Sosem lehetünk elég óvatosak

2012.04.16. 10:30 szasza75

A sérülés nem csak az élsportolók kiváltsága. Kevés olyan futót ismerek, akinek ne lett volna már bármilyen futással kapcsolatos sportsérülése. Kis húzódás itt, kis húzódás ott, csonthártyagyulladás, Achilles-húzódás, csípőfájdalom, talpi-bőnye, térdpanaszok és még sorolhatnám mennyi minden sérüléstípus az ami részlegesen vagy akár teljesen távol tart a futástól.

Ha jobban belegondolok, szűk az a mozgástér, edzésmennyiség, ami még a fejlődést biztosítja, ugyanakkor nem okoz sérülést. Szerencsés az, aki ösztönösen megtalálja a középutat, bár ezek száma igen csekély.

Néhány hete rám is lesújtott egy sérülés, ami időzítés szempontjából sem jól jött (melyik sérülés jön jókor?), a megoldását sem látom tisztán. Egy jól sikerült firenzei marathon után tartottam 2 hét pihenőt, december elején a Börzsönyi Vulkántúrán futottam egy számomra hihetetlenül jó időt (4:48).

Ez a tudat aztán megadta a kellő motivációt a télre. És tényleg minden klappolt. Lelkes voltam, tudatosan készültem és szépen építettem fel (Pész Ati közreműködésével) az edzéseimet egy jó maratoni részvétel reményében. Időközben Hiver is megfutotta a maga 3 órás maratonját, ami tovább növelte frusztrációmat lelkesedésemet.

Kevesebbet futottam, mint az év ilyen táján szoktam, viszont felépített rendszerben sokkal gyorsabban futottam. A decemberi fogyójátékban már az első körben kiperegtem, 78,5 kg-al, most olykor futás után már a 74 kg-ot is alulról nézem. Persze kis dolgok, de azért valamit jelentenek.

Egy meghiúsult Treviso maraton után a Pozsony maraton lebegett a szemem előtt. Másfél héttel előtte beszereztem egy combhúzódást. A Pozsony maraton ugrott és valójában már a soron következő Mátrabérc is megfutamodásra késztetett. A sors fintora, hogy amikor a legerősebbnek és leggyorsabbnak érzem magam, pont akkor nem tudom az elmúlt hónapok munkáját, azaz annak visszaigazolását átélni.

A minap láttam valamelyik csatornán a TOP GEAR egyik részét, amiben 3 ósdi jármű (egy gőzmozdony, egy motor és egy autó) Londonból próbált eljutni Edinburgh-ba.

A gőzmozdony olykor valahogy elvesztette a vizet, és túlfűtött állapotban nem volt gőz, ami a rendszert mozgásban tartotta volna. Időközönként meg kellett állniuk, vizet vételezni és persze újra felfűteni a rendszert. Nem mondom meg, hogy a ki ért oda a leghamarabb, viszont ott a TV előtt baromira átéreztem a gőzmozdony tehetetlen sorsát.

Lefordítva: annyi szenet lapátoltam magamba, hogy majd szétvet az energia, ugyanakkor hibás az a közvetítő rendszer amivel le tudnám adni ezt a teljesítményt.

Furcsa dolog ez, egy olyan sportba fektetjük az energiát, aminek elérése csak rajtunk múlik, csak minket igazol vissza, ugyanakkor önmagunk korlátai is csak magunk vagyunk. Aztán folytatódik a körforgás. Ördögi kör.

Valaki az olvasók közül nem volt még sérült? Hogy csinálod?

21 komment

Címkék: edzés beszámoló sérülés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.04.16. 11:48:39

Amikor elkezdtem futni, akkor általában olyan kisebb sérülések értek el, amiből tanultam, így "hasznosak" voltak.

Mostanában olyan problémáim vannak, amikkel nem tudok mit kezdeni, fura vállgörcs, enyhe asztma, volt idén arcüreggyulladásom és bokaszalag húzódásom is. Engem inkább mentálisan viselnek meg ezek a sérülések, nehéz újrakezdeni, mindig óvatos vagyok, félek az újabb sérüléstől és ettől az edzések nem olyan feltöltőek mint régen. Ezt a frusztrációt nehéz nekem leküzdeni, szerencsére vannak események, amik adnak energiát és átlöknek ezeken a holtpontokon, most pl. a hétvégéi futóparty volt, úgy érzem visszajött tőle a futókedvem :)

Válasz erre 

Pirx 2012.04.16. 12:00:42

Én tavaly nyáron kezdtem a sort. Valami ülőideg gyulladásfélével, amitől nem nagyon tudtam futni. Illetve ha végre rászántam magam, akkor futás közben jó volt, de éjjel nem tudtam aludni. Aztán novemberben elütött egy autó. Paradix módon a lábfájásom elmúlt, de lett helyette annyi minden (szerencsémre nem tört semmim), hogy legközelebb csak karácsony után kezdtem futni. Ráadásul az első futásomnál elestem egy hupliban a járdán. A vége, hogy majd 8 kg-ot híztam az egy évvel ezelőtti állapothoz. Hiába futok, nem fogyok, és majd fél percce lasabb vagyok... A motivációm se a régi, pedig élveztem. Most is előfordul, hogy élvezem, de ritkán áll össze. Valahogy valami mindig keresztbe tesz.
De majd csak lesz valahogy! Nem adom fel! :)

Válasz erre 

Dr. Fire 2012.04.16. 13:49:49

Sok évvel ezelőtt, amikor semmiféle erőnlétem sem volt, elmentem valami szakmaközi focimeccsre. (Nem világos, mit akartam ott, mert mindig botlábú voltam.) Bemelegítés közben felém gurult a labda, és egy jól méretezett lövés keretében részleges combizomszakadást szenvedtem. Így volt mire fognom, hogy még néhány évig ne sportoljak. Amióta rendszeresen futok, hébe-korba elér egy-egy sérülés, de általában akkor makacsolja meg magát, ha nem pihenem ki. Márpedig nem pihenjük, ugyebár. A sport élet, erő, betegség. De kihordjuk lábon.

Válasz erre 

193 2012.04.16. 14:08:46

Hát akkor én is beszállok a "beteget jelentők" közé!
Az októberi első maratonom után pár hetet pihentem majd nagy élvezettel futottam a novemberi, decemberi, januári hónapokat (havi 200km fölött).
December végére éreztem, hogy elfárad a cipőm talpa és a jobb láb bőnye bizony jelezget, de nem vettem komolyan. Új év első hetében cseréltem cipőt de már késő volt.
Nem akartam tudomásul venni kezelgettem de futottam mert élveztem a friss levegőt a szabadban futást.
Ilyen jó kondiban még életemben nem voltam! De február közepére beláttam és leálltam.
Ekkor új fronton, új nyavalyák jöttek. Eddig még soha nem tapasztalt emésztési problémák.
A leleteim mind negatívak voltak, az orvosok szerint dicsekednem kellene velük, de még is március elejére a „rakpart alsó kövére értem”.
Mára oda az erőnlétem. A nevezéseimet a Debrecenre, Keszthelyre visszavontam.
Egyedül a fiam (11) futás éhsége, mozgásvágya okoz örömet!
Kezdőként egész télen tavasz elején egy konditeremben futópadon tolta. A hétvégére azonban elege lett más „illatokra” vágyott.
Vasárnap délután mindketten futócipőt húztunk, kifutottunk a töltésre.
Szabadság, fülemüle dallal, a tavasz illataival!
Az én „gőzmozdonyom” minimum egy rozsdatemető egy darab nagy „vas”, de itt és most nem ez volt a lényeg!
Életükben először Apa és Fia együtt tolták, bele-bele sétálva 45 percet (6:30-as ezrekkel?!)
Jó volt!
Emlékezetes futás volt!

Szasza! Gratulálok a fotóért!

Válasz erre 

193 2012.04.16. 14:16:26

És még valami !
Tegnaptól úgy érzem , hogy folytatódik a körforgás.
Ismét körön belül vagyok!

Válasz erre 

battila.hu 2012.04.16. 14:42:37

En is jo eroben voltam, azon a heten sikerult terepen 92 kilit futni. De ereztem, hogy tul gyorsan noveltem a mennyiseget. Igy utana kis pihi. Ez volt 3 hete. Mostanra mar minden ismet jo, csak az elmult hetekben keveset futottam Mivel 6 nap mulva Matraberc, ezert mar csodakat nem fogok muvelni, de a szallagjaim mar ismet jok. Nem faj, es varom a futast.
A piheno idoszakot meg felhasznaltam, hogy az uszasomat csiszolgassam. Igy ugyan a labaim frissek, de rendszeresen jol lefarasztottam magam, igy nem erzem elvesztegetett idonek a dolgot.
Elovettem meg a kerekpart is, de inkab a labak pihentetese mellett dontottem. Jobb a bekesseg es maradt az uszas.

Válasz erre 

TV-Judit 2012.04.16. 15:24:07

Én talán némiképp szerencsésebb helyzetben vagyok, mert bár voltak sérüléseim, mégis szinte mindegyik olyan időszakban talált meg, amikor éppen nem volt a közeli jövőben nagyobb célverseny. Szerintem az nagyon fotos a futósérüléseknél, hogy amíg fennáll az állapot, találjunk valami keresztedzést (persze olyat, amely a sérülés ellnére űzhető). Ez segít megtartani a formát (edzettségileg és súlyilag is) és levezetni a futásnélküliség miatti feszültséget. Spinning, bringa, úszás kiváló.

Válasz erre 

elgenubi 2012.04.16. 17:08:59

Baromi jó január után egy síbaleset tett keresztbe. Tök üres pályán ütött el hátulról egy termetes cseh.
Bal vádlim szakadt, ugrott a "Kikelet" és a "Vivicittá" félmaraton.
Lassan 2 hónapja pihenek. Szombaton megpróbáltam egy kényelmes 5 kilit - az utolsó kör már fájt. Holnaptól úszom.
Idei nagy terveim (első "Kékes", első maraton[SPAR]) veszni látszanak...

Válasz erre 

M.Islander 2012.04.16. 18:14:15

fenti kommentek alapján kételyek között írom, hogy tegnap életem legjobb idejét futottam a bécsi maratonon (3:24:09), ezzel 15 perccel megjavítva két évvel ezelőtti első maratonom idejét...(több, mint 36,000 futó, 1059. helyezés, saját korcsoportban: 166. hely)
változatlanul a jóga+futás kombóra esküdnék, januártól a korábbi heti 1*21km-ről áttértem a heti 2*25-re.
eddig semmilyen emlékezetesebb sérülést nem szedtem össze, a jógával tökéletesen karbantarthatóak a meghúzódott izmok.
időnként egy csontkovácsot is megkeresek.
Szaszának jobbulást!

Válasz erre 

llehel · https://www.facebook.com/lukacsi0lehel 2012.04.17. 12:24:02

Üdv. nem rég kezdtem el futni, valószínűleg túlterheltem igy elsőre a sarkam. Valami tanács sarok fájásra? Hasonló sérülése valakinek? Mi a teendő? Szüneteltessem az edzéseket? Ha igen meddig? Mivel kezelhetem?

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.04.17. 15:19:24

@193: köszi szépen. Bár ami azt illeti én ülök a képen :-)

Válasz erre 

193 2012.04.17. 18:01:01

@szasza75: Sejtettem és azt is, hogy önkioldóval készült!

Válasz erre 

Sz.Lacc · http://fusslaci.blog.hu/ 2012.04.17. 23:04:32

Szerencsére a komoly sérülések elkerültek, bár valami mindig fáj, szóval ez már csak ilyen. :-) Most pl. a jobb térdhajlatomban érzem minden induláskor, mintha kést szúrnának, és csak 2-3km után enyhül. De azért így is letoltam ma 21km-t, csak így a jövő heti félmarcsira hangolva. :-)

Válasz erre 

pumchi 2012.04.18. 10:13:50

Öreg!

A sérülés egyrészt a korral jár, másrészt a szervezet válasza arra, hogy nem viszed túlzásba a pihenést, ezért segít egy kicsit. :)

Szar ezt mondani, de ha kipihened, 1-2 hónap múlva jobb leszel, mint előtte. :)
Hacsak közbe nem jön valami más... :)

Válasz erre 

pumchi 2012.04.18. 10:24:33

@pumchi:
Amúgy jobbulást! :)

Durva lehet egy olyan combhúzódás, amitől nem tucc futni. Ilyet még nem láttam. :(

Válasz erre 

Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2012.04.18. 13:58:03

Én 2010-ben szívtam meg. Én tájfutó vagyok, és volt 2009 december végén szilveszter előtt egy edzőtáborunk. Ott a végén a jobb térdem alatt fájdult meg a térdem, ezért nem mentem pezsgőfutásra, egyébként járni is alig bírtam. Utána 1 hónapig nem tudtam futni, pedig normál esetben már nem fájt a térdem, csak ha megpróbáltam futni. Februártól ismét edzettem, nem volt gond, majd áprilisban elindultam a tájfutó hosszútávú OB-n, ami 27,7 km volt légvonalban, 550 szinttel, tehát számomra főleg 2 hónap edzés után aránytalanul nagy falat volt, ott a végén elkezdett ugyanilyen módon fájni, de ezúttal a bal lábam. 2 nap múlva elmúlt ,következő hétvégén viszont elindultam egy másik tájfutó versenyen, ahol az első kilométerek után ugyanaz, így innentől végiggyalogoltam, a második napi futamot is.

Ezután gyakorlatilag nyár végéig szívtam a lábammal, sokan azt mondták, hogy a nyújtást hanyagolhattam el. Alapból tünetmentes voltam, ha kerékpároztam, nem volt gond, ha futottam, 3-4 km-ig nem volt gond, utána törvényszerűen előjött a térd alatti fájás. Edzeni így nem edzettem, a társaság miatt eljártam tájfutó versenyekre, kapóra jött nekem a Nyílt technikás és az F21BR kategória (ez utóbbinál az "R" a rövidre utal, de rokkantnak gúnyoljuk, nálam ez stimmelt is akkor), általában F21BR az 5-6 km volt, így csak a végével szívtam, de másnapra elmúlt, amúgy meg előtte és utána rengeteget nyújtottam.

Végül augusztusban volt egy őrségi hétvége, ahol 3 nap volt összesen 5 futam(meg jó sok sörözés :-)), köztük egy a szentgotthárdi csatafutás, a többi tájfutás volt(de azok többnyire rövidek), és az egészet megúsztam térdfájás nélkül. Ezután tudtam újra elkezdeni rendszeresen futni, azóta a nyújtásra jobban figyelek, és magamhoz képest aránytalanul nagy megterhelést sem vállalok be (mint ami az első és utolsó tájfutó HOB-om volt).

Válasz erre 

hercules 2012.04.18. 23:06:54

Jelenleg talpizom gyulladással tengetem napjaim december óta:(
Ebben szerepe van a lúdtalpamnak(ideje talpbetétet rakni a futócipőmbe), valamint az elhasznált futócipőmnek(1200km).
De azért a Vivicitta félmaratont nem hagytam ki:)

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.04.19. 07:12:39

@pumchi: :-)
azé köszi :-)

Válasz erre 

Mylady 2012.04.26. 22:28:59

2 éve küzdök a derekammal. Persze ez valószínűleg azért 2 év, mert hülye módon nem hittem el, hogy gáz van és terheltem tovább. Valószínűleg a hétvégén kipróbálom, hogy megy-e már a futás és ha igen, akkor egy lassú és óvatos újrakezdés következik (én reménykedem)

Válasz erre 

effe 2012.04.27. 14:14:44

@Mylady: ezt én is megszívtam, sérülés után nem mentem rögtön dokihoz, gondoltam, anélkül is elmúlik.

drukkolok neked, hogy sikerüljön újra futni. még mindig a JALTP-n?

Válasz erre 

Mylady 2012.04.27. 20:24:58

@effe: Köszönöm. A gyógytorna sokat segített, már mennek olyan dolgok, hogy elliptikus tréner :) Előbb-utóbb futni is fogok.

Igen, még mindig ott.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: