Attila's first New York marathon

2012.07.17. 11:00 angelday

(Hegyi Attila 130 kilóról gyakorlatilag egy éven belül fogyott le és készült fel a maratoni távra, amit tavaly novemberben New Yorkban meg is futott. Elképesztő sztori, nagyon ajánlom! – Józsi)

7 éves koromtól, folyamatosan sportoltam, kezdetben úsztam, aztán viszonylag eredményesen (ifi, és junior bá válogatott kerettag és jó néhányszoros magyar bajnok) kenuztam. A sportot, egyik napról a másikra hagytam abba, 21 éves koromban, utána 20 éven keresztül semmit nem mozogtam, és főleg a szakács munkámnak köszönhetően nagyon meghíztam, 78-ról 130 kilóra.

A maratonnal élőben 2010-ben találkoztam, amikor egy nagyon jó barátom, az ötvenedik szülinapján lefutotta a New York maratont. Elkísértem, hogy segítsek, amiben tudok, és együtt ünnepeljem a szülinapját és a sport sikerét.

Nagyon megérintett a new york-i maraton futás hangulata, az egész város szerette a futókat, 2,5 millióan szurkoltak élőben az út mellett. Arra gondoltam, pontosabban mondtam is a barátomnak: de jó lenne, ha egyszer én is képes lennék megint ilyen sportteljesítményre, lefuthatnám majd egyszer valamikor a világ leghíresebb maratonját. Akkor még 130 kilós voltam, és 5-10 méter gyors séta, vagy futás után is kapkodtam a levegőt.

Hazajöttünk, telt-múlt az idő, míg karácsony előtt, ugyanez a barátom feltett egy kérdést: "Döntsd el, hogy lefutod-e jövőre, a maratont, hogy mindent megteszel ezért, lefogysz, elkezdesz sportolni, és felkészülsz rendesen. Ha az a válaszolod, hogy igen, le akarom futni, akkor azt kapod tőlem karácsonyi ajándéknak, hogy benevezlek, és segítek a tanácsaimmal, hogy le tudjál fogyni. Segítek felkészülni, hogy le tudd futni."

Annyira lehetetlennek tűnt, hogy megfelelő cél volt ahhoz, hogy ha ezt elérem, akkor, képes vagyok megváltoztatni az életem, végre lefogyni, és egészségesen élni megint.

Két nap gondolkodási időt kértem, aztán kimondtam, először csak magamnak, utána a barátaimnak, végül már minden ismerősnek, hogy azért fogyok, mert maratont futok novemberben. Sokan mosolyogtak, sokan mondták, hogy hajrá, fogyjál le, de lehetetlen, hogy már az idén megcsináld. Amikor eszembe jutott, vagy bárki szóba hozta, arra gondoltam magamban, hogy meg akarom és meg fogom csinálni.

2011. január elsején kezdtem el az evésre nagyon figyelni, szobabiciklizni, hetente 3-4 szer. Kezdetben 20-30 percet bírtam csak, egy kis idő múlva már egy órát, bő egy hónap elteltével másfél-két órákat, aztán újabb egy hónap múlva, 2 órát, és egyszer egy héten 3 vagy 4 órást. Mindezt azért, mert készültem a novemberi, nem rövid futásra.

Nyár elejére már csak 105 kiló voltam. Akkor kezdtem el futni, de pár alkalom után megsérültem, mert még mindig nehéz voltam a futáshoz, nem bírtak el a térdszalagjaim és porcaim.

Kihagytam 6 hetet. Még biciklizni sem tudtam, csak fogyókúráztam, és szaunáztam, töretlen hittel. Augusztus végén, 95 kilósan újra elkezdtem futni. A szigeten heti háromszor egy kört, aztán kettőt, aztán hármat. Később heti egyszer hosszabbat 4, aztán 5 kört. Többre nem volt időm, mert elérkeztünk október legvégéhez, jött a maraton. Indultam a világ legkomolyabb helyére, ahol az utcai futás nemzeti ügy. Oda, ahol a maratoni futót, aki lefutotta a versenyt aznap, illetve, a következő néhány napban, feállva tapsolja az étterem összes vendége, és személyzete, ahol vacsorázik. (Ezt tapasztaltam 2010-ben is, minden futó úgy járkál a következő néhány nap, hogy a nyakában lóg az érem.)

A lábam elvileg még nem állt készen egy maratoni táv lefutására, de tudtam, hogy a keringésem rendben van és le akarom futni, tehát le fogom futni. Nem volt B terv, nem volt bennem olyan gondolat, hogy kibúvót, vagy mentséget keresek magamnak. Már az is nagyon szép, hogy tudok 20-25 kilométert futni, és hogy fogytam 30 kilót, tudtam, hogy csak akkor győzhetem le a kövér énemet, ha megküzdök a fizikai korlátaimmal és teljesítem, amiért egész évben annyit dolgoztam.

New Yorkba érve segített a páratlan hangulat, ami már a verseny előtt fogadott, illetve a verseny alatt az a leírhatatlan érzés, ahogy az utcán élőben, 2,5 millió ember szurkol, vagy amikor elfutottál előttük, utcai zenekarok Brooklynban énekelték a nevedet élőben. Ha bele is sétáltam 3-4 lépést egy emelkedőn, abban a pillanatban jött egy futó társ, szólt egy jó szót és mondta, hogy "you can do it", vagy "keep on running". Elképesztő hangulat és érzés volt – aki itt nem tudja lefutni a maratont, az szerintem, sehol sem tudja.

A barátom, akinek korábban még én szurkoltam, most mellettem és velem futott végig, buzdított, amikor úgy látta jónak, hogy rám fér, hozott inni, amikor nekem már beszűkült a látásom, és fogalmam nem volt, hogy inni kellene. Egy futó nagyjából a mi sebességünkben futott, az volt a pólójára írva, hogy :

20 mile a half way,
6,2 mile eternity

Vele össze is barátkoztunk futás közben, azt mondta, hogy már kétszer adta fel eddig, 32 kilométer környékén, és ha nem jövünk, és nem buzdítjuk egymást, felváltva, most sem tudta volna lefutni. Előtte ezt olvastam is bloggokban, hogy 32-nél kezdődik a maraton futás, addig szinte semmi eljutni, és nem is fáj. Akkor ezt elintéztem magamban azzal, hogy ha eljutok 32-ig, onnan már csak egy tizes van, az már gyakorlatilag semmi. :)

Azt nem tudom elmondani, hogy mit éreztem ezen az utolsó 10 kilométeren, nem volt olyan hely a lábamon, ami ne fájt volna szinte folyamatosan, sokszor gondoltam a szerelmemre, a barátaimra, a szeretteimre, akik tudtam, hogy figyelnek, szurkolnak távolról, és együtt fognak örülni velem, ha beértem. Tartozom a barátomnak, aki segített egész évben és most is végig itt volt mellettem.

Hogy nem érek be, vagy feladom, egy pillanatra sem jutott eszembe, sőt, akkor sem, amikor 39 kilométernél rosszul léptem, a bal achillesem megrándult, és úgy bedagadt, hogy szívem szerint ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Az volt az érdekes, hogy ekkor már ebből is tudtam lelkierőt meríteni, és csak futottam tovább, egyre csak tovább a célom felé. Ami sikerült is, beértem a célba, az utolsó 300 méterem még hajráztam is, máig sem értem, hogy volt rá erőm.

Az érzés, amit azóta is érzek, egy rövid mondatban összefoglalni, amit egy pólón láttam:

A fájdalom időleges
A büszkeség örökre megmarad

Alig várom, hogy eljöhessek megint majd New Yorkba újra átélni ezt a fejthetetlen élményt.

53 komment

Címkék: verseny motiváció inspiráció fogyás maraton felkészülés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Herthinho 2012.07.17. 11:48:49

Bocs a spam-ért, de nagyon ide passzol!
Egy barátom pont ebben a cipőben jár, csak egy kicsit lassabb tempóban.

egyperces.blog.nepsport.hu/archives/2012/07/11/A_lehetetlen_-_tenyleg_-_nem_letezik/

Válasz erre 

Herthinho 2012.07.17. 11:59:45

...ja, és gratulálok!
Hatalmas király vagy!
:-)

Válasz erre 

Gehehejza 2012.07.17. 12:13:59

Köszönöm az írást, nagyon megható és motiváló! Gratulálok.
Bárcsak Budapesten is szurkolnának az emberek..ugyanilyen hősök futnak a saját városunk utcáin is, és az emberek észre sem veszik.

Válasz erre 

altero 2012.07.17. 13:11:23

Muhaha, konkurencia a Dagadt Köcsögnek. Csak egy maradhat! :D

Válasz erre 

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2012.07.17. 14:33:39

Gratulálok, nagyon szép! :)

Válasz erre 

Tomcica 2012.07.17. 17:23:17

maximalis tisztelet...sot mindenkinek aki tulsullyal is kimegy es rendszeresen fut (nem adja fel - csinalja) :D

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.17. 18:15:58

Szerintem nem kellett volna. A kép alá kéne írni, hogy senki ne csinálja utána!

Válasz erre 

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.07.17. 21:14:15

@BGy: Mik lennének a peremfeltételei annak, hogy ne akard a kép alá írni, hogy senki ne csinálja utána?

Válasz erre 

mata68 2012.07.17. 21:52:15

@BGy: Egyetértek, még 1-2 évet várhatott volna a maratonnal. Ennyi futóelőélettel max. félmaraton. Szerintem a két térdvédő is jelez valamit.

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.18. 07:00:14

@mata68: nem varhatott a maratonnal 1-2 evet sajnos..ismerem Attilat mar eleg regota, tobbszor elmondta, hogy o is meg szeretne csinalni amit en mivel mar ismertuk egymast akkor is amikor meg kover voltam, de mindig a stressz gyozott nala es a stresszoldasra hasznalt eves ill a sok munka mint kifogas a sport ellen...az hogy Matti.a.s. baratunkat kijott meglatogatni Ny-ban az is azert volt mert epp az 50. szulinapjan futotta a maratont ny ban raadasnak o is elete elso maratonjat annak ellenere hogy rendszeresen futott egeszsegmegorzes miatt sot engem is o vett ra a hosszabb futasokra anno...ez az egesz feeling ami ott fogadta es a lelkesedes vette ra arra ,hogy igenis megprobalja o is..ha vert volna meg par evet elvesz a lelkesedes, ahhoz o tulsagosan elfoglalt es ezer mas dolog van az eleteben...
Egyebkent engem is a NY marathon vett ra arra, hogy elkezdjek komolyabban sportolni ismet.teljesen veletlenul a 2007es ny marathon egybeesett a Halloween partyval es en a varosban maradtam szombat ejjel es masnap ha mar ottragadtam gondoltam megnezem...hat ez megpecsetelte a sorsom :))) ...egyebkent iden ha minden igaz Attila ismet lefutja a Ny marathont...legalabbis remelem mert en is megyek es Matti.a.s. is es a bararti tarsasagbol meg paran es ha utana akar jonni a legkomolyabb Steakhouse ba a vilagon akkor muszaj lesz elotte teljesitenie :)))

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 07:44:37

@mgergoo: korainak, alapok nélkülinek tartom ezt a futást. Szétcsapta a térdeit, legalábbis ezt látom a képeken és a beszámoló elején néhány mondatában. Ne így csináljuk!

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 07:47:32

Ha pedig beteg és azért nem várhatott, azt a posztban bele kellett volna írni.

Válasz erre 

angelday 2012.07.18. 07:55:43

@BGy: nálad ez ilyen krónikus rend-mánia? :)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.07.18. 08:08:01

@angelday: a fenti logika szerint te is le tudnád futni a maratont. Mégsem teszed. Te csinálod jól.

Válasz erre 

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.07.18. 08:11:41

Egyetértek BGy-vel és mata68-cal, szerintem is túl hamar futotta le a maratont. @zsolababe: Értem én, hogy lelkesedésből megcsinálta, gratulálok is neki. Viszont talán pont az lenne a lényeg, hogy hosszú távon (időben értve) sikerüljön megőrizni a motivációt a futás iránt. Így egy kicsit tartok attól, hogy a stressz és az elfoglaltság újra győz, és újra nem fog mozogni, és újra jönnek fel rá a kilók... Kívánom neki, hogy ne legyen igazam, és 5-10 év múlva is fusson, maratonokat is akár.

Válasz erre 

angelday 2012.07.18. 08:18:15

Médiakészítési szempontból a poszt hibátlan: hősies, heroikus, inspiráló, 500+ lájk stb. Az meg egy teljesen más kérdés, hogy én személy szerint vállalkoznék-e egy hasonló bravúrra. Ma lehet, hogy már 10 km is meglesz.

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 08:24:01

@Herthinho: Óriás király, sook sikert kívánok Neki! és köszi :)

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 08:28:29

@zsolababe: Ezt nem tudtam volna jobban megválaszolni Én sem,
lehet, hogy kellett volna várnom, de egyszerűn kellett egy igazán lehetetlen cél, ahhoz, hogy letudjak fogyni,
Köszönet a barátoknak, akik ha kellett poroszkáltak Velem a szigeten, ahelyett, hogy futottak volna ó, mint egy gazella :))
remélem, lesz még idén is nagyobb futásom, bár az elmúlt pár hónap, elhanyagoltam az edzést, 3 hete, újjult erővel vetettem bele magamat, és tolom, ahogy csak tudom,

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 08:30:32

@zsolababe: és különös köszönet Zsolának is, akinek a példájából, sokszor merítettem erőt a nehéz napokon, és fogok is még, amikor össze kell szorítani a fogat, hogy ne egyek :)) tx brother !!!!

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 08:38:09

@csiripiszli12: szia, kicsit talán igazad van, mert az elmúlt két hónapban, átmenetileg győzött a stersz, de újra tolom ahogy csak bírom, és nem fogok vissza menni a nehézsúlyúak közé, és ezt többek közt a Zsolának is köszönhetem, aki nagyon sokat segített,
fogok futni, 4-5 év múlva is, mert a képlet rendkívül egyszerű, ha nem sportolok akkor kövér leszek megint, és azt nagyon nem szeretném, elsősorban az egészségem és a családom miatt

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.18. 08:46:58

@Hegyi Attila: Attikam, ez ugy nez ki hogy nalad gyozott a stressz evekre, majd jott a terv..megcselekedted..ujra gyozott a stressz de mar csak par honapra..megint megcselekeded es jovore mar max par hetre gyoz a stressz es utana mar TE GYOZOL ...ezert kellenek a lehetetlen tervek mert ha egyszer megvalositod az egyiket utana elhiszed hogy barmit meg tudsz tenni :) ...szoval hajra!!!!!

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 08:54:00

@zsolababe: :))

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.18. 21:08:38

@BGy: Szia, Én tiszteletben tartom a véleményedet, bár Én másképpen látom,
Azt azonban fontosnak tartom megírni, hogy félreértettél engem a Zsolát is. N
em azért nem várhattam, mert beteg lettem volna hanem azért mert leakartam fogyni, és csak így tudtam. Aki volt nagyon kövér az érti szerintem a motivációmat,

Válasz erre 

kúlcsi 2012.07.19. 07:36:45

@mgergoo: nyilván ezt belőni elég nehéz, mert egyéne válogatja, de azt hiszem, azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy túlsúllyal, nulláról kezdve a futást, két-három hónap felkészüléssel nem túl okos dolog elindulni egy maratonon. Természetesen ettől függetlenül gratula Attilának.

Válasz erre 

DaMartian 2012.07.19. 11:01:13

A teljesítményhez magam is gratulálok, kitartásból, akaraterőből jeles. Az hogy ki mit tesz a saját testével pro vagy kontra, az szerintem nagyjából magánügy.
A postot megkönnyeztem, ahogyan anno az első néhány maratonom befutóját is, tehát inspiráló, és becsülendő. Nekem is nagy álmom a maraton a Nagy Almában, engem sajnos nem a túlsúly korlátozott eddig abban, hogy megvalósítsam.
Attila amit elértél, az maximálisan tiszteletet parancsoló, még akkor is, ha nem volt sem okos, sem feltétlenül egészséges (bizonyos szempontból). Ami viszont tény, az elért eredményed ellenére (fogyás) ez a tempó senki számára nem ajánlott, tehát a heroikus történethez azért hozzátenném, hogy bár DK és Zsola mellett nyilvánvalóan sokaknak erőt adhat a fogyáshoz, de AHOGY csináltad, az NEM követendő példa! Én a post elejáre kiírnám azt amit a gördeszkás videok elejére szoktak: Don't try this at home!
Amúgy mégegyszer gratulálok, és kicsit irigyellek, na meg hát azt tudjuk, hogy Mátyás milyen, neki is maximális respect hogy ennyi ember életének minőségét tudta már megváltoztatni azzal ahogy motiválni képes!

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.19. 11:43:07

@DaMartian: nagyon köszönöm, Teljesen így látom Én is, ahogy írtad, ha nem éreztem volna, hogy megtudom csinálni, nem is álltam volna neki. Előtte voltam egy nagyon alapos kardiológiai vizsgálaton, illetve a térdem is egészséges volt, a térd védő, csak elővigyázatos volt fent, Az biztos, hogy az ilyen sztorik sokat tudnak segíteni az elhatározásban, (amikor a Zsolát láttam a tévében, mennyit fogyott, könnyes lett a szemem és arra gondoltam, hogy akkor Nekem is sikerűlhet) de az rögös utat mindenkinek egyedól kell bejárnia, ekkora fogyásnál persze hallgatva a barátok visszajelzéseire, és az orvosi felügyelet is nagyon fontos.

Válasz erre 

angelday 2012.07.19. 12:20:56

@DaMartian: én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a történet hatására (is!) tegnap megfutottam egy 29:04-es 5350 métert, immáron egyedül (előzmény: futo.blog.hu/2012/06/14/szigetkor_325 ). Hozzátartozik az is, hogy Földes András amatőr hegymászó Facebookon üzente nekem, hogy "próbaképpen" lefutott két kört a szigeten 44 percre.

Válasz erre 

DaMartian 2012.07.20. 14:44:07

@angelday: Gratula!

Válasz erre 

angelday 2012.07.20. 14:53:26

@DaMartian: thanks, de nem esett jól a futás :( Jobban szoktam örülni, amikor fickósan érzem magam a végén, ez nem ilyen volt.

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.20. 15:13:30

@angelday: grat

Válasz erre 

miki-dzsi 2012.07.21. 09:33:27

Ha még 2-3 év múlva is tart a lendület: gratula (bár egészségesebb lenne, ha egy hazai maratonra, de félmaratonra is ennyire rá tudna izgulni...)
Ennyire sokat fogyni ennyire rövid idő alatt: nem egészséges!
Egyébként egészen addig magánügy, míg valakinek a saját, személyes története marad.
Ha felkerül egy futásról szóló blogra, már problémásabb, mert lehet, hogy néhány jó húsban lévő amatőr futó követni próbálja és egy életre szétcsapják az amúgy is ramaty fizikai struktúrájukat, anélkül, hogy megfelelő felkészüléssel és fokozatossággal megismerték volna a rendszeres futás örömét.
Angelday: Gratula az egyre jobb időkhöz és a kitartáshoz!

Válasz erre 

doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.21. 11:30:55

Kellenek a hosok, akik nem doglenek bele a lehetetlenbe, ez ad erot masoknak. Az dobja az elso kovet, aki meg sosem csinalt orultseget. Amiota eloszor biciklire tudtam ulni folyamatosan orultsegeket csinalok, neha megszivom, de nem doglok bele. En nem vagyok hos, csak szinten kicsit hibbant, szoval hajra Attila, Zsola, Matyi es DK.

Attilarol meg annyit, hogy vilt szerencsem talalkozni vele a fenti marathon rajtjanal es egy nagyon szereny es szimpatikus ember, pedig volna mire verni a nyalat. Egy igazi inspiracio a manus. Es meg irni is tud, nagyon megfogta a New York-i hangulatot, koszi a jo cikket.

Talalkozunk iden is a rajtnal, Atti apus, nyomjad a kiliket nyaron es iden mar csak az oromtol sirunk a celban.

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.21. 14:43:15

@doncii: remeltem is, hogy jossz te is :) ha mar anglius lettel hirtelen :)) ..azert augusztusban szerintem meglatogatlak Londonban de novemberben szigoruan talalkozzunk ny ban !!! :)

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.21. 18:08:18

@doncii: remélem novemberben futunk egy jót, :)))

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.21. 18:09:33

@doncii: ja, a cikket nem Én írtam, Én csak a gondolataimat szedtem össze, és az érzéseimet írtam meg, a szerzőé a dicséret !!! :))

Válasz erre 

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2012.07.24. 08:15:58

Természetesen GRATULA a teljesítéshez, és a páratlan élményhez. Az hogy kellett-e vagy nem ezt mindenki döntse el maga.
Engem leginkább az rémiszt meg, hogy ez az állandó küzdelem, " Stressz +futok, hogy ne hízzak el" mennyire fenntartható hosszútávon?! Tiszta mókuskerék, és az élet hosszú..

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.25. 08:53:10

@szasza75: errol tudnek neked meselni...ha mondjuk gyumolcson kivul mas szenhidratot is beviszek (hangsulyozonam hogy meg mindig nem zabalok csak egy ettermi adag felet eszem) es mondjuk nem sportolok mast csak mindennap futok 10-15km-t akkor en bizony 2het alatt 5kg-ot siman felszedek...ezt be is tudtam bizonyitani az elmult 2 evben parszor...ez lehet hogy majd egyszer elmulik de lehet hogy nem..addig marad az, hogy figyelek a kajara nagyon es sportolok es ha neha egy hetvegere elengedem magam akkor utana par nap rendesen visszafogas...en abban bizom, hogy egy ido utan a szervezetm rajon hogy mar reg nem vagyok kover es nem is akarja visszaallitani azt az allapotot..
Valaki egesz masert kuzd egesz eleteben..mindenki kuzd..nekunk ez a kuzdelem jutott..de en gyozok :)))

Válasz erre 

cindbl 2012.07.25. 15:52:33

valamint egy kerdes: ti kinn eltek, hogy tudtok indulni a maratonon, vagy csak mazlistak vagytok, es kisorsoltak benneteket? :)

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.25. 17:13:05

@zsolababe: Ez jutott Nekünk, Én még harcolásban vagyok a testemmel, de lefogom győzni, nyomom, nincs más választásom, mert imádok enni:))

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.26. 09:49:06

@cindbl: aki kint el sem indulhat automatikusan a maratonon...ha ny i es a ney york road runners club tagja es reszt vesz meghatarozott szamu versenyen segitokent akkor asszem de errol doncii tud meselni inkabb..nalunk minden evben jelentkezes van ha kisorsolnak valakit akkor orul ha nem sorsolnak ki akkor meg mindig ki lehet fizetni "charity run" cimszoval 2500$ ertekben..eddig minden eben egy valakit kisorsoltak kozulunk..iden nem de miutan en mar 3szor jelentkeztem anelkul hogy kisorsoltak volna automatikusan bekerultem igy csak a tobbiek fizetnek :)) ...szemelyi serules nincs az anyagi kar jelentos :))

Válasz erre 

cindbl 2012.07.27. 01:52:10

@zsolababe: pont ezert kerdeztem, mert doncii meselte, hogy nem olyan egyszeru a dolog. azt nem tudtam, hogy ha haromszor jelentkezel, akkor automatikusan bekerulsz. ez tetszik :)

Válasz erre 

doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.30. 13:54:19

@cindbl: A New York City Marathonra hogyan kell bejutni cimszoval felelmetes legendak keringenek, pedig vagy felmesz a weboldalra, le van irva egyertelmuen, vagy irsz nekem es elmagyarazom szivesen :)

En meg anno New York-i lakoskent kvalifikaltam magam, mert nekik van egy speci 9+1 program, nem reszletezem, mert ha NY-ban laknal, szerintem tudnal rola. Van a sima sorsolas, a $2500 charity opcio, a hivatalos utazasi partnerekkel torteno beutazas (ami boven tobb lesz $2500-nal).

A 3x kiestel lottoban ezert 4x-re automatikusan bejutsz opcio iden volt utoljara! Amugy 2:45-os marathonnal orommel latnak barmikor :)

www.ingnycmarathon.org/entrantinfo/Guaranteed_Entry_Guidelines.htm

Válasz erre 

doncii · http://doncii.blogspot.com 2012.07.30. 13:56:43

@cindbl: Latod en is tul gyorsan irtam, szoval a 3x megbuksz 4x-re atmesz meg el 2014-ig, ahogy a fenti link irja reszletesen. 2015-ben szunik meg vegleg.

Válasz erre 

zsolababe 2012.07.30. 16:36:35

@doncii: hopp de jo, hogy meg pont bekerultem :)))

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.07.31. 11:15:35

@zsolababe: 96-04-26 !!! :))

Válasz erre 

Mikrobi 2012.08.30. 12:43:15

Ez az, öreg, csak most ne hagyd abba, mert jönnek ám vissza a kilók piszok gyorsan:-) Én ugyan csak 75 kilóról szeretnék lefogyni 70-re a maratoni kedvéért, mégis érzem, milyen nehéz ügy.

Válasz erre 

Hegyi Attila 2012.10.31. 04:20:38

Közeleg a NAGY NAP,Matt-el, Zsolával, Danival, és néhány új baráttal neki vágunk az idén is :), Nagyon várom már a vasárnapot :))

Válasz erre 

JoeMRTHN · http://joe-marathon.com 2013.06.07. 16:53:16

@Hegyi Attila: @zsolababe:
regisztráltatok az idén?

@doncii: én most, 2013-ban így jutottam be a garantált résztvevők közé

bővebben itt: joe-marathon.com/

Válasz erre 

doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.06.07. 17:05:21

@joemarathon: Vagyis charityvel, tiszta sor. Orulok, hogy jossz. Ott lesz Zsola, Hegyi elvtars is ha jol tudom. Meg en is.

Ha van kedved jonni az elozo delutan rendezendo szokasos palacsintabulimra, akkor dobj egy mailt a daniel.varga12 kukac gmail.com -ra es felveszlek a listara :)

Válasz erre 

JoeMRTHN · http://joe-marathon.com 2013.06.07. 17:33:47

@doncii: nem, nem charityvel. 3x regisztráltam, az idén megkaptam a Guaranteed Entry-t! joe-marathon.com/in-medias-res/

A charity-re kb 20 évig spórolhatnék ;)

Van kedvem elmenni a bulira, de asszem addig lenne jónéhány kérdésem is. Majd alkalomadtán feltehetem őket mailben (vagy skype-on)?

Válasz erre 

doncii · http://doncii.blogspot.com 2013.06.07. 17:36:51

@joemarathon: Oh, szoval mukodik a 3x probalas is :) Zsir. Irj mailt es valaszolok mindenre. Nezz ra a blogomra is, mar 3x futottam NYC-t es van _sok_ kulonleges aspektusa amit nem tudhatsz elore, ha valaki el nem mondja neked. doncii.blogspot.com es itt 2010/11 2011/11 es 2012/11 alatt.

Válasz erre 

JoeMRTHN · http://joe-marathon.com 2013.06.07. 17:54:31

@doncii: köszi, a blogodat pedig már olvasgattam korábban is ;) és a képeidről is kapom a "jelentéseket" :D

Válasz erre 

Hegyi Attila 2013.06.08. 05:40:35

@doncii: Ott leszek, nagyon készülök, már eljutottam oda, hogy ha nem futok 2 napot már hiányzik :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: