Sosem lehetünk elég óvatosak
2012.04.16. 10:30 szasza75
A sérülés nem csak az élsportolók kiváltsága. Kevés olyan futót ismerek, akinek ne lett volna már bármilyen futással kapcsolatos sportsérülése. Kis húzódás itt, kis húzódás ott, csonthártyagyulladás, Achilles-húzódás, csípőfájdalom, talpi-bőnye, térdpanaszok és még sorolhatnám mennyi minden sérüléstípus az ami részlegesen vagy akár teljesen távol tart a futástól.
Ha jobban belegondolok, szűk az a mozgástér, edzésmennyiség, ami még a fejlődést biztosítja, ugyanakkor nem okoz sérülést. Szerencsés az, aki ösztönösen megtalálja a középutat, bár ezek száma igen csekély.
Néhány hete rám is lesújtott egy sérülés, ami időzítés szempontjából sem jól jött (melyik sérülés jön jókor?), a megoldását sem látom tisztán. Egy jól sikerült firenzei marathon után tartottam 2 hét pihenőt, december elején a Börzsönyi Vulkántúrán futottam egy számomra hihetetlenül jó időt (4:48).
Ez a tudat aztán megadta a kellő motivációt a télre. És tényleg minden klappolt. Lelkes voltam, tudatosan készültem és szépen építettem fel (Pész Ati közreműködésével) az edzéseimet egy jó maratoni részvétel reményében. Időközben Hiver is megfutotta a maga 3 órás maratonját, ami tovább növelte frusztrációmat lelkesedésemet.
Kevesebbet futottam, mint az év ilyen táján szoktam, viszont felépített rendszerben sokkal gyorsabban futottam. A decemberi fogyójátékban már az első körben kiperegtem, 78,5 kg-al, most olykor futás után már a 74 kg-ot is alulról nézem. Persze kis dolgok, de azért valamit jelentenek.
Egy meghiúsult Treviso maraton után a Pozsony maraton lebegett a szemem előtt. Másfél héttel előtte beszereztem egy combhúzódást. A Pozsony maraton ugrott és valójában már a soron következő Mátrabérc is megfutamodásra késztetett. A sors fintora, hogy amikor a legerősebbnek és leggyorsabbnak érzem magam, pont akkor nem tudom az elmúlt hónapok munkáját, azaz annak visszaigazolását átélni.
A minap láttam valamelyik csatornán a TOP GEAR egyik részét, amiben 3 ósdi jármű (egy gőzmozdony, egy motor és egy autó) Londonból próbált eljutni Edinburgh-ba.
A gőzmozdony olykor valahogy elvesztette a vizet, és túlfűtött állapotban nem volt gőz, ami a rendszert mozgásban tartotta volna. Időközönként meg kellett állniuk, vizet vételezni és persze újra felfűteni a rendszert. Nem mondom meg, hogy a ki ért oda a leghamarabb, viszont ott a TV előtt baromira átéreztem a gőzmozdony tehetetlen sorsát.
Lefordítva: annyi szenet lapátoltam magamba, hogy majd szétvet az energia, ugyanakkor hibás az a közvetítő rendszer amivel le tudnám adni ezt a teljesítményt.
Furcsa dolog ez, egy olyan sportba fektetjük az energiát, aminek elérése csak rajtunk múlik, csak minket igazol vissza, ugyanakkor önmagunk korlátai is csak magunk vagyunk. Aztán folytatódik a körforgás. Ördögi kör.
Valaki az olvasók közül nem volt még sérült? Hogy csinálod?
21 komment
Címkék: edzés beszámoló sérülés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.04.16. 11:48:39
Mostanában olyan problémáim vannak, amikkel nem tudok mit kezdeni, fura vállgörcs, enyhe asztma, volt idén arcüreggyulladásom és bokaszalag húzódásom is. Engem inkább mentálisan viselnek meg ezek a sérülések, nehéz újrakezdeni, mindig óvatos vagyok, félek az újabb sérüléstől és ettől az edzések nem olyan feltöltőek mint régen. Ezt a frusztrációt nehéz nekem leküzdeni, szerencsére vannak események, amik adnak energiát és átlöknek ezeken a holtpontokon, most pl. a hétvégéi futóparty volt, úgy érzem visszajött tőle a futókedvem :)
Pirx 2012.04.16. 12:00:42
De majd csak lesz valahogy! Nem adom fel! :)
Dr. Fire 2012.04.16. 13:49:49
193 2012.04.16. 14:08:46
Az októberi első maratonom után pár hetet pihentem majd nagy élvezettel futottam a novemberi, decemberi, januári hónapokat (havi 200km fölött).
December végére éreztem, hogy elfárad a cipőm talpa és a jobb láb bőnye bizony jelezget, de nem vettem komolyan. Új év első hetében cseréltem cipőt de már késő volt.
Nem akartam tudomásul venni kezelgettem de futottam mert élveztem a friss levegőt a szabadban futást.
Ilyen jó kondiban még életemben nem voltam! De február közepére beláttam és leálltam.
Ekkor új fronton, új nyavalyák jöttek. Eddig még soha nem tapasztalt emésztési problémák.
A leleteim mind negatívak voltak, az orvosok szerint dicsekednem kellene velük, de még is március elejére a „rakpart alsó kövére értem”.
Mára oda az erőnlétem. A nevezéseimet a Debrecenre, Keszthelyre visszavontam.
Egyedül a fiam (11) futás éhsége, mozgásvágya okoz örömet!
Kezdőként egész télen tavasz elején egy konditeremben futópadon tolta. A hétvégére azonban elege lett más „illatokra” vágyott.
Vasárnap délután mindketten futócipőt húztunk, kifutottunk a töltésre.
Szabadság, fülemüle dallal, a tavasz illataival!
Az én „gőzmozdonyom” minimum egy rozsdatemető egy darab nagy „vas”, de itt és most nem ez volt a lényeg!
Életükben először Apa és Fia együtt tolták, bele-bele sétálva 45 percet (6:30-as ezrekkel?!)
Jó volt!
Emlékezetes futás volt!
Szasza! Gratulálok a fotóért!
193 2012.04.16. 14:16:26
Tegnaptól úgy érzem , hogy folytatódik a körforgás.
Ismét körön belül vagyok!
battila.hu 2012.04.16. 14:42:37
A piheno idoszakot meg felhasznaltam, hogy az uszasomat csiszolgassam. Igy ugyan a labaim frissek, de rendszeresen jol lefarasztottam magam, igy nem erzem elvesztegetett idonek a dolgot.
Elovettem meg a kerekpart is, de inkab a labak pihentetese mellett dontottem. Jobb a bekesseg es maradt az uszas.
TV-Judit 2012.04.16. 15:24:07
elgenubi 2012.04.16. 17:08:59
Bal vádlim szakadt, ugrott a "Kikelet" és a "Vivicittá" félmaraton.
Lassan 2 hónapja pihenek. Szombaton megpróbáltam egy kényelmes 5 kilit - az utolsó kör már fájt. Holnaptól úszom.
Idei nagy terveim (első "Kékes", első maraton[SPAR]) veszni látszanak...
M.Islander 2012.04.16. 18:14:15
változatlanul a jóga+futás kombóra esküdnék, januártól a korábbi heti 1*21km-ről áttértem a heti 2*25-re.
eddig semmilyen emlékezetesebb sérülést nem szedtem össze, a jógával tökéletesen karbantarthatóak a meghúzódott izmok.
időnként egy csontkovácsot is megkeresek.
Szaszának jobbulást!
llehel · https://www.facebook.com/lukacsi0lehel 2012.04.17. 12:24:02
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.04.17. 15:19:24
Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2012.04.17. 23:04:32
pumchi 2012.04.18. 10:13:50
A sérülés egyrészt a korral jár, másrészt a szervezet válasza arra, hogy nem viszed túlzásba a pihenést, ezért segít egy kicsit. :)
Szar ezt mondani, de ha kipihened, 1-2 hónap múlva jobb leszel, mint előtte. :)
Hacsak közbe nem jön valami más... :)
pumchi 2012.04.18. 10:24:33
Amúgy jobbulást! :)
Durva lehet egy olyan combhúzódás, amitől nem tucc futni. Ilyet még nem láttam. :(
Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2012.04.18. 13:58:03
Ezután gyakorlatilag nyár végéig szívtam a lábammal, sokan azt mondták, hogy a nyújtást hanyagolhattam el. Alapból tünetmentes voltam, ha kerékpároztam, nem volt gond, ha futottam, 3-4 km-ig nem volt gond, utána törvényszerűen előjött a térd alatti fájás. Edzeni így nem edzettem, a társaság miatt eljártam tájfutó versenyekre, kapóra jött nekem a Nyílt technikás és az F21BR kategória (ez utóbbinál az "R" a rövidre utal, de rokkantnak gúnyoljuk, nálam ez stimmelt is akkor), általában F21BR az 5-6 km volt, így csak a végével szívtam, de másnapra elmúlt, amúgy meg előtte és utána rengeteget nyújtottam.
Végül augusztusban volt egy őrségi hétvége, ahol 3 nap volt összesen 5 futam(meg jó sok sörözés :-)), köztük egy a szentgotthárdi csatafutás, a többi tájfutás volt(de azok többnyire rövidek), és az egészet megúsztam térdfájás nélkül. Ezután tudtam újra elkezdeni rendszeresen futni, azóta a nyújtásra jobban figyelek, és magamhoz képest aránytalanul nagy megterhelést sem vállalok be (mint ami az első és utolsó tájfutó HOB-om volt).
hercules 2012.04.18. 23:06:54
Ebben szerepe van a lúdtalpamnak(ideje talpbetétet rakni a futócipőmbe), valamint az elhasznált futócipőmnek(1200km).
De azért a Vivicitta félmaratont nem hagytam ki:)
Mylady 2012.04.26. 22:28:59
effe 2012.04.27. 14:14:44
drukkolok neked, hogy sikerüljön újra futni. még mindig a JALTP-n?
Mylady 2012.04.27. 20:24:58
Igen, még mindig ott.