Menjünk!

És mentek, így történt, járjunk világot. Elmentek Magyarország közepéhez (ugye tudjuk több közepe van, de ez most a 0-ás kő), itt pedig nagy gondolkodásba estek.

- Merre induljunk? 
- Ha már itt vagyunk a Clark Ádám téren, támadjuk meg a várat, mint annak idején a törökök.

És megtámadták. Meglepetésükre az összes kapu nyitva volt, nem lőtt senki, nem találkoztak ellenállásal, könnyen bevették. Aztán gondolkodóba estek, hogy most merre tovább... hát a legvilágosabb hegyre, a Naphegyre.

Átvágtattak az Attila úton, fel a Naphegyhez és futottak sebesen egészen a Gellért-hegyhez. Bevették a Citadellát, megtekintették a Szabadság szobrocskát és lendültek is tovább a Csörsz utca felé, oda ahol a MOM park fekszik.

Eddigre éppenhogy átmozgatták izmaikat, megtörtént a bemelegítés, most akkor nézzünk valami komolyat, mondta Szasza legény. És futottak egészen kis utcákban egészen a Széchenyi hegy tetejére, oda, ahol a fogaskerekűnek van a végállomása. A hajuk ugyan nem lobogott, mert sapka volt rajtuk, de már izzadtak keményen.

- Most fent vagyunk, innen merre tovább?
- Hát le.

És elindultak lefelé, egészen a Kis-Svábhegy lábáig, onnan pedig fel a helyi hegy csúcsára. Innen leereszkedtek egészen a fogaskerekű másik végéig és mivel ebédidő elmúlt eszükbe jutott hogy éhesek.

- Menjünk enni. Rétest.
- Jó! Menjünk! RÉTES!

És a két legény elkezdte szopatni magát a Diósárok utcában, amely hosszú volt és nehéz. Éhesen, de nem fázva megérkeztek a Béla király útra itt könnyed kocogásra fogták, majd szembe találták magukat a Vilma úttal.

- Hosszú az utunk, le kell győznünk Vilmát, hogy a réteshez jussunk!

Küzdöttek keményen és egyszer csak a Normafa fogadónál találták, magukat ahol a vándorváró kocsmárosné friss rétessel és finom teával várta őket. Ettek szilvás meg mákos rétest, ittak, büfiztek és immár feltöltődve elindultak új kalandok felé. Elfutottak a város legmagasabb pontjára, kiköpték a tüdejüket az Erzsébet-kilátó emelkedőjén és körbe néztek a nagy büdös ködbe.

- Most akkor merre?
- Vissza már ne forduljunk, menjünk inkább körbe.

Így történt, lecsúszdáztak aszfaltcipőben a Szépjuhásznéhoz (de a Szép Juhásznét nem találták otthon), felvágtattak a Nagy-Hárs, majd a Kis-Hárshegyre. Legurultak valami bazi nagy völgybe, onnan meg el a Csatárka utcába. Láttak szép házakat, ahol bizonyára gazdag urak és azok fedetlen keblű cicababái laknak.

- Lássunk szépet, ha már nem vagyunk gazdagok.

Így elfutottak a Szép Völgyhöz, ahonnét a Hármashatárhegy már csak erőnléti kérdés. De ők erősek voltak és bátrak. Balra a Pál-Völgy, jobbra megint valamilyen király csak ez Mátyás és meg sem álltak a csúcsig. Azaz megálltak a helyi fogadóban. Ittak Kólát, meg ettek csokit, aztán kaptattak felfelé, egészen a csúcsig. Felértek.

(a képen is látható pici nyilacskák részben segítették a legények újtát)

- Most már eleget kalandoztunk, menjünk inkább oda ahol az ország közepe van.

Szélsebesen suhantak legényeink lefelé, szárnyalt a lelkük, sokat keresték amiért elindultak, de most végre megtalálták. Nem volt más hátra csak ez a lejtő, futottak egészen a Clark Ádám térig és megérkeztek. Jól érezték magukat és boldogok voltak. A céltalanságban megtalálták azt az érzést amiért csinálták. Nem kellett hozzá több csak 42,3 km (4 óra 40 perc). Volt benne hegy, volt benne völgy, 1500m szintet összességében.

Itt a vége, fuss el véle, az én mesém is tovább tartana, ha a két legény tovább futott volna.

Ehun a karika:

BREAKING NEWS!!

Te Józsi! Kellene egy cél! Nem?

Variációk egy zenére: 

Józsi beleszerkeszt: Haha, nagyon vicces. 

Különösen a téli szezon tomboltával minden futó szembesül azzal, hogy CSINÁLNI KELL. A motivációt újra és újra megtalálni. Önéletrajzi ihletésű videóban próbáltam bemutatni ezt az érzést, a belső vívódást és szűnni nem akaró küzdelmet saját magunkkal.

Motiváció problémák.

Futók szerte a világban vannak, bemutatnánk Anna Porat-ot, az első nem magyar nyelvű, külföldi olvasónkat, aki Amszterdamból jelentkezik a történetével:

10th December 2009 -- When I woke up this morning I was under the assumption that this day would be a normal Thursday. That was a mistake. Never in my wildest dreams could I have imagined that I would, exactly 12 hours later, at a bar in the outskirts of Amsterdam, after 4 beers (I'm a light weighter) make a bet with a colleague of mine to not only run (as if that isn't a challenge in itself??!!) a half marathon of 22 km but also compete against him. Let's just say that when I woke up the next morning (having my full sane senses back) I got the same dreadful panic attack that most people have when they wake up after a hard party night (and don't recognise the person sleeping next to them....;).

My pride prevented me from backing out, however because of law of nature a few adjustments were made to the deal. My competitor may be a decade or so older than me, however I'm 30cm shorter and of the female sex and thereby automatically born with 30% less muscles than he is. Therefore he'll get a an additional 15 min added to whatever his time is.

5 January 2010 -- minus 3 degrees, snow and dark- and I've just had my first training session: 6.3 km in 35 min, not a bad start but it is still a long way to go if I want to reach my target of running the half marathon in 2 hours... so wish me luck (cause I need it!!)

Reméljük még be fog jelentkezni az év során azt illetően, hol tart a fogadalmával, illetve a versenyben! Anna első külföldi olvasónk ellenére sem beszél magyarul (viszont tetszenek neki a színes képek!), ezért arra szeretnénk mindenkit kérni, hogy számára angolul fogalmazzon meg dolgokat a hozzászólások közt.

Szerintem egyébként kezdésnek 6,3km-t futni 35 perc alatt (?!) egyáltalán nem rossz teljesítmény. Sőt.

Anna, I think your first (first?) run was absolutely good. In 289 days you'll be entering the full marathon, not just the half of it.

Futók körében szokásosak az évi összegzések és az új év céljainak, terveinek megfogalmazása. Engedjétek meg, hogy a száraz tények és a még formálódó álmok helyett inkább Páll Attila (azaz Athosz) 2009-es összefoglaló képsorait mutassuk be:

Megvan az a kép amikor a DELTA főcímében mentek a hófúvásban az arcok, dacolva a széllel. Valami ilyesmi élményben volt részünk szombat este. Futottunk egy jót, igaz fáztunk is egy kicsit, de ez olyan emlékezetes esemény volt amit még sokat fogok emlegetni.

Talán az éves fogadalmaim, a beigliégetés és a szilveszteri alkoholmámor tisztulása miatt voltam annyira elszánt, hogy a nem túl barátságos idő ellenére is elmentem Attilával Nagykovácsiba, ahol is a BHMTCS túra rajtja és célja volt. Indulás előtt Attila megkérdezte tőlem, hogy egy sapka elég lesz-e? Kiröhögtem, hogy ne viccelj, minek kettő, egy is elég. 

(sajnos a rajtkor nem indítottam el az órám, csak később)

A rajtnál összeverődtünk páran, ha jól emlékszem, 10-12-en indultunk neki az éjszakai kihívásnak. A cél az, hogy 16 db, Budai-hegységben található csúcsot kell érinteni és visszaérkezni a célba szintidőn belül (ami, ha jól emlékszem, 11 óra). Azt gondolom, hogy ilyen zord körülmények között mindig a kezdeti lépések a legnehezebbek, igaz ez akkor is, ha csak fél órára megy ki a futó, és akkor is ha 6 órára. Az idő múlásával bemelegszünk, elmúlik a didergés, megszokottá válik a közeg, alkalmazkodik hozzá a futó. Később jöhet egy-egy új impulzus, ami vagy fejben borít meg, vagy testben. Impulzus jött ám dögivel, de ez alkalommal nem térdeltetett meg.

Szóval elindultunk pofaszélben, a hópelyhek elfelejtették, hogy ez a Föld és a gravitáció rájuk is vonatkozik. Vízszintes fénnyalábokat akkor látok, amikor autóval megyek sebesen éjszaka, vagy a csillagok háborújában amikor az "ezeréves sólyom" hirtelen sebességet vált. Itt is sebesebbnek hittem magam, mint valójában voltam. Szememről lökhárítóként pattantak le a hegyes hideg hópelyhek. Így indult a túra. Attila hamar felismerte a helyzet komolyságát. Levette az esőkabátját és fordítva, azaz a kapucnival elől vette fel, így csinált magának arcvédő maszkot. Ugyan röhögtünk rajta, de egy kicsit irigykedtünk is.

Ez a túra, nem csak a mozgásról és az extrém körülmények közötti állóképességről szól, hanem a tájékozódásról is. Szerencsére a csapat élére egy tapasztalt idegenvezető került, aki mint tenyerét ismerte az egyes csúcsok elhelyezkedését, ahova olykor még út sem vezetett. A körülmények ellenére csapat vicces hangulata kitartott egy darabig, sorban gyűjtöttük úttalan utakon a csúcsokat. A szél erősödött, a havazás fokozódott, a kezdeti "épphogy havat látok" élmény hórugdosássá fokozódott.

Időnként széthúztuk a sort, majd bevártuk egymást. 10 elszánt férfi között egy lány is dacolt a természettel. Voltak emlékezetes momentumok, mint pl a rajt után percek alatt befagyott a tartályom csöve, vagy a "Tarnai pihenő"-nél egy széllökés majdnem lefújta Ateszt, de hárman egyszerre nyúltunk utána.

Az éjszaka két legkellemetlenebb pillanata a Homok-hegyen (reptér mellett van) ért, illetve a Nagy-Szénáson. A szél és a hó kombinációja szembehunyásra kényszerített, így bizony futni és sötétben látni nem könnyű. A solymári benzinkútnál tartottunk egy rövid kávészünetet, vicces lehetett, ahogy beszaladt pár sportos őrült feltankolni. Hajnali fél 4 körül csak célba értünk. Szűk 8 és fél óra kellett ehhez a bő 55 km bekarcolásához. Embert próbáló túra volt, soha rosszabb évkezdetet.  

Az öltözékem kiválóan választottam meg (4 technikai felső és egy softshell mellény, sapka, sál, kesztyű, egy jó zokni egy vastag futóharisnya.), csak az átázott cipőmben a lábam fázott, meg ugye a fejem. Szóval igaz a régi eszkimó mondás, hogy nincs rossz idő csak rossz öltözék. Kifogást persze könnyű találni de lehet futni télen is. Aki pedig hasonló éjszakai extrém túrán szeretné megmérettetni magát, az megteheti február 13-án ITT.

Boldog Új Évet!

Az Arénában ücsörögtem éppen a mozi bejárata előtt az Avatar második előadására várva (aki nem látta még az Avatart, feltétlen nézze meg!), amikor valaki megszólított:

"Helló, nem te vagy Angelday? Szoktam olvasni a Futóblogot, sőt, ennek hatására kezdtem el futni, azóta meg már a maratonra készülök."

Próbáltam győzködni az illető fiatal embert (neve egyébként Gazdag Balázs), hogy ezt a mondatot mondja fel kamerába, de nem sikerült, így csak egy apró videót közlök:

Tudom, hogy többen vannak így, sőt, már olyan illetőről is tudok, aki Zsola posztján lelkesült fel az életmódváltás felé vezető RÖGÖS úton, éppen ezért továbbra is hajrá mindenkinek. ;)

A Futóblog szerkesztősége nevében kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet.

Itt az ideje megtenni a 2010-es futással kapcsolatos fogadalmakat is. :-) 

Az alábbi képet Sanyosz küldte el hozzánk. Hat hónapja kezdte újra a futást, igencsak fejlődik a srác. Most már terepre is merészkedik, feltételezem elég sokat mesél munkahelyén új élményeiről munkatársainak(pl. valamelyik kedd esti fél 7-es HHH futásunk alkalmával kétszer is esett). Éves teljesítményeként mi mást kaphatott :-) Igen, ez egy marcipántorta.

Erről jutott eszembe... az én munkahelyemen már megszoktam a hétfői szörnyülködő tekinteteket, mikor is mesélem, mit csináltam a hétvégén. Azóta a viszonylag kis létszámú cégnél négyen kezdtek el futni és kérik ki hétről hétre tanácsomat.

Munkahelyeden mit szólnak hozzá, hogy futás a hobbid?

Igen komoly megpróbáltatások elé idézi az elmúlt hétvége a futó(blogger)t: szombatra és vasárnapra virradóan magyarországi viszonylatokban is, ha lehet ezt a kifejezést használni, jelentős havazást produkált az ország északi része hatalmas mínuszokkal megrakva.

Mi a Börzsönyben, Kemencén voltunk a hétvégén (Budapest csentrótól kb két óra út északi irányban), ahol a szombati turnus céges buli bizony alig tudott már este kikeveredni a faluból, másnap reggel viszont szikrázó (!) napsütés és szokatlan méretű havak:

Futással végül nem próbálkoztunk meg, mert a negatív 10-12 fokos hőmérséklet nemhogy futásra, de egyéb tevékenységre sem igazán volt alkalmas. Egyébként most ezen elgondolkodtam, mert valószínűleg a szombat esti hegyi túrázásból kiindulva a kardio edzés valószínűleg jót tehett volna, leginkább az ácsorgás a gyilkos ebben a fogcsikorgató hidegben.

Vasárnap megpróbáltunk ugyanis feljutni Királyrétről a hegytetőre, de a naponta háromszor járó, katonai eszközből átalakított céljármű olyan ritkán indult, hogy mire kivártuk volna a következő alkalmat, már el is ment a kedvünk a hegytetőre jutástól (kb egy órát dideregtünk a negatívban). Kiderült az is, hogy a buszos túra mintegy további 40 perces didergést eredményezett volna a ponyvázott platón levő fadeszkákon.

Nyuszi vagy, McFly! 

Hazafelé megálltunk Vácott, de addigra a hőmérséklet tovább hűlt, így az egyébként igen kellemes Duna parti korzón való lófrálást és a csokizó felfedezését inkább komoly kínlódás kísérte. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy aki ilyen időben fut, őrült.

Be lehet ezt vállalni?

Bevállalta valaki?

Ha igen, miért?

Ki a hülye?

(Winkler Afganisztánban járt, állítólag, Twitteren posztolgatott ezt-azt, állítólag a havazás miatt picit megcsúszott a hazafelé tartó járata. Winklert újabban minden nap 16 és 18 óra között lehet hallgatni a Neón.)

Ezen a hétvégén aranyvasárnap és a szombat is munkanapnak minősül (néma üvöltés az irodai monitorok mögül, igen). Az ismert okok miatt szellős futóhétvége elé nézünk. A jó hír, hogy ma leesett a hó (éljen), és amilyen hideget a meterológusok mondanak meg is fog maradni (!).

• Tortúra 65/30/12 Időpontja: 2009.12.19 Szombat Rajt: 6:00-10:00, az indulók igen hidegre és jópár centis hóra számíthantak. A 65-s táv útvonala: ITT A rendezvényről bővebb információ ITT található.
• Karácsonyi rohanás Győr Ideje:2009.12.20 Vasárnap Rajt 13.00 Bővebb infó: ITT
• Domony-völgy Canicross futás  Ideje:2009.12.20 Vasárnap Rajt: 11:00 Bővebb infó: ITT

 Hajrá, készültök már a bejgli mérgezésre? Mi igen!

Régóta vártam erre a pillanatra. Szombaton még csak a Csóványoson találkoztam hóval, vasárnap viszont megtörtént a szezon első hópelyhes futása. A Gerecse "rezervátumban" futottunk. Készítettem is néhány képet. A vadak többnyire gyorsabbak voltak, mint ahogy én előkaptam a gépem. Az utolsó képsoroknál viszont a szavam is elakadt.

Ezért is szeretek természetben futni.

Rövid háttér:

Nem biztos, hogy mindenki ismeri, de a Margit-szigeten egész futószezonban lehet Nike cipőket próbálni egy vicces piros kamion mellett. Aki egyszer arra jár, majd próbálja ki, teljesen veszélytelen dolog: fel lehet húzni a cipőket és bennük futni egy-két kört, ezt akár többször is meg lehet ismételni, aztán eldönteni, melyik volt pásszentosabb.

Vágás.

Ismerkedjünk meg Gabriellával, aki az utolsó cipőtesztre úgy ért ki, hogy sajnos már nem volt ott a piros kamion. Egyébként teljesen jogosan panaszos levelet írt, ami előbb keringett egy darabig a neten, aztán eljutott a Homárig (!), végül a megfelelő helyre érkezett, és a Futóblog ponton-segítő csapata (persze kenyéradó gazdánk szervezésében) ROBBANT RÁ, így Érdre mentünk egy külön időpont keretében Gabiékhoz, hogy behozzuk a lemaradást. :-)

Ebből készült az alábbi videó:

It's all in a days work for... Bicycle Repair Man!