Futóblog

Néhány napra, szinte évente hagyományként, a Mont Blanc lábához, Chamonix településre utazunk. Idén nem neveztem, egyszerűen csak ott akartam lenni és persze segíteni, kísérni futótársaimat. Talán nem túlzás ha azt állítom, hogy ennek a helynek hihetetlen atmoszférája van. Aki egyszer oda megy, az vissza akar menni, ott akar lenni minden évben. (Szavakkal nem lehet visszaadni azt, amit ott átél az ember.)

Chamonix nagyjából olyan magasan fekszik mint Magyarország legmagasabb pontja. Minden egyes alkalommal, ahogy ott állok a grandiózus hegyek gyűrűjében, picinek és esetlennek érzem magam.

Európa legnagyobb terepfesztiválján 4 versenyszámban indítják el a mezőnyt. A legrövidebb táv 98 km, a leghosszabb 240 km. Mintegy 5000 induló méretteti meg magát valamelyik távon.

Ebben az évben sajnos az égiek kissé másképp alakították a földiek elképzelését. Kronológiailag helyesen megpróbálom vázolni az eseményeket:

• Kedd 10 óra, a PTL indulói elrajtolnak, 77 két illetve háromfős csapat vág neki a 240 km-es távnak.
• Péntek 10 óra, Courmayeurban a rajt előtt pár perccel elkezd szakadni az eső. A mezőny ettől függetlenül elrajtol és nekivág a 98 km-es távnak. 

• Péntek 18:30, az UTMB mezőnye elrajtol Chamonixból, hogy teljesítse a 166 km-es távot.
• Péntek este 23:00, az UTMB mezőnyét (több mint 2000 embert) két ellenőrzőponton megállítják. Lefújják a versenyt, a szervezők indoklása szerint az útvonalon sár- illetve hólavina akadályozza az áthaladást. A versenyzők visszaszállítását megkezdik a szervezők. A TDS rajtja a visszaszállító buszok miatt hajnali kettőre csúszik.
• Aznap éjjel érkezik a hír, hogy a TDS rajtja mégsem éjjel kettőkor, hanem hajnali 5-kor várható, később bejelentik, hogy ez is elmarad.
• A CCC mezőnye eközben versenyzik, a férfi győztes, Xavier Thevenard 11:57 alatt (6 perces átlag), a női győztes Maud Giraud 14:07 alatt teljesítette a 98 km-es távot.

Íme egy videó, ami szenzációsan visszaadja a napot, annak minden örömével, szomorúságával, kihívásával (francia nyelvű):

• Szombat éjjel 2-kor kapjuk a hírt, hogy a CCC útvonalának utolsó hegyén viharos szél van, az eső miatt a hatalmas vízátfolyások és patakok keletkeztek. A szervezők 1 órára felfüggesztették a CCC mezőnyét és két ponton, 70 km-nél Trientben és 81 km-nél Vallorcineban visszatartották a futókat.
• 1 óra várakozás után bejelentik, hogy lefújják a CCC versenyt is. A gyorsabb lábúak (mintegy a mezőny egynegyede) célba érkezik, a többiek nem tudják befejezni a versenyt.
• Reggel 5-kor a TDS és az UTMB mezőnye SMS értesítést kap, hogy van lehetőség a versenyre. 10 órakor a CCC módosított útvonalán elindítanak egy pót, 1000 főben limitált versenyszámot. (Persze sokan úgy gondolták, hogy ők nem erre a versenyre jöttek, UTMB mezőnye már este 20-30 km-t futott, majd órákig tartott a visszaszállításuk. A TDS mezőnye egész éjszaka várakozott, hogy elrajtolhasson.)
• A pót UTMB elrajtol szombaton 10 órakor más útvonalon, ezt a mezőnyt már nem állítják le. Férfiak közül a Jezz Bragg nyeri 10:30-al, nők közül Lizzy Hawker 11:47-el.
• Vasárnap délelőtt beérkezett a PTL Sandalgoo csapata és pár órával később dél körül a Like a Shot csapata. Először teljesítette magyar csapat a PTL távját (240 km 18000 m szint).

Utóbbi célba érkezéséről láthatjátok az alábbi videót:

A verseny során hozott szervezői döntéseket a futók nem vitatták, elfogadták. Ez egy olyan verseny, ahol jócskán 2000 méter felett is futnak a versenyzők, sötétben, esőben, kitéve a legzordabb időjárási körülményeknek.

Bármelyik távon is indul a versenyző, a lelkiismeretes felkészüléshez rengeteg idő, akarat és alázat kell. Valakinek ez az év főversenye, esetleg évek óta erre készül. Kiváló formában is lehet egy versenyt el nem kezdeni, mert nem indítják el vagy nem befejezni, mert lefújják menet közben.

És akkor most hogyan tovább? Fussunk újból neki, készüljünk ismét egy évet, vagy hagyjuk a csudába az egészet? Nehéz kérdések, aztán ha megnézem valamelyik év DVD-jét, vagy akár csak behunyom a szemem, lélekben ismét ott szeretnék lenni. Azt hiszem megvan pecsételve a sorsom ...

Némi infó DaMartiantól, vagyis a "Global Ekin Team" 2003-as résztvevőjétől:

Ma beszéltem a Polár hazai forgalmazójával. Információja szerint szeptember 1-től rendelhető nálunk is ez az új kétjeladós érzékelő, így néhány héten belül már a boltokban is megtalálható lesz a cucc a nagyközönség számára is elérhetően. Hétvégén a Nike Sátornál, illetve a cipőteszt busznál viszont már megtekinthető, sőt kipróbálható is lesz a kütyü, a SportBanddel és az új futócipőkkel együtt. Aki kijön dobjon egy pacsit, ott leszek a Nike sátorban, és igyekszem minden technikai kérdést megválaszolni. (Shift+F2 ha nem tudsz kukacot írni a MAC-en : )

Aki még nem ismerné DaMartiant, íme a fotója ennek a derék ekinnek:

Mondanom sem kell, hogy a Global Ekin Teammel nem vattáztam, íme a bizonyíték:

(Egyébként shift-2 a @ angol kiosztáson, de pssszt!)

Nike+ integrációval, mégpedig! Ráadásul egy ilyen nagyon kis aranyos, 4 ikonos, csiptetős, érintőképernyős (ahogy az Apple-szlengben mondjuk, "multitouch") modellhez érkezik, amivel aztán bármilyen workoutra magunkkal tudjuk vinni, van benne FM rádió és még karóraként is működik. Egyetlen dolgot vettek el belőle a kis méret miatt: nem tud videót készíteni, ami a tavalyi modell nagyon reklámozott előrelépése volt.

Én magam a telefonommal futok, de egy ilyen kis egyszerű, igénymentes szerkezet mégis megfelelőbbnek tűnik, ráadásul ebben rádió is van. Esetleg úgy tudom még elképzelni, hogy ezzel futok, a telefont pedig lezárva tartom magamnál, hogy ne legyen izzadt, nedves.

A termékről többet az Apple honlapján, a Nike+iPod termékről pedig itt olvashatunk.

A most vasárnap reggel 10-kor kezdődő 25. jubileumi Nike félmaratonig már nem kell sokat aludnunk. Múlt héten is volt közös futás (és bemelegítés!) Vadon Janival, a pólók időben el nem készülte miatt majdnem szeppukut követő blogger olyan szinten került maga alá, hogy csak egy ilyen helyenként értelmezhetetlen, a poént nélkülöző, nem informatív, pillanatnyi belső lelkivilágához jobban hasonlító videót állított erős póznaként a dilettantizmus oltárán. Ettől függetlenül ENJOY!

Mindennek a lehető legoptimálisabban kellett volna kijönnie, hogy ezen a héten péntekig megérkezzenek az Alléba a nyomott pólók. Jelen pillanatban mégis úgy néz ki, hogy nem lesznek meg a pólók a félmaratonig. A gyártást soha nem lehet napokra ütemezni, ebben hibáztunk egy kicsit. Szerintem egyébként jövő héten már meglesz az anyag.

Természetesen személy szerint vállalom a felelősséget.

A kihívás orientáltságáról ismert Duracell nyúl elhatározta, hogy részt vesz a szept. 5-i félmarathonon ezért rögtön az első Futóblogos edzésre el is látogatott. Vadon Jani által vezetett bemelegítésen is részt vett, majd ezután résztávozott, intervall edzést tartott, majd buzdította a vendégeket.

WITCH ( http://witch-ironman.blog.hu ) terheléses maraton beszámolóját és felvezető, mondhatni "intro" posztját olvashatjátok az Ironman élményei előtt. Enjoy! — Józsi

Winkler maratoni futása után (nevezetesen hogy milyen célt lehet kitűzni még a 42 km után) nem meglepő módon pörgött a Futóblogon az Ironman témája is, mert szinte adja magát. Gondoltam kielégítem az emberek kíváncsiságát, azokét még nem próbálták milyen is a maraton akkor, ha előtte 3800 méter úszás és 180 km bringa a 'bemelegítés', hogy nektek ne kelljen végignyomni. Esetleg kedvet is kapjatok hozzá!

Az idő, mint tudjuk, megszépíti az emlékeket, ezért aztán megvártam az idei Ironman távot (hivatalos nevén a XX. Hosszútávú Triatlon OB-t) hogy friss élményekkel feltöltve tudjak írni róla pár szót, hogy végül milyen érzés is ez.

Hogy mi a különbség a 42,1 km távú maratoni futás és az ugyanilyen hosszú Ironman maratonja között? Talán az a legjobb, ha felidézzük a Gladiátor zárójelenetét az arénában, amikor is úgy kellett harcolnia Russel Crowe-nak, hogy előtte beleszúrtak egy tőrt. Megvan? Hasonló érzés az Ironman-en elkezdeni a maratoni futást. :)

Ez számszerűleg is így van, a közvetlenül mögöttem végzett versenyző egy futóatléta volt (volt szerencsém beszélni vele a záróünnepségen, mert mellette ültem), ő 1 óra 20 perces félmaratonokat fut, míg idén 5 óra 25 alatt futotta le az Ironman maraton részét.

Ha kimondottan futás szempontjából nézzük a "3,8—180—42"-es versenyt, akkor a legnagyobb kihívások a következőek:

• Megőrizd az energiádat
• Ne sérülj le
• Próbálj megfelelően visszatáplálni
• Jól menjen a bringa/futás váltás
• Fejben jól bírd az esetleges fájdalmat

Ezek mind nagyon fontos dolgok ahhoz, hogy képes legyen valaki végigmenni az egész "vidámparkon". Egy, a már maratoni távot sikeresen teljesítő futónak főleg a bringa/futás váltás, és az esetlegesen komoly energiadeficittel indított maraton okozhat problémát, ezeket érdemes leginkább gyakorolni, ha valaki az Ironman teljesítésére adja a fejét.

Még friss az élmény, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy a hosszú távú triatlon kemény dió, de ha valakinek megvan hozzá az akarata, és sok mindent megtesz érte, akkor azért feltörhető. Ebbe az is beletartozik, hogy ha tegyük fel, valaki nem tud folyamtatosan (értsd: különösebb megerőltetés nélkül) úszni 1,5 órát, akkor majd megtanul.

20 év alatt, ha jól tudom, 3387 ember teljesítette, ami azért nem egy nagy tömeg, évekre leosztva ez kevesebb mint 170 új embert jelent, akiknek csak egy részük az, aki kizárólag az Ironman-re készül. A másik részük az évek óta sprint, rövid, és középtávon triatlonozók közül kerül ki, hiszen ez egy OB.

Biztatásul még annyit szeretnék még hozzátenni a témához, hogy az Ironman egy fantasztikus dolog, főleg a célba érés, persze maga az út is sok örömet tartogat, amíg eljutunk odáig. Bőven megéri az egész, nem csak az edzések, és a frenetikus célba érés miatt, hanem mert rengeteget megtudunk a saját testünkről, és arról, hogyan lehet rengeteg dolgot összeegyeztetni a három különféle sport együttes művelése miatt.

Akit bővebben is érdekel mindez, vagy tervezi az indulást, az ITT elolvashatja a beszámolót bővebben is.

Most hétvégén rendezik meg Európa legnagyobb terepfutó rendezvényét az Alpok páratlan szépségű településén, Chamonix-ban.

Az UTMB mezőnye Franciaországon, Olaszországon és Svájcon keresztül 167 km hosszan (9400m szintemelkedés) kerüli meg a Mont Blanc-t. A TDS-en (111 km 7000m szintemelkedés) és a CCC-n (98 km 5600m szintemelkedés) a teljes kör egy-egy résztávját teszik meg. Az igazi kuriózumnak számító csapatverseny a PTL, ahol a két-háromfős csapatok 240 km-t tesznek meg 18000m szinttel.

Magyarországról 11-en az UTMB-n, 20-an a CCC-n, 11-en a TDS-en indulnak, valamint 2 csapat a PTL-en is kipróbálja erejüket, kitartásukat. Az indulók listáját itt találjátok.

A verseny ideje alatt a verseny honlapján folyamatosan lehet tájékozódni az egyes indulók idejéről állásáról.

Fantasztikus hétvége lesz, én a helyszínen követem az eseményeket és segítem induló barátaimat.

Addig is kis ízelítő 2008-ból, illetve a tavalyi hivatalos összefoglaló. Athosz tavaly indult ő így látta az eseményeket. Jó szórakozást.

Hajrá Magyarok! Hip-hop Futóblog!!

Szerdán a szokásos 25. félmaraton népszerűsítés zajlott a szigeten Talmával. Először az összefoglaló videó:

Talma egyébként nem kamuból mondta, tényleg képes sub-25 perceseket futni. Kérdeztem, hogy jár-e konditerembe, elmondta, hogy nem, inkább ezzel az amerikai kommandósok által használt kötélféle dologgal erősíti magát (sajnos nem jegyeztem meg a nevét, nem tudja valaki?).

Vadon Jani eközben már annyira készül, hogy csak úgy viharzik. (Figyeljük meg a METÁLT a kép elején — ugye tudtátok, hogy VJ annak idején tiszta metál volt, hosszú haj, minden?)

Végül bemutatnék egy epizódot abból, hogy milyen nehéz és veszélyes a blogger élete:

Valami kiálló ágban botlottam el, ráadásul akkorát taknyoltam, hogy ilyet már régen láttam. Emlékszem, hogy esés közben csak az volt az egyetlen gondolatom, hogy JÓZSI A FÉNYKÉPEZŐT MINDENÁRON MENTSD MEG!

(És aki esetleg nem értette volna a végét, Talmácsi Gábor motorversenyző szakvéleménye: "Legnagyobbat esni futva lehet.")

Kedves emberek, eddig a pontig 200-an jelentkeztetek Futóblog pólót vásárolni. Ez pontosan kétszer több, mint amennyit gyártottunk az első szériából. Ahhoz, hogy a félmaratonra meglegyenek, ma 12:00-kor le kell zárnunk a rendelést, ezért arra kérnék mindenkit, hogy most délelőtt még adjátok le a rendeléseteket (itt lehet leadni), mert utána már nem lehet! Ha módosítani akartok a rendelésen, azt is ma 12-ig tehetitek meg a futoblog kukacmatyi googlegroups.com címen.

update: a rendeléseket 2010. 08. 19-én 12:26-kor lezártuk.

Az Ezeröcsi múlt pénteki adásában beszéltünk egy sportpszichológussal, aki a sportpszichológiai munkásságon szinte már túlmutatóan evangelizált. A tézis: zenére sportolni hülyeség, és egy-két kivételtől eltekintve csak feleslegesen stresszeli vele magát az ember. Hogy például milyen elszomorító nézni a margitszigeti futókat: mindegyikné van legalább egy MP3 lejátszó vagy telefon, és többeket látni, amint futás közben meg is állnak telefonálni. Ergo még sportolás közben is sajnálják azt a fél órát-egy órát arra, hogy végre csak saját magukkal legyenek elfoglalva. További aggasztó hülyeség, mondta a sportszichológus, akinek a nevére sajnos nem emlékszem, mert az adásmenetet a stúdióban hagytam, szerkesztőnk, Zsiga Bea viszont tönkretette a telefonját, úgyhogy nem tudom megkérdezni, szóval további rémisztő hülyeség, hogy a hobbifutók célokat tűznek ki maguk elé, és a célok elérésével stresszelik magukat, ahelyett, hogy egyszerűen átadnák magukat a mozgás örömének, és végre kiszakadnának arra a kis időbe az átkozott, eredményorientált munkahelyi-családi taposómalomból.

Nem mondom, hogy ne szólt volna szívemből, szakasztott így voltam én is legutóbb a maratonnal: kicsit érdekelt, mennyi lesz az időeredményem, de inkább azzal voltam elfoglalva, hogy élvezzem a tájat, a társaságot és a nagyszerű elemózsiát, meg persze hogy azért emelkedőkön se sétáljak bele. Mert a sport azért mégiscsak sport.

De a zenés részen elgondolkodtam, és mivel megszállott tesztelő vagyok, és a Szigeten péntek este még a szokásosnál is kevesebb érdekes koncert volt, elhatároztam, hogy sportnapot tartok, ezúttal csendben. Emberemlékezet óta nem futottam zene nélkül. Ebben persze az is benne volt, hogy az esti futás tipikusan az az óra, amikor senki nem zavar, nyugodtan végig lehet hallgatni az újdonságokat, meg a régiségeket. Próbálkoztam már hangoskönyvekkel is – néha nem rossz, csak futás közben időnként elkalandozik az ember figyelme, és MP3-lejátszón futás közben gyakorlatilag lehetetlen visszalapozni, és rájönni, hol is tartottunk legutóbb, amikor még magunknál voltunk. Na de most azt se vittem – arccal a kalandvágy felé. Mit mondjak, egyáltalán nem olyan vészes, mint gondoltam. A Népszigetre most amúgy is brutálisan áthallatszik a Sziget fesztivál; legutóbb a Kispál búcsúkoncert alatt futottam, na az olyan hangos volt, hogy beszűrődött a füldugós MP3 formátumban hallgatott Mayhem lemez mögé.

Csendben futni egyáltalán nem rossz, legalábbis így kísérletképpen, kalandvágyból. Egyetlen nagyon súlyos hátulütője van. Ugyebár az előny egyértelmű: nincs más ritmus, csak a lépteink, így a lélegzetünkre önkéntelenül is odafigyelünk, és szerintem jobb így a levegőzés. Na de viszont ellenben negyedtávnál a Népszigeten óhatatlanul elfutunk az egyébként kitűnő lakossági hekkező-fröccsöző, a Vasmacska mellett, ahol így este 10 körül mi más üvöltene a wurlitzerből, mint a lakosság kedvence, Soltész Rezső Szóljon hangosan az ének című klasszikusa? És hát akkor értelemszerűen az szól majd egészen a külső Váci úti fordulónkig a fejünkben, és vissza, hiába próbálunk bármi másra koncentrálni, a talpunk ritmikus, halk csattogása kegyetlenül darálja újra meg újra, hogy örülj velem kérlek, úgy, ahogyan én. Aztán visszaérünk a Vasmacskához a táv háromnegyedénél, a lakosság ekkorra már a Szerelemvonatra mulat, és nekünk nincs választási lehetőségünk. Maximum, ha beszaladunk a Vasmacskába, és dobunk a gépbe egy százast. Zámbó Jimmy is van.

Van úgy, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze. A szándék megvan. A múlt héten szerdán délután 3-tól mentálisan már az esti 4 x 2000 méterre készültem. Csinovnyiki énemet hátrahagytam műszak után, majd a klaviatúrát mosolyogva eltoltam és indultam haza autóval, felvenni a futóénemet. Bringával az út cirka húsz perc.

Gyakran járok bringával dolgozni, aznap nem. Részben a szigeti veszedelem, részben a Kiscelli utcai csőtörés akadályozta a hazajutásom autóval. Ezt gyorsan meg is untam, egy óra totyorászás után letettem a kocsit és hazasétáltam. Otthon először az órát kerestem, majd a pulzusmérő övem. Felváltva. Miután az egyik keresését feladtam, váltottam a másikra. Végül mind a kettő meglett. Átöltöztem és elindultam a kiszemelt II. kerületi pályára, részese lenni a felavatási szertartásnak. A 4 x 2000 méterre gondolok 2 perces pihenőkkel.

Éppen a Daubner cukrászdánál jártam, aztán eszembe jutott, hogy nem nyomja a mellkasom semmi. Hátra arc. Pulzus edzésről van szó, vissza a lakáshoz az övért. Szokásos 3 rétegű zárláncolat kinyit-becsuk, majd indulás vissza a rekortánra. Nagy meglepetésemre a focipályán építési munkálatok zajlottak (talán a magasabb labdák miatt), így egy diszkrét szalag volt kifeszítve a pályán, mögötte földkupacok, azokon munkások. Fejmagasságban egy betonpumpa csöves keresztezte a pályát. Résztáv itt? Csalódottan távoztam.

Akkor irány a sziget! Persze az úszó EB miatt szokásos tetrisezés a Margit-hídon, szigetett tévesztett fiatalok, egyenszőke svéd szinkronúszók, napernyős esőre váró japán turisták. Kissé szűkre méretezték az EB ideje alatt szigeti bejáratot a Margit-híd felől. Egyetlen előnye talán, hogy a bringó-hintó sem fér ki, meg talán annyi, hogy amíg kifele araszolgat a nép, a megtett 10 méter alatt, leküldök egy hamburgert sörrel, fagyival megrendeléssel fizetéssel együtt.

Jó 10 perc befele dodzsemezéstől elment a kedvem az egésztől. Balról megcsapott a gyros illata, majd szemből két futópajti mesélt a jól sikerült mai edzésről. 3 perc múlva jött oda a tesóm, hogy ráncos a homlokom, mi a baj, segítene a problémámon egy sör. Nem ellenkeztem. Résztáv napolva.

Másnap Sanyosszal hosszan egyeztettük a résztáv módját, helyszínét. Abban kiegyeztünk, hogy Margitszigeti AC pálya. Ő a 8 percesekre esküdött, az edzője Vajda Zsuzsi 3 darabot írt elő. Én a pulzuskontrollosban hittem, négyszer. Józsi jelezte, hogy ő bizony beszállna egyre a feeling kedvéért. Persze kiderült később, hogy csak kameraállványnak jött, annak viszont átkozottul jó! Misi haverom elment inkább egy tempósabb körre. Bemelegítettünk, résztáv előtt pár repülő, óra nulláz, indít. Szépen mentük a tempót, talán picit gyorsan is. Az első adag végén lehervadt a mosoly Sanyosz szájáról. Jelezte, ő kint folytatja, én maradtam bent. Utóbb kiderült, 600m után fejre állt.

Tesóm dokumentálta az első futásunk. Visszanézve valami borzasztó. Így kívülről még nem láttam magam. Gondoltam kicsit dramatizálom a helyzetet, azt mondják, hogy az a jó, ha minél többet vagyunk repülő fázisban, annál jobban haladunk ugyanis. Nos, ennyit tudtam ebből a felvételből kihozni. Nemcsak lassú volt, lassúnak is tűnik, pedig belülről száguldásnak éreztem. El tudom képzelni Sanyosz hogy érezte magát, annak idején fénykorában 3 percesen belüli átlaggal hozta az ötezret, meg a tízezret is.

Sanyosz így élte meg az edzést.

Még háromszor tudtam le az adagom, miután Sanyosz kiszállt. Nem mondom, hogy az élvezeti értéke felért egy SC-féle túróscsuszával kiegészítve 2 korsó belga sörrel, de talán ez kell. Az edzés nem mindig az élvezetről szól.

A múlt héten szerdán is megvolt a félmaratonra felkészítő szerdai futás, ahol Vadon Jani 3 kört vállalt, előtte leoktatta a törzskörzést, illetve fanyar megjegyzést tett a dolgát végző futóbloggerre (WTF Jani!). Média oldalról Puskás Peti és az öccse jelentek meg, akikről végül kiderült, hogy van még mit a tejbe aprítaniuk, ha jól akarnak szerepelni a félmaratonon. Becsületesen lefutották egyébként a kört.

Én valami egészen érthetetlen ok miatt a pálya felénél leálltam picit sétálni, aztán így futottam be 31:30 körüli idővel. A mai napig nem értem az okát, talán az volt a baj, hogy kicsit előtte megálltam beszélgetni Puskásékkal. A hetem itt véget is ért, pénteken vidéken voltam, szombaton esküvőn, vasárnap és hétfőn pedig külföldön tartózkodom kevesebb szabadidővel.

A fenti videó végén levő edzés Szasza szerdai etapja, ahol 2000 métereket futottak időre. (Erről majd még bővebbet is fogunk posztolni hamarosan.)

Eljött a nagy pillanat, itt a Futóblog 2010-es modell, ami a Nike guidelineoknak megfelelően az őszi kollekció fekete-békazöld dizájnjának egy speciális változata. Reméljük elégedettek vagytok vele (mi sajnos azok vagyunk!).

A pólókat jövő héten csütörtökön adjuk le a nyomdába, szokás szerint mindenkinek a neve megjelenik a tarkón (FUTÓBLOG EXCLUSIVE!), ára olcsóbb, mint a US Store-ban, mindenki egyéni méretet kérhet, viszont postázni most sem tudjuk, az Alléban fogjátok tudni átvenni (reményeink szerint még a félmaraton előtt).

Most arra kérek mindenkit, hogy azonnal iratkozzatok fel, a poszt linkjét küldjétek tovább ismerőseiteknek, mert egy hetet allokáltunk a rendelésre, utána megrendeljük őket és ennyi volt, ez tehát egy soha vissza nem térő pillanat.

Szeretném elmondani, hogy a Nike jófejségből csinálja az akciót, tehát ez amolyan mini-gerilla megoldás, kb. 100 darabot fogunk nyomni, igazi kuriózum.

Bármi kérdés ezzel kapcsolatban jöhet a hozzászólások közt.

update: a rendeléseket 2010. 08. 19-én 12:26-kor lezártuk.

A NIKE félmaratoni felkészülés közben, azt gondolom, szükség van egy-egy teszt jellegű futásra. A nagy hagyományokkal rendelkező augusztus 7-én Tatán megrendezett Minimaraton pont kapóra jött, hogy állapotomat felmérjem, milyen esélyem van az 1:30-on belüli félmaratonhoz. A verseny időpontja kissé szokatlan: délután 4 órás rajt augusztus elején elsősorban a meleg miatt nem mondható éppen kellemes körülménynek. Ezúttal hűvös idő és enyhén szemerkélő eső pont ideális körülmény egy jó futáshoz.

A verseny előtt jó korán érkeztünk. Maradt idő kényelmesen a nevezéshez, találkoztam futótársakkal, barátokkal, majd melegíteni kezdtem. Kezembe vettem egy bemelegítő krémet, majd a lábam és jól ellazítottam vele az izmaimat. A verseny rajtja előtt 20-25 percel elmentem kocogni, majd futottam pár lendületesebb repülőt (60-80 méter)

Beálltam a rajthoz, meghallgattam Rózsavölgyi István ünnepi köszöntését és GO! Tata gyönyörű város, ennek a versenynek különleges hangulata van. Ki tudja, hogy miért, de ezen a rendezvényen rettentően sok gyors futó van. A tervem az volt, hogy az első 4 klikket kissé lassabban, 4:30 körül futom, aztán a tó partjánál kissé gyorsabbra veszem az iramot.

Talán 4-5 éve futottam versenyen ilyen gyorsan. Sem hamar fejreállni, sem nagyon lazára sem akartam fogni. Persze a lassabb kezdés nem jött össze, a tömeg is elvitt, a bemelegítés is jól sikerült. 4 km után letértünk az aszfaltról, egy kissé elázott murvás-földes útra, én meg a tempót még talán fokozni tudtam. A tó túlsó végénél éreztem először, hogy ha ez így megy tovább, túl sok lesz.

A 1:30-as félmaratonra készülő Hiver és Miki eltűntek előlem. Szép. Lehet, hogy csak én éreztem, de 8-nál jött a "szembeszél", ami kellően le is lassított. Az eső is rákezdett, majd egy kis emelkedő, aztán teljesen szétestem. Azt éreztem, fejben ennyi volt, bekocogok, kész. Páran le is előztek, és még 4 km, jesszus.

Füstbe ment a terv, vesztesként futok vissza a tatai vár lábához. Pár másodperc kellett, és valahogy összeszedtem magam, sikerült ritmust váltanom, majd az előttem levő 5-6 fős bolyt is leelőztem. Ha már lendület, tartson ki a célig. Furcsa, de ekkor éreztem rá igazán a ritmusra. Kellett hozzá pár kilométer. Az utolsó pár száz métert még jobban megnyomtam a célegyenesben, pedig hallottam azt a bizonyos üveghangot.

58:05 lett a vége, igaz órám szerint 13.62 km, ami még így is 1 órán belüli 14 km. Ilyet szerettem volna. Pont ilyet.

A felkészülés persze nem áll meg ennél a pontnál. A múlt héten elbicikliztem egy számomra ismeretlen pályára. A belvárosban van, viszonylag jól megközelíthető a II. kerület szélén. A Zsigmond tértől a Daubner cukrászda fele kell menni, majd balra a Kolozsvári Tamás utcában ütközésig. A pálya 3 sávos rekortán.

Megkérdeztem egy urat, mik a használatba vétel feltételei, elmondta, hogy jövök, futok, aztán csak repkedő labdákra vigyázzak, ha fociznak a pályán. Mondtam oké, de mennyibe kerül? Azt mondta ingyenes, reggel 6-kor még ugyan nincs nyitva, de este emberi időben nyitva lesz a kapu. A pálya látszólag nagy, megvan 400 méter is. Ma úgy döntöttem elmegyek megnézem ezt a pályát közelebbről is, meg jól lemérem, hitelesítem magamnak.

4 x 2000 m lesz a mai adag, nem csatlakozik valaki?

És végére hagytam az ehetit:

Igazi fesztiválhangulatban telt a szerdai sziget edzés. Azért szeretek oda járni, mert minden nap van valami pörgés. Most például a marketing gépezet szervezte be Vadon Janit (Klassz FM egyik műsorvezetője), akiről kiderült, hogy régóta futja a félmaratonokat. Vele jött még az Antifitness Club tinizenekar- illetve a Back II Black együttes egyik tagja is. A dolog apropóját természetesen az adta, hogy a jubileumi félmaratonon ők is indulnak valamilyen távon (megfigyeltétek a kottát a logóban? na? na?). Posztunk folytatása előtt egy videó a délutánról:

iPhone / iPad verzió

Vadon Jani vezetőedző bemelegítése után elindult a futás. Én magam próbáltam Knipl "knityó" Pistiékkel futni, de ők kilométerenként nagyjából 5 perces tempóval haladtak, így gyorsan lemaradtam. Olyan 2 klikkig jó voltam, de utána eltávolodtak, mint birkanyáj az Alföldön. Mögöttem jött Vadon és az Antifitness Clubos ember is, viszont lehagytak a féltáv körül. Nagyjából ezen a ponton értem be Szaszát, aki előzékenyen megvárt, illetve nem sokkal később felbukkant DaMartian is, akikkel végül befejeztük a távot.

Amíg nem jöttek Szaszáék, addig a média hírességek előtt próbáltam menni, utána pedig Szaszáékra próbáltam ragadni, mint légy a légypapírra. Valószínű ezért fordulhatott elő, hogy egyéni csúcsot döntöttem: egészen pontosan 29 perc és 3 másodperc kellett ahhoz, hogy lefussam az 5350 métert. Végig 5:20 - 5:30-as tempóban haladtam, ami számomra igen becsületes tempó. Íme a részletező diagram:

Az eredményen annyira fellelkesültem, hogy beterveztem egy sub-60 perces 10 klikket még 2010-re! Gondoljatok csak bele: 60 perc alatti 10 km választja el a kezdőt az amatőrtől!

Knipl Pista 26 perccel fejezte be és saját elmondása szerint képtelen lenne két kört futni. Ehhez képest 8 év után comebackre készül szeptemberben.

Innentől minden szerdán 18 órától lesz hasonló népszerűsítő médiaesemény, ha tehetitek, gyertek ki és fussatok velünk.

Már csak 1 bő hónap van a szeptember 5-i Nike félmaratonig. Misi az alábbiakról számolt be:

Ezen a héten volt hideg is meg meleg is. Lássuk!

Hétfő 10 km könnyen: Ez szépen ment, két kör, meg némi repülő. Utóbbiak jól kiszedték az izomlázat a lábaimból. 10,5 km, 1:21:41

Szerda 2,5 km bemelegítés, 2x2000m 8:10-15-re, 4 percre és 2,5 km levezetés. Ez Zsuzsival együtt volt, egészen jól is esett. Érdekes dolog ez a 2000 méter, a második vége felé borult a szekér :) Amúgy 7:52 és 7:54 volt az időm, másnap jól voltam, semmi bajom nem volt.

Péntek 12 km könnyen: reggel Normafa, Parkoló - Kilátó oda-visszák. 12 km, 1:02:36. Vicces, hogy 124 volt az átlagpulzusom. Lehet, hogy még aludtam.

Vasárnap 15 km tempó, 1:10 vagy jobban, ez nekem 1:11:43 lett. 23:25, 24:06, 24:10 Több szempontból is érdekes edzés volt: egyedül futottam, Árpád hídtól indultam. Odafelé egészen jó időim voltak, de vissza mindig 1-1,5 perccel rosszabbak lettek. Furcsa volt, hogy egyáltalán nem tudtam fokozni a tempót. 149 volt az átlagpulzusom, ami ezen a tempón nem rossz, és ha menne feljebb, akkor nyilván lehetne gyorsabban menni, de nem ment. Néha próbálkoztam 1-1 ritmus váltással, de nem volt sok eredménye. Ahhoz képest, hogy az első körben még azt hittem, könnyen meglesz az 1:10, a másodikban és a harmadikban erősen kellett kapaszkodnom még ehhez is.

Nekem a múlt heti futóteljesítményem a pihenés jegyében telt. Összesen 55 km-t karcoltam, igazán izgalmat csak két játékos edzés okozott. Szerdán Józsiékkal hódítotuk meg a HHH egyik részét, amely kiváló bemelegítése volt a Nylonman által javasolt lendületesebb futásnak. Nylonman amúgy ironman-re készül, még idén. Az edzés megbeszélése eképpen zajlott. Helyszín: Fenyőgyöngye parkolója. Én kezdem a kérdéssel:

- Mit akarsz futni?
- Valami lendületeset!
- Nekem most pihenőhetem van!
- Azért!
- Hányat és mit?
- Legyen 8-szor két perc, aztán 1 perc pihi, és kezdjük itt. (a Hármashatárhegyi útra mutat felfele)
- Na ne bomlassz, mondom pihenőhetem van, akkor legyen inkább fentről.
- OK-KÉ!

A szintúton elég jó tempóban teljesítettük is a tervet. Van egy tempó ami felett már nem megy az orron át a légzés. Száj ritmusra nyit-becsuk. Erdő, laza szürkület és a bogarak, rovarok kezdik el szárnyaikról lerázni a nap fáradalmait. Repülnek a mocskok. Egy rossz ütemű belégzés és ott a bio-vacsora: iszonyatos hörgő köhögés, krákogás, köpködés, szörnyű. Így jártam szerdán is.

A másik kis játék vasárnap történt, szintén Nylonmannel szaladtunk egy tempósabbat. Többet tervezett, de menet közben lebeszéltem, 10 km került a naptárba 4:26-os átlagtempóban, majd hazavitettem magam. Hogy lesz ebből további 8 másodperc lefaragása, még nem tudom. Ez a gyorsulgatás viszont jó, egyre jobban tetszik. Igaz, egyedül elég nehéz műfaj. Ha meg társ van hozzá, akkor sem a "mi volt ma az ebéd?" a téma.

Új hét, új edzésterv. Misinek elvileg könnyű hete van, szerintem nem látszik:

Apropó, ki jön a tatai tófutásra szombaton?

A maraton óta futottam párat, de nehéz igazán motiváltnak lenni, miután az ember elért valami célt, aminél nagyobbat nem nagyon tűzhet ki. Na jó, mások nyilván kitűznek nagyobbakat is, de én nem a mások vagyok. Szóval futottam néhány laza tízest, és annyi. Viszont az elmúlt hét finoman szólva is pörgős volt, három napon át forgattunk reklámszpotokat a visszatekerhető élő adásról és a szélessávú internetről. Egyszer már volt egy ilyen forduló, de az csak kétnapos volt, és egyik munkanap se tartott tovább nyolc óránál egy berendezett stúdióban, külön pihenőhelyiséggel, továbbá étkezővel, ahol többek között natúr joghurttal öblögette az ember az elrágcsált zellerszárakat. Egyszóval tehát közelebb állt a wellnesshez, mint a klasszikus értelemben vett kemény robothoz.

Az új rendező viszont külső helyszíneken dolgozott, és olyan időbeosztással, hogy az egyik nap reggel 6-tól tartott este fél 9-ig, a másik fél 9-től este 10-ig, a harmadik déltől éjjel fél 3-ig. Szóval ezen a héten nem futottam. Péntekre már nagyjából kihevertem volna, de péntekre beszéltük meg a hónapok óta szervezett kocsmalátogatásunkat kiváló kollégámal, a Sportorákulummal. És ez nem tréfadolog – ha egy nyáron az ember július végén jut el először a dorbézoldába, azt az alkalmat meg kell ragadni.

Tudományos alapossággal italoztam, arccal a hidratáltság felé: két deci száraz fehér bor-három deci szódás fröccsökkel. Nem szoktam ilyeneket posztolni, de a Futóblog szerkesztőjének kérésére előkerült egy exkluzív felvétel az estéről, ahol Ágassi kollégával az Apostol együttes Búcsúzik a nyár című dalát énekeljük. A capella:

Így az ember a szűk másfél liter bor mellé mindenképpen elfogyaszt bő két liter vizet. Ezzel nem is volt baj, szombaton nem fájt a fejem, viszont este már nagyon éreztem, hogy kéne egyet futnom, ha már a héten semmi sport nem volt. A fejem nem fájt, de azért némi másnaposságot éreztem, viszont olvastam egyszer, hogy Törőcsik "Táncolj, Törő!" András egyszer azt nyilatkozta, neki bizony mindig másnaposan ment a legjoban a játék.

Hát akkor lássuk! Amúgy is azt terveztem, hogy gyalog megyek át a gyárba az autómért, amit logisztikai okokból a szerkesztőségi teremgarázsban hagytam, a vasúti hídon át úgy 8 kilométer lehet.

Na hát, ezek szerint Törő szervezetét más fából faragták, mint az enyémet, mert én csak úgy közepesen vánszorogtam. Nem volt konkrét bajom, nem lötyögött a fejem, a gyomrom vagy akármim, de azért nem voltam bánatos, amikor végre autóba ülhettem. Úgyhogy ezen túl nem fogom erőltetni ezt a másnapos futást, már amennyiben eljutok még idén a kocsmába. És nagyjából ennyi is lett volna a levont tanulság, ha nem indulok futni vasárnap is. Tudományos vizsgálódásaim jelen szakaszában több eshetőség állhat fenn. Nem egy fából faragtak Törőcsik Andrással. Vagy mégiscsak egy fából faragtak, csak rosszul emlékeztem arra a régi interjúra, mert a másnap másnapján, vasárnap este már nagyon ment a futás. Akárhányszor az volt, hogy nem figyeltem a pulzusra, mindig beleforogtam a 160-ba, pedig a 150-es utazóból ritkán szaladok ki.

Kérdésem tehát: lehet valami tudományos összefüggés a másnaposság/harmadnaposság, és a sportteljesítmény között? 

Kedves emberek, lecseréltük a fejlécünket. Egyrészt az őszi kollekció egy darabja került be (kampányszínünk a szürke és zöld), másrészt pedig a jubileumi 25. Nike Félmaraton promóciója.

Külön futóblogos kedvezményt nem csináltunk, viszont ha csináltunk volna, az is ugyanilyen lenne, így igazából csak ismételni tudjuk: Futóklubos regisztrációval kaptok kedvezményt a Félmaraton regisztrációhoz. Csak bátorítani tudunk mindenkit, hogy regisztráljon és csatlakozzon be ebbe a halandók számára elérhetetlen versengésbe a sub-1:30-as félmaraton időhöz.

Linkek:

• Futanet 25. Nike félmaraton (az esemény BSI által üzemeltetett hivatalos lapja Futanet néven, itt kell majd jelentkezni a félmaratonra)
• Nike Running Hungary Félmaraton
• Nike Futóklub kártya információk a Nikerunningon

A javasolt eljárás a Futóklub kártya igénylése (ami egyébként egyéb kedvezményekre is jogosít), majd a BSI honlapján levő információk alapján a regisztráció. Legegyszerűbb egyébként ha kimentek valamelyik nap a Margitszigeti MAC központhoz, megkeresitek a nagy piros teherautót, aztán az ott levő kedves sporttársnál csináltattok egy kártyát, utána pedig annak birtokában irány a BSI.

A félmaraton időpontja: 2010. szeptember 5. — eljössz?

A székesfehérvári Lajkó Csaba néhány éve kezdett el futni. Régebben a testépítésnek hódolt, majd kissé elhízott 100 kg-os súlyáról akart ledobni pár kilót. Ekkor kedzdett el futni. A terve sikerült, mintegy 30 kilótól szabadult meg. Azóta a futás nemcsak szenvedélyévé vált, hanem ötödik helyen végzett a 2009-es Ultrabalaton egyéni versenyszámában, 2010-ben a 24 órás VB-n mérettette meg magát. Pár héttel ezelőtt megosztotta velem ötletét, hogy Jótékonysági Futást szeretne szervezni az árvízkárosultak javára. Erről olvashatok az alábbi sorokban:

Hogyan jutott eszedbe a jótékonysági futás ötlete?

Az UltraBalatonon beszélgettem Bükki Farkas barátommal (Egyed János, ultrafutó, a miskolci tűzoltóság alezredese, aki aktívan részt vett a mentési munkálatokban — a szerk.) a borsodi árvízhelyzetről. Már akkor körvonalazódott bennem egy gondolat, hogy valahogy segíteni kellene. Küldtem neki egy mailt, hogy mi a véleménye egy jótékonysági futásról. Nem tiltakozott, és mivel képben volt a helyzettel, településként Ónodot jelölte meg. Felvettem a kapcsolatot az ónodi polgármesterrel, elmondtam neki a tervemet, hálás volt a felajánlásért.

Miről van szó valójában?

A futás lényege az lenne, hogy a 240-250km-es futásom során minél többen csatlakozzanak be, a futók, és persze bárki aki akar, adományaikkal támogassák a települést.

Mi lesz a tervezett útvonal?

Ez egy háromnapos futás lesz, közben természetesen megállunk éjszakára pihenni. Székesfehérvárról indulunk augusztus 13-án 9 órakor a következő útvonalon:

Augusztus 13-án: Székesfehérvár-Agárd-Gárdony-Velence-Kápolnásnyék-Baracska-Martonvásár-Tárnok-Érd-Budapest-Kistarcsa

Augusztus 14-én: Kistarcsa-Kerepes-Gödöllő-Aszód-Hatvan-Gyöngyös-Kápolna-Kerecsend-Füzeasabony

Augusztus 15-én: Füzeasabony-Szihalom-Mezőkövesd-Mezőnyárád-Bükkbárány-Vatta-Emőd-Nyékládháza-Ónod

Csatlakozhat-e bárki a futásodhoz?

A futáshoz természetesen bárki csatlakozhat, hiszen ez a cél. Mindenki annyit fut, amennyit be tud vállalni, kötött táv nincs. Aki akar jöhet bringával is. A kerékpárosokat is szerettel várom.

"Gyűjtőpontokat" nem tervezek, az útvonal adott, amerre elhaladunk, ott lehet becsatlakozni. Pesten tervezek egy margitszigeti kitérőt, tehát ha valaki úgy gondolja ott is beszállhat egy közös futásba.

Mi lesz a futásod időterve?

Az időterv még nincs teljesen kialakítva, de rövidesen az is meglesz. A tervezett táv miatt elég szoros lesz a "futóprogram", de gyors futásról, vágtáról természetesen nem lesz szó. A lényeg, hogy futás közben tudjunk ismerkedni, beszélgetni. A jótékonysági futáson kívül én ezt egy közös baráti futásnak is képzelem el. Csúszások persze biztos, hogy lesznek, de majd valahogy a tervezett időket próbáljuk tartani.

Lesz-e kísérőd futásod során?

Kísérőim természetesen lesznek: a futók, akik becsatlakoznak. A 3 nap során lesz egy állandó mag: Máténé Varju Edit, Soós Péter, Székesfehérvárról, Bökönyi Zoltán Debrecenből, Kisházi László Hódmezővásárhelyről, Németh Zoltán és Horváth Mónika Bajáról, valamint egy székesfehérvári váltó Kaufer Tamás szervezésében. Az egyesületem, a Honvéd Szondi György SE biztosít egy mikrobuszt, valamint a Perpetum Nemzetközi Speciális Mentők kísérnek egy kisbusszal. Utóbbiak által az Egészségügyi ellátás is biztosított.

Hogyan képzeled el az adományok összegyűjtését?

Az adományok összegyűjtése kétféleképpen lehetséges majd: viszünk két erre célra kialakított 20 literes ballont, ide aki gondolja dobhatja be pénzadományát. A másik támogatási lehetőség az ónodi önkormányzat erre a célre ekülönített számlaszámára is lehet utalni: 12046102-00111762-01200005. Még van egy ötletem, hogy a futás során egy nemzeti zászlót mindenki aláír, aki becsatlakozik. A futás végén pedig elárverezem, aminek a bevételét szintén a település fogja megkapni.

Ha valaki nem pénzt akar adni, hanem egyéb adományokat ajánl fel, hogyan tudja eljuttatni hozzátok?

Ennek a jótékony futásnak célja a pénzadomány gyűjtése, sajnos egyéb adományokat teherautó hiánya miatt nem tudok fogadni. Remélem nem ezen múlik a futás sikeressége.

Lesz-e valamilyen megjelenési felület (rádió, internetes oldal), ahol nyomon lehet követi merre jársz?

Ha sikerül lesz egy GPS-es nyomkövető rendszer, a futoterkep.hu oldalon lehet követni a haladást, így a becsatlakozók nagyjából tudnak kalkulálni az idővel. Telefonon is bármikor elérhető leszek.

Papp "paklis" Ádám fogyásásról már megemlékeztünk itt a blogon. A minap küldött nekem egy montázst, ahol jól megfigyelhető, hogy miből lesz a cserebogár. Paklisnál is a futás jött be, mint új "hobbi". Máshogy ezt nem lehet.

Vannak még olvasóink között ilyen sikertörténetek? Zsola, Paklis, ki a következő?

Heti futóhármasom végül a hétfő-szerda-vasárnap napok lettek. Vasárnap csak úgy, mint múlt hétvégén, most is vidéken ért a sporttevékenység, és pontosan úgy, mint egy hete, most is csak kicsit több, mint három klikket futottunk.

De mi is történt valójában?

Elnyegléskedtem a hetet, csütörtökön még belement egy kis otthoni erősítés, nagyon laposan, aztán péntek-szombat inkább kirándulás és sörözés jegyében telt. Vasárnap reggel egy Lajosmizse melletti tanyán ért bennünket, Linkkel elhatároztuk, hogy megyünk.

Reggel korán akartunk kelni, hogy még a meleg előtt nekiiramodjunk, de nem lett belőle semmi, ezúttal én voltam az, aki az ágyban tovább henyélt. Fél 10 körül indultunk el, kinn 30 fokra tűzött a hétágú nap, felhő nem volt. Ekkor még úgy indultunk neki, hogy akkor most egy 6 klikk lemegy, simán, de valamiért a nap olyan tűzővé vált a pusztában, hogy egy kisebb kanyar után a vágyakozással ellentétben inkább a szállásunk felé vettük az irányt.

Új szoftverrel kezdtem el dolgozni, eddig a RunMonster iPhone alkalmazással futottam, most viszont egy "igazi" trail megoldást vásároltam (azonos nevű: "Trails"), ami berajzolja, hogy merre futok és szintgrafikont is rajzol, valamint meg tudja osztani népszerű trailes site-okon a futást is, de erre egyelőre nem tudtam rávenni.

Becsirkültem, na. Bezzeg, ha Szász Norbert velünk lett volna, talán még most is futnánk. Biztos vagyok benne, hogy létezik valamilyen pusztai ultra esemény, amin Szasza egyéni csúcsot akar dönteni.

Az első augusztusi héten kicsit ráerősítek. Remélem a Kopaszi gáton is hatalmas futóesemény volt, bár erről sanyosz75 (tudjátok, a Horváth) és azilinha tudnának bővebbet írni. :)

Szasza rábeszélt, hogy nézzünk ki a HHH (Hármashatárhegy—egybeírva!) egyik levezető 6 klikkes szakaszára.

Hármashatárhegy (egybeírva) Budapest egyik városrésze a III. kerületben. Nevét a 497 m magas Hármashatár-hegyről kapta. Maga a hegy részben átnyúlik a II. kerületbe is, a Hármashatárhegyi repülőtér is ott, a Kővár nevű városrészben található.

Szasza állításom szerint úgy választ lakóhelyet magának, hogy mindenhonnan egy kőhajításra legyen. Lakhelyéről a Margitsziget és a HHH egybeírva (!) is kényelmesen, futva megközelíthető.

Trailt futni olyan, mint erdőben kirándulni, csak kevesebb idő van nézelődni. Ettől függetlenül egy nagyon fontos megfigyelésem van: az erdőben (a HHH tulajdonképpen egy erdő) sokkal gyorsabban telik az idő és sokkal kényelmesebb a futás is. Ott lefutott 6 klikk egyenlő a szigeten lefutott 3 klikkel, komolyan.

Szasza az út háromnegyede környékére berakott egy olyan emelkedőt, amit futva a legöregebb, percenkénti 5 pulzusú, atomszívű rókák sem tudnak futva megtenni. Erről és az egész tegnapi futóeseményről szóló videónkat most nézzük meg közösen:

Még egy dolog: kitaláltuk, hogy a Futóblogos arcok egymást a "hip-hop-futóblog" ékes szóval köszöntsék. Szerintetek sem ciki?

A másfél hete Misivel komoly szakmai eszmecserébe bonyolódtunk edzésmódszereinkről. Egy a cél, más a terhelés, két különböző emberről van szó, tehát mások a képességeink, tulajdonságaink. Szó szót követett, aztán Misi megemlítette, hogy elmegy egy terheléses vizsgálatra. Ő még nem volt, én már kétszer voltam. Mindenesetre jó ötletnek tűnt, hogy ezúttal menjünk el mindketten és objektíven hasonlítsuk össze milyen tulajdonságaink vannak.

A gépezetbe csak egy aprócska porszem került, ami, mint látni fogjuk alapjaiban rontotta el az összehasonlító elemzést a publikum számára. És hát bevallom, ha egy kicsit megfontoltabb vagyok, nem csinálok hülyeséget. A reggel 8-ra tervezett vizsgálat előtt bizony egy régóta halogatott pókerpartyra voltam hivatalos. Hogy a party által okozott lámpalázam enyhüljön, bizony lecsúszott pár ital, és az utána következő alvásos periódus sem hozta ki belőlem a maximális pihentséget. Mivel megbeszélt időpont volt, így lemondani már nem tudtam, a reggeli 2 kávéba és a másfél liter vízbe vettetem összes tisztulási hitemet. Mindegy.

Helyszín: Pasaréti Sportcentrum, a Cardio Control terheléstani laboratóriuma. Reggel 8 óra. Álmos vagyok és képzeletben most fordulok a másik oldalamra. De nem, egy hölgy, Jutka, felveszi az adataimat és kezembe ad egy tesztet.

Pár rutinszerű kérdés, volt-e valaha szívproblémám, volt-e a családban valakinek kardiológiai problémája. Bőszen jelölgetem a nemeket, közben Misit behívják egy szobába vérvételre. Diszkréten bezárják az ajtót, Misitől veszik a vért, én meg feszültségoldásként a fényképezőgépemet kattogtatom.

A vizsgálatot vezető doktor behív egy rövid beszélgetésre, nézegeti a tesztemet és arról cseveg velem, mit csinálok, miért vagyok itt, és mik a terveim. Pár perc az egész, utána vissza az előtérbe.

Misi vérvételi szobából ki, én be. Vérvétel (még szerencse, hogy nem rendőrségi) lezajlik, aztán pár érzékelőt helyeznek a lábamra. A gép állítólag pontos információkat ad testem összetételéről (testzsírszázalék, testsejttömeg, hidratáltság stb.)

Kimegyek az előtérbe, Misi már egy másik szobában van és Dart Vader szerű hangokat ad ki. Kicsit izgulok, még mindig nem vagyok túl friss. Csendben belopózok hozzá, lefotózom, aztán inkább a dokival és az asszisztensével hagyom.

A vizsgálat nem rövid. Van időm egy újabb kávéra, bevillan egy Tom és Jerry rész, amikor is a fáradtság ellen gyufaszálakkal támasztották ki a szemhéjukat. Talán egy kis mozgás nem árthat. Misi egészen elgyötörten ki, én be. Bedrótoznak, maszk a fejemre, kezdődnek a légzőgyakorlatok. Ez után egy-két újabb feladat, ujjszúrás, laktátszintmérés, lélegzés, stb. Eléggé összetett minden, el is vesztettem a fonalat valahol az első percek után. Az biztos, hogy volt egy futópad, azon kellett gyalogolnom pár percet, majd emelkedett a tempó. Padon futni nem szeretek. Azt pedig kifejezetten utálom, hogy folyamatosan gyorsulok és be vagyok vezetékelve, mint valami sci-fi filmben.

A szobában szemben velem tükör, előtte pár monitor. A tükörben a magam sebzett kísérleti testét látom, a monitoron életfunkcióimat. Összességében nagyon sok vonalat és számot látok, amik folyamatosan mozognak. Futás előtt is szédültem, futás közben meg pláne.

12 perc futás után rácsapok a piros gombra, lelassít a szalag, talán ment volna még, de így is nagy fejjáték volt nekem. Zihálok, lerázom a lábam, majd alámtolnak egy széket. Kell pár perc amíg megnyugszom.

Gyors helyzetértékelés. Elég jó a leadott teljesítményem, viszont fura mód a VO2 maxom, jóval kevesebb, mint 2 éve, és bizony a doktor is mondja, hogy ennek többnek kellene lennie, és közben mutat egy grafikont (talán szén-dioxid kibocsátást). Ez egy kicsit aggaszt. A többi értékem teljesen rendben van. Misivel az előtérbe még valamin elröhögcsélünk, aztán hazamegyek aludni.

Pár nappal később megkaptam egy igen részletes személyi elemzést. Ránézésre elég komolynak és alaposnak tűnik, 20 oldal. Oldalakon keresztüli EKG, grafikonok, rengeteg adat, és pár oldalas szöveges elemzés. Sok új információt kaptam, amit idáig nem tudtam magamról.

De lássuk a lényegi kérdést: kinek vannak jobb képességei az 1:30-as félmaratonhoz, nekem, vagy Misinek?

Erre a célra  külön kértem, hogy hasonlítsanak össze pár értéket. Bizony érthetetlen módon VO2 max értékem nem lett túl jó, emiatt sok egyéb adatot is elhúzott lefele. Misi könnyebb is mint én, testzsír százalékunk gyakorlatilag azonos. Rajtam több az izom, ami egy félmaratonhoz nem feltétlenül előny. A vizsgálat előtt úgy gondoltam, hogy több szempontból jobb képességekkel rendelkezem, a vizsgálat kimutatta, hogy ez korántsem van így.

Nyitott a kérdés, van még 5 hét. Meglátjuk ki lesz a jobb. Ami nagy tanulság volt, hogy teljesítményemen is látszódik, ha a kihívás napján fáradt vagyok és egy kissé "kótyagos". Erre a jövőben figyelni fogok.

A múlt heti erős volt.

Kereken 100 kilométer (és nem kityó, hanem klikk) jött össze. Kedden a 8x1,000 közvetlenül eső utáni méter nagy melegben elég szenvedősre sikerült. A hatását a csütörtöki 19 km-es terepen is éreztem. Szerencsére Áki ott volt, így nem sétáltam haza. JÓ HA VAN EGY FUTÓTÁRS! A pénteki 5 km könnyű 10 km lett, amibe beletettem pár felrázó repülőt. Szombaton teljes egészében kipihentem a hetet, regenerálódásként elbringáztam a masszőrömhöz és vissza.

A vasárnapi nap a hosszúfutásról szólt. Azt gondolom egy félmaratoni gyorsuláshoz nem igazán tesz hozzá, inkább talán lassít. Ezek inkább amolyan élménytúra félék, ahol a heti stresszt, fáradalmat le tudom vezetni, és szellemileg teljesen kitisztulva tudok belekezdeni a következő hétbe.

Vasárnap hajnalban a Börzsönyt vettük célba. Itt rendezték volna meg a Tátralátó túrát, sajnos elmaradt. A szervezők azt mondták, hogy akkora a sár, hogy még ők sem tudtak felmenni a Csóványosra. Egy teljesítménytúrát lefújni a rendezvény napján eső miatt ... hát nem tudom. Három társamnak nem nagyon jutott eszébe más, mint az, hogy ha már itt vannak, megnézik ezt a rettenetes és járhatatlan útvonalat és teljesítik a nem megrendezett túrát. Három-egy arányban lettem leszavazva.

Kellenek a barátok, így zuhogó esőben vágtunk neki a 32 km-es 1400 m szint emelkedésű távnak. Az első 2-3 órát annyira nem élveztem, de aztán beleilleszkedtem az ázott természeti közegbe (végig esett), a vége fele már üdítő volt buja lombok közt párafelhőben, teljesen szétázottan kocogni. Félmaratonhoz edzésértéke ugyan nem sok volt, de 5 órás kardioedzésnek remekül beillett.

Misi a heti edzéstervét becsülettel elvégezte. Sőt, a 4 db 1,000 métert nem 4 percesre csinálta, hanem a 3:45-3:55-ös zónában fejezte be. A pénteki Schneeberg túra ugyan nem a félmaratoni gyorsaságát növelte, hanem az állóképességét, elmondása alapján rettentően elfáradt. Tegnap este még mindig az izomlázát emlegette.

Sanyosz (nem a Horváth) lapít, nem újságolja mit csinál, titokban edz. DaMartian szabdságon volt múlt héten, közel 100 klikket ő is összehozott. Mivel az edzéstervét nem küldi el ő sem, a kommentekből kell túrni időnként, így nem is tudjuk kitenni.

Nekem könnyű hét ezúttal, Misinek nem annyira:

Továbbra sem sumákoljuk el az edzés utáni nyújtógyakorlatokat!!

update: Lapzártánk után kaptuk meg DaMartian edzéstervét, amit Excel formában IS közreadunk, addig csak egy kis előzetes. Kattintsatok a képre.