Attila's first New York marathon
2012.07.17. 11:00 angelday
(Hegyi Attila 130 kilóról gyakorlatilag egy éven belül fogyott le és készült fel a maratoni távra, amit tavaly novemberben New Yorkban meg is futott. Elképesztő sztori, nagyon ajánlom! – Józsi)
7 éves koromtól, folyamatosan sportoltam, kezdetben úsztam, aztán viszonylag eredményesen (ifi, és junior bá válogatott kerettag és jó néhányszoros magyar bajnok) kenuztam. A sportot, egyik napról a másikra hagytam abba, 21 éves koromban, utána 20 éven keresztül semmit nem mozogtam, és főleg a szakács munkámnak köszönhetően nagyon meghíztam, 78-ról 130 kilóra.
A maratonnal élőben 2010-ben találkoztam, amikor egy nagyon jó barátom, az ötvenedik szülinapján lefutotta a New York maratont. Elkísértem, hogy segítsek, amiben tudok, és együtt ünnepeljem a szülinapját és a sport sikerét.
Nagyon megérintett a new york-i maraton futás hangulata, az egész város szerette a futókat, 2,5 millióan szurkoltak élőben az út mellett. Arra gondoltam, pontosabban mondtam is a barátomnak: de jó lenne, ha egyszer én is képes lennék megint ilyen sportteljesítményre, lefuthatnám majd egyszer valamikor a világ leghíresebb maratonját. Akkor még 130 kilós voltam, és 5-10 méter gyors séta, vagy futás után is kapkodtam a levegőt.
Hazajöttünk, telt-múlt az idő, míg karácsony előtt, ugyanez a barátom feltett egy kérdést: "Döntsd el, hogy lefutod-e jövőre, a maratont, hogy mindent megteszel ezért, lefogysz, elkezdesz sportolni, és felkészülsz rendesen. Ha az a válaszolod, hogy igen, le akarom futni, akkor azt kapod tőlem karácsonyi ajándéknak, hogy benevezlek, és segítek a tanácsaimmal, hogy le tudjál fogyni. Segítek felkészülni, hogy le tudd futni."
Annyira lehetetlennek tűnt, hogy megfelelő cél volt ahhoz, hogy ha ezt elérem, akkor, képes vagyok megváltoztatni az életem, végre lefogyni, és egészségesen élni megint.
Két nap gondolkodási időt kértem, aztán kimondtam, először csak magamnak, utána a barátaimnak, végül már minden ismerősnek, hogy azért fogyok, mert maratont futok novemberben. Sokan mosolyogtak, sokan mondták, hogy hajrá, fogyjál le, de lehetetlen, hogy már az idén megcsináld. Amikor eszembe jutott, vagy bárki szóba hozta, arra gondoltam magamban, hogy meg akarom és meg fogom csinálni.
2011. január elsején kezdtem el az evésre nagyon figyelni, szobabiciklizni, hetente 3-4 szer. Kezdetben 20-30 percet bírtam csak, egy kis idő múlva már egy órát, bő egy hónap elteltével másfél-két órákat, aztán újabb egy hónap múlva, 2 órát, és egyszer egy héten 3 vagy 4 órást. Mindezt azért, mert készültem a novemberi, nem rövid futásra.
Nyár elejére már csak 105 kiló voltam. Akkor kezdtem el futni, de pár alkalom után megsérültem, mert még mindig nehéz voltam a futáshoz, nem bírtak el a térdszalagjaim és porcaim.
Kihagytam 6 hetet. Még biciklizni sem tudtam, csak fogyókúráztam, és szaunáztam, töretlen hittel. Augusztus végén, 95 kilósan újra elkezdtem futni. A szigeten heti háromszor egy kört, aztán kettőt, aztán hármat. Később heti egyszer hosszabbat 4, aztán 5 kört. Többre nem volt időm, mert elérkeztünk október legvégéhez, jött a maraton. Indultam a világ legkomolyabb helyére, ahol az utcai futás nemzeti ügy. Oda, ahol a maratoni futót, aki lefutotta a versenyt aznap, illetve, a következő néhány napban, feállva tapsolja az étterem összes vendége, és személyzete, ahol vacsorázik. (Ezt tapasztaltam 2010-ben is, minden futó úgy járkál a következő néhány nap, hogy a nyakában lóg az érem.)
A lábam elvileg még nem állt készen egy maratoni táv lefutására, de tudtam, hogy a keringésem rendben van és le akarom futni, tehát le fogom futni. Nem volt B terv, nem volt bennem olyan gondolat, hogy kibúvót, vagy mentséget keresek magamnak. Már az is nagyon szép, hogy tudok 20-25 kilométert futni, és hogy fogytam 30 kilót, tudtam, hogy csak akkor győzhetem le a kövér énemet, ha megküzdök a fizikai korlátaimmal és teljesítem, amiért egész évben annyit dolgoztam.
New Yorkba érve segített a páratlan hangulat, ami már a verseny előtt fogadott, illetve a verseny alatt az a leírhatatlan érzés, ahogy az utcán élőben, 2,5 millió ember szurkol, vagy amikor elfutottál előttük, utcai zenekarok Brooklynban énekelték a nevedet élőben. Ha bele is sétáltam 3-4 lépést egy emelkedőn, abban a pillanatban jött egy futó társ, szólt egy jó szót és mondta, hogy "you can do it", vagy "keep on running". Elképesztő hangulat és érzés volt – aki itt nem tudja lefutni a maratont, az szerintem, sehol sem tudja.
A barátom, akinek korábban még én szurkoltam, most mellettem és velem futott végig, buzdított, amikor úgy látta jónak, hogy rám fér, hozott inni, amikor nekem már beszűkült a látásom, és fogalmam nem volt, hogy inni kellene. Egy futó nagyjából a mi sebességünkben futott, az volt a pólójára írva, hogy :
20 mile a half way,
6,2 mile eternity
Vele össze is barátkoztunk futás közben, azt mondta, hogy már kétszer adta fel eddig, 32 kilométer környékén, és ha nem jövünk, és nem buzdítjuk egymást, felváltva, most sem tudta volna lefutni. Előtte ezt olvastam is bloggokban, hogy 32-nél kezdődik a maraton futás, addig szinte semmi eljutni, és nem is fáj. Akkor ezt elintéztem magamban azzal, hogy ha eljutok 32-ig, onnan már csak egy tizes van, az már gyakorlatilag semmi. :)
Azt nem tudom elmondani, hogy mit éreztem ezen az utolsó 10 kilométeren, nem volt olyan hely a lábamon, ami ne fájt volna szinte folyamatosan, sokszor gondoltam a szerelmemre, a barátaimra, a szeretteimre, akik tudtam, hogy figyelnek, szurkolnak távolról, és együtt fognak örülni velem, ha beértem. Tartozom a barátomnak, aki segített egész évben és most is végig itt volt mellettem.
Hogy nem érek be, vagy feladom, egy pillanatra sem jutott eszembe, sőt, akkor sem, amikor 39 kilométernél rosszul léptem, a bal achillesem megrándult, és úgy bedagadt, hogy szívem szerint ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Az volt az érdekes, hogy ekkor már ebből is tudtam lelkierőt meríteni, és csak futottam tovább, egyre csak tovább a célom felé. Ami sikerült is, beértem a célba, az utolsó 300 méterem még hajráztam is, máig sem értem, hogy volt rá erőm.
Az érzés, amit azóta is érzek, egy rövid mondatban összefoglalni, amit egy pólón láttam:
A fájdalom időleges
A büszkeség örökre megmarad
Alig várom, hogy eljöhessek megint majd New Yorkba újra átélni ezt a fejthetetlen élményt.
53 komment
Címkék: verseny motiváció inspiráció fogyás maraton felkészülés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Herthinho 2012.07.17. 11:48:49
Egy barátom pont ebben a cipőben jár, csak egy kicsit lassabb tempóban.
egyperces.blog.nepsport.hu/archives/2012/07/11/A_lehetetlen_-_tenyleg_-_nem_letezik/
Gehehejza 2012.07.17. 12:13:59
Bárcsak Budapesten is szurkolnának az emberek..ugyanilyen hősök futnak a saját városunk utcáin is, és az emberek észre sem veszik.
altero 2012.07.17. 13:11:23
Tomcica 2012.07.17. 17:23:17
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.17. 18:15:58
mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.07.17. 21:14:15
mata68 2012.07.17. 21:52:15
zsolababe 2012.07.18. 07:00:14
Egyebkent engem is a NY marathon vett ra arra, hogy elkezdjek komolyabban sportolni ismet.teljesen veletlenul a 2007es ny marathon egybeesett a Halloween partyval es en a varosban maradtam szombat ejjel es masnap ha mar ottragadtam gondoltam megnezem...hat ez megpecsetelte a sorsom :))) ...egyebkent iden ha minden igaz Attila ismet lefutja a Ny marathont...legalabbis remelem mert en is megyek es Matti.a.s. is es a bararti tarsasagbol meg paran es ha utana akar jonni a legkomolyabb Steakhouse ba a vilagon akkor muszaj lesz elotte teljesitenie :)))
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 07:44:37
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 07:47:32
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 08:08:01
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.07.18. 08:11:41
angelday 2012.07.18. 08:18:15
Hegyi Attila 2012.07.18. 08:24:01
Hegyi Attila 2012.07.18. 08:28:29
lehet, hogy kellett volna várnom, de egyszerűn kellett egy igazán lehetetlen cél, ahhoz, hogy letudjak fogyni,
Köszönet a barátoknak, akik ha kellett poroszkáltak Velem a szigeten, ahelyett, hogy futottak volna ó, mint egy gazella :))
remélem, lesz még idén is nagyobb futásom, bár az elmúlt pár hónap, elhanyagoltam az edzést, 3 hete, újjult erővel vetettem bele magamat, és tolom, ahogy csak tudom,
Hegyi Attila 2012.07.18. 08:30:32
Hegyi Attila 2012.07.18. 08:38:09
fogok futni, 4-5 év múlva is, mert a képlet rendkívül egyszerű, ha nem sportolok akkor kövér leszek megint, és azt nagyon nem szeretném, elsősorban az egészségem és a családom miatt
zsolababe 2012.07.18. 08:46:58
Hegyi Attila 2012.07.18. 21:08:38
Azt azonban fontosnak tartom megírni, hogy félreértettél engem a Zsolát is. N
em azért nem várhattam, mert beteg lettem volna hanem azért mert leakartam fogyni, és csak így tudtam. Aki volt nagyon kövér az érti szerintem a motivációmat,
kúlcsi 2012.07.19. 07:36:45
DaMartian 2012.07.19. 11:01:13
A postot megkönnyeztem, ahogyan anno az első néhány maratonom befutóját is, tehát inspiráló, és becsülendő. Nekem is nagy álmom a maraton a Nagy Almában, engem sajnos nem a túlsúly korlátozott eddig abban, hogy megvalósítsam.
Attila amit elértél, az maximálisan tiszteletet parancsoló, még akkor is, ha nem volt sem okos, sem feltétlenül egészséges (bizonyos szempontból). Ami viszont tény, az elért eredményed ellenére (fogyás) ez a tempó senki számára nem ajánlott, tehát a heroikus történethez azért hozzátenném, hogy bár DK és Zsola mellett nyilvánvalóan sokaknak erőt adhat a fogyáshoz, de AHOGY csináltad, az NEM követendő példa! Én a post elejáre kiírnám azt amit a gördeszkás videok elejére szoktak: Don't try this at home!
Amúgy mégegyszer gratulálok, és kicsit irigyellek, na meg hát azt tudjuk, hogy Mátyás milyen, neki is maximális respect hogy ennyi ember életének minőségét tudta már megváltoztatni azzal ahogy motiválni képes!
Hegyi Attila 2012.07.19. 11:43:07
angelday 2012.07.19. 12:20:56
angelday 2012.07.20. 14:53:26
miki-dzsi 2012.07.21. 09:33:27
Ennyire sokat fogyni ennyire rövid idő alatt: nem egészséges!
Egyébként egészen addig magánügy, míg valakinek a saját, személyes története marad.
Ha felkerül egy futásról szóló blogra, már problémásabb, mert lehet, hogy néhány jó húsban lévő amatőr futó követni próbálja és egy életre szétcsapják az amúgy is ramaty fizikai struktúrájukat, anélkül, hogy megfelelő felkészüléssel és fokozatossággal megismerték volna a rendszeres futás örömét.
Angelday: Gratula az egyre jobb időkhöz és a kitartáshoz!
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.21. 11:30:55
Attilarol meg annyit, hogy vilt szerencsem talalkozni vele a fenti marathon rajtjanal es egy nagyon szereny es szimpatikus ember, pedig volna mire verni a nyalat. Egy igazi inspiracio a manus. Es meg irni is tud, nagyon megfogta a New York-i hangulatot, koszi a jo cikket.
Talalkozunk iden is a rajtnal, Atti apus, nyomjad a kiliket nyaron es iden mar csak az oromtol sirunk a celban.
zsolababe 2012.07.21. 14:43:15
Hegyi Attila 2012.07.21. 18:08:18
Hegyi Attila 2012.07.21. 18:09:33
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.07.24. 08:15:58
Engem leginkább az rémiszt meg, hogy ez az állandó küzdelem, " Stressz +futok, hogy ne hízzak el" mennyire fenntartható hosszútávon?! Tiszta mókuskerék, és az élet hosszú..
zsolababe 2012.07.25. 08:53:10
Valaki egesz masert kuzd egesz eleteben..mindenki kuzd..nekunk ez a kuzdelem jutott..de en gyozok :)))
cindbl 2012.07.25. 15:52:33
Hegyi Attila 2012.07.25. 17:13:05
zsolababe 2012.07.26. 09:49:06
cindbl 2012.07.27. 01:52:10
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.30. 13:54:19
En meg anno New York-i lakoskent kvalifikaltam magam, mert nekik van egy speci 9+1 program, nem reszletezem, mert ha NY-ban laknal, szerintem tudnal rola. Van a sima sorsolas, a $2500 charity opcio, a hivatalos utazasi partnerekkel torteno beutazas (ami boven tobb lesz $2500-nal).
A 3x kiestel lottoban ezert 4x-re automatikusan bejutsz opcio iden volt utoljara! Amugy 2:45-os marathonnal orommel latnak barmikor :)
www.ingnycmarathon.org/entrantinfo/Guaranteed_Entry_Guidelines.htm
doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.30. 13:56:43
Hegyi Attila 2012.07.31. 11:15:35
Mikrobi 2012.08.30. 12:43:15
Hegyi Attila 2012.10.31. 04:20:38
JoeMRTHN · http://joe-marathon.com 2013.06.07. 16:53:16
regisztráltatok az idén?
@doncii: én most, 2013-ban így jutottam be a garantált résztvevők közé
bővebben itt: joe-marathon.com/
doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.06.07. 17:05:21
Ha van kedved jonni az elozo delutan rendezendo szokasos palacsintabulimra, akkor dobj egy mailt a daniel.varga12 kukac gmail.com -ra es felveszlek a listara :)
JoeMRTHN · http://joe-marathon.com 2013.06.07. 17:33:47
A charity-re kb 20 évig spórolhatnék ;)
Van kedvem elmenni a bulira, de asszem addig lenne jónéhány kérdésem is. Majd alkalomadtán feltehetem őket mailben (vagy skype-on)?